Mintha imádságos könyvet
vennénk a kezünkbe, annyira szép, annyira
lélekemelő, hitet és erőt adó Kanizsa József
író, költő, meseíró és kritikus
„A Hit ereje” címmel megjelent legújabb
verseskötete. Jóleső érzéssel
nézegeti, forgatja az ember „A Hit éve”
jegyében is fogant, színes fotókkal,
rajzokkal illusztrált, száz oldal terjedelmű
könyvet. Bárhová is lapozunk benne, vigaszt
nyújt, lelkierőt ad minden sora. Magunkkal hordhatnánk,
magunknál tarthatnánk, hogy támaszul
szolgáljon a hétköznapok gondjaira.
Kanizsa József verseskötete hiányt pótol. Az
emberi léleknek mindig is szüksége volt hitre,
reményre, melyhez ez a könyv nagy mértékben
hozzásegíti olvasóját.
Az öt versciklusba (A hit ereje,
Ima Jézus Krisztushoz, Hit és szeretet, Isten és a
haza, valamint az Isten
tenyerében vagyunk) gondosan rendezett kötet
szépen építkezik. Az első ciklus mindkét
nyitó költeménye invokáció is
egyúttal. „A hit ereje” című verse nyomban
megérint bennünket: „E mély csöndben/
sápadt, fáradt arcomat/ fény érintette//
Imádkozom/ A Hit ereje/ csordult a szívembe”; a
másik verse – mely imádság és
könyörgés is egyben – mintha az előzőnek a
folytatása lenne: „Uram!/ Adj erőt, hogy e Hittel/ veled
tovább éljek/ Érző, hívő magyar/
keresztényként/ hozzád
megtérjek…” E ciklus hosszabb verseiben: az
„Emberien igaz béke!!! (Fohász:
Hazámért”, vagy a „Talán nem
késői ima” címűekben a haza
megmaradásáért, az emberhez méltó
életért kér a költő szeretetet,
békét és isteni kegyelmet.
A második ciklus mottóját az alábbi
idézet adja: „Jézus Krisztus!/ Segíts e
Népnek!/ Adj nekik szebb,/ Boldogabb jövőt!” Ez
a részlet a ciklus címadó
költeményéből, az „Ima Jézus
Krisztushoz” című verséből való. „A
bűnünk megváltatott”-ból is álljon itt
egy szép versszak, jól példázva Kanizsa
József mély vallásos meggyőződését
és vallomását Krisztus megváltó
szerepéről, küldetéséről: „Lám
ácsolt, súlyos fakereszttel/ Viszi népe bűnös
terhét/ E bűnös, zúgolódó
népért/ Áldozza földi
életét”.
A kötet harmadik, „Hit és szeretet”
ciklusában élő és elhunyt
pályatársakról megemlékező, valamint
a megszentelt templomokról, keresztekről írott
gyönyörű verseit olvashatjuk. Mindjárt e ciklus
második, „Csodás e földi élet”
című versében hitet tesz a költő az élet
szépsége, értelme és folyamatossága
mellett. Íme: „Oly csodás az ember/ És a
földi Természet/ Most értem igazán:/ A
törtet s az egészet/ A nappalt s az éjeket/ A
csillogón szépet/ A Jelent, a Jövőt/ Az
Élet-végtelenséget.”
A negyedik, az „Isten és a haza” c.
ciklusából teljességgel a hazaszeretet
árad. Már az első versében, mely az „Ima
Szent István királyhoz” címet viseli, a
magyar népnek e hazához elvitathatatlan jogára
mutat: „Ó, Uram!/ tekints le e szép Honra,/
néped tehetséges, földed gazdag,/ itt élni,
Jövőt /teremteni érdemes…/ Ó, segíts e
Népnek/ vedd kezedbe sorsunk./Te már tudod:/ az
Élethez/ itt van jogunk..!” A Szűzanya oltalmát ,
védelmét kéri a magyarságra
„Segítő Szűzanya” című versében.
Elkötelezetten és a legegyszerűbb
tömörséggel vall költői
küldetéséről a „Vinni tovább” c.
költeményében: „Csak vinni tovább/
Apám anyám/ Arcát/ Hitét/
Harcát”. Ennek adja szép
példáját Kanizsa József a „Szent
László templom előtt állva” című
versében. Olyan érzése támad az embernek,
mintha Kölcsey Ferenc Himnuszát vagy Vörösmarty
Mihály Szózatát olvasnánk a költő
pátosztól mentes, mégis csodálatos
megfogalmazásában: „Mert szent vagy Uram/ A
Magyarok dicső szentje vagy/ Bánatában/ S
fájdalmában Néped lábadhoz rogy/
Segíts nekik/ Mert szenvedtek évszázadokon
át// Add meg… Add/ e Magyar Népnek elmaradt
jussát/ Élhessen/ Emberként boldogan e
földön/ S e hazában/ ne legyen senki
üldözött”.
Azt hinnénk, hogy már nem lehet tovább emelni,
fokozni a hazafiság szép gondolatait, amikor
rátalálunk a ciklus utolsó versére, a
„Széchenyi lelke fölöttünk”
címűre, és kénytelenek vagyunk bevallani, hogy
igenis lehetséges a fokozása. E
költeményében összefogásra
szólít bennünket: „Széchenyi lelke
fölöttünk/ Lebeg, figyelmeztet az ősi
magyarságra./ Ne legyen kígyó
közöttünk./ A magyar jobb sorsát akarjuk egy
akarásra.”
Méltó zárása e kötetének az
„Isten tenyerében vagyunk” c. ciklusa. Mind a
tizenöt költeménye tele van szívvel,
szeretettel. A szerelem és a szeretet őszinte vallomása a
„Fény-glóriában” című,
feleségéhez írott verse: „Kezünk,/
kezünk egymáshoz ér,/ S három szív
dobog közel…// Fény-glóriát/ kapunk
és te/ szememben szépítkezel.” A versen
átragyog az apaság és az összetartozás
gyengéd, szép érzése.
Meghatóan gyönyörű az „Anyám” c.
költeménye. „Tegnap,/ tegnap még értem
gyöngyözött az arca./ Életemért
küzdött./ Nagy volt anya-harca.// Ma,/ ma keze
ráncos,/ tisztességtől lett a haja ősz,/ s gyűri
köténye szélét,/ mint gyermek, aki
szégyenlős.// Igen,/ még tegnap én fogtam
így a kezét,/ mint ő fogja most/ vas-szorítva az
enyémét.”
A „Szívedben a Mindenható” című,
(Írótárshoz) alcímű versével szinte
minden pályatársat megszólít, hogy
küldetésére figyelmeztesse.
„Küldetésednek célja van/ Vigyázz e
talpat sebző nehéz úton/ Vigyázz szíved s
lelki erődre/ Vigyázz és segíts meg minden
Magyart/ Egységes nemzet-összefogással mentsük
meg e magyar népet,/ e magyar hazát az
összeomlástól!!!” A három
felkiáltójel az idézett rész
végén még inkább hangsúlyossá
teszi a nemes célt és feladatot, s mintha azt is
mondaná, ha lelkiismeretes költő akarsz lenni,
acélozd meg a lelkedet, hogy töretlenül küzdhess
a hazáért.
E ciklus utolsó versével, az „Isten
kegyelmezz…”-zel imát mond
családjáért, hazájáért.
"Isten kegyelmezz…, /…Kegyelmezz e Magyar Népnek/
Adj nékik szebb jövőt/ – Megbocsátásra
megértek…//
A könyv érdekessége és
különlegessége, hogy a versek kiemelésre
szánt hangsúlyos szavait a szerző
félkövér betűkből szedette.
E gyönyörű kötetet – melyet mindenkinek
őszintén ajánlok – Antalfy István
író, költő lektorálta. A
borítótervet és az illusztrációkat Szabados István, a
fotókat Bagladi Róbert
és Kanizsa
József, a szerző fotóját pedig Antal István
készítette. A könyv kiadója: a szerző
és C & N Bt., Budapest. Készült 2013-ban.
A könyv hátoldalán a szerző „Uram,
köszönöm” című hittel teli, szép
verse olvasható. E költeményből vett
idézettel zárom recenziómat: „Uram, hagyj
cselekedni, Örömöd leled tetteimben,/ S öröm
emberként tenni./ Te fénylesz vissza
könnyeimben.”
E kötet gyönyörű! Még egyszer ajánlom
mindenkinek.
(Kanizsa József: A Hit
ereje. Versek „A Hit éve” jegyében. Ill.:
Szabados István, fotók: Bagladi Róbert, Kanizsa
József, Antal István. M: 11,5 cm x 16,5 cm, K.: a szerző
és a C&N Bt., Bp., 2013, 100 p.)
♣ ♣
♣