Fénnyel írt ösvényen járunk
Ezer tövis sebzi lábunk
Mégis járunk!
Mindig járunk. 

Fény-ösvényre m’ért születtünk?
Napfény, holdfény jár felettünk
Mégse látunk!
Homályt látunk. 

Keskeny az út – alja fáknak –
Sötétet fonnak az árnyak
Mégse félünk!
Kicsit félünk. 

Sebzett jelen – gyötrelmes múlt
Csillag-vágyunk hamuba fúlt
Mégis élünk!
Mégse kérünk.

Kötjük szívünk kis virághoz
Fölénk hajló lombos ághoz
Így szeretünk!
Fény lehetünk.

Világít ránk kereszt fénye
Sugarat vet szűk ösvényre
Reményt ez ad!
Erőt is ad. 

Fénnyel írt ösvényen járunk
Örök fényre ezért vágyunk.