A közömbösség az emberek egyik legrosszabb
tulajdonsága, viselkedési módja önmaguk
és a környezetük számára
egyaránt. Mert hogyan lehet egy közömbös emberrel
kommunikálni, megbeszélni vele bármit, vagy
segíteni. Nehezen!
A közömbösség hogyan alakulhat ki valakiben?
Nem csecsemőkorában, hanem később az élet
tapasztalata okán is, meg az érdeklődési
körének hiánya miatt is. Érzelmi
viszonyítás hiánya, lélektelen
közömbösség, nem érdeklődik semmi
iránt, nem érdekli semmi. Az egyén
választása teljesen tudatos, mert el akarja kerülni
az olyan dolgokat, amik nem érintik őt. Azután vannak
olyanok, akiknek hiányzik az érzelmiség az
egyéniségükből. Az érzelmek elfojtása
nyomán eljut a közönyhöz.
„Fapofák”, semmi nem izgatja őket. A lelki
világ beszűkülésével az érzelmi
világ is beszűkül. Itt már lelki betegségről
van szó, nevetséges dolgokon sírnak, komoly
dolgokon pedig nevetnek.
Ez a tulajdonság, viselkedés a
szeretetérzés zavarára utal. Van, aki
készakarva vág fapofát, mert nem akarja kimutatni
az adott dolgok hallatán az érzelmeit. Vannak flegma
típusú emberek, akik mindenre legyintenek, vagy
elcsapják egy nevetéssel politikai vélemény
vagy butaságálcázása miatt. Vannak olyanok
is, akik bizonyos dolgokkal nem, de a többivel szemben
közömbösek. A jó cselekedetekben való
restség is gyakori.
Embertársukkal szemben semmi
segítőkészséget nem mutatnak. Vannak nem kevesen,
akik a jogaikat tartják fontosnak, de a
kötelezettségüket már nem. Legjobban
látszik ez a négyévenkénti, vagy
egyéb okokból kiírt választásokon
való részvételen. Közömbös minden
választáson induló párttal szemben,
mondván, hátha a másik győz, ha nem szavazok,
abból nem lehet semmi bajom. Az ilyen ember mitől várja
gondjaira a megoldást? Mástól? Szép!
Volt, aki azt mondta, a nyugdíjamat megkapom, minek menjek
el szavazni? Az ilyen tudatos közömbösség a
legcsúnyább.
A stressz, a csalódás, a
reményvesztettség tehet sokakat
közömbössé. Belefásulhat bizonyos
dolgokba. A megcsömörödöttség is vezethet
közömbösséghez.
Szívből kívánom, ne ilyen sors várjon
ránk. Bár a művészetekkel foglalkozók nem
lehetnek semmi iránt közömbösek. Lelki
érzékenységgel bírnak, sok minden
iránt érdeklődnek, mert ha nem ilyenek volnának,
semmit nem alkotnának. Lehetünk mi is
példaképei másoknak.
*
