Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

"Így, hetven felé"

VERS

Gujás Márta dr.

KÖSZÖNÖM A VILÁGOT ANYÁM

Köszönöm a világot anyám
Anyámnak és húga emlékére
Nem születtem jókor,
vagy talán a kor
tartott rossz irányba már…
Apám behívót kapott,
és sohavilág lett a balatoni nyár…
A való végtelen szőttesként
gomolygott, bicsaklott,
félelemből szőtt napokkal
száguldott-iramlott –
napsárga barnára váltott,
kinti fény villódzott,
budai harcokkal
feketén dörgött az ég,
egünket takarta felleg –
ablakunk az elsötétítés.
Szürkévé szürkültek a fák,
szűkölt a fény,
nap helyett gyertya pislákolt,
komoran felizzott zsarátnok
riadt reszketőn,
mutatott torz világot.
Pincéből kilesve
lovakat láttunk elesve,
korgó gyomorral, kezedben kés
lapulva remegve…
kúszva, térdeden csúszva
fogad közt véres húst
vacogva hoztad eledelnek,
s mi örültünk ételnek
s vártuk, hogy apánk hazatér.
Apám s anyám, Nektek ez jutott
Apám a fronton;
Anyám bunkerban
s a leány az asszony az unoka
hangjuk dübörgés elnyomta
s a pincébe özönlött
pufajkás katona
vitt mindent, órát, tisztességet
s mi volt, eleséget
s ott maradt a félsz…
S én nem tudtam
mért sírnak asszonyok
miért szorul ökölbe férfiak ökle
miért terelnek embert
miért puffog a géppuska,
miért lakunk bunkerban,
miért párnahuzatban
lapul a kenyér,
miért szorít nagyanyám
miért a gyilkolás, miért a vér,
hol kezdődsz TE, Anyám,
s hol végződöm én?
Remegő karodban lapulok,
csak csendben ordítok,
hangosan nem szabad,
ránk görbednek kormos
bunkerfalak –
rettegés csendje épít
kőnél erősebb falat, néma tanúim
a ki nem mondott szavak!
Apám távolban,
Anyám csendességben,
remegő inakkal, örökös féltésben
s mi vártuk, hogy a gyilkos
hordák útrakelnek,
s felragyog az ég üszkösen,
majd fényes üstökösben,
s végre hazánk szabad!
Csalódtunk, a vörös
rém itt maradt.
 
Folytatódott az élet,
mondtad Anyám, ne féljek,
alkossak, szeressek,
megnyílt az ablak,
de még füle volt a falnak,
lágyabb lett a hangja
csatadalnak,
mozgalmira váltott a látnok,
el kellett ásnunk
csatabárdot
feledni ármányt,
apácák sikolyát,
s a hit nélküli létből
a hitet menteni át…
Vitt az ÁVH kulákot,
beszolgáltatást;
túléltük ezt is…
Apánk időben ránk talált
Anyám öléből
négy gyermek fakadt –
rokonaink közt
kitelepített is akadt –
meg kellett alkudjunk,
hogy éljünk,
sok mindent cseréltünk:
aranyat kenyérre,
bátorságot vérre
bunkert albérletre
s a pincét hol lelőtték dédanyám
kínpadra vonták keresztanyám
elcseréltük iskolapadra.
S én tünde tavaszt éltem
Anyám mosolya tükrében.
Csudálva néztük
hát nyílnak a fák,
s a fa jó gyümölcsöt terem.
Nyiladozott bennünk az értelem…
Apám gyógyított
Nagyanyám vetett.
Anyám, tanítottál
köszönöm Neked,
hogy vívok, és soha
nem méregetek.
Kiállok, ha kell,
büszke lehetek és szabad,
segítettél feledni a láncokat.
Hogy elmondtad,
mi a rossz, mi a jó,
hogy anyag és lélek
különvaló,
a hűség mi megtart,
fontos az adott szó,
s hogy becsület nélkül
élni nem lehet.
Köszönök mindent,
mit átéltem Veled,
hogy tudom, a pénz
csak eszköz,
mása a valónak,
s hogyan lehet megmaradni
jónak, gyógyítónak…
Köszönöm, hogy érzek,
hogy írok,
s én én vagyok
Köszönöm anyám,
hogy e világon vagyok!


 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©