Radnóti Miklós
költészetében jelentkező
halálmotívumok összefüggő sorát
kíséreljük meg bemutatni időrendi sorrendben,
egyfajta rendszerben: mikor jelentkeznek, hogyan
érzékeltetik a költő halál sejtelmét,
félelmét, a halálra való
készülődését és
beletörődését. Azokból a költői
képekből mutatunk be, amelyeknek jelentését,
hangulatát, nyelvi-képi megoldásait a költő
hangulata határozza meg. A nagy terjedelem miatt elsősorban
a következtetéseinket fogalmazzuk meg, s az
összegyűjtött adatokból csak szemléltető
motívumokat idézünk. Az adatokat mindig
szószerkezetekben soroljuk fel, kapcsolva ahhoz a fogalomhoz,
amelyet leginkább vonz. Közlünk Első verseiből (1925–1930), a
Kiadatlan versek
1930–1933-ból, s a Kiadatlan
versek későbbi évekből (1933 után). Ezeket
a verseket is átnéztem, s az ott talált
motívumokból is idézek. A gyűjtéshez
Radnóti Miklós Válogatott
műveit (1962) használtam.
Radnóti Miklóst már születésekor
megfenyegette a halál. Ikertestvére nem ismerte meg az
életet, s az édesanyja is áldozata lett a
szülésnek:
„Erőszakos, rút
kisded voltam én, / ikret szülő anyácska, –
gyilkosod! / öcsémet halva szülted-é, / vagy
élt öt percet, nem tudom, / de ott a vér és
jajgatás között / úgy emeltek föl a
fény felé, / akár egy győztes, kis
vadállatot, /ki megmutatta már, hogy mennyit ér: /
mögötte két halott.” (Huszonnyolc
év)
Radnóti Miklós olyan korban születetett
és élt, ahol a fenyegetettség, az erőszak szilaj
módon vetette meg a lábát Európában.
Származása miatt, zsidó volt, az élet
minden területén nagy ellenállásba
ütközött. Nem vették fel kedvenc
egyetemére, diplomájának megszerzése
után nem kapott munkát, cenzúrázták
munkáit, és végül munkaszolgálatra
hívták. A halál közelsége
egész életében végigkísérte a
fent említett okok miatt. A fasiszta diktatúra
emberellenes propagandája és szellemisége
Radnótit arra kényszerítette, hogy
életének minden szakaszában olyan verseket
alkosson, hogy a halál, a halálfélelem fellelhető
legyen. A költő mindig veszélyek és
fenyegetések között élt, nemcsak
életének utolsó éveiben, midőn sorsa lett
az üldöztetés, és végzete az erőszakos
halál. Odakünn a világban minden erőszakról,
veszélyről árulkodott, és ez szorongó
rémületet, halálfélelmet okozott benne.
A Pogány
köszöntő (1930), az Újmódi
pásztorok éneke (1931), a Lábadozó szél
(1933) című kötetekben még nem találunk olyan
verset, amelyben – bármilyen formában is –
megjelennék a halál gondolata, de a kötetekbe be nem
sorolt versekben már ilyen sorokat olvashatunk: „meghal, mikor megszólal a
sziréna” (C. Neumann and Söhne 1927), „szürke egek/ tettek halott
fehérré” (Tájképek 5, 1927),
„siratott engemet a holtat
akinek mellén ott ült a halál”
(Nocturno 1928), „halottan
lehulló/ cserebogarak búcsúimáját
mondogatom” (A szerelem zsoltárai, 1929).
„Ikreket szült
anyám, / meg is halt ott nyomban”
(Mondogatásra való); „Ó, hős öregember! / holt
testedet dér / öltözteti tiszta ruhába //
Halottaival úgy bánik a föld, / ahogyan kimenős
matrózok / a kocsmák poharaival.”
(Elégia, 1934)
Majd csak az 1935-ben megjelent Újhold
című kötetben érezzük, hogy jelentkezik a
költő halálsejtelme, a félelem: „Szerelme egyre egyszerűbb és
szemében/már nincsen félelem //, s
végül hosszu késeivel megöl // ;
…féreg se rág, // ha meghalsz s tested
égetni lebocsátják.” (Szerelmes vers
az Istenhegyen, 1934).
Az 1936-os Járkálj
csak, halálraítélt! című
kötetben aztán megszaporodnak a félelem és a
halál képei. Mindjárt az indító
versben ezeket olvashatjuk: „Ó,
ez a kert is aludni s halni készül //
…Halálos kört repül / köröttem egy
elkésett, szőke méh. // S fiatal férfi te!
Rád milyen halál vár?” (Istenhegyi
kert); „lassú
szívemben ilyenkor lágyan/szendereg a folyton
készülő halál.” (Alkonyi
elégia). Ezek még csak a természet rendjét
zavarják meg, de ezt érzi az ember is: („S fiatal férfi te! Rád
milyen halál vár?”, Istenhegyi kert), s itt
már szinte határozottan fogalmaz: „…szívemben ilyenkor
lágyan / szendereg a folyton készülő halál
(Alkonyi elégia).
„Halottaival úgy
bánik e föld, / ahogyan kimenős matrózok / a
kocsmák poharával// élőkről szólnak
először, / halottakról azután csak”.
(Temetőben);
„Immár a
félelem sokszor sziven érint”
(Háborús napló, 1. Hétfő este); „félni nem tudok és
sírni sem, / hát keményen élek”.
(Háborús napló, 2. Kedd este); „vadul rohanó halál
szele kél” (Elégia); „bokrokba szél és macska
bútt” (Járkálj csak,
halálraítélt!).
A Meredek út
(1938) versei aztán bőven szolgáltatják azokat a
képeket, amelyekben a halálmotívum
határozza meg a hangulatot. Ezekből bővebben idézünk.
„Huszonnyolc éve,
hogy halott vagy”, „A két halál
megérte-é? – / kiáltottam a kép
felé” (Huszonnyolc év)
„Készülj.
Egyedül, egyedül esel át / a halálon.”
(Hajnaltól éjfélig, Nyolc óra); „Sosem feledtem el, hogy meghalok: / ime.”
(Hajnaltól éjfélig, Később) „asszonyi had (…) batyuval fut / s
földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál
és / annyi halott hever ott” (Első ecloga) A Tajtékos ég (1946)
verseiben egészen bonyolulttá, szinte
ellentmondásossá válnak a költő
érzelmei. Radnóti Miklós talán már
ki is békülne a halál gondolatával, de a
remény még élteti, még hiszi, hogy
létezik az otthon, ahol még boldog lehet
szerelmével, Fannival.
„Hány súlyos
őszt és hány halált, / halálok vad
sorát éltem meg eddig én!” (Ősz és
halál) „Szorgos halál kutatja ezt a kort”
(Tajtékos ég); „Két
karodban nem ijeszt majd / a halál nagy /csöndje sem,
/Két karodban a halálon, / mint egy álmon
/átesem”. (Két karodban)
„S tudja a szív, a
kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, / a
halál.” (Egyszer csak); „…ami volt, annak más
távlatot ád a halál már.” (A
la recherche…); „Halált
virágzik most a türelem.” [Razglednicák
(4)]
Összesen 90 adatot találtunk, ezeket mutattuk be az
eddigiekben, hogy a halálmotívum vonalát, időrendi
jelentkezését követni lehessen. A holt szó
20-szor, toldalékosan 40-szer, összetett szóban
20-szor fordul elő, más: 10. Összesen tehát 90.
Mint látható, a halál, halott, holt szavak
teszik ki az előforduló motívumok nagyobb
részét, mintegy 58,44%-át, a toldalékos
alakok aránya 34,44%, összetett szó 1,33% és
más 5,79%.
Munkám befejeztével elmondom, hogy régen
dédelgetett tervemnek egy részét
valósítottam meg ezzel a felméréssel.
Tovább szeretném folytatni Radnóti Miklós
költői nyelvének tanulmányozását.
Verseit olvasva, többször újraolvasva, megfigyeltem,
hogy melyek azok a nyelvi elemek, amelyeket előszeretettel
használ. Arról szeretnék megbizonyosodni, hogy
melyek költői szókincsének leggyakrabban
használt elemei.
♣ ♣
♣
