Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

IRODALOMTÖRTÉNET

Kui János

A halálmotívum vonala Radnóti Miklós költészetében

Radnóti Miklós költészetében jelentkező halálmotívumok összefüggő sorát kíséreljük meg bemutatni időrendi sorrendben, egyfajta rendszerben: mikor jelentkeznek, hogyan érzékeltetik a költő halál sejtelmét, félelmét, a halálra való készülődését és beletörődését. Azokból a költői képekből mutatunk be, amelyeknek jelentését, hangulatát, nyelvi-képi megoldásait a költő hangulata határozza meg. A nagy terjedelem miatt elsősorban a  következtetéseinket fogalmazzuk meg, s az összegyűjtött adatokból csak szemléltető motívumokat idézünk. Az adatokat mindig szószerkezetekben soroljuk fel, kapcsolva ahhoz a fogalomhoz, amelyet leginkább vonz. Közlünk Első verseiből (1925–1930), a Kiadatlan versek 1930–1933-ból, s a Kiadatlan versek későbbi évekből (1933 után). Ezeket a verseket is átnéztem, s az ott talált motívumokból is idézek. A gyűjtéshez Radnóti Miklós Válogatott műveit (1962) használtam.

Radnóti Miklóst már születésekor megfenyegette a halál. Ikertestvére nem ismerte meg az életet, s az édesanyja is áldozata lett a szülésnek:

Erőszakos, rút kisded voltam én, / ikret szülő anyácska, – gyilkosod! / öcsémet halva szülted-é, / vagy élt öt percet, nem tudom, / de ott a vér és jajgatás között / úgy emeltek föl a fény felé, / akár egy győztes, kis vadállatot, /ki megmutatta már, hogy mennyit ér: / mögötte két halott.” (Huszonnyolc év)

Radnóti Miklós olyan korban születetett és élt, ahol a fenyegetettség, az erőszak szilaj módon vetette meg a lábát Európában. Származása miatt, zsidó volt, az élet minden területén nagy ellenállásba ütközött. Nem vették fel kedvenc egyetemére, diplomájának megszerzése után nem kapott munkát, cenzúrázták munkáit, és végül munkaszolgálatra hívták. A halál  közelsége egész életében végigkísérte a fent említett okok miatt. A fasiszta diktatúra emberellenes propagandája és szellemisége Radnótit arra kényszerítette, hogy életének minden szakaszában olyan verseket alkosson, hogy a halál, a halálfélelem fellelhető legyen. A költő mindig veszélyek és fenyegetések között élt, nemcsak életének utolsó éveiben, midőn sorsa lett az üldöztetés, és végzete az erőszakos halál. Odakünn a világban minden erőszakról, veszélyről árulkodott, és ez szorongó rémületet, halálfélelmet okozott benne.

A Pogány köszöntő (1930), az Újmódi pásztorok éneke (1931), a Lábadozó szél (1933) című kötetekben még nem találunk olyan verset, amelyben – bármilyen formában is – megjelennék a halál gondolata, de a kötetekbe be nem sorolt versekben már ilyen sorokat olvashatunk: „meghal, mikor megszólal a sziréna” (C. Neumann and Söhne 1927), „szürke egek/ tettek halott fehérré” (Tájképek 5, 1927), „siratott engemet a holtat akinek mellén ott ült a halál” (Nocturno 1928), „halottan lehulló/ cserebogarak búcsúimáját mondogatom” (A szerelem zsoltárai, 1929).

Ikreket szült anyám, / meg is halt ott nyomban” (Mondogatásra való); „Ó, hős öregember! / holt testedet dér / öltözteti tiszta ruhába // Halottaival úgy bánik a föld, / ahogyan kimenős matrózok / a kocsmák poharaival.” (Elégia, 1934)

Majd csak az 1935-ben megjelent Újhold című kötetben érezzük, hogy jelentkezik a költő halálsejtelme, a félelem: „Szerelme egyre egyszerűbb és szemében/már nincsen félelem //, s végül hosszu késeivel megöl // ; …féreg se rág, // ha meghalsz s tested égetni lebocsátják.” (Szerelmes vers az Istenhegyen, 1934).

Az 1936-os Járkálj csak, halálraítélt! című kötetben aztán megszaporodnak a félelem és a halál képei. Mindjárt az indító versben ezeket olvashatjuk: „Ó, ez a kert is aludni s halni készül // …Halálos kört repül / köröttem egy elkésett, szőke méh. // S fiatal férfi te! Rád milyen halál vár?” (Istenhegyi kert); „lassú szívemben ilyenkor lágyan/szendereg a folyton készülő halál.” (Alkonyi elégia). Ezek még csak a természet rendjét zavarják meg, de ezt érzi az ember is: („S fiatal férfi te! Rád milyen halál vár?”, Istenhegyi kert), s itt már szinte határozottan fogalmaz: „…szívemben ilyenkor lágyan / szendereg a folyton készülő halál (Alkonyi elégia).

„Halottaival úgy bánik e föld, / ahogyan kimenős matrózok / a kocsmák poharával// élőkről szólnak először, / halottakról azután csak”. (Temetőben);

Immár a félelem sokszor sziven érint” (Háborús napló, 1. Hétfő este); „félni nem tudok és sírni sem, / hát keményen élek”.  (Háborús napló, 2. Kedd este); „vadul rohanó halál szele kél” (Elégia); „bokrokba szél és macska bútt” (Járkálj csak, halálraítélt!).

A Meredek út (1938) versei aztán bőven szolgáltatják azokat a képeket, amelyekben a halálmotívum határozza meg a hangulatot. Ezekből bővebben idézünk.

Huszonnyolc éve, hogy halott vagy”, „A két halál megérte-é? – / kiáltottam a kép felé” (Huszonnyolc év)

Készülj. Egyedül, egyedül esel át / a halálon.” (Hajnaltól éjfélig, Nyolc óra); „Sosem feledtem el, hogy meghalok: / ime.” (Hajnaltól éjfélig, Később) „asszonyi had (…) batyuval fut / s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és / annyi halott hever ott” (Első ecloga) A Tajtékos ég (1946) verseiben egészen bonyolulttá, szinte ellentmondásossá válnak a költő érzelmei. Radnóti Miklós talán már ki is békülne a halál gondolatával, de a remény még élteti, még hiszi, hogy létezik az otthon, ahol még boldog lehet szerelmével, Fannival.

„Hány súlyos őszt és hány halált, / halálok vad sorát éltem meg eddig én!” (Ősz és halál) „Szorgos halál kutatja ezt a kort” (Tajtékos ég); „Két karodban nem ijeszt majd / a halál nagy /csöndje sem, /Két karodban a halálon, / mint egy álmon /átesem”. (Két karodban)

S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, / a halál.” (Egyszer csak); „…ami volt, annak más távlatot ád a halál már.” (A la recherche…); „Halált virágzik most a türelem.” [Razglednicák (4)]

Összesen 90 adatot találtunk, ezeket mutattuk be az eddigiekben, hogy a halálmotívum vonalát, időrendi jelentkezését követni lehessen. A holt szó 20-szor, toldalékosan 40-szer, összetett szóban 20-szor fordul elő, más: 10. Összesen tehát 90.

Mint látható, a halál, halott, holt szavak teszik ki az előforduló motívumok nagyobb részét, mintegy 58,44%-át, a toldalékos alakok aránya 34,44%, összetett szó 1,33% és más 5,79%.

Munkám befejeztével elmondom, hogy régen dédelgetett tervemnek egy részét valósítottam meg ezzel a felméréssel. Tovább szeretném folytatni Radnóti Miklós költői nyelvének tanulmányozását. Verseit olvasva, többször újraolvasva, megfigyeltem, hogy melyek azok a nyelvi elemek, amelyeket előszeretettel használ. Arról szeretnék megbizonyosodni, hogy melyek költői szókincsének leggyakrabban használt elemei.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©