"Így, hetven felé"
Mráz Erzsébet Irma
MAGYARUL DOBBAN
Lehet, hogy idegenül hangzik a
nevem,
de magyarul dobban, mert magyar a szívem.
Álmomban is magyar szóra nyílik a szám,
itthon vagyok, hiszen magyar föld a hazám.
Magyar ember, aki példát mutat nekem
csak jót akarhat, az úton én követem.
Kritikus szemmel figyelem, az igaz,
hiszem, nem csap be, mert nem hazug, nem gaz.
Igen, idegenül hangzik a nevem,
de ez nem számít, az sem, hol születtem,
ha magyarul működik agyam,
magyarul kiáltok, ha baj van.
Ha a Himnusztól csillog könny szememben,
ne kérdezd tőlem soha, honnan jöttem,
hisz magyar zenére mozdul kezem, lábam,
magyaros ruhában táncolok a bálban.
Bárhogyan is hangozhat a nevem,
senki ne kérdezze, honnan jöttem!
Ne kérdezd, láthatod, itt vagyok,
mert itt van a hazám, itt maradok!
Hatalmas a világ, de olyan tája nincsen,
amelynek hatására megváltozna minden.
Visszajövök mindig, ahogy tették sokan,
hogy hazámban éljek magyarként, boldogan.
Magyarul sóhajtok, hogy értse mindenki,
ha vannak gondjaim, itt kell megoldani!
Kereshetsz új hazát, elmehetsz oda,
a gond megmarad, és elvész a haza.
De élhetsz bármelyik pontján a világnak,
érezd azt mindig, itt téged hazavárnak.
Ha szemedben a könny a Himnusztól csillan,
te magyar vagy, a szíved magyarul dobban.
|
|
|
|
|
