Színházi kritika
SZÍNHÁZ
A BOLDOGSÁG TITKA
6Szín
Alexandru
Popa (1977–)
román drámaíró darabja eredetileg
forgatókönyv volt, film is
készült belőle. Most a 6SZÍN kisebb
színpadán szembesülünk a jól
szituált
házaspár életével, titkaival. Mert titkai
kinek ne lennének? A helyszín a
másfél óra alatt egy nagyváros 23. emeleti
lakásának nyilván nem kicsi erkélye.
Az égen rengeteg csillag, meleg az idő, a két
jóbarát – 25 éves immár a szoros
barátságuk – nagy beszélgetésben
vannak, főleg a lakás tulajdonosa, Tom (Schruff
Milán) viszi a szót, a témát.
Jól érzi magát, mi több, boldog, és
azt feszegeti, mitől is boldog, amikor az
ember kiszámíthatatlanul akár másnap is
váratlanul meghalhat. David (Pataki Ferenc)
visszafogottabb, nem
igazán akar belemenni sem a boldogság, sem a
halál, sem később a házastársi
együttélés, hűség
témájába, mindketten úgy 15 éve
házasok már. Óh igen, nagyon
szeretik a feleségeiket, itt két kislány, ott
két kisfiú, jó állás, mint
látjuk, tágas lakás, mi kell más? Az
izgalom, a változatosság. Akár a nők terén
is, a feleség iránti szerelem mellett. Ebben is Tom a
témaszakértő, a felbujtó
– feleségével, Annával (Járó
Zsuzsa)
már mindent kipróbáltak
éjszakánként, és neki igazán tetszik
David felesége,
aki már hazament. Tapogatózni kezd, vajon Davidnak
tetszik-e Anna? Merthogy
neki bizony tetszik David felesége, mi több, gyakran
álmodik vele – ez csak nem
bűn!? A humoros beszólások ellenére Davidnek a
téma egyre kellemetlenebb, pedig
persze, vonzónak találja Annát, na de
mégis, ő a legjobb barát felesége! Közben
Anna is lefektette már a gyerekeket, kicsit ráér,
bár nagyon sokat dolgozik –
ezen is lehet vitatkozni Tommal, közben kicsit tovább
iszogatni, bizonyos
cigarettát sodorni, közösen szívni – a
látszólag kellemes hangulat mégis mintha
némi gellert kapna. Persze, mindenki nagyon is őszinte, hogyne
lenne az, ilyen
mély és tartós barátságban! David
már újra menne is, de Tom ismét ráveszi,
maradjon, mintha csak otthon lenne. És felhozza a
témát Annának is: mi lenne,
ha olykor, néha, csak úgy, az izgalom,
változatosság kedvéért egy-egy
órát vagy
akár éjszakát egymás
házastársaival töltenének, ami így
igazán nem megcsalás,
hiszen mindenki tudtával és beleegyezésével
történik… Anna különösen
felháborodik ezen, meg aztán David felesége nem is
tud semmiről, David
folyamatosan hevesen tiltakozik, Anna mindenesetre kimegy
fagylaltkelyhet
készíteni, Tom tovább viszi a témát,
David mintha kevésbé tiltakozna… De
érezzük, hogy az eredetileg kellemes, vagy annak
látszott hangulat lassacskán
megváltozik. Valami valahogy nem úgy van, de nem tudjuk,
mi. A fagylalt
különleges, lassan elfogy, mi pedig gondolhatunk erre is, meg
arra is – csak
arra nem, ami igazából történt. Mert az
élet a legtöbbször nem
kiszámítható,
mint ahogy legtöbbször a halál bekövetkezte sem.
Óh, halálról itt szó sincs,
tragédiáról sem nagyon – vagy mégis
–, ám vígjátékról sem!…
De
valóban, ahogy Tom is
többször utalt rá, itt legalábbis
létezik az egyensúly, ha az egyik boldog,
akkor valaki másnak boldogtalannak kell lennie, vagy mondhatjuk
úgy is:
mindennek megvan a következménye. Ebben az esetben mind a
négyük számára, mert
hiába nincs itt David felesége, a
következményekből feltehetően ő is részesült,
hiszen összetartoznak. Nem mindig úgy történnek
a dolgok, ahogyan eltervezzük.
És a mai áldozat lehet korábban a
kiváltó ok.
Nekünk,
nézőknek pedig
lassan összeáll a kép, Tom korábbi
érthetetlennek tűnt megjegyzései
boldogságról, életről, halálról,
hűségről, őszinteségről értelmet nyernek, mi
több, David némileg távolságtartó
viselkedése is.
A
végső történést nem tudhatjuk,
mert maga Tom sem tudhatja még pontosan. Azután
elgondolkodhatunk az életről a
magunk csendjében, pálcát törve vagy nem
törve a történet alakjai, cselekedetei
fölött.
Fordította:
Győrfy Kata. Jelmez: Tihanyi Ildi,
valóban amolyan jómódú
értelmiségiek öltözetei lehetnek a jelmezek.
Rendezte és egyben látvány: Rusznyák
Gábor, a rendező munkatársa: Dicső Dorka.
A
honlap
szerint 18 éven
felülieknek ajánlják, nyilván jó okkal.
A
kifejező plakát tervezője: Csáfordi
László.
A
színház külön köszönetet
mond Lung László Zsoltnak.
Producer:
Orlai Tibor.
Bemutató és megtekintett
előadás: 2025. október 26.
Budapest,
2025. október 27.
Megjelent a KLÁRIS 26/1.
számában.
Györgypál
Katalin
♣ ♣
♣
|
|
|