A
darab
szerzője, Theresa Rebeck 1958-ban született
Kenwoodban (Ohio, Amerikai Egyesült Államok), neves
drámaíró, író,
regényíró. A
„Szuvidált szenvedélyek” igencsak
találó, kifejező cím, egyaránt utal arra,
hogy „konyhashow”-t (!) látunk, és arra, hogy
néhány ember – pontosan négy –
életét, egymáshoz való viszonyát,
változásait, forrongásait láthatjuk
egyetlen
helyen, pár hét alatt*. Nem kell tudnunk
feltétlenül, mi az a fésűkagyló**, vagy mi
a különbség a vadlazac és a tenyésztett
lazac között. De látunk egy kicsi, ám
jól felszerelt, bár kissé avitt konyhát
(díszlettervező: Zöldy Z Gergely),
és megtudjuk, hogy a New York Brooklyn-i
étteremben összesen 16 ülőhely van. Valóban nem
nevezhető terjedelmes
vállalkozásnak tehát, ehhez elég ez a
kisebb konyha, egy lelkes séf, egy pincér
és a pénzt adó, az üzletmenetért
joggal aggódó üzlettárs – minden
pénzét ebbe
a kicsi, de exkluzív étterembe fektette –, a
séffel barátok. Kétségkívül sok
mindent megtudunk a konyhaművészet rejtelmeiről is, amiről Mizsei János gondoskodott. A szakács, Harry
(Király Attila) elemében van a
saját (?) konyhájában, a különleges
ételek elkészítéséhez
különböző műfajú-stílusú
zenét hallgat (zene: Furák Péter),
szinte megkoreografálva a
főzés, előkészítés egyes mozdulatsorait is.
Előző este különleges fésűkagylót
készített, amelyről kisebb újságcikk adott
hírt – és most túl sokan állnak
sorba, hogy beülhessenek és fésűkagylót
kapjanak, ami – nincs. Friss
fésűkagylót nehéz beszerezni, fagyasztott
fésűkagyló pedig a séfnek „rangon
aluli”, az ő konyhaművészete ezen messze felül
áll. Már ez is elég nagy
feszültséget keltene kettejük között, de
Mike, a befektető (a higgadt Pataki Ferenc)
terjeszkedni szeretne,
hogy befektetése megtérüljön, így
meghívta Emilyt, a csinos fiatal és okos
konzulenst”
(Barta Ágnes), hogy rávegye
valamiképpen a hisztis Mike-ot a további
fejlesztésekre, változtatásokra. Innen
már kiszámíthatatlanná válik a
folyamat, mindent láthatunk: vitákat, Harry és
Emily rövid életű románcát, az odaadó,
ügyes pincér (Mészáros Martin)
igyekezetét, hogy fenntartsa az étterem forgalmát.
Emily ismeretlen barátai, összeköttetései
révén fejleszti a konyhát, amit Harry
csak a magáénak tart, hiszen ő a séf, új
recepteket próbál ki, kivéve a
fagyasztott fésűkagylót. Az új fogás a
vadlazaccal pompás, de ugyanaz a probléma,
mint a kagylóval: drága és nehéz
beszerezni, ennyi embernek sohasem elég, és
még bővíteni is akarják az éttermet.
És amikor neves kritikust hívnak – persze
Emily „barátai” révén –,
beüt a „ménkű”, Harry dívás
viselkedése a vártnál is
rosszabb: faképnél hagyja a többieket, mert
egyrészt nem mondták meg neki
előre, másrészt – mert természetesen
fésűkagyló kellene, de ha az nincs, akkor
vadlazac. Ami szintén nincs.
Rodney,
a
pincér szép
csendesen elkészíti az ételt, a kritikusok
elégedettek, megszületik az elismerő
cikk is, az étterem üzemel tovább
hármójukkal, de visszafogottabban,
tenyésztett lazaccal és fagyasztott
fésűkagylóval, bár Harry receptjei szerint,
az ő neve áll a díszesebb étlapon is. És
váratlanul Harry kissé szakadtan és
főleg kissé „sunyin” – visszaoldalog. Hetekig
keresték, de nem jelentkezett,
most pedig, amikor minden helyreállt, természetesen
Rodney a séf, keze alá
dolgozik Mike is, a helyét megtalált Emily is –
visszajönne. Emily nagyon
beolvas neki narcisztikusságáról, titkolt
pénzimádatáról, és Harry
„megjavul”
(bár több ilyet látnánk!), szinte
„össszemegy”, és szép csendesen
csapattag
lesz, de már Rodney irányítása alatt. (Egy
séf nagy úr a saját konyhájában!
–
de jó receptek is kellenek hozzá, azokat pedig Harry
kreálta korábban, amit nem
is akarnak elvitatni tőle, bár Harry eleinte ezt nem akarja...
semmi sem
egyszerű.)
Mindenki
boldog, mi is
megnyugszunk, miután sokat derültünk a két
részben játszott előadás alatt.
Igazából szívesen beülnénk ebbe az
étterembe, de tudjuk, elég kicsi még
kibővítve is. Végül minden jól alakul, a
folyamatos sikerhez nem kell akkora
felhajtás, annál több csendben elvégzett
munka. Ez az előadásra is igaz.
Könnyed
hangvételű,
kellemes, pergő előadás – ám fontos
tanulságokkal.
Jelmeztervező:
Pető Kata, kifejezőek a jelmezek,
természetesen Emily öltözete külön figyelmet
érdemel.
Rendezte
Paczolay Béla átgondoltan,
kidolgozottan, a rendező munkatársa: Dicső
Dorka.
Fordította:
Zöldi Gergely.
Producer:
Orlai Tibor.
Bemutató:
2025. szeptember 14.
Megtekintett
előadás: 2025. szeptember 13.
Budapest,
2025. szeptember 14.
––
*szuvidált
= „a sous vide
(ejtsd: szuvid, jelentése vákuum alatt) olyan
főzési eljárás, mely során
légmentesen lezárt tasakokban lévő ételt
vízfürdőbe helyezünk, és ott
állandó – viszonylag alacsony –
hőmérsékleten tartva készítjük
el.”
**más
néven Szent Jakab
kagyló
Megjelent a KLÁRIS 26/1.
számában.
Györgypál
Katalin
