Lars von Trier azonos című
filmjét (1996) Vivien Nielsen alkalmazta
színpadra (forgatókönyv: Lars von Trier, David
Pirie, Peter Asmussen), amelyet a Radnóti
Színházban Szenteczki Zita rendezett. Az
előadás dramaturgja: Hárs Anna.
Lars von Trier
híres
és elismert dán filmrendező, filmjei mind a kritikusok,
mind a mozit kedvelő
közönség körében igen népszerűek.
Filmtörténetei erkölcsi kérdéseket
feszegetnek, megoldatlan társadalmi problémák, az
egyén kiszolgáltatottsága és
hasonló helyzetek filmi ábrázolása a
rendező specialitásai közé tartozik.
Rendezői ars poeticáját filozófiai szinten is
megfogalmazta. A
Dán Dogma 95
egy avantgárd filmes mozgalom volt, amelyet 1995-ben
indították a dán Lars von
Trier és Thomas Vinterberg rendezők. A mozgalom
eredményeit a Dogma-filmek
képviselik (Születésnap;
Idióták; Julien,
a szamárfiú; Szerelmesek; Olasz nyelv kezdőknek stb.
Ez utóbbiak 1998 és
2000 között keletkeztek).
A
Hullámtörés témája
speciális, és a
színpadra írt alkotás feltétlenül
előítéletes. Egy kisszámú keresztény
vallási
szekta lakói között játszódik, ahol
szigorú szabályok szerint élnek a
közösség
tagjai, mindenki ismer mindenkit. A rendező egy idegileg labilis fiatal
lányt,
Bess McNeillt helyezi a középpontba főhősként. A
lány feltűnően naiv,
bizonytalan egzisztencia, egész lényét a Jan Nymen
iránti szerelem tölti be. A
szekta közösséghez csupán anyján
keresztül kapcsolódik, nincs kapaszkodója az
életben, kizárólag a szerelem és a
testiség átélt öröme motiválja
tetteit. Bár
szerelme Jan, idegennek számít e közegben, a
vallási vezetők (pap, bíró, orvos)
engedélyezik, hogy összeházasodjon a férfival.
A
problémák azonban ezután következnek. A
mézeshetek után Jannak vissza kell
térnie munkahelyére, az olajfúró
tornyokhoz. Bess naponta imádkozik Istenhez,
hogy férje térjen haza hamarosan hozzá. Csakhogy a
kérés kifacsart módon
teljesül. A férfit súlyos baleset éri a
munkahelyén, ráomlik egy oszlop, és
nyaktól lefelé lebénul. Kórházi
ápolásban kell részesülnie tartósan,
Bess hiába
szeretné, nem ápolhatja. A teljesen
kiszolgáltatott Jan perverz kéréssel fordul
feleségéhez. Azt ajánlja neki, hogy szerelmi
viszonyt folytasson idegen
férfiakkal, majd mesélje el részletesen neki,
és számoljon be az átélt
aktusokról. Mindezt Jan saját gyógyulása
érdekében kéri Besstől.
A
naivság és tapasztalatlanság megbosszulja
magát. Bess belehal a vállalt
feladatba. De még halálában sem lelhet nyugalomra,
mert a vallási elöljárók
pokolra küldik a lányt. A rendezés csodát
vizionál: Bess – akár Jézus –
feltámad, szerelme pedig meggyógyul.
Szenteczki
Zita rendezése a hétköznapi történetet
egy magasabb szintre emeli. Bess
áldozatvállalását Jézus Krisztus
szenvedéséhez hasonlítja. A jelenetek során
egy díszlet oldalára írják fel, hogy Bess
története hogyan kapcsolódik Jézus
szenvedéstörténetéhez. A gondolat
„magasztosságán” túl egy
profán, sőt
promiszkuitással összekapcsolt cselekménysorral
egyenesen blaszfémiának számít.
Az eredeti történet mondanivalója első
megközelítésben nyílt keresztény
vallásellenesség. Elítél minden
közösséget, amely előírja tagjainak, hogyan
cselekedjen. Nem tesz különbséget a keresztény
felekezetek között, holott más
elbírálás alá esik egy szekta
önkényes cselekvési korlátozása,
és más a történelmi
keresztény felekezetek működése. Itt és most
ez a különbség nem jelenik meg,
sőt összemosódik. A nézők többsége sincs
azon a szinten, hogy e különbségeket
képes legyen elválasztani egymástól.
Kizárólag a vallást mint az egyént
elveszejtő, bűnösségét bizonyító
jellegét hangsúlyozzák. Ez utóbbi
egyértelműen
csúsztatásnak, hamis beállításnak
minősíthető.
Különleges
díszlettel találkozunk az előadásban
(Díszlet- és jelmeztervező: Lázár
Helga). A rózsaszínből pirosba,
majd vörösbe átúszó üregek
vízszintesen mozognak, s ezzel tereket választanak
el egymástól. Az üregek Petra ókori
város ma is látható vörös faragott
épületeit idézik fel, amelyet a színpad bal
oldalán elöl egy erkély egészít ki.
Ezen az erkélyen szenved a beteg Jan. Szerelme pedig
kívülről felmászva
közelíti meg, s innét való
lemászással is távozik tőle.
A
színészi játék két részre
osztható. Az abszolút főszerepet játszó Sodró Eliza (Bess) eksztázisban
játssza
végig a két és fél órás
előadást. Fehér ruhája mindvégig a tiszta
ártatlanságot
hivatott bemutatni, arca átszellemült, mozgása
erőteljes, elfogulatlan. Több
alkalommal folytat párbeszédet Istennel, ilyenkor Isten
válaszát is ő maga
mondja el elváltozott hangon. További szereplők, akik
segítik az előadást
pontos és testreszabott játékukkal: Berényi
Dóra Blanka (Dodó), Pál
András
(Jan), Kováts Adél (Stella, anya), Schneider Zoltán (Tiszteletes), Horváth
Lajos Ottó (Bíró), Gazsó
György (Főorvos), Major Erik (Dr.
Richardson), Fehér László (Terry haver), Kozma
Veronika
(e.h.) (Sarah). Szóló éneket adott elő: Varga-Szathmáry
Judit.
Zene:
Tarr Bernadett, koreográfus: Kovács
Domokos, a rendező munkatársa: Perényi
Luca.
Bemutató
előadás: 2025. május 3.
Megtekintett
előadás: 2025. június 11.
Budapest,
2025. június 13.
Megjelent
a Kláris 25/6.
számában.
Földesdy Gabriella
