ESSZÉ  

„Csak ennyi?!"

Fejezetek a civil szféráról és annak környezetéről

2014 nyarán túl voltunk már két választáson, készülve a harmadikra. Sűrűsödő indulatokkal, kijelentésekkel, jelentésekkel, elképzelésekkel és ígéretekkel.

Egyre inkább erősödött bennem a szándék – bár eddig sem voltam talán ennek híján régóta –, hogy minden véleményt, elképzelést, tervet (amennyire persze ez lehetséges) megértsek, átlássak, azt is, amivel egyetértek, azt is, amivel nem, számomra idegen, mert új, vagy távoli az azonnali és öntudatlan (?) folytonos önigazolás helyett. (Ls. pl. David McRaney: Rejtett énünk. Az önbecsapás 48 módja. hvg könyvek, Bp., 2013)

Forrásul szolgáltak a Kossuth Rádió híradásai, az Ütköző vitái, a reggeli 180 perc, az Egyenes beszéd (ATV) és más beszélgetések más csatornákon, internetes hírforrások. Ahol érdemesnek tartottuk, szöveg közben a forrást konkrétan megjelöltük. És miután egysezr le kell zárni, ezt november közepén előtt tettük meg.

Témák Hazánk környezetéről, kapcsolatairól

 Európa

Már 2014 nyarától folyamatosan nagy hangsúlyt kapott, hogy az uniós pénzek 60 %-át az elkövetkező 7 évben gazdaságfejlesztésre szándékozzák költeni. (Az elmúlt években ez az arány 16 % körül volt.) Mint megállapították, a 2014—2020 közötti időszakban megszerezhető források talán az utolsó nagy lehetőséget jelentik számunkra ekkora összeggel, hiszen jelentősebb gazdaságfejlesztés csak pályázatokból lehetséges.

Az előző időszakban – számos ok miatt – „értelmetlen presztízsberuházások voltak” elsősorban. A következő 60 %-os terv keretében sem kaphat azonban mindenki pénzt.

Elsősorban szükséges:

– technológiai fejlődés

– K+F+Innováció, és nemcsak egyetemeken, hanem KKV szinten is.

És mivel álmodozni szép is, olykor hasznos is: jó volna minden vállalkozásba + egy fő (+ 1 millió ember) a foglalkoztatás növelésére.

Újra és újra megerősítették: az uniós pályázatokat főleg a fiatalok munkanélküliségének csökkentéséhez, a kis- és középvállalatok fejlesztéséhez és általában iparfejlesztéshez, az ipari feldolgozás fejlesztéséhez kell felhasználni.

Egyes részletekről is szó esett, így pl. a környezetvédelem, árvízvédelem új stratégiájáról (konferencián), vagy hogy továbbra is a vasút és a közlekedés fejlesztésére sok pénz „jöhet”.

Mindezzel párhuzamosan már felvetődött „mumus”-ként az uniós pénzek (források) esetleges elvesztése elsősorban a demokrácia leépítése (?) miatt hazánkban. (Általánosságban erről nem hasznos szólni, nehéz megfogni sok apróbb-nagyobb, olykor újszerű ? lépést.)

A V 4-ek + osztrák + német tanácskozáson, Prágában ismét felvetődött részben az ÁFA-csalások elleni közös fellépés szükségessége (ekkor még nem volt – nyilvános – az USA-kitiltás-botrány), részben az orosz gazdasági szankciók hatásának lehetséges csökkentése.

Ekkor is kijelentésre került: Magyarországnak fontos az államadósság csökkentése gazdasági növekedéssel; és felvetődött a bankok számának esetleges szűkülése.

Ismét javaslat volt, hogy fogják szorosabbra az ÁFA ellenőrzéseket, a fordított ÁFA szélesebb körben legyen; nálunk jó tapasztalat erre a hasított félsertés. Az embargó-hatásról pedig az, hogy az uniós kompenzáció mértéke kevés volt, ráadásul bevonulnak az orosz piacokra más nemzetek, és ezeket a piacokat nem lehet majd visszaszerezni.

Ha Európa helyzete javul, az természetesen nekünk is jó. Mivel azonban nem látszik, hogy javulna, sőt lassulásra számíthatunk (2 % körül), exportunkat más piacok felé is kell irányítani.

Egyelőre azonban az angliai „újdonságok” a fontosak számunkra: az angol érdekérvényesítési kísérlet. (Végkifejlete az alapkérdés: akarnak-e benn maradni az EU-ban?)

Érdekes számunkra a német fejlődés is, mert (Orbán Viktor szerint) jó a mentalitásuk, a gondolkodásmódjuk a munka szerepéről.

A világ más tájai

Régi „nóta”: józan ésszel nyugat, gyökereinkkel, érzelmeinkkel azonban kelet felé vonzódunk. Nyugat felé húznak minket a „régi” értelmiség érzelmei, fiatalok anyagi vágyai.

Kelet felé pedig illúziók, a„nép”; „genetika”; „romantika”? – az érzelmek, mélységeik folytán, konkrétan alig megfoghatóak.

Nézzünk kelet felé:

Júliusban is aggasztó hírek érkeztek Ukrajnáról, az orosz–ukrán konfliktusról és az ukrán szeparatisták támadásairól, távolabbra tekintve pedig a közel-keleti helyzet alakulásáról, tekintettel pl. a meghirdetett magyar „keleti nyitás” politikára. Ebbe a kérdéskörbe beletartozik pl. az alma-ügy „Szabolcsban” – a kiútra, az almatermés feldolgozásának fejlesztésére (külön) pénz kellene. Az orosz embargó természetesen lenyomja az árakat, de sokan abban bíznak, hogy hamarosan vége lesz (?!). Van, aki növeli a készleteit addig, amíg feloldják a tilalmat. De pl. csirkét már tavasszal sem vettek át az orosz piacon, ők már koraősszel is másfelé exportálnak.

A kormány magyar-lengyel közös fellépést lát szükségesnek az orosz embargó hatásai ellen.

Magyarország az Oroszország elleni szankciók ellen van kezdettől fogva. Más oldalról megállapítják: az Oroszország ellenes szankciók sora számukra még jó is lehet saját gazdaságuk fejlesztésének ösztönzésére.

 Másik fontos terület: Paks. Az atomerőmű fejleszthető, az EU nem szól bele (az orosz hitel óriási mértéke külön figyelmet érdemel).

Lényeges téma a déli földgázvezeték megépítése is. A „Déli Áramlat tervezett csővezeték, amely a Fekete-tenger alatt szállítana orosz földgázt Bulgárián keresztül Délkelet-Európába. Az Európai Unió Nabucco projektjének versenytársa.” (Wikipédia) Mint tudjuk, Ausztriában érne véget, ezért hallottuk Orbán poén-szlogenjét (2014. november 6., Bajorország): „Éljen az Osztrák-Magyar Energiamonarchia!” – ez talán részben az USÁ-nak is szólt.

(Ne felejtsük el azt sem, hogy ugyanezen napokban a külügyminiszter Japánban atomerőmű építésről, atomerőmű ismeretek átadásáról (?) is szót ejtett a japánokkal.)

Számunkra elsősorban elméleti-ismereti kérdés az autonómia kérdése Romániában. A közvélemény számára ez akkor is fontos, ha nincs beleszólásunk.

Kétféle koncepció létezik még, legfőbb vitás kérdéseik:

1.) a határok kérdése:

– a történelmi Székelyföld határai, vagy

– a három magyar megye határai;

2.) a román állam beleszólásának „mennyisége”;

3.) és hogy az ottani magyaroknak kellene-e előbb tisztázni, ők mit akarnak, és csak aztán a románokkal megvitatni, vagy fordítva, ahogyan most történik.

Romániában mindez részben államszervezési, részben gazdasági kérdés is (most Erdély kevesebb pénzt kap vissza). Hosszú folyamat várható, sok tanulsággal.

A külpolitika más kérdései

K+F több kell Magyarországon: Szingapúr, Malajzia, Kazahsztán – gazdaságok összekapcsolása; ebben az irányban Dél-Korea, Japán is talán befektet (innováció).

A szabadkereskedelmi megállapodások a távolabbi cél, ehhez a termelékenységünket kell növelni, humán erőforrás kell, képzés alaptól felnőttképzésig + nyelv + számítástechnika,

de pénz is kell ehhez. Egyelőre a valós számok még szerények, inkább az itt lévő multik exportja a jellemző.

(De álmodozni is jó. Egyfajta vízió: Európa és Ázsia egyetlen kontinens, amit ki kéne használni.)

Másfelé is „kalandozhatunk”: Afrika felé. Pl. Ghána (gyorsan növekszik): mezőgazdaság, élelmiszeripar, gyógyszeripar, ill. az oktatás témákban lehetséges együttműködés.

Vagy pl. orvosi turizmus jöhet Szaúd-Arábiából – jó stratégia lehet ez is, akár befektetőkké válhatnak. Általában véve pedig, mint célként hallhattuk, „Magyarország legyen a külgazdasági befektetők nemzetközi célpontja, új munkahelyek” teremtésével, legyen minél több K+F, most is kb. 100 tervről tárgyalnak. Mindezt pontról pontra követni szinte lehetetlen, természetesen, annyi azonban mindenképpen megállapítható, hogy új utakat, újabb lehetőségeket is keresnek Európán kívül is, ami beleillik a korábbi évek elképzeléseibe.

Ebbe az „útkeresési” folyamatba lépett be látszólag váratlanul az USA kitiltás-ügy, ami egyes vélemények szerint emberjogilag elfogadhatatlan, nyílt diszkriminációnak tartják, és folyamatosan csak homályos nyilatkozatok vannak. A fentieket áttekintve talán valóban nem egyes személyek ellen (is) irányul, és mivel nem tudjuk, mi áll pontosan a háttérben, ezért árt nekünk. Ha meggyorsítja egyes ÁFA-csalási ügyek valódi, érdemi kivizsgálását (amennyire ez lehetséges), annyiban persze hasznos lehet.

Az a kiinduló álláspont, miszerint „Magyarország szuverén ország, saját érdekeinket védjük, mint ahogy az USA is ezt teszi” – talán elfogadható mindenki számára.

Tanulságai azonban majd mindenképpen nagyon fontosak lesznek („zsigeri” ítélkezések, rombolás-vágy, értetlenség, hezitálás stb.).

Hazánk gazdasági életének egyes kérdéseiről

Munkaerő, létszám

Talán ezzel kezdeném ezt a témánkat: nincs „Kánaán”, de lassan növekszik a gyerekszületések száma! Ezt korábban aligha tudtuk elképzelni.

Orbán Viktor alábbi kijelentése ősszel hangzott el: munkások nélkül nem megy előre az ország, ellentétben tehát (korábbi) illúziókkal a csak „szellemi elitképzésről”, no meg a „mindenki csak eladni akar” felfogással. Mint ahogy több forrásból hallhattuk, a munkaerő létszáma lassan növekszik. Lassan már nem annyira újdonság ez sem. A munkanélküliség csökkenése nálunk a legnagyobb arányú (EU) – még októberben hallhattuk. A munkanélküliség aránya most 7,6 %, 11 % körüli volt.

38.200 álláskereső volt szeptemberben (minimális), 80 ezer állás maradt betöltetlen. Az álláskeresők aránya 8 éve volt ilyen alacsony (de még mindig magas), zöme középiskolai végzettségű (és akinek az sincs?).

A fiatalok munkanélküliségének aránya 1 év alatt csökkent, ma 6 % körüli. Vállalkozások segítése kell e téren (fiatalok alkalmazása, ill. ők váljanak vállalkozókká).

Fiatalok: számukra több munkahely kell (állásbörze), más szemlélet, dinamika

25 év alattiak munkanélkülisége 6-7 %-kal csökkent, ők a gazdaság motorjai, 220 Mrd Ft erre 2020-ig.

Tovább árnyalja a képet Salgótarján példája, ahol pályázat alapján idén 9 egyetemistának juttatnak havi 5 ezer Ft ösztöndíjat előre tudható későbbi fix „hazai” munkahelyekkel cserébe.

A nők munkába állásához újfajta megoldások is születnek. Így pl. a kisgyerekes anyukáknak vállalkozói on-line képzés (ez maga is vállalkozás), valamint kerekasztal szerű foglalkozások. 1700 fő van már, amit európai szinten díjaztak; ennyi új vállalkozás létesült, ezek a nők „saját vállalkozóként térnek vissza a munka világába”. Területek: web (de sok a bizonytalanság a szabályozásban), képzés, tanácsadás, kézműves területek.

Rejtett munkaerő-tartalék a roma közösség is, képzés, oktatás kell EU-szerte is, nemcsak nálunk, európai bevándorlás helyett az itt élő cigányok bevonása lehetséges. Segíteni kell otthon azokat, akik el akarnak jönni hozzánk. A gazdasági növekedéshez munkaerő kell.

A hazai közmunka-program: jó (Farkas Flórián miniszterelnöki biztos lesz); a cigányok munkába állása, segítés, családgondozás, érettségi szerzés, 1000 fő képzése várható.

Elismerik ma már, hogy a cigányok is felelősek saját sorsukért és felzárkóztatásukért (Farkas Flórián). Ámde „a cigányok nem azért viselkednek úgy, ahogyan viselkednek, mert cigányok, hanem mert mélyszegénységben élnek!” (Kállai Ernő kutatónak és cigány származású politikusnőnek is egyaránt véleménye.)

57 ezer cigány kapott munkát, akik eddig nem dolgoztak semmit (közfoglalkozatás).

Az MSZP követelésében ennél tovább ment: a közfoglalkoztatáson kívül is munkához kell juttatni a cigány diplomásokat.

A közfoglalkoztatás továbbra is vita tárgya, bár egyre inkább elismerik az eredményeket is. A tavaly iskolába jártak (kb. 100 e fő) 15 %-a  elhelyezkedett a versenyszférában, vagy önkormányzatoknál. (Ez vajon kevés, vagy sok?) Idén is lesz oktatás télen, szakmai és újabb 30 ezer ember átképzése/szakmai képzése a tervek szerint.

Sőt, kulturális közfoglalkoztatást ígértek szeptembertől, 4.500 főt vehetnének fel a kulturális alapellátásban. A tavalyiak közül 22 % a továbbfoglalkoztatott. Erről ezt olvashatjuk: 

„Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet főigazgatója július 29-én szakmai, tájékoztató megbeszélésre hívta az intézet megyei módszertani irodahálózatának vezetőit a II. Kulturális Közfoglalkoztatási Program tervezett indulásával kapcsolatban. A  főigazgató tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az első, 2013. november 1. és 2014. április 30. között megvalósuló kiemelt modellprogram tapasztalatait felhasználva előreláthatólag második alkalommal is indulhat a Kulturális Közfoglalkoztatási Program a Nemzeti Művelődési Intézet koordinálásával. A várhatóan 2014. szeptember 1-jén kezdődő program országszerte több mint 4500, jelenleg munka nélkül álló, minimum érettségivel rendelkező munkavállalónak - a tervek szerint tizenegy hónapra - kínálhat munkalehetőséget a program ideje alatt.” http://www.nmi.hu/hu/Hirek/Varhatoan-szeptember-1-jen-indul-a-II-Kulturalis-Kozfoglalkoztatasi-Program

Szükséges, hogy helyi szinten az önkormányzatok (is) teremtsenek új munkahelyeket, ígéretek szerint az önkormányzatok kapnak erre pénzt.

Már októberben meghirdették: mindenki dolgozzon, aki tud, a közmunka programmal együtt teljes foglalkoztatás ebben az értelemben (Kósa, FIDESZ), szerinte az ellenzék „rombolást” akar. Megjegyezzük itt, hogy a közmunkának hosszú távú kulturális jelentősége is van (ha a szülő elmegy dolgozni, ezzel példát ad).

Október 10.: A teljes foglalkoztatás = 75 %, nálunk ez ma 60 %, közmunkával együtt. Javulás van, de nem olyan nagy. Az ellenzék szerint a közfoglalkoztatás „életviteli kényszer”. (A rendes munka sokak számára nem az? – kérdezhetnénk ezt is.) Ahogy már ekkor hallhattuk, „munka alapú juttatás lesz csak”. A közfoglalkoztatás témában az a kérdés, hogy ennyi kell-e, de mindenképpen kell. Természetesen azonnal felmerült a kérdés, hogy a 75 % vajon reális-e, és a közmunkát növelik-e. 10 nappal később, október 20-án már egyértelmű kijelentés hangzott el: 4 év múlva mindenkinek lesz munkája, nem szükséges majd segély. Ma 178 ezer ember kap jövedelempótló támogatást. A cél tehát az, hogy 2018-ra ne legyen szükség jövedelempótló támogatásra. Aki akar és tud, dolgozhasson.

A kormányfő szemlélete szerint (is) a közmunkások teljes értékű dolgozók. (Több éve működik a Közmunkások Szakszervezete is.)

 
Energia, rezsi

A rezsicsökkentés tavaly újdonság volt, most már a fenntarthatósága kerül előtérbe, ami nem annyira „izgalmas”, a szeptemberi további emelés kismértékű már, szinte „szóra sem érdemes”. Az elképzelések szerint a 2002-es árak lesznek/vannak. (Ma már ezt vesszük természetesnek.)

A rezsicsökkentés része a 170 e köbméter tűzifa 10 %-os árkedvezménnyel, később ez módosult a családonkénti 5 köbméter tűzifa, 10 mázsa szén kedvezményes megvásárolhatóságára. (Helyenként ingyen is adnak.) Természetesen sokan keveslik.

Részben ehhez tartozik a pályázat 627 millió Ft értékben hűtőgépcserére, 1 Mrd Ft kazáncserére és fűtéskorszerűsítésre (illetve nyílászárók cseréjére további összegek) az „Otthon melege” program keretében.

Az alacsony energiaárak fenntarthatóságára egyre jobban körvonalazódik, konkretizálódik az elképzelés a Nemzeti Közműszolgáltató Holdingról, melyet 2015 márciusától tervezik; először, áram, gáz, távhő olcsó és jobb szolgáltatására, később víz, csatorna, hulladékszállítás szolgáltatását piaci körülmények közötti versenyben.

A nonprofit cég piaci körülmények között adná a legolcsóbb áron a biztonságos szolgáltatást. Most 8 cég van (extra) profittal.

Szénbányákat újra megnyitnak, éspedig a Mecsekben, az energiaellátáshoz. A cél később árnyalódott: a vasasi bányában a szénvagyon 3 millió tonna, évente 15 e tonnát akarnak kitermelni. A lakosságnak adják majd el a szenet, ám újszerű gondolkodás szükséges a szénvagyon kezelésében. A vasasi szénbánya megnyitása csak az első lépés; ehhez vájárképzést újraindítanak 12 tanulóval, számukra korszerű képzést nyújtanak. Összességében nézve a bányanyitás munkahelyet ad + tüzelőt, fellendülést hoz Komlónak is, olcsó energiához hozzájárul. További lehetőségek: kerozin, műtrágya előállítása a szénből, ehhez azonban jelentős fejlesztések kellenek. A tervezés 4 évet vett igénybe.

Az energetika összességében politikai és szakmai kérdés egyszerre. Paksot (Paks II.) nem szabad kiragadni az egészből, mint megjegyezték. Az ellenzék szerint lehetne szélesebb körű vita erről, mint ahogyan ez sok más országban történik, pl. a briteknek még honlapjuk is volt, ahová írni lehetett.

Energetika területén (is) másfajta gondolkodás szükséges, éspedig a vagy-vagy helyett az is-is (atomenergia és megújuló energiaforrások hosszú távon) a kibocsátott széndioxid csökkentésére. A megújuló energia – szél, nap – az időjárás függvénye, a megtermelt, de éppen akkor nem szükséges áramot nem tudják tárolni, az áramingadozást nem tudják még megoldani sehol. Ezzel szemben az atomenergia folyamatosan termelődik

Konkrét megoldásokról is tudni lehet, ilyen megújuló energia alkalmazása a nap-kollektoros bölcsőde a III. kerületben, vagy a CBA üzletek számára jövőbeni áramőr szolgáltatás, a hűtők melegével vízmelegítés, fűtés, világítás az egész hálózat 130 üzletében.

Iparfejlesztéssel kapcsolatos egyes témák

Az ipari termelés növekedése számottevő, IMF szerint is stabil az éves GDP növekedés (2,8 %-kal számoltak nyár végén, ezt a számot tovább növelték azóta.) A tények szerint a  magyar modell működik, tehát megszorítások nélkül is lehet eredményt elérni.

Tudjuk, az új ipari parkokhoz, ipartelepekhez autópályák is kellenek. Győr körzetében pedig már repülőtér is rendelkezésre áll.

Az építőipar teljesítménye augusztusban 13 %-kal növekedett, elsősorban a közút és vasút fejlesztése révén a tavalyihoz képest, de júliushoz képest 0,2 %-kal csökkent. További fejlődéséhez azonban a lakosságnak is be kéne szállnia, ehhez azonban több hitel kellene számukra.

Például Pécsett a legnagyobb ipari parkot adják/adták át 120 hektár területen, 4-500 új állásra számítanak 5 év alatt. Emellett a „kreatív ipar, kulturális ipar jelentős fejlesztését”  tervezik.

Ugyancsak konkrét terv a vasúti járműgyártás újraélesztése, IC Plusz 2 prototípusa készült el; gyártásuk + 200 új munkahelyet és + 200 beszállítót igényel.

A kormány az általános célok (gazdaságfejlesztés, rezsicsökkentés és megtartása, tömegközlekedés javítása, közbiztonság javítása) mellett a helyi célokat támogatja mindenhol. Ígéretük szerint az önkormányzatok a helyi iparfejlesztésre, az önrészhez kapnak pénzt bizonyos szorzószám szerint (=?).

Mint tudjuk, jövőre is még 2,3 (később 2,5-re módosult) %-ra gondolnak, és az alacsony infláció is fenntartható a világgazdaság (vagy csak Európa, Kína stb.) általános lassulása mellett is.

Bankok, adó kérdése

A bankokat a közvélemény szinte ellenségként kezeli, „igazságszolgáltatás” a szlogen velük szemben az elkövetkező sok hónapra. „2015 az elszámoltatás éve lesz” – fenyegetésként is értékelhető.

Az elszámol(tat)ás  eredményeként több pénz (1.100 Mrd Ft) marad a családoknál, ezzel nő a kereslet, vagy tartalékolhatnak az emberek. A forintosítás lehetősége arra is jó, hogy csökkentse a folytonos nyomást a devizaállományra.

Tény az is, hogy az alacsony banki kamatok miatt (a bankbetétállomány növekedése helyett) több állampapír fogy.

Bár nagy viták voltak ősz elején az MNB szerepéről a gazdaságban, ezek gyengültek. Nemzetközi téren is változott a bankok klasszikus szerepe.

Elképzelés szerint „fair bankrendszer” legyen központi előírásokkal a hitelnyújtásról a lakosságnak. A fogyasztók számára a hitelnyújtás feltételei rögzítettek. (Oka lehet az is, hogy nem bíznak túlzottan a lakosság pénzügyi ismereteiben…?)

Folytonosan vitatják ma is az egykulcsos adórendszert, más gazdaságfilozófia alapján. Eredménynek azt tartják, hogy többen fizetnek kevesebb adót.

  
Mezőgazdaság

Egyre nagyobb figyelem irányul a mezőgazdasági ágazatra, problémáira és szükséges fejlesztésére egyaránt. Természetesen a felszínen a problémák felmerülése irányítja rájuk jobban a figyelmet. Ilyen az orosz embargó hatása miatt a rekord almatermés elhelyezhetősége. Konkrétan az almafelvásárlás (Magyar Nemzeti Kereskedőház), az eredeti elképzelés után később kettéválasztották étkezésire és iparira. Hetekig volt téma joggal, a közétkeztetés számára több ezer tonna (?) étkezési almát 35 Ft/kg (nagyon alacsony) áron vásárolnak fel.

A tej piaca azért lett most fontos, mert megszűnik a tejkvóta, tehát lépni kell: a tejipar fejlesztése lehet csak a megoldás, helyenként már világszínvonalú robotokkal. Alkalmazásukhoz viszont megfelelő tudás is kell.

További fejlesztések szükségesek azokon a területeken, melyek nem állnak orosz embargó alatt, és a magyar-orosz kereskedelemben szóba jöhetnek: ilyen a vetőmag, berendezések, illetve egyes egyetemek és kutatóintézetek együttműködése.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy egyes szociális szövetkezetek piaci szereplőkké váltak, valamint azt, hogy már 200 termelői piac működik, ami munkahelyet és jó minőséget jelent.

(Ahogy hallhattuk: „Vidék és város összefogása: a hazai mezőgazdaság a minőségi életet segítse a városokban jó minőségű áruval.”)

Újfajta, bonyolultabb támogatási rendszer lesz 2015-től, miközben a mostani rendszer megvalósulásában is sok a törvénytelenség: a területalapú támogatásokat a legelőkre felveszik, de állatok nincsenek a legelőkön. Az ellenzék szerint akár 1 Mrd Ft törvénytelen kifizetés lehet.

A mezőgazdasági kérdések bonyolultságának bemutatására néhány szót az ún. „zöldesítésről”.

A mezőgazdaságban a sok esőhöz (klímaváltozás) nem tudnak alkalmazkodni, se betakarítani, se őszi megművelést elvégezni, a támogatás meg kevés, a „zöldítés” gond. Támogatás nélkül azonban drágább lenne a termék; az állattartók a hazai költségvetésből majd támogatást kapnak

„A közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU rendelet) tartalmazza a zöldítés alapvető szabályrendszerét. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőknek három zöldítési gyakorlatot kell végezniük:

– a növénytermesztés diverzifikálása:

a 10 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük, míg a 30 ha feletti szántóval rendelkezőknek legalább három féle növényt; a legnagyobb területen termesztett növény a szántóterület legfeljebb 75 %-át foglalhatja el, három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növény együttesen nem teheti ki a szántóterület több, mint 95 %-át;

– állandó gyepterület fenntartása: a környezeti szempontból értékes gyepek átalakítása, feltörése nem megengedett, továbbá országos szinten is meg kell őrizni összességében az állandó gyepek arányát a 2012 -2015-ös referenciához képest, legfeljebb 5 százalékos romlást megengedve;

– ökológiai célterület fenntartása: a 15 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak a szántóterületük 5 %-ának megfelelő kiterjedésű ökológiai célterülettel kell rendelkezniük.” 
http://www.kormany.hu/download/6/80/10000/reszletes%20tajekoztatas.pdf

A gondolkodást mindezeknek a tudása is befolyásolja, ismerni kell(ene) e területnek legalább a legfontosabb kérdéseit. Például a sok eső miatt a méhészek kártalanítása is szükséges, a kártalanítást pedig többféle címen lehet igényelni. Vajon a méhészek kiismerik-e magukat ebben?

Vagy nézzük a közfoglalkoztatás kérdését a mezőgazdaságban: sokféle termény termesztése történik. Piacon is árulják egy részét, kiállításokat is szerveznek az általuk termelt terményekből. Az állattenyésztés is szélesedik: kacsa, liba, kecske, bárány a leggyakoribbak. Sőt, gépesítenek is – a felsoroltak mindegyikéhez szaktudás is kell. A továbblépés területei például a tésztagyártás, savanyítás, vagy drótfonás – tudás, fejlesztés nélkül ez lehetetlen.

Nézzünk meg egy összetettebb területet is példaként, melyen jobban érzékelhetjük az egyes problémák, feladatok összetettségét: a „pro lecsó ügyet”. Íme:

 „A Pillangó Fejlesztések (Pro Cserehát Egyesület) elsődleges célja, hogy a hátrányos helyzetű kistelepülések, nélkülözésben élő – roma és nem roma – lakosai számára teremtsen megvalósítható, regionális és fenntartható megélhetési alternatívákat.

Ezt a célt KOMPLEX TÉRSÉGI FEJLESZTÉSEK jellegű tevékenységen keresztül valósítjuk meg.

Pro lecsó programunk projektterve 2010-ben megnyerte a Nobel-díjas közgazdász, Muhammad Yunus Social Business ötletpályázatát.

Fő profilunk ökológiai települési közösségi mezőgazdálkodási programok kidolgozása és megvalósítása, melyekben a Pro Lecsó programok keretében helyi vegyszermentes zöldségtermelést honosítunk meg.

Pro Lecsó program: Ökológiai települési közösségi mezőgazdálkodási modell

MI EZ?
Komplex, ökológiai kertművelési-, foglalkoztatási-, felnőtt-oktatási- és roma integrációs projekt.
MIRE VÁLASZ?
Komplex társadalmi problémák: vidéki munkanélküliség, szegénység, helyi integráció hiánya, alultápláltság, élelmezési válság, egészséges táplálkozás hiánya
HOGYAN?
közösségi települési programok tervezése és megvalósítása
képessé tétel, részvételi alapú tervezés, nem formális iskolán kívüli oktatás.” (http://www.bffd.hu/projektek/prolecso.html)

Tehát alapvető zöldségek termelésében segít.

 
Néhány más fontos kérdés/terület

Szeptembertől már az ingatlanpiac fellendülőben van, ehhez a lakáshitel felvétel újra növekszik, de erősen szabályozzák. 2016-tól új otthonteremtési program indul fiataloknak,

A turisztika jelentős fejlődése/fejlesztése tapasztalható, a helyi értékek előtérbe kerülése ezt erősíti. Az ottaniak – helyiek – szemlélete, tudása is fontos tényező. A turizmus bevételei tovább nőttek, elsősorban a belföldi turizmusé. A turizmus fejlesztése többek között az építőipar fejlődését is feltételezi, valamint természetesen munkahelyeket teremt. A SZÉP kártya szerepe idén jelentős volt (nyaralás), kérdés, hogy 2015-től ez megmarad-e. Ősztől tavaszig: gyógyvíz, wellness, pár napos pihenések, belföldi pihenők száma nőtt főleg.

Jövőbeni gazdasági célunk, a KKV-ék helyzete, lehetséges fejlődése

Néhány szó előbb 2013-ról: még október14-én elhangzott, hogy fenntartható pályára állt a gazdasági növekedés, de hektikusan. Kérdés lehet, hogy 2013 a fordulat éve volt-e, vagy sem? A lakosság 700 Mrd Ft-ja állampapírokban volt 2014 augusztusában, ami „rekordmennyiség”. Ehhez tudatos jövőtervezés kellett (kell) a lakosság részéről, és tudnak tartalékolni.

Ma már közismertnek mondható, hogy a legfőbb cél a tartós növekedési pálya. Ehhez szükséges többek között az export növelése, az, hogy a külföldiek itthon több munkahelyet hozzanak létre, illetve magyar vállalkozók induljanak külföldi tendereken (Szíjjártó Péter).

A nyelvtudás jelentősége tovább növekszik, Pécs körzetében pl. jó a német nyelvtudás, ott létesítenek kommunikációs vállalkozásokat-vállalatokat.

Mint ahogy hallottuk (újra), kiút Magyarország számára a kis- és középvállalkozások fejlődése, például külföldre (is) értékesítsenek. Ehhez azonban beruházás kell.

 Szép (al)cél, hogy „Magyarország legyen a külgazdasági befektetők nemzetközi célpontja, új munkahelyek teremtése jöjjön létre”, minél több K+F, most (azaz ősszel) is kb. 100 tervről tárgyalnak. A „minél több K+F” önmagában is drágább beruházásokat jelent!

 2014–2020 közötti fejlesztési célok között is szerepelnek a KKV-ék kiemelten, a fiatalok munkába állítása. Az általános fejlesztés minkét iránya fontos, tehát

– innováció, minőségi munkahelyek létrehozása; és

– a munkahelyek mennyisége is.

A munkahelyek 2/3-da (vagy 80 %-a?) a KKV-éknál működik, de a lokális, helyi cégek is nagyon lényegesek, mert például szocializálni tudnak kevésbé képzett embereket. A többség mikrovállalkozás.

Eddig minden évben megígérték nekik a nagyobb támogatást, de nem kaptak sokat. A versenyképesség növelése kell, ehhez pedig innováció. Az innovatív cégek jobban keresnek, ezért nagyobb adót is fizetnek a nagyobb bér mellett, és exportképes értéket termelnek.

Ugyanakkor a legjobb (új!) ötletekhez természetesen nem lehet előre pályázatot kiírni, ezért a start up cégek jelentősége is növekszik. A gyártáshoz, ha beválik egy termék, majd kell pénz, a sorozatgyártás beindítása már lassabban megy.

Hallhattuk azt az elvárást is, hogy az átlag-vállalkozás legyen innovatív, pl. szolgáltatásokban (étterem akár), ez lehet folyamat is, amit „innoválni” lehet/kell. Ez már a korábbitól eltérő szemléletet tükröz e téren.

A KKV-ék + főiskolák + önkormányzatok együttműködése marasztalhatná itthon a fiatalok egy részét. Egyelőre minden pénz kevés a KKV-ék számára, annyira nincs pénzük.

Megállapítható az is, hogy a nagyobb mértékű innovációhoz a gazdaságszervezésnek is változnia kellene. A 3-4 fős cégeket pályázaton kívül is lehet segíteni, bürokrácia nélkül, számukra kevesebb pénz (támogatás) is elegendő. 

Más oldalról lehetséges az is, hogy egy vállalkozás nem versenyképes, de innovatív, pl. kistelepülésen egy pékség. A kicsi vállalkozások a falvakban kiszolgálnak, életminőséget javítanak, közösséget építenek. Így összességében az ország versenyképességét valóságosan növelik.

Helyi célok

Az önkormányzati választás után (október 12.) számba vették a lehetséges helyi célokat.

Igen változatos, érdekes a kép:

Zalaegerszegen az alap a munkahelyteremtés.

Győrött az ipar + sport + városszépítés kaphat hangsúlyt.

Szegeden nyugodt, békés építkezésre számíthatnak, európai szabályokkal.

Hódmezővásárhely leginkább az uniós lehetőségekre számít.

Miskolcon a közösségépítés, a rekonstrukció folytatása kerülhet előtérbe.

Egerben további fejlődés, munkahelyteremtés, közszolgáltatás fejlesztése látszik a legfontosabbnak.

Debrecen a gazdaságfejlesztés, a vállalkozásfejlesztés, -segítés, -menedzselés mellett van.

Országosan a következő célok állnak előtérben:

– a közigazgatási reform folytatása:

(„Megtartotta alakuló ülését, elfogadta ügyrendjét az Államreform Bizottság, amelynek feladata az Államreform II. nevű program egyes intézkedéseinek tudományos és társadalmi megalapozása, véleményezése…A célja pedig a bürokrácia csökkentése.

(…)

… a bizottság segíti és támogatja a kormányablakok kiterjesztésének folytatását, gyorsítását is. A tervek szerint a jövőben növelik a kormányablakok számát, országos területi lefedettségüket.

(...) …a kormány belevág az államreformba, amelynek során tartósan meghatározza, hogy a befizetett adóért cserébe milyen szolgáltatásokra számíthatnak a választók… ez érinteni fogja a minisztériumok létszámát, a területi közigazgatást és az ügyintézésről szóló hatályos törvényeket…”  http://index.hu/belfold/2014/11/06/elindult_az_allamreform_ii./

 – oktatás, egészségügy területén ésszerűsítés és összehangolás;

– a bankok elszámoltatása;

– NATO vállalások emelése honvédelemre a 0,75 %-ról 10 év alatt 2 %-ra;

– az állami kiadások arányának felére csökkentése (nem egyszerre) és nem nominálisan, hanem %-ban, ha nő a GDP, akkor nem lesz probléma. Ez a közigazgatási reform területe.

Orbán Viktor országgyűlési, választást követő beszédében a legfőbb hangsúlyt az „összefogás, együttműködés, egység” fontosságára helyezte, ami nélkülözhetetlen egy ország felemelkedéséhez. Mint kijelentette, „munkába állítják Magyarországot”. A munka (a pénz mellett) tartást, méltóságot, önbecsülést ad mindenki számára. Azt a kijelentését, hogy hitelre nem lehet építeni egy országot, sokan puszta „szövegként” értékelték, mint ahogy azt is, hogy csak a munka lehet a jólét alapja. A családok szerepe alapvető, az anyáknak (szülőknek) ne kelljen választaniuk munkahely és család között. A későbbiekben ez már azzal az óhajjal bővült, hogy szülessen meg minden vágyott gyermek!

A költségvetés oldaláról nézve a fő célok a gazdaság tartós növekedése, a költségvetési hiány csökkentése, illetve a munkahelyteremtés. Így az államadósság 77 % lesz 2013 év végére, ám a legfőbb probléma: többet költünk, mint keresünk. Tehát távlati cél lehet ennek megváltoztatása (azaz ne költsünk többet, mint amennyit keresünk).

Internet témában az elgondolás így alakult: a szélessávú internet kiterjesztésével mindenki hozzáférjen 2020-ra (vagy korábban), amire több száz Mrd Ft-ot költenek majd. (Miközben a megszólaltatott riportalany-hölgy egyelőre „receptet” keres a leginkább.)

Másik nagy vita alapja: „csökkenteni kell az állami újraelosztás arányát 50 %-ról 45 %-ra fokozatosan”, több év alatt. Elvben lehet megszorításból, de ma más a helyzet, mint a 2010 előtti kormányzáskor, most nem lesz megszorítás, és az adósságállomány is kisebb lesz jövőre (kamatterhek csökkennek) a tervek szerint. A kormány álláspontja: ha saját teljesítményből jön létre gazdasági növekedés (és nem külső hitelből), akkor nincs szükség megszorításra, mindenki kaphat picivel többet. A túlfogyasztási területeken kell kezdeni az ésszerűsítést, de a szakpolitikusok dolga, hogy meghatározzák, mit kell finanszírozni.

(Ezzel szemben az ellenzék 1.700 Mrd Ft-os „Orbán-csomaggal” számolt, megszorítások logikájával, más fajta gondolkodás mentén.)

Fiatalok elvándorlása:

Egyes kutatások szerint 350 ezer fő, főleg fiatal van külföldön: 1 évnél hosszabb időn át = „kivándorlás”. A főbb tendenciák jelenleg: a szakmunkások Németországba, a diplomások Angliába mennek, de látni kell, hogy a vándormunka mindenütt felértékelődött (alacsony termékenység nagyobb migráció).

A kivándorlás nem magyar jelenség, hanem európai, melynek pozitív következményei is vannak. A kényszer és a kíváncsiság egyaránt oka, és főleg a jól képzettek mennek ki. Meg kell oldani, hogy érdemes legyen hazajönniük.

A kimenetel okai között emocionális szempontok is közrejátszanak, a szabadabb élet reménye (nekik ne dirigáljanak).

Ahhoz, hogy a fiatalok hazajöjjenek, elsősorban a gazdaság működőképessége szükséges, ezen belül munkahelyteremtés a fiataloknak. De közrejátszhat az is, hogy „kinn is már kevésbé jó”. A hazajövetelt segítheti például a „Gyere haza-program” is (http://gyerehaza.org/).

Többek között a hazajövetelt segítheti a hosszabb távú stratégia megvalósításához létrehozott K+F+Inn. Hivatal.

A stratégia: „Befektetés a jövőbe: Nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia 2020” http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/hirek-esemenyek/kormany-elfogadta

A Hivatal létrehozása pedig:

 „1. A Kormány a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 31. § (1) bekezdésében és (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörében a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásával összefüggő feladatok ellátására – 2014. június 12. napjától 2014. december 31. napjáig – Dr. Pálinkás Józsefet kormánybiztossá nevezi ki.

2. A kormánybiztos feladatkörében ellátja a kutatási, fejlesztési és innovációs intézményrendszer irányítási és finanszírozási rendszerének megújítása keretében létrejövő kormányhivatali jogállású Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal létrehozásával – mint kiemelt fontosságú feladattal – kapcsolatos előkészítő és koordinációs feladatokat.”…

http://hirlevel.egov.hu/2014/06/11/palinkas-jozsefet-a-nemzeti-kutatasi-fejlesztesi-es-innovacios-hivatal-letrehozasaert-felelos-kormanybiztossa-neveztek-ki/

A koncepcióból, vagy inkább ma már a tervekből még kiemelnénk, hogy az arra érdemes kutatásokat 5 évig finanszírozzák (az eddigi egy év helyett).

Hosszú távú programot jelentenek változatlanul az árvízvédelemmel, ill. szélesebb körűen a klímaváltozással kapcsolatos feladatok.

Az árvízvédelmi feladatok röviden:

– új szükségtározók a Tiszán (2, vagy akár több kicsi);

– a medrek folyamatos, üzemszerű tisztítása.

A Körösök vidéke különleges, mert országhatáron átnyúló.

További vízszintemelkedések várhatók; 4000 km hosszan kell védekezni.

A klímaváltozással kapcsolatos feladatok, helyi teendők szélesebb körűek (OGY, Adler János):

– A hazai kedvezőtlen folyamatok az árvíz mellett az aszály, elsivatagosodás.

További víztározók kellenek (még 5), töltések magasítása, medrek tisztítása, erdőtelepítés (közmunka is).

– A széndioxid kibocsátás csökkentése. Ezzel volt kapcsolatos az ellenzék kritikája: ha nincs ipar (gyártás), csak összeszerelés, mint most nálunk, akkor persze kibocsátás sincs.

– A környezetvédelem nemzeti ügy, melynek egészségügyi. szociális, gazdasági, migrációs következményei is vannak.

*

 Elvileg többféleképpen alakulhat a kulturális élet „környezete” (gazdaság és társadalom):

I.) Bizonyos mértékben fejlődik a magyar gazdaság, és fejlődik részben ezzel összefüggésben, részben ettől függetlenül (szellemi fejlődés öntörvényűsége és ennek kihatásai) a társadalom egésze;

II.)  Stagnál mindez – pillanatnyilag ez kevéssé valószínű;

III.) Visszaesik a gazdaság pl. egy újabb világgazdasági válság esetén, amire a magyar gazdaság nem készült fel, vagy „nagyon rossz” gazdaságpolitika következtében. A fentiek alapján úgy vélhető, hogy ez, egészében véve, még kevésbé valószínű.

képzés, KULTÚRA

Bár az eddigiekben néhány kérdéskörben már óhatatlanul érintettük a kultúra egyes kérdéseit/területeit, most kicsit részletesebben foglalkozunk a kultúra egyes területeivel.

 
Alap- és általános középfokú képzés

2015 szeptemberétől minden 3 éves gyerek óvodába jár, hacsak a szülőknél nem jobb a kisgyerek fejlődése. Ehhez sok új férőhely is kell, mégpedig ott, ahol erre szükség van. Összesen  4000 új hely kellene. 370 e gyerek lesz óvodáskorú összesen, helyi elosztásban gond lehet a férőhelyekkel. Ugyanakkor éhező gyermek nem lesz, hiszen az óvodában kapnak enni (ellenzők: miért nem otthon lesz erre pénz?). A korai óvodakezdés az oktatási felzárkóztatást is segíti.

Októberben meghirdették: Európa legjobb iskolarendszerét akarják létrehozni az új köznevelési rendszerrel, a legjobb európai példákkal.

Jelenleg az oktatás megyei szintű irányításának erősítése a cél, egyetlen központból nem lehet mindent irányítani (!) – ezt novemberben tovább konkretizálták: „Elkészült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ átalakításának terve, amely törvényjavaslat formájában még az év vége előtt a kormány elé kerül, de jó esetben akár a parlament is elfogadhatja idén a változtatásokat.

Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár azt mondta, helyi szintre kerül minden olyan feladat, amely az iskolák napi működéséhez kell, a központban pedig stratégiai, fejlesztési döntések születnek majd.

A vegyes profilú középiskolákat még ebben a tanévben átszervezik, hogy a szakképző intézmények a 2015/2016-os tanévet már a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alatt kezdhessék meg, de a gimnáziumok leépítésére nem készül a kormány.” http://www.origo.hu/itthon/20141107-kipukkad-a-klik-vizfeje.html

Idén is kevés féle a tankönyv, ami több vitát kiváltott. Az idő is kevés volt egyes tankönyvek véglegesítésére, kapkodást tapasztaltak ezen a téren.

Idén is nő a pedagógusok bére a korábbi rendelet szerint.

 
Néhány konkrétum:

– A „Tanárok éjszakája” a „Múzeumok éjszakája” rendezvényekhez csatlakozva ad segítséget, tárlatvezetéssel. Múzeumlátogatás pedagógusoknak, diákokkal.

 – 169 tanoda működik: ezek délutáni foglalkozások hátrányos helyzetűeknek. 5 Mrd Ft támogatás eddig összesen pár év alatt, 4000 tanuló számára.

 – „Útravaló” ösztöndíjra idén 2 Mrd Ft-ot terveznek 2700 mentorral, tavaly 14 e hátrányos helyzetű fiatal kapott ösztöndíjat ennek keretében. „Az esélyegyenlőségi alprogramok keretében a 2013/2014-as tanévben 14 481 tanuló/hallgató részesült összesen 2 164 083 638 Ft értékű támogatásban.” (http://www.emet.gov.hu/hatter_1/utravalo_macika/

(Rengeteg további anyag olvasható természetesen erről is az interneten.)

Mint megállapították, ez nem segítés, hanem befektetés (mentorok díjazása és az ösztöndíj), ők erőforrást jelentenek. A társadalom „befogadó táradalom” (a diákok több mint a fele roma származású) – nos, sajnos ezzel ellentétesek a tapasztalatok, a társadalom nem igazán fogadja be a roma származásúakat (Friderikusz műsorában, Egyenes beszédben, máshol is elhangzanak ilyen megállapítások.)

– Ami más oldalról érdekes: bár versenyképes tudás kell, ez azonban nem mindenkinek jó (?) – talán az elmaradott színvonalú vállalkozásokra gondolhattak (?).

 A fiatalok számára kitörést hozhat – a zene. Ezt mutatják a különféle zenei tehetségkutató versenyek akár a pop-, akár a klasszikus zenében (X-faktor, Rising Star, Virtuózok) és a csoportos zeneoktatás nagy sikere rászorulóknak (Venezuelából érkezett modell).

A csoportos zeneoktatás az emberi kapcsolatokra is kihat, tanulási kedv nő, nem kell fegyelmezni sem. 15 iskola jelentkezett erre idén, tavaly még csak pár iskola volt. Kevés lett a hangszer (főleg hegedű, bizonyára nem véletlenül!), gyűjtik (de nincs hol átadni pl. egy fuvolát). Ez szorosan kapcsolódik a „civil” témához is (és a Máltai szeretet Szolgálathoz):

 „A Csoportos Zeneoktatásért Egyesület: A Creditreform céginformációs adatbázisa szerint a(z) A Csoportos Zeneoktatásért Egyesület Magyarországon, a i Cégbíróság által bejegyzett vállalkozás.” … (http://ceginformacio.creditreform.hu/cr9310172726)

A másik kitörési – és feltehetően biztosabb – pont a megfelelő szakmatanulás. Erről a szakképzés témánál bővebben írunk. De példának itt hoznánk fel a bővülő informatikus képzést, amihez 30 ezer ilyen eszközt adnak idén 12 Mrd Ft értékben hátrányos helyzetű iskoláknak.

Szakképzés

A szakképzés terén tényleg megindult valami, de mikor fogjuk érezni, hogy van elég szakember? Természetesen ezt is támadják, sokan elavultnak tartják: nem szakmunkás kell, hanem innováció. Valóban: minőségi munkaerő képzés kellene, valamint, hogy a szakképzés után egyetemre is lehessen menni (megfelelő színvonal biztosítása az oktatásban). Feltehetően a hegesztést tanulók nem a bölcsészkarra jelentkeznének (vagy ha igen, akkor túl nagy pályaválasztás tévesztés volt.) A szakmát valamelyest ismerőknek viszont valóban előnyük van/lehet a szakfőiskolákon, műszaki egyetemeken.

10-15 év múlva szakképzésre jelentkezhetnek a most óvodákba kerülők (3 éves kortól 2015-ben). De már most szakmunkáshiány van a vasas szakmákban, és nincs ács, asztalos, kőműves, víz-gáz-villanyszerelő sem. A MÁV éppen keres 150 dolgozót (és ez rádió-hír)!

A kétkezi munka becsületét újra meg kell(ene) teremteni, ehhez megfelelő szakképzés szükséges, ami még 4–5 év. (Orbán Viktor) Azonnal jelentkezik az ellenérv is: ez a 70-es évek szemlélete. Orbán szerint azonban 1–1,5 év múlva munkaerőhiány lesz, különösen a jól képzett szakmunkásokból. Fontos tehát a szakmunkásképzés becsülete, a régebbi „inasrendszer” tapasztalatainak felhasználása.

A cél a homogén szakképzési rendszer kiépítése, a 400 szakképző iskola irányítása és fenntartása 2015. szeptember 1-jétől a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz fog tartozni.

Nézzük meg a jelenlegi helyzetet két kiemelt példán:

1.) Nemzetközi szakmunkás verseny (Szakmák Európa Bajnoksága):

máris megjegyezzük, hogy itt nem csak az adott szakmát kell tudni, hanem angolul is tudniuk kell. Szükség van persze a tanárokra és a szakmai szponzorokra is.

„Húsz érmet nyert Magyarország a szakmák Európa-bajnokságán. A franciaországi Lilleben 2014. október 2. és 5. között rendezett EuroSkills megmérettetésen 90 ezer látogató fordult meg, és összesen 25 európai ország 450 fiatal szakmunkása mérte össze tudását 41 szakmában.

22 tagú magyar csapat 16 szakmában versenyzett. Magyarország a szakmák olimpiájának is nevezett WorldSkills versenyeken 2007, a EuroSkills-en 2008 óta vesz részt. A WorldSkills és a EuroSkills versenyekkel kapcsolatos hazai feladatokért 2011-től a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a felelős.” http://www.veszpremikamara.hu/hu/europe-direct/cikkek/euroskills-a-szakmak-europai-bajnoksaga-2014-76956

2.) a 2014. október 21-i híradásban, a Siemens Képzési Központ megnyitása kapcsán, a duális képzés terén (Orbán Viktor) többek között ezeket mondta:

– az emberek „gyarapodjanak” (ezt régóta nem hallottuk);

– család- és gyermeknevelési, ill. vállalkozás támogatása;

– gazdasági növekedés elősegítése;

– foglalkoztatás ösztönzése;

– ÁFA-csalások elleni lépések.

Nos, itt hangzott el az ominózus mondat: „jó szakma többet ér egy közepes diplománál”. Egy másik alkalommal pedig ez: „a sikert már nem az egyetem, hanem a szakma jelenti, innen vezet út majd az egyetemre is”.

Mindez persze újra nagy vitát váltott ki. Egyik oldalról nézve ugyanis a hierarchia, mondjuk az egyetemi tanárhoz képest, így alakul:

„csak egyetemi diploma” (és nem tudományos fokozat stb.)

 „csak” főiskolai diploma

„csak” érettségi

„csak” szakmunkás végzettség.

Mindez véleményünk szerint egysíkú, összehasonlító, beskatulyázó, összességében pedig lebecsülő.

Továbbá nem együttérző-empatikus sem, bár kétségkívül ambíció-növelő, ezzel együtt óhatatlanul kisebbségi érzéseket gerjeszt. A versengésnek van előnye és hátránya az egyén, ezen keresztül a társadalom egésze számára is. Feltehetően ez a szemlélet több évezredes. „Már a régi görögök is” a kezdete talán a szakmák, a munkafajták valamiféle rangsorba állításának, ami beskatulyázza az embereket.

Tudjuk azonban, hogy egy szakmunkás tudása lehet mély, de más tartalmú, mint a mérnöké, vagy pláne pl. egy jogászé (de lehet klasszikus műveltségű bármely téren!), érthet a művészetekhez, vagy más „piedesztálra” emelt dologhoz. És egy kutató is képes lehet szöget beverni.

Nem beszélve azokról, akik orvos, közgazdász stb. végzettséggel és gyakorlattal választották inkább a cukrász, a vendéglátós, vagy a fodrász szakmát, és boldogok (ezek különböző riportokban elhangzott valós példák).

Egy szakmunkás végzettséggel, esetleg nyolc általánossal sem rendelkező családban valós felemelkedést jelent a gyerek szakmunkás bizonyítványa. Esetleg még nem is a számítógépes vezérlésű gépek ismerete...

Ideje lenne másféle szemléletet kialakítani, általánosabbá tenni, más alapokon, más, szintén fontos szempontokat is figyelembe véve (boldogság, elégedettség, egyén tényleges hasznossága, személyiségének érettsége, műveltségének igazi tartalma, utódok megfelelő nevelése stb. stb.). Túl sok illúziót nem szabad kergetni, de talán valamelyest reménykedhetünk. Ugyanakkor azt sem szeretném, ha olyan ember javítaná a gázkonvektoromat, aki alantasnak tartja ezt a munkát, nem is szereti – és nem is ért hozzá igazán…

Felsőoktatás

A felsőoktatás fejlesztésére 4-5 stratégia is volt az elmúlt 4 évben, holott hosszú távú gondolkodás kellene 20-25 évre. Ehhez megfelelő koncepció (stratégia) szükséges, amit be is kell tartani – de felül is lehet vizsgálni, ha változik a környezet.

Idén 7 Mrd Ft-ot fizettek/fizetnek ki az egyetemeknek a struktúraváltási alapból, ezt azonban adósságcsökkentésre kapja 12 egyetem. Gazdálkodásuk ellenőrzése után is kaptak 2013-ban 14 Mrd Ft-ot. Megoldásokat keresnek az adósság újratermelésének megszüntetésére: jövőre már ne legyen adósság, tehát az eredeti (oktatási) célra fordíthassák az alapot.

Az ELTE mintaadó intézmény is lehet, de a forráskivonások számukra is nehéz volt.

Az oktatás+kutatás megvalósításához is pénz kell, a színvonal megőrzéséhez pedig különösen sok pénz. A tudás megújítása kutatások nélkül lehetetlen.

A finanszírozás történhet

– direkt állami forrásokból, törvényi szabályozásokkal;

– közösségi forrásokból (pályázatok pl.).

Adósságok okai:

– épületek, PPP konstrukciók;

– maga a struktúra, 1-2 hallgató van 1-2 szakon, de magára a szakra szükség van. Ma a kis szakokat támogatják, ill. túl sok helyen található ugyanazon szak, így megoszlanak a hallgatók. Szükséges tehát a képzések átalakítása.

Az egyetemek nemzetközi versenyben állnak egymással. (Külföldről is akarnak fogadni diákokat). Ranglisták vannak, ha nem is jók, a helyezés függ a kutatások eredményeitől is. A külföldi diákok a jövőre nézve is fontosak, hazatérve otthon alakítják az ország életét, döntenek többek között a hazánkhoz fűződő kapcsolatokról is.

Nézzünk meg néhány egyetemet, illetve témakört:

 Pécsett „örökségvédelmi szakembereket” képeznek – új szak, interdiszciplináris, új szemlélet. Képzés mesterfokozat itt is, 20 fővel, komplexen , ami államilag finanszírozott. Az örökség lehet épített, kulturális és nyelvi örökség. Európai szemlélet: helyben tartja a szakembereket. Magyar központtá akarják tenni e pécsi képzést e téren. (Más egyetemen, főiskolán csak hasonló szak már van.)

Ugyancsak Pécsett a minőségi orvosképzés javítása is cél, hozzá pedig kutatási és oktatási központ létrehozása a jövőben (Samsung szerepe).

Szintén Pécsett 400 külföldi hallgató tanul a tavalyihoz képest. Részben ezzel kapcsolatban külön orvosi szak indul(t) a migránsok orvosi kezelésének tanítására.

De felsőoktatási minta lehet Salgótarjánban is. Együttműködés a felsőfokú képzés, a regionális képzés és a közösségi műszaki képzés között: együttműködés az Óbudai Egyetemmel és a gyakorlati, gazdálkodó szervezetekkel.

Az Óbudai Egyetem több városban tart kihelyezett képzést egyébként is.

Szombathelyen a duál (duális) szakképzés került előtérbe, a térségben 500 (gépész)mérnök kellene máris. Most 80 főt tudnak képezni sok gyakorlattal, a gyakorlati munkát fizetésért végzik majd.

Jelenleg 10 ezer betöltetlen informatikus állás van országszerte, holott nemrég még túlképzésről beszéltek. A hiány okai:

– informatikai állások megnövekedése a termelő ágazatokban;

– digitális munkahelyek: az informatika már a múlt (=?), ma digitális kell, szenzorok, érzékelő rendszerek, menedzsment informatikai rendszere.

Ugyanakkor kevesen jelentkeznek magas szintű képzésre, pedig „jól is fizetnek”. (A diákok a középiskolában maradnak le matematikából.)

A családi gazdálkodáshoz (mezőgazdaság) sokaknak továbbképzés kellene, túl az alapvető témákon adatok ismerete, újfajta szaktudás, mivel folyamatosan átalakul a mezőgazdasági termelés, technológia. Főleg felsőoktatás, felsőfokú gazdaképzés szükséges, de értsenek a menedzseléshez is (a régi nagyüzemi agronómusképzés helyett).

A jövőben az egyetemek közötti értelmetlen verseny helyett a feladatok (állami) finanszírozása kerüljön előtérbe, ehhez új koncepció kell. Ennek kimunkáláshoz kerekasztal összehívását ígérték, amihez javaslatokat várnak. (2014 október-november, www.kormány.hu oldalon)

Tudni kell pontosabban, milyen szakembereket szükséges képezni a hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján. Cél: a felsőoktatás 15 éven belül világszínvonalú legyen.

A felsőoktatásban a mai struktúra megerősítése várható:

– néhány kiemelt tudományegyetem (jelentős támogatás);

– alkalmazott tudomány – többi egyetem;

– (szak)főiskolák. Változhat a főiskolák száma, most még nincs döntés.

(A kancellárok kinevezése is késik – 2014 novembere.)

A most kiderült tavalyi és az idei botrányok (gólyatáborok) után különösen időszerű (újra) beszélni a hallgatói közösség önszerveződéséről, amelynek egyik célja éppen az emberi méltóság védelme (lenne). A felelősség kérdése fontossá lett a hallgatói önkormányzat területén. Az egyetemek diák kultúrája: ivászat, trágárság egy részüknél, a „férfiasság” torzulása összezárt helyeken főleg a vezetők felelőssége.

A szexuális botrányok száma alakulásának okai:

– egyre érzékenyebben vagyunk erre, tehát (végre) szólnak ellene;

– egymást hergelik olyan fiatalemberek, akik számára a nők nem jelentenek értéket, az erőszak mellett vannak, és a tudatmódosító szerek hatása is erőssé válik. (És ők egyetemisták!)

 A kultúra egyes kérdései, területei

 „Megalakult a Kulturális Alapellátás Kerekasztala húsz szervezet képviselőinek részvételével szeptember 30-án Budapesten azzal a céllal, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb rétegeket érjen el Magyarországon. Az első ülést Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg. (…) A kulturális alapellátás lényege, hogy a kormány nem szeretné, ha Magyarországon bárki minőségi kultúra nélkül élne. (…) ehhez lehet eszköz az évtizedek óta meglévő intézményrendszer infrastruktúrája. A miniszter hangsúlyozta: a cél az, hogy ne legyen olyan iskolás Magyarországon, aki intézménye szervezésében évente legalább egyszer ne lásson klasszikus koncertet, színházi előadást vagy kiállítást. Célcsoport a közép- és a nyugdíjas korosztály is, mert a kultúrának közösségfejlesztő funkciója van. (…)  A kormány azt szeretné, ha a legkisebb települések és a legszegényebb rétegek számára is elérhetővé váljon az alapvető minőségi kultúra. (…) Egy magasabb, valódi középosztálybeli élet megteremtése a cél. (…) A fórum a tervek szerint negyedévente, de legalább évente egyszer ülésezni fog, az összejövetelek nem lesznek nyilvánosak. (MTI/EMMI)

Államtitkári feladat, hogy párbeszéd jöjjön létre, lássák, hol állnak. Kidolgoznak egyfajta mérőszámot is az ellenőrzéshez (!).

Szükséges tehát:

– az alapellátás növelése

– a kulturális közösségfejlesztés, középosztályba való felkerülés elősegítése.

Hosszú távon az olvasók számát meghatározza a gyermekek számának alakulása (eléggé primitív, de alapvető fontosságú megközelítés).

Lehetséges alakulásai például:

a) sok gyerek születik, itthon maradnak, és (magyarul) olvasnak;

b) nem maradnak itthon, és nem magyarul olvasnak;

c) nem lesz sok gyerek.

Most éppen növekszik a gyerekszületések száma. A gyerekszületések mélypontja 2011-ben volt (remélhetőleg). A gyermekszületéshez a részmunkaidő, a stabil családpolitika, az ezt támogató értékrend alapvető fontosságú. (Benkő Ágota, Népesedési Kerekasztal koordinátor, 2014. november.) A gyerekszületés témához tartozik még pl. a párkapcsolati kommunikáció fejlesztése, a stresszkezelés megtanítása (a Kopp Mária alapította Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom 5 éves konferenciája).

Korábban már többen azt jósolták, hogy

– bedől hamarosan a könyvpiac (eddig még nem következett be);

– nem lesz könyvolvasó (tele vannak a könyvesboltok könyvet vásárlókkal, köztük sok a fiatal).

Működnek a könyvtárak is, 2 Mrd Ft jut a kistelepülési könyvtárhálózatnak a fejlesztésre, 2.346 települést érnek el most könyvtári szolgáltatással.

 Nézzünk meg néhány „morzsát” kulturális-művészeti életünkből:

 A Nemzet Művésze-díjat a művészeti díjak egymásra épülő rendszerében csúcsdíjként alapította a magyar országgyűlés 2013-ban. Azok a 65 év feletti, Kossuth-díjas alkotóművészek kaphatják meg, akik saját művészeti területükön jelentős értéket hoztak létre. A díjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke adományozza minden év november 5-én, az akadémia alapításának évfordulóján. A díjat a köztársasági elnök és a köztestület elnöke közösen adja át.

 Az idei Magyar Filmhéten már a sok film is siker, kb. 300 filmet láthattunk. Pedagógusokat is várnak a rendezvényekre, ismerjék meg a múzeumok lehetőségeit az oktatásban Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében (6 hét). Vannak Országos Könyvtári Napok is. A Magyar Festészet Napja Alapítvány működését Újbuda Önkormányzat felkarolta. Galériák sora működik itt több éve – tárlatok Lukács napjától (Szent Lukács – védőszent).

A Magyar Tudomány Napja alkalmából az iparágak jövőjét alakító kutatásokról tartott konferencián (2014. november 7.) előadók voltak: Bojár Gábor, a Graphisoft SE elnöke Frank Péter, a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. kutatás-fejlesztési igazgatója Peter Drent, a Nikon Instruments Europe B.V. ügyvezető igazgatója Hamvas István László, a MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója Szentpéteri Imre, az Egis Gyógyszergyár Zrt. kutatási igazgatója.

A Ludovika Szabadegyetemen van már előadás-lista, a külvilágból is bárki mehet regisztráció után, amíg helyük van. Témák: új világrend, börtönök, bűnüldözés, háborúk. Videók is készülnek, ezek később megnézhetők.

De volt háromnapos cigánykulturális fesztivál a Vörösmarty téren, több állami és Kossuth-díjassal (cigány származásúak), a cigánymesterségek bemutatásával.

Számos rendezvény tartozna még ide, ezeket más szempontok alapján a civil élet témakörben tárgyaljuk.

 Végül: sport. E területen leginkább a „luxusberuházások” ellen szóltak sokan.

A fejlesztés lehetséges két ága:

– stadionok építése, fejlesztésük (élsport; Kisvárdán ?) – nem annyira gazdasági kérdés, mint inkább az, hogy méltó körülmények legyenek a sporthoz, sportkultúra megteremtése, fejlesztése;

– ingyen helyek/lehetőségek másoknak (szemlélet lenne fontos).

Úszáshoz uszodák is kellenek, egyes uszodák lerobbantak (Eger, Győr, Szombathely, Szeged, Mórahalom, HMV) – ehhez pénz kapható a társasági adókedvezményből is.
 

A Politika, A kormányzás, a közélet EGYES KÉRDÉSEI

2014 nyarán az elégedetlenséget hallva felmerült: tényleg annyival rosszabb a helyzet? Sőt, ha a helyzet javul kicsit, akkor az elégedetlenség még felerősödhet (pl. a mindig felmerülő „miért csak ennyi?”-kérdés alapján.

A közélet, sajtó hangsúlyai ekkor a következők voltak:

– egyes politikusok vagyonosodása;

– bankok elszámoltatása – megdönthetetlen érv a kormány mellett változatlanul;

– baloldal saját logikája szerint a megszorításoktól „fél”;

– rengeteg a szegény; de ki a szegény?;

– ebola-járvány, Ukrajna önmagában, Iszlám Állam előretörése, gáztéma – orosz-ukrán konfliktus, + Paks bővítés, „Putyin”;

– az illiberalizmus-téma; pontosan nem is lehet tudni, ki mit ért ez alatt.

Ma is érvényesül a kétféle nézet a kétféle „út”-ra:

– széleskörű demokrácia, konszenzusra törekvés, nagy vitákkal – elúszhat a gazdaság, nincsenek jó és gyors döntések, mindennel elkésnek, nagy összeveszések, szétválások; vagy

– diktatórikus megoldások, sokak lelke sérül, a gazdaság fejlődhet – meddig? – de sok a sérelem, gyűlik a feszültség társadalom-szerte.

A határmezsgyét olykor nehéz megtalálni a kettő között.

Mint hallottuk, a kormány úgy gondolja, hogy igenis demokrata, a fiatalok nem ismerik a különbséget a diktatúra és a demokrácia között a sok „üres szöveg” miatt.

Amit tudhatunk: másfajta, nem liberális demokráciát akar Orbán. Lehetne pl. „polgári demokrácia” – ez elhangzott mint újdonság –, vagy kereszténydemokrata…

Egyesek szerint az ellenzék mindezt készakarva félreérti.

Az „egyéni szabadság”-gal nem mentünk sokra a felelősségvállalás nélkül; az emberek nem tanultak felelősségvállalást (és nem is szeretnek felelősséget vállalni).

Mindennek egyfajta értékrend az alapja, most ez „kereszténydemokrata”, vagy akár „keresztényszociális” (?!) is lehetne. De sem szociáldemokrácia, sem liberális demokrácia véleményük szerint (KDNP) nem lehet. A polgári demokrácia már nem került szóba.

Az ő értékrendjükkel áll szemben a kormányoldal szerint a neoliberalizmus, és a két markáns vonal nem átjárható (szabadság, személyiség, közösség kérdései ellentétesek).

Felmerül persze az alapvető kérdés: van-e nem liberális demokrácia? Kiderült: a piac nem intéz el mindent, válság jött; a szabadság sem old meg mindent, sőt, rontott a helyzeten.

Új államszerveződés, újfajta demokrácia kell – hallhattuk, és mindjárt az ellenvéleményt is: ezek is működésképtelenek, pl. az államosítás, pláne politikai alapon.

Ma még nem tudni, melyik hova visz valójában.

Ami jól érzékelhető például: az RTL Klub is politizálni kezdett, Orbánék elleni riportok jelentek meg, a „Simicska-Orbán közti konfliktust” igyekeznek bemutatni-felmutatni.

Látszólag a fentiektől eléggé eltérően, a kormányzás stílusát (demokrácia-e, vagy sem) jellemezném így: „férfiagy” a politikában. Hazánk ma is még férfitársadalom.

A férfiagy létét vallók szerint a férfi (=politikus) magában hosszasan meghányja-veti a dolgot, dönt, végül „kinyilatkoztat”, ha senki nem szól ellene, rendben van, ha ellene szólnak, akkor megvitatja, figyelembe vesz más érveket, esetleg változtat is; és szerinte mint férfi szerint ez így van rendben.

Nos, ha ez igaz, akkor ezen változtatni valóban nem tűnik könnyű feladatnak. Véletlenül akadt meg a szemem az alábbi hozzászóláson:

„A kormány nem hallgat senkire, ezt megszoktuk.
Ellenzék szerencsétlenkedik nulla eredménnyel.
Most már hibáztatom a pedagógusokat is amiért ezt hagyták és továbbra is hagyják.
Ha ők szervezetten kivernék a balhét a szülők és a társadalom is felébredne, addig viszont csúszunk a mocsárba.
Se a kormány se az ellenzék nem segít, akkor esetleg ki kéne állni magukért, a gyerekekért az oktatásért.” – a megoldás lehetséges módja, ha nem az egyetlen, általában véve is, különösen ezt az „esetleg” szót kihagyva. (http://www.origo.hu/itthon/20141107-kipukkad-a-klik-vizfeje.html)

Talán érdemes megjegyezni például azt is, hogy a Közmunkások Szakszervezete már több, mint két éve működik. (Ld.: http://mszp.hu/hirek/kozmunkasok_szakszervezete_alakul, 2012. augusztus 3.)

Mindenesetre biztató, hogy az elgondolások alapján a fő szempont az új törvényeknél a családok szerepe, a törvények hatásának figyelembe vétele lesz a családokra.

Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy az új külügyminiszter (a fiatal Szíjjártó Péter) nemcsak megígérte, hogy rendszeresen találkozik a korábbi külügyminiszterekkel és az ellenzéki pártokkal, de ezt be is tartja. Azt viszont nem ígérte meg, hogy hagyja is magát befolyásolni általuk.

Itt újra kiemelném a nők elleni erőszak elleni folyamatosan növekvő felháborodást (végre!):

– legyen elévülhetetlen bűn;

– ne csak az áldozat tehessen feljelentést, hanem pl. szemtanú is (LMP);

– már maga a kényszerítés és legyen bűn.

Nos, úgy tűnik, egyelőre legalább az 1. pont teljesül.

A legfontosabb közeljövőbeni feladatok (kell: államigazgatás, egészségügy, oktatás átalakítása, ehhez stabil és megfelelő piaci környezet) között szerepel tehát az egészségügy, amiről eddig nem volt szó: a háziorvosi rendszer változtatása, megújítása lesz. 2015-től svájci modell, pénz + segítő szakemberek a háziorvosoknak, több műszer biztosítása. Szintén nem említettük, bár legalább ilyen fontos a szociális ellátás erősítése. A szociális munkásoknak is életpálya-modell kell – néhány hónap után ennek megvalósíthatósága már konkretizálódni kezd.

Még az önkormányzati választások előtt (!) mondta Orbán Viktor: az összefogásra, egység ízére rátalált az ország, új célok lettek országszerte: rezsicsökkentés, bankok elszámoltatása, közmunka.

A választások után pedig ezt hallhattuk: várhatóan 3,5 évig nem lesznek választások, nem lesz „kampány üzemmód” (ennek aztán ellentmond a költségvetési vita); nagyobb nyugalom, átgondoltság várható az ellenzék részéről is (még nem látszik) és az emberek bevonása a döntésekbe (meglátjuk. Az internet-adó „hiba” és a kitiltási botrány aztán mindezt felülírta.)

Orbán szerint (is) más-más síkon gondolkodik a kormány és az ellenzék, az ellenzéké „kicsorbul rendre”. Az ellenzéktől nagyvonalúságot kér (ami egyébként mindig hasznos lenne!). Szerinte pl. az ellenzék csak megszorítást lát (a közigazgatási reform folytatása), mert ők nominális számokat néznek (a közigazgatási költségek csökkentésénél). A kormány viszont gazdasági növekedést, több munkahelyet, a hiány csökkentését, az adósság csökkentését – %-ot néznek. Ez nem zárja ki, hogy ne bocsássanak el embereket pl. a külügyből.

Végül dr. Kocsis Máté szavait idézném az önkormányzatokról: a lakosságért kell működni, és nem a kormány elleni bástyaként…

Nézzük a baloldalt:

Már nyártól is zavart tapasztalhattunk inkább, és egyben minden elért eredmény „lesöprését”, ami nem biztos, hogy előre visz.

Azt az elképzelést, hogy a baloldal, „demokrata gyűjtő párt” (Gyurcsány) legyen, elutasítják, nincs itt az ideje. Egyesek szerint a választás előtt-után „baloldali önfeladás” zajlik, főleg a helyi (párt) építkezés marad, a helyi civil szférával! Még a választás előtt kijelentették: a következő években kell az ellenzéket újjászervezni.

Gyurcsány szerint a demokraták összefogása szükséges, alternatívák kimunkálása (majd).

MSZP, Lendvai Ildikó: emberekre kellene figyelni, nem egymásra.

Nézetük szerint nincs mérsékelt váltópárt; ha nem lesz jelentős gazdasági fejlődés, a jobboldal kerülhet előtérbe, nincs jó alternatíva jelenleg.

Itt emelném ki a szegénység kérdését.

Az MSZP véleménye szerint mélyül és szélesedik a szegénység, minden 3. gyerek éhezik.

Tudás alapú társadalom kell (szemben a munka alapúval), amely nyitott, csak munkával, tudás nélkül nem lehet semmit sem elérni . Modernizáció kell, és nem szabad bezárkózni. (Más kérdés, hogy a munka alapú társadalom elvileg nem zárja ki a tudás megszerzését. Tehát  nem vagy munka, vagy tudás, hanem vagy munka és tudás, vagy segély.)

Viták folynak a szegények számáról, a szegénységről, de közelebbi nem tudható, csak „számháború” folyik: ki a szegény? Hányan vannak? Miért? (A KSH hivatalos jelentése késik.)

Létezik „szegénységellenes hálózat”. Nézzük ezt meg:

„A Szegénység elleni küzdelem világnapja – október 17.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1992-ben nyilvánította október 17-ét A szegénység elleni küzdelem nemzetközi világnapjává. Ez alkalomból a Magyar Szegénységellenes Hálózat és partnerei országszerte rendezvényeket szerveznek.

1. Budapest: „Össz(e)tűzés” címmel tiltakozó megmozdulást szervez. Kitűzőnk, egy biztosítótű viselése szimbolizálja az összefogást a szegénység ellen, amely ma minden 3. embert érint Magyarországon.
Helyszín: Budapest, V. József Nádor tér.

Időpont: Október 17. péntek 16.00 – 17.30

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint hazánk népességéből 3,285 millió embernek jut kevesebb, mint 65 ezer forint havonta, azaz veszélyezteti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Még ennél is szélesebb rétegek egyensúlyoznak a lecsúszás peremén (hiszen havi 70 000 vagy 80 000 sem jelent okot a nyugodt hátradőlésre)! Köztük jelentős a gyerekek és a fiatalkorúak aránya, akik soha nem is ismertek más életkörülményeket, mint az őket körülvevő szegénységet. Egy ilyen mértékű szegénység esetén önhibát emlegetni vagy a jó anyagi helyzetűeknek abba a hiú ábrándba menekülni, hogy ez a nyomor nem fogja befolyásolni személyesen az ő és családjaik életét is, értelmetlen.” Forrás: http://mszeh.hu/

A szegénység okai (MSZP):

– az adórendszer rossz;

– a foglalkoztatás alacsony;

– a közmunkabér alacsony.

Részben ide is tartozik a hajléktalanok problémája. Egy hajléktalan ellátása 100 e Ft/hó-ba kerül! Nem jó ez így, 12 Mrd Ft/év (és csak tüneti kezelés?).

További fontos(nak látszó) megállapítások, elhangzott vélemények ebben az időszakban más pártoktól, politikusoktól és kutatóktól:

Egyes pártok (Együtt-PM, akkor még együtt) már most úgy látja, hogy másfajta ellenzéki politika kell: éspedig helyi szinten szükséges erősíteni.

A Jobbik vádjai (ők már mindent korábban megmondtak):

– munkahelyteremtés kell, félmillió ember külföldön (számháború e téren);

– a közmunka nem munkahely, hanem szociális tevékenység (lebecsülése e munkának);

– önkormányzatok erősítése: a központosítás kudarcot vallott;

– magyar-cigány együttélés veszélyes…

Következő kérdés már (pl. LMP): miért keresnek olyan keveset a közmunkások?

Bokros Lajos: a FIDESZ pénzes mesterkedéseit „az alacsony politikai kultúra miatt” nem ismerik fel. Régóta nincsenek igazi viták! (Hamarosan fellángolt 
mind az internetadó, mind pedig a kitiltás-botrány).

Mindenkinek tennie kellene valamit a jelenlegi „antipasszivitás” ellen, szavazni is, vagy pl. a „Városliget”-témában fellépni (igazából mit akarnak a Városligettel, és hogyan? A jelenlegi 60 % zöld felületet 65 %-ra kívánják végül növelni.)

Mindenhol a helyi ügyekért kell kiállni, az emberek akarjanak beleszólni a közügyekbe, aktívak legyenek. Egyszerű ügyekre kell felbontani a nagypolitikát, a fiatalok már másképpen gondolkodnak. Sok apró lépéssel lehet csak változtatni. (Itt is átfedést látunk tehát a politikai és a nem-politikai=civil élet között, amire később kitérünk.)

Kéri László véleménye szerint eleve egy zárt politizáló értelmiség van, az embereket leszoktatták a politizálásról, az aktívak meg el is mentek. Összesen 100—200 ezer ember politizál, és nincs alternatíva. Azokat az embereket kellene meghallgatni, akik kivonták magukat a közügyek intézéséből.

a civil SZFÉRA HELYZETE és jövőbeni lehEtséges alakulása

Bevezetőként nézzük meg, mit ír a civil szervezetek mibenlétéről általában a Wikipédia:

„A nem kormányzati szervezet (angolul Non-governmental Organisations, NGO) vagy civilszervezet, olyan magánjog alapján működő civilekből álló nonprofit szervezet, amely saját költségvetéssel rendelkezik. Általában spontán módon, kezdeményezésre, mozgalomból kinőve jön létre. A társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, továbbá – ha az alapszabály így rendelkezik – a társadalmi szervezetek szervezeti egysége jogi személy. A társadalmi szervezetnek az a szervezeti egysége nyilvánítható jogi személlyé, amelynek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkezik. (…)

Magyarországon az Alkotmány az alapvető szabadságjogok között garantálja az egyesülési szabadságot is. Az egyesülési jogról szóló – módosított – 1989. évi II. törvény részletesen szabályozza a társadalmi szervezet fogalmát és jogállását. Ez a fogalom a vezetéstudományi fogalomnál szűkebb: a törvény szerint alapvetően gazdasági célra társadalmi szervezet nem hozható létre. A gazdasági szervezetek ezért kívül esnek a társadalmi szervezet jogi fogalmán. Ugyancsak kívül esnek e fogalmon az államhatalom és a közigazgatás szervezetei. (…)

A KSH adatai szerint Magyarországon több mint hatvanezer bejegyzett civilszervezet van, ezek közül 40-50 ezer működhet. Ma már a globális világ minden területén léteznek ilyen szervezetek (környezetvédelem, emberi jogok, humanitárius segélyezés stb.). Az első ilyen szervezetnek a solferinói csata után létrejött Nemzetközi Vöröskeresztet tekintik (bár mai formájában már nem nem-kormányzati szervezet). Az NGO-k a működése ország joghatósága alatt állnak, és nincs nemzetközi jogalanyiságuk.”

Társadalmi szervezetek Magyarországon:

„szövetkezet

erdőbirtokossági társulat

egyesület

pártok

szakszervezetek

sportági szakszövetségek

egyházak”.

Tehát a Wikipédiában a társadalmi szervezeteket és a civil szervezetek szinonimaként (?) tárgyalják, és a társadalmi szervezetek közé sorolják a pártokat is. (Meg pl. a szövetkezeteket is, ebbe nem mennék bele.) Mi azonban pedig a pártoktól (is) meg kívánjuk különböztetni az ilyen értelemben vett „tényleges” civil szervezeteket.

2014 júliusában, (akkor még csak a két választás után) nagy vonalakban így nézett ki a társadalmi „köz” élet:

– „kavarodás”, útkeresés a baloldalon, annak ellenére, hogy a választási ciklus elején stabilabbnak tűnt;

– új „eszmék” bedobása szintén a baloldalon, a „most vagy soha”-elv a választási ciklus elején, nyárra nagyobb kiszámíthatatlanság;

– a kormányzó párt szűkebb köre hatalmának további szilárdítása, sok fenyegetőnek tűnő kijelentés részükről.

Ugyanakkor az ellenzék nem feltétlenül a lényeget támadta, már közrejátszott az előkészület a helyhatósági választásokra.

Mindemellett egyre hangosodott a Norvég Alap támogatás „ügy”, egyre több szó esett a civil szervezet politikai céljairól, bizonyos tevékenységéről (Ökotárs Alapítvány), Norvégiával egyre inkább éleződő konfliktus. („Az Ökotárs alapítvány körüli botrány április elején kezdődött, miután Lázár János nehezményezte, hogy nem a kormány ellenőrzi a Norvég Alap civil célú támogatásait.” https://www.facebook.com/Indexhu/posts/843984512301522)

Maga a „cselekmény” és a körülötte fellángoló viták elgondolkodtattak sok más irányban is.

Vajon teljes politika-mentesség lehetséges-e az ún. civil szférában? Hiszen „aki nem dönt, az is dönt”. Az állampolgári magatartás lehetséges módjai egyfajta gondolatmenetben:

– egyáltalán nem foglal állást, ráhagy mindent a „harcolókra”;

– saját érdekei mellett kiáll

        nyíltan, azaz „politizál”;

        burkoltan, csinálja a maga dolgát „suttyomban”, megbújva, csendben (ennek is megvannak a módszerei és előnyei, erkölcsről pedig most nem beszélünk – olykor akár erkölcsös-tisztességes is lehet egy ilyen eljárás, a politika azonban nem elsősorban a tisztességről szól).

Még konkrétabb példa: a CÖF szerint (2014 őszén, Ütköző) 70–80 ezer civil szervezet van, minimum 10 személy kell hozzá, de nem a közhatalom megszerzése a cél, mert akkor már párt. A „kormányok orrára koppintás” egy része a működésüknek, ami persze nem tetszik a kormányoknak. A CÖF (szóvivő) szerint minden civil szervezet liberális nézetű, de pl. a „fajvédő konferencia” megtartását is egy civil szervezet védi. Sokféle nézet lehetséges, pl. milyen eszközökkel lehet fellépni a fajvédők ellen:

– tiltás, rendőri fellépés;

– nyílt levél stb.

(Mint tudjuk, az említett konferencia végül állami fellépés nyomán elmaradt.)

A civil szervezetek működéséhez tehát minimum

– választania kell vezetőket (sokszor már itt megbukik egy elgondolás);

– bejelentik létezését, jóváhagyják stb. (l. törvényi szabályozás, ami szintén megriaszt sokakat.).

A nagy kérdés: mely civil szervezetet hajlandók/kívánnak „fentről” támogatni, és melyeket nem. Esetleg éppen „fent”-ről hozatják létre mint (ál)-civil szervezetet (saját támogatásukra, természetesen).

Honnan is lehet pénze egy civil szervezeteknek?

– állami finanszírozásból;

– párttámogatásból;

– anyagilag függetlenek (tagok adják össze, esetleg gazdasági szponzoroktól alkalmanként stb.).

Fontos kérdés, hogy meddig „hagynak” működni egy szervezetet különösen koncentrált(abb) hatalomgyakorlás körülményei között. De befagyhatnak a szponzor-lehetőségek is; vagy a tagok anyagi helyzete megrendülhet (gazdasági helyzet alakulása folytán például); vagy egyszerűen „elfogy” a tagság. (Közvetlen betiltástól most eltekintek, az már részben a jog területe.)

Kik vesznek részt ténylegesen egy civil szervezet, mozgalom munkájában? Általában olyan emberek, akik

– nagyon akarnak valamit, és

– van energiájuk/idejük erre, és

– szükséges ismeretekkel rendelkeznek a tevékenységhez.

Csak rátekintve is akár az előző számos oldalra, az ismeretek megszerzése, birtoklása nem is olyan egyszerű, megszerzése pedig olykor fáradtságos.

Egy civil szervezet hogyan válhat politikai szervezetté (lényege szerint), függetlenül attól, hogy miként nevezi meg magát? Elsősorban megnézhetjük, hogy

– ténylegesen milyen tevékenységet folytat – érdekek szintje, eszközei;

– gazdasági hatalma van-e, mekkora, és ezen keresztül lehetséges-e befolyása a politikai döntésekre (igyekszik-e befolyásolni, és milyen mértékben).

De érdekes lehet a kérdés megfordítva is: hogyan lehet „civil” valaki (pl. egy „írástudó”)?

Úgy például, hogy

– teljesen kivonul a „társadalomból”, politikai közéletből, és teljesen közömbös a környezete iránt – ritka;

– csak a szűk környezete érdekli;

– a társadalom is érdekli ugyan, de tudatosan és tevőlegesen nem ezzel foglalkozik;

– nem is igazán „civil”, csak mondja.

Hazai fogalmak szerint ki tehát „civil” a közéletben? – aki nem párttag. Ámde pl. egy kiskertészkedő párttag a kertbarátok körében civil-e? Talán, amíg nem fordul pártjához segítségért? Meddig teheti? És lélekben válhat-e igazán „civil”-lé valaki, aki nem volt mindig az? Gondolkodásában örökre feltehetően nem, hiszen lakatlan sziget kevés van a világon.

Másfajta, de szintén fontos kérdés lehet: „Mi a dolga a civil szférának egy javuló gazdaságban?”  Konkrétabban például:

– mit kell bírálni? Kell-e és hogyan?

– mit/miben lehet/kell segíteni? (!)

Nézzünk meg egy banálisnak látszó példát: városi kertmozgalom 7 négyzetméteren, akár balkonon is lehet kertészkedni (ne felejtsük el, hogy ennek fontos egészségnevelő, kulturális funkciója van); ez vajon valóban „politikamentes?” Hiszen 

– rádióban hirdetik (köz-média hatalom);

– kell pénz hozzá valahonnan, ha nem is túl nagy összeg. (Meg egy balkon, vagy városi szabad parcellázott ingyen földterület).

Vagy, számunkra (Kláris irodalmi-kulturális újság) kézenfekvő: mennyire lehet „civil” egy újság? Számos részkérdést vet fel, így:

– Pénz honnan van rá?

– A szerzők kik, honnan jönnek, kik vállalják nevüket?

– A témák nyíltan/burkoltan politikai-közéleti jellegűek-e, mennyire, miben?

– Akik csinálják (szerkesztik), igazából mennyire „civilek”

          lélekben?

          kötődéseikben?

 Nézzünk meg egy-két morzsát az „igazi civil” területről:

 – Kerékpárutak – némi haladás tapasztalható a bicikliutak számában, minőségében, vagy pl. a budapesti bicikli-mozgalom terén, főként fiatalokkal.

– Állatvédelem – nos, ma már a rendőrség bevonása nélkül egyre kevésbé megy, + tv és bíróságok; lassan már nem annyira „civil” terület.

– Hajléktalanok ellátása – csak civil segítségből már nem megy, kevés lenne az eszköz, a pénz, épület, szállások stb.

– Szemétszedő akciók elvben teljesen civilek, de kellenek kocsik, kell az engedély a szemétlerakásra a gyűjtőkben, felszerelés és benzin, és a TV2 kezdte – mennyire civil ez?

– Sport – jó része már rég nem „civil”. Eltűntek a régi grundok…

– „Civil” irodalom, művészet: a mára sokszor lealázó és unalmassá vált „amatőr”, „dilettáns” jelzőkkel igyekeznek „lesöpörni” sokszor műveket, ami mögött nem ritkán a "kritikus" személyiségzavara rejtőzik (meg túlterheltsége – sok az elkészült mű, nehezen követhető, vagy már sehogyan sem.)

Miért van ennyi vita a civilek körül? A választ erre megközelíthetjük például így:

– aki/ami teljesen tényleg civil, nem is kerül a politika látókörébe, „legyintenek rájuk” (hatalom), nem kell tőlük félni, azaz nem politikai-hatalmi tényezők;

– aki/ami látókörbe kerül, mert már nem igazán civil, akár csak a kritikájától is félnivalójuk van. Például azért, mert a „kormány” ellene irányuló kritikának is veheti a civilek bármely tevékenységét, ha úgy gondolja („miért nem ő maga teszi”, ha túl nagy szerepet kíván magára vállalni, és azt hiszi, vele elégedetlenek).

A „civil kezdeményezés” kifejezés már mutatja, hogy a tevékenység áthelyeződött a politikai-hatalmi szférába. Felmerül a kérdés: a „civilek” nevében politizálni meddig lehet? Maradhatnak-e civilek? Tudjuk, hogy egyes civil szervezetek sokszor valóban párttá alakulnak.

A civil szféra – politika látványos ütközése pl. egyes színházigazgatók kinevezése, olykor ugyanez tapasztalható iskolaigazgatók esetében is.

A másik oldalról nézve pedig mindig akadnak, akik a politika „határait” feszegetik (dac, feltűnés, érvényesülés stb. okokból). Arról pedig ritkán ejtünk szót, hogy a civil szervezeteken belül is ott a hatalmaskodás, pozícióharc.

Civil szervezet és politizálás témáról szólt a „Veszélyben vannak-e a civil szervezetek” című vita is. (Ütköző, 10. 02.) Eszerint civil szervezet az, amelyik nem állami és nincs profit.

Sokféle van, itt a TASZ – civil jogvédő szervezet került szóba az egyik oldalról (CÖF a másikról). Kiderült leginkább az, hogy az értékrendek különbözhetnek egyértelműen, akár a fiatalok és idősek között (TASZ–CÖF) is:

CÖF – tekintély, erkölcs talaján áll;

TASZ – lázadó: az egyenrangú párbeszédért, társadalmi szintű egyeztetésért száll síkra (ráadásul a vitapartner hölgy volt!).

De a hatalom és „civil” szervezet közötti nagyobb összeütközésnek voltunk/vagyunk tanúi a Norvég Alap-ügyben. Az Ökotárs teljes politikamentességét nehéz józan ítélőképességgel állítani, még ha keveset is tudunk konkrét tevékenységéről.

(Azóta az Ökotárs Alapítvány „botrány” tovább bonyolódik, pénzügyi problémák kerülnek elő, az alapítvány pedig mindezt, természetesen, másképpen látja, szerinte a sértett vesztesek gerjesztik az ügyet. Tanulságait érdemes lesz alaposan elemezni, ha – lehet.)

De ugyanígy nem politikamentes sem a CÖF, sem a TASZ. 

Általában véve őszig kevesebb volt a civil társadalomról, összefogásokról szóló híradás (és esemény), a fő probléma addig nem az árvíz, hanem a felhőszakadások voltak – utóbbi ellen pedig nem lehet annyira összefogni, mint tavaly a nagy árvíz ellen. Hiányzott tehát a „Nagy Cél”; a kampányok pedig „szétzilálták” a népet.

Ősztől éppen a másik oldal igyekezett az internetadó ellen összefogni! Ez is valós összefogás volt, csak éppen nem valami mellett, hanem valami – speciel a kormány – ellen. Ezért hatásos lehet, de nem annyira a „győzelem” folytán – ami amúgy is nagyon gyorsan szertefoszlott, hiszen a „hiba” kiküszöbölésére a tárgyalások már a tüntetés előtt megkezdődhettek a kormány és a szolgáltatók között –, hanem azért, mert sokan kiálltak és a megfelelő módon és eszközökkel (leszámítva a FIDESZ Székház megdobálását) világos és jó cél mellett. (Napok alatt a kormány által kinyilvánított céllá deklarálódott a szélessávú internet viszonylag gyors hazai kiszélesítése, továbbfejlesztése.)

Néhány más kérdés, problémafelvetés 2014. szeptembertől:

Az idősek számára életcélként fogalmazzák meg (újra), hogy foglalkozzanak írással. Arról azonban sohasem esik szó, mi lesz annyi megírt művel, még ha mind jó is?! Olykor a rádiókban pályázatok nyerteseinek művét leadják, még ritkábban antológiák, gyűjtemények közlik, íróik pedig búsulhatnak – együtt sok más szerzővel –, hogy nem kapnak kellő elismerést. Ennek mibenléte azonban rendszerint homályban marad, és nem véletlenül. Nem megoldás, ha egyszerűen mint „amatőr” szerzőket azonnal felejthetőnek titulálják. A megoldást valahol másutt kell keresni, a (csak) külső elismerés mellett vagy helyett a személyiség-, lelki fejlődésben talán.

Hallhattuk, hogy „Idősek Tanácsa” legyen a jövőben az eddigi Idősügyi Tanácsból, amely az érdekérvényesítés mellett adjon tanácsokat élettapasztalataik alapján a kormánynak. Elnöke maga a kormányfő. A baj csak az, hogy amennyire ez tudható, eddig sem működött. Az mindenesetre üdvös volna, ha a kijelentés, miszerint az idősek társadalmi erőforrást képeznek (és nem terhet) – érezhető valósággá válna.

Hallhattunk a „Tápláló szeretet” kampányról is. Ez 1000 üveg lekvár, savanyúság nyugdíjasok általi elkészítését és nagycsaládosoknak ajándékként (adomány) való átadását foglalta magába. A környezetükben található felesleg-termény került feldolgozásra. Példaértékű cselekedet volt ez, melybe a civil szerezetek, önkéntesek is bekapcsolódtak (De kellett hozzá cukor pénzért és szállítás. Nógrádi nyugdíjasok + Nagycsaládosok Országos Egyesülete közti kapcsolat valósult meg.)

Békéscsabán a négy napos kolbászfesztiválra 100 ezer embert vártak. A fesztivál sokrétű: kultúra, helyi közösség, régi hagyományos kultúra felélesztése, jó hangulat gyerektől idősig mindenki számára: program, az előkészület és családi program, gasztrokultúra, gasztroturizmus erősítése.

Mint tudjuk, létezik borfesztivál meg pálinkás fesztivál is.

Ezeknek egyik eredménye, hogy a vendégek hírt visznek a városról, nagy létszám esetén pedig még (további) felújított szálloda is szükséges lehet (turizmus, helyi gazdság fejlesztés).

Vagy a közösségi kávézó Miskolcon: nem is lehet fizetni a kávéért, tenni kell érte valamit. Klubtagsági díjból fizetik a rezsit. (Rengeteg hasonló tartalmú anyagot találunk az interneten, és nem csak az Avason).

Ugyanakkor sokan hangozatják, hogy „lejtőre kerültek a civil szervezetek”, tartalékaikat élik fel, támogatások is meggyérültek; a forrás kevés, és a szakembereket nehezen tartják meg. (Ebből persze az is következik, hogy – egy részüknek bizonyosan – vannak szakembereik, alkalmazottaik stb.)

Azt is látjuk, hogy egyes civil szervezetek át akarják venni a pártok szerepét. Ilyen lehet a „norvég ügy” (Ökotárs), vagy a Krétakörhöz köthető szervezetek. Ez utóbbiról néhány szó:

„Küldetés

A Krétakör Egyesület küldetése, hogy egy szakmai közösség kialakításával a foglalkoztatáspolitika, munkaerő-piaci politika, szociális munka, mentálhigiéné és a rehabilitáció terén információt közvetítsen és fejlesztő feladatokat vállaljon fel, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő személyek számára foglalkoztatási programokat szervezzen és valósítson meg.

Jövőkép

A Krétakör Egyesület a jelenleg meglévő szakmai közösség megtartásával szeretne meghatározó szerepet vállalni a munkaerőpiaci szolgáltatások területén, melyhez szervesen kapcsolódik a célcsoport bővítése és a nemzetközi kapcsolatok megerősítése.” http://kretakor-egyesulet.hu/wp-content/uploads/2013/01/A-kr%C3%A9tak%C3%B6r-k%C3%BCldet%C3%A9se-%C3%A9s-j%C3%B6v%C5%91k%C3%A9pe.pdf)

Tehát valóban „erkölcsileg gondolják úgy”, hogy meg kell tenniük, amit feladatuknak vallanak (nem csak a Krétakör, természetesen). E témával kapcsolatban is elhangzott, hogy kialakulhat a maitól eltérő pártrendszer, illetve más politikai pólus alakulhat, új kis hálózatok jelenthetik az alapot (ellenzék).

Szintén határesetnek vehető, hogy civil szervezkedés, vagy baloldali megmozdulás volt az internetadó elleni széleskörű tüntetés november elején.

Nézzünk még egy – szerintünk – érdekes – eseményt:

„Mi is az a Civil Licit?

A 2014-ben immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Civil Licit egy olyan rendhagyó aukció, amelyen nem műtárgyak kerülnek kalapács alá, hanem olyan programokat kínálnak fel civil szervezetek, amelyek vállalatoknál valósulnak meg. A licitre bocsátott szolgáltatások lehetnek például környezetvédelemmel, munkahelyi esélyegyenlőséggel, egészségmegőrzéssel, hátrányos helyzetűek támogatásával és más, fenntarthatósághoz kapcsolódó programok, tréningek, képzések, vagy tanácsadás, amely komoly szerepet játszik a vállalaton belüli és kívüli együttműködés és tolerancia megteremtésében. Az elmúlt 6 évben fenntarthatósági árverésünkön több mint 60 civil szolgáltatás kelt el és valósult meg a for és non-profit szektor együttműködésében. (…)

Milyen programokra lehet licitálni?

A civil szervezetek szolgáltatásaikat a vállalati szféra igényeinek megfelelően alakítják ki. A rendezvényen 10 szervezet 10 programjára lehet licitálni a vállalatok vezetőinek, képviselőinek. A főbb témakörök a következők:

– Környezetvédelem, zöld munkahely programok

– Befogadó munkahely programok: hátrányos helyzetűek és megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását elősegítő programok

– Családbarát munkahely kialakítása, magánélet és a munkahelyi feladatok összehangolása

– Munkahelyi esélyegyenlőség megteremtése

– Fogyatékos személyek integrációja

– Hátrányos helyzetűek és romák felzárkóztatása, esélyegyenlősége

– Egészségmegőrzés, egészség-fejlesztés, egészséges életmódra nevelés

– A társadalom ismereteinek, kompetenciáinak fejlesztése (pl. gazdasági, pénzügyi ismeretek, digitális kompetencia, a tanulás tanulása)

– Egyéb társadalmi és/vagy környezeti fenntarthatóságot szolgáló programok.”

http://civillicit.hu/a-civil-licit-aukciorol/

 
*

Az önkormányzati választások után az LMP, mások úgy vélik, hogy építkezés kezdődik, sok közvetlen beszélgetés kell az emberekkel. A baloldalon új arcok, új program kell, ehhez erős helyi embereket kell találni. Vagy: alternatív baloldali politika kell „alku nélkül” (MSZP).

Vidéki (párt)építkezés, őszinteség, megújuló ellenzék, új erő sok civil szervezetből (Együtt-PM) jöttek hozzájuk.

Számos demokrata politikus véleménye az, hogy a civil szervezeteknek alapvető a szerepük a demokrácia fenntartásában.

Mibe, mikor tud beleszólni a „politika” (hatalom)? Most csak két momentumot hoznánk fel:

– minisztérium, önkormányzat: ha nyíltan hozzájuk fordul valaki segítségért, javaslattal stb. (de pl. egy irodalmi kör működésének körülményei, lehetőségei egy könyvtárban/művelődési intézményben a „beleszólás” határán mozog, közvetve mindenképpen „beleszól” a „hatalom” egyáltalában az intézmény fenntartásával);

– vagy szerző/kiadó kér anyagi támogatást (az elutasításnak/támogatásnak azonban sok szempontja, oka lehet).

Miként fejlődhet tovább a civil társdalom? Ez már csak azért is izgalmas kérdés, mert mintha a korábban olykor illuzórikusan hangoztatott „nép” helyére kerülne.

Ezt a kérdést feszegette Heller Ágnes is (Egyenes beszéd, 14. 10. 24.).

Az ő elképzelése szerint kezdjenek vitatkozni az emberek előbb helyi dolgaikról. Ehhez jól kell informáltnak lenni. Pártállástól függetlenül legyenek közösségi viták, ahol megtanulhatnak érvelni, saját gondjaikat megfogalmazni. Ezzel szemben áll a félelem a helyi hatalomtól.

(Csak visszautalunk a „férfiaggyal” kapcsolatos megjegyzésünkre, felhozott példákra: ha nem ismerik fel saját érdekeiket, és nem állnak ki értük, mások nem feltétlenül teszik ezt meg, még ha jóindulatúak is. Hát még, ha nem is azok.)

Heller Ágnes véleménye szerint nem jó, hogy megkülönböztetnek pártot és civilt, hiszen „honpolgár”-ként felelős mindenki az országért, ne legyen apolitikus az ország! – ma „zsigerből” szavaznak, és nincs ellenzék. Ez szerintünk azért is érdekes, mert sok éven át éppen az volt a probléma, hogy mindent átpolitizáltak. Más kérdés, hogy milyen célú politika érdekében és milyen eszközökkel. A teljes apolitikusság, közömbösség azonban árt mindenkinek, hiszen az egyes ember tudja csak megmondani – ha tudja –, hogy mit szeretne, neki mi a jó. De ha kevés az ismerete a társadalmi kérdések terén, akkor az óhajok elcsúszhatnak a mesék és megvalósíthatatlan követelések világába.

Új kiútra elképzelés: alternatíva az emberek vitaköreiből termelődhet ki.

Mindenesetre tény, hogy minél kisebb a település, annál jobban ismerik a helyi ügyeket (hiszen kevesebb ilyen van), és annál kisebb az országos politika hatása.

*

Összességében feltehetjük a kérdést a társadalom, a szellemi élet, a politikai kultúra stb. lehetséges alakulásáról. Legfőbb vonalakban a válaszok lehetségesek talán így:

I.) a liberalizmus (amit most annak hívunk, főként a liberális demokrácia) teljes háttérbe szorulása (Európa, most már az USA befolyása miatt ez kevéssé valószínű);

II.) a liberalizmus (vagy amit most annak nevezünk) kismértékű csökkenése;

III.) A liberalizmus mai szinten maradása, esetleg kismértékű terjedése.

Néhány jel a második variáció felé mutat, különösen abban az esetben, ha az eddigi „liberális demokrácia” „szlogen” valós tartalma és gyengeségei (ami minden irányzatban van) még inkább feltárulnak, és még a gazdasági eredményeink is tovább növekednek a jelen társadalmi-politikai környezetben.

Kérdés lehet a civil társadalom jellegének alakulása.

Itt is több eset lehetséges elvileg, például:

– a civil szervezetek közül még több tovább politizálódik, „ál”-pártokká válva; így a magukat civil szervezetnek tartó egyesületek, a többi csoportosulás valóban tisztán civil szervezetekként működnek;

– marad a mai vegyes „kép” (egyes civil szervezetek kvázi-pártként működnek, ezek száma azonban nem jelentős).

Hasonlóan fontos, ha nem fontosabb kérdés azonban, természetesen, egyáltalában a civil szervezetek számának lehetséges alakulása a jövőben.

A mai helyzet alapján azt mondhatjuk, hogy feltehetően növekszik számuk, egyre több helyi feladatot ismerve fel. Erre ösztönözhet pl. a gazdaságpolitika is, ami kellő támaszt adhat e szemlélet erősödéséhez (helyi iparpolitika fejlesztése, amennyiben megvalósul). Az ellenzéki pártok is az utóbbi éveknél jóval nagyobb mértékben és intenzitással fordulnak a lakosság felé, és nem elsősorban saját „elméleteik” terjesztésével, hanem valóban az emberek véleményének kikérésével.

A gazdasági-anyagi helyzet lassú javulásával az embereknek több energiájuk marad jobban átgondolni saját helyzetüket, sőt környezetük problémáit is.

Ha valóban továbbra is megvalósul a jelenlegi kedvező helyzet: a gazdasági egyensúly és a növekedés egyidejűsége, az nemcsak kellő biztonságot nyújt a társadalompolitikai fejlődésre is, hanem egyre nagyobb mértékben függ is majd tőle. Hogy tényleg „fellendülés előtt” állunk-e, ez el fog dőlni. Az országnak azonban valóban nyugodt építkezésre van szüksége (Orbán Viktor), de a korábbinál jóval több társadalmi egyeztetéssel és az ezzel járó vitákkal. Az ellenzék „félreértései”, leegyszerűsítései azonban nem biztos, hogy előrevisznek (pl. a kormány szerint 2018-ban ne is legyen szükség jövedelempótló segélyre, az MSZP értelmezésében a kormány – máris – el akarja venni a munkanélküli segélyt, nem törődve a rászorultakkal), vagy az örök „mindent vivő” kérdés: „Csak ennyi?!”

Sokkal jobb, ha így tesszük fel a kérdést (bármiről): „Miért csak ennyi?”

És még ennél is jobb: „Hogyan lehetne még több?” (Persze, tudjuk a választ általában: például kevesebb korrupcióval. De nálunk, körülöttünk most ez éppen melyik szekrényben rejtőzik?)

Az a kérdés pedig, hogy „éppen ma én mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam?!” – erre a kérdésre (lelkileg) felkészülten lehet igazán válaszolni, ami az egyén szintjét érinti már.

És végül: szándékosan nem szóltunk részleteiben a „kitiltás-botrányról”, az USA szándékairól, melyeket ismerünk–mégsem ismerünk (ld. cseh kormány bukásának lehetséges körülményei, okai pl.) A fentiek alapján azonban nehéz elképzelni, hogy a közeljövőben mélyebb fordulat álljon be a kormányzásban. Az azonban elég valószínűnek látszik, hogy a kormányzási stílus (társadalom egyes szereplői felé való óvatos nagyobb odafordulás) tovább fog változni, együtt a társadalom, a civil szféra, akár az egyes emberek lassan növekvő nagyobb aktivitásával.

Ehhez csak egyetlen utolsó utáni adalék: „Méltánytalannak és igaztalannak tartja a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete, hogy a NAV egész testületét korruptnak állítják be az adóhivatal vezetője ellen tüntetők és egyes politikusok. / Az érdekképviseleti szervezet közleményében azt írja, hogy tiszteletben tartják a magyar állampolgárok gyülekezési szabadságát, szabad véleménynyilvánításához való jogát és különösen fontosnak azt a véleményt, amelyet az adótörvények kapcsán fogalmaztak meg a civil társadalom tagjai.” (http://www.origo.hu/itthon/20141116-szakszervezet-szerint-nem-korrupt-az-egesz-nav.html#)

Budapest, 2014. november 15.

(Tartalom:

Témák Hazánk környezetéről, kapcsolatairól

Európa

A világ más tájai

Hazánk gazdasági életének egyes kérdéseiről

Munkaerő, létszám

Energia, rezsi

Iparfejlesztéssel kapcsolatos egyes témák

Bankok, adó kérdése

Mezőgazdaság

Néhány más fontos kérdés/terület

Jövőbeni gazdasági célunk, a KKV-ék helyzete, lehetséges fejlődése

Helyi célok

képzéS, KULTÚRA

Alap- és általános középfokú képzés

Szakképzés

Felsőoktatás

A kultúra egyes kérdései, területei

A Politika, A kormányzás, a közélet EGYES KÉRDÉSEI

a civil SZFÉRA HELYZETE és jövőbeni lehEtséges alakulása)

 Megjelent in: Györgypál Katalin: Összetartozunk? 3 + 24 esszé, URÁNUSZ Kiadó, Bp., 2015, 65–124. pp.