2018.
november 14–15-én nagy érdeklődés
mellett került sor a VIII. Magyar (Jubileumi)
Jövőkutatási Konferenciára
Budapesten „A múltból
átívelő jövő”
címmel. A konferenciát az MTA Statisztikai és
Jövőkutatási Tudományos Bizottság
Jövőkutatási Tudományos Albizottsága rendezte.
A
konferenciára elkészült az igen impozáns,
gazdag tartalmú, széles látókörű
konferenciakötet is, tartalmazva a konferencia előadásait.
A kötet alcíme: „50
éves a magyar jövőkutatás, 2018”
A terjedelmes kötetet Nováky Erzsébet és S.
Gubik Andrea szerkesztették,
lektorálták: Besenyei Lajos, Hideg Éva,
Nováky Erzsébet, Tóth Attiláné
és
Tóthné Szita Klára
A
konferenciakötet 8 részből áll.
Mindegyik
cikk szerzőjének neve alatt a legfontosabb tudnivalókat
olvashatjuk a
szerzőről, majd az absztraktban összefoglalják a cikk
lényegét. Az egyes cikkek
végén találjuk a felhasznált irodalmat.
Legelőbb
„50 éves a magyar jövőkutatás
–
jubileumi előadások” fejezetcím alatt
találunk 4 tanulmányt a jövőkutatás hazai
és nemzetközi (utóbbi angolul Erik Overland, a World
Futures Studies Federation
elnökének prezentációjában)
tudományos hátteréről, a hazai
jövőkutatás némileg
egyenlőtlen fejlődéséről. Simai Mihály
kitért a felzárkózás lehetőségeire
is.
Ugyancsak a hazai jövőkutatás
tevékenységét, tudományos
eredményeit és
tapasztalatait összegzi Nováky Erzsébet, kiemelve a
korábban készült 4 komplex
jövőkép szerepét is. Jelentősek a gyakorlati
célú kutatások a közlekedés, az
építőipar, a számítástechnika
és a biológia területén. Besenyei Lajos az
üzletpolitika hazai és nemzetközi tapasztalatait
elemezte.
„Kihívások
a XXI. században” fejezetcím
alatt öt érdekes tanulmányt olvashatunk a
földrajz jelentőségéről (Csizmadia
Norbert): új multipoláris világrend,
másféle összekapcsoltság és
hálózatok; a
magyar gazdaság kilátásairól
(Lóránt Károly): a világ gazdasági
és politikai
átalakulása során hazánk lehetséges
elhelyezkedése, mozgástere; a
környezetbiztonságról (Szarka László):
a globális-regionális-lokális természeti
létfeltételek változása és azok
hatása, erőforrásaink megőrzése; az
egészségügyi kihívásokról
(Hullám István, Schmidt Péter): a hazai
lakosság
egészségi problémái, helyzete; és a
tudományos jövőkutatás körüli három
sztereotípiáról (Tóth
Attiláné). A szerző véleménye szerint
szükséges a
jövőkutatás megbízhatóságára
törekedni; nem csak akkor értékelhető egy
jövőkép
pozitívan, ha megvalósul, sőt, olykor az a jó, ha
nem valósul meg; egy jövőkép
az eddiginél hangsúlyosabban foglalkozzon az ember
szerepével.
A
következő fejezet valamivel szűkebb szakkérdésekkel
foglalkozik az „Üzleti prognosztika és
kvantitatív módszertan”
címmel. Ezen
belül: a hitelintézetekről, bankszektorról
(Kovács Levente); a
konjunktúra-ciklusokról (Sipos Béla); a
gazdasági előrejelzések problémáiról
(Belyó
Pál); a vállalatokról, pl. a hagyományos
és a megosztáson alapuló
szolgáltatásokról (Szalmáné Csete
Mária); a munkaerő várható
alakulásáról, pl.
a távmunka szerepének növekedése, ma
még nem létező munkahelyek és
munkakörök,
folyamatos tanulás stb. (Deák István); és a
pénzügyi közvetítő szektor
átalakulásáról (Juhász Zita).
Érdekes
a címe is a következő fejezetnek: „Előrejelzés
és foresight a kortárs jövőkutatásban”.
Kristóf
Tamás a vállalatok hosszú távú, 15–20
éves bedőlési
valószínűségének
előrejelzéséről írt tanulmányt, a
vállalati
hiteljellegű pénzügyi problémákról van
szó (csődelőrejelzés, hitelkockázat
stb.). Havas Attila, együtt K. Matthias Weberrel angol nyelvű
cikkel
jelentkeztek a szakterületen, Bartha Zoltán és S.
Gubik Andrea a technológiai
lehetőségek és a gyakorlatban megvalósuló
fejlesztések között kapcsolatot
teremtő innovációs folyamattal foglalkoznak,
kitérve a társadalmi értékek és az
emberi – köztük a fogyasztók –
ellenállására az új iránt.
Érdekes az
információs tanácsadó munkája is,
erről Mikulás Gábor ír. Célja a
döntéshozatalhoz szükséges
információs háttér megteremtése
(természetesen csak
legális eszközökkel).
A
„tárgyalásos jövőről” olvashatunk Kiss
Endre tanulmányában, ami talán szintén
nem közismert: a globalizáció rejtelmeibe vezet,
pontosabban a globális
„impérium”-ok kölcsönös és
körkörös versengésének
világába, szót ejtve a
fundamentalizmusról is. Módszertani kérdést
vizsgál Pitlik László
(Konzisztencia-orientált
előrejelzés és foresight a kortárs
jövőkutatásban), témája már a
mesterséges
intelligencia világát is magában foglalja.
Jelentős a szerepe az időtényezőnek.
Felvillantja a „jövőkutatás
robotizálását”, azaz a már
létező szakirodalmi
gondolatok forráskódba
kényszerítésének lehetőségét.
A
makro, a mikro és mezo a jövőkutatásban
témáról Alács Péter írt.
Integrált
jövőkutatásról van szó, ezen belül
arról, miképpen lehet jellemezni a
résztvevők jövőhöz való viszonyát.
Ismétlődő döntési helyzet elemzése az
egyén
értékrendszerére tekintettel, az egyén
és a környezet szerepe – és mindezt
hasznosságfüggvényekkel: az integrált
jövőkutatás értékközpontú
megalapozására
tesz kísérletet.
Hideg
Éva, Mihók Barbara, Gáspár Judit, Schmidt
Péter, Márton András és Báldi
András
jegyzik a „Jövőkutató szakértők
értékelő szerepe az első hazai
jövőfürkészési –
Horizon Scanning – eljárásban” című
fontos tanulmányt, mely része a „Környezeti
jövőkutatás: Magyarország 2050”
c. kutatásnak. 60 állítást rangsoroltak
jövőkutatók mind a legpozitívabb, mind
pedig a legnegatívabb irányok szerint. A kutatás
módszertanilag is lényeges,
amelyet továbbfejleszteni szükséges.
Retek
Mihály a hajtóerők meghatározásának
módszereiről írt az interaktív WEB-es
forgatókönyv készítéshez – a
kétdimenziós
szcenárióépítéshez. (A
hajtóerők
olyan trendek, amelyek nagymértékben
befolyásolják vagy alakítják a
lehetséges
jövőket.)
Monda
Eszter és Nováky Erzsébet jegyzik „A
jövőkutatás és az információs
rendszerek
kapcsolatának értelmezése” c.
tanulmányt, amely elméleti és módszertani
kapcsolatának, összefüggéseinek
bemutatása a szakirodalom feldolgozás, a
fogalomalkotás és szakértői
megkérdezés alapján, történelmi
visszatekintéssel.
Többek között megtudható, hogy a 2010-es
évektől az informatika és a
jövőkutatás kölcsönös integrált
alkalmazása jött létre. Bevezették a
futurever
(„futureware”) kifejezést az előrejelzési
és előretekintési szemléletre és
funkciókra.
Márton András a jövőorientáltság
szerepével foglalkozik a fenntartható
energiagazdálkodásban. Kisebb számú
kérdőív kitöltés alapján is
látható
például, hogy aki jövőorientáltabb, az
nyitottabb a zöld megoldásokra. Csécsi
Dávid társadalmi jellegű kérdést
vizsgál: „A foresight mint eszköz a
hajléktalanság kutatásában és
kezelésében” címmel. Legszembetűnőbb
kifejezés itt
talán a térnélküliség fogalma, azaz a
térből való jogi, társadalmi
kirekesztettség állapota. A szerző kitér a
lakhatási szegénységre is. Ugyancsak
fontos megállapítása, hogy a hajléktalan
embereknek nincs jövőképük, ami nélkül
viszont még nehezebb a helyzetük megoldása.
Kovács Ádám Tamás „kellemesebb”
témáról ír: az
építészeti tervezés jövőjéről
hazánkban a következő 20 évben.
Ezen belül felvázolja a kívánatos és
az elkerülendő jövőképet. Elsősorban a
tervezési folyamatot, ebben az építészek
eltérő szerepét vizsgálja.
Külön
fejezet foglalkozik az egészség
kérdésével „A
jövő kulcsa: az emberi egészség”
címmel.
Győrffy
Zsuzsa cikkében a 21. századi orvos-beteg kapcsolat, a
digitális egészségügy
kerül előtérbe, a gépesítés, a modern
orvoslás, ezen belül például a partneri
kapcsolat. Az orvosnak másféle
felkészültsége szükséges, mint
korábban.
A
6. fejezet a fiatalok jövőképével foglalkozik: „Fiatalok a jövőért?!”
címmel. Ezen belül 5 érdekes tanulmányt is
olvashatunk. A konferencia címét adó „A
múltból átívelő jövő”
Tóthné Szita
Klára tanulmánya. A cikk összefoglalja a Felelősen a
jövőért Virtuális
Interdiszciplináris Kutatócsoportja jövőre
vonatkozó szcenárióit, amelyek
kiindulópontja „A múltból
átívelő jövő 1968–2068
körülig”. A szcenáriók elsősorban a
fiatalok elvárásait tükrözik igen
érdekesen,
részben kérdőíves felmérés
alapján.
A
téma továbbgondolásra kerül a
későbbiekben.
Gáspár
Tamás és Pataki Istvánné
(tanító, Kastélydombi Általános
Iskola) „Kicsi vagyok
én, majd megnövök én…”
címmel esettanulmányt közölnek a munka
világáról a
jövőben, 8–9 éves tanulókkal.
Nagyon
fontos és jellemző válaszokat mutatnak
például arról, milyen foglalkozások
voltak, vannak és lesznek a gyerekek szerint 15-25 év
múlva. Gál Jolán 17–18
éves fiatalok jövővel kapcsolatos
várakozásait foglalja össze „Hogyan
látod a jövőt 20 és 50 év
múlva?” címmel,
amely szintén kérdőíves felmérés
alapján készült. A kérdőív
széles tematikájú,
kitér a világra, illetve hazánkban a
környezet, az energia, az oktatás és más
fontos kérdésről.
Hazai
fiatalok
jövőorientáltság-vizsgálatáról
irányított brainstorming keretében (Budapesten,
Zuglóban) Kristóf Tamás írt. E fejezetet
Hullám István és Tóth
Attiláné figyelemfelkeltő,
elgondolkodtató tanulmánya zárja a 2008-ban
és 2018-ban, változatlan kérdőívvel
végzett felmérések
összehasonlításáról. A cikk
végén javaslatokat is
megfogalmaznak az oktatás területén, valamint a
jövőkutatóknak és a fiatal
korosztálynak egyaránt.
Az
utolsó előtti rövid fejezetben „Kerekasztal
beszélgetés a hazai jövőkutatás
jövőjéről” fejezetcímmel Kristóf
Tamás és Nováky Erzsébet
összefoglalóját
olvashatjuk, melyben a közel 20 éve rendszeresen megjelenő
„State of the Future”
sorozat legújabb tanulmányát, a 2018-ban
nemzetközi díjjal kitüntetett „State
of the Future 19.1”-et ismertetik (a Millennium Project
gondozásában, angolul
tölthető le). A kiadvány valamennyi globális
kihíváas kezelésére részletes
akcióterveket fogalmaz meg.
A
konferenciakötet végezetül megemlékezik 30
elhunyt neves magyar jövőkutatóról.
Az összeállítás Nováky
Erzsébet, Tóth Attiláné és
Tóthné Szita Klára gondos
munkája.
A
múltból átívelő jövő. Magyar
(Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia. 50 éves a
magyar jövőkutatás, 2018. 2018. november 14–15.
Konferenciakötet. Szerk: Nováky Erzsébet, S. Gubik
Andrea. Palatia
Kiadó és Nyomda, Győr, 2018, 424 p.
A cikk szerkesztett változata
olvasható a Magyar
Tudomány 2019. 10. számában.