Az előadás
kezdetétől a végéig egy pici szalon a
játszótér, amit a színházként
működő Rózsavölgyi szalonban helyeztek el
(díszlet: Enyvvári Péter)
és amely a darab
szerint (írója Hárs Anna)
Abigél (Szulák Andrea)
lakásának része. Időnként
itt gyűlnek össze a régi egyetemi barátnők, hogy a
frissen olvasott regénnyel
kapcsolatban a világról, az életükről stb.
beszélgessenek. Ma csak hárman
jöttek el, a többieknek más elfoglaltságuk
adódott. Flaubert Bovarynéja volt az
olvasnivaló. Bovary
Emma remek kiindulási pont akkor, ha az ember a mai
házasságok problémáiról
szeretne beszélgetni. Hédit (Sajgál
Erika)
mostanában elhagyta a férje és
vágyódik utána, de lehet, hogy csak egy jó,
megbízható kapcsolatra vágyik. Bori (Györgyi
Anna) házasságban él, de kiderült, hogy
az az ő estükben nem más, mint
egymás mellett élés, egymás
tiszteletén alapszik.
Megtudjuk, hogy
Hédinek unokája születik, már az
anyuka bent van a kórházban. A baba
szívhangját telefonon keresztül hallgatják
a barátnők. Időnként érkeznek hírek, hogy
még nincs meg a baba, de minden
rendben halad, mindenki nagyon ideges, aggódnak.
Beszélgetés
közben kiderül, hogy a jelenlevőket
mindennapi feszültségek nyomasztják, amire igen
hasznos lehet egy pár korty
”tömény”, és szóba kerülnek
régi kapcsolatok is. Bori nagyon szerelmes volt
egyetemi éveik alatt egy csodás fiúba,
szétváltak, mert a fiú megcsalta, és ezt
Bori nem tudta megbocsátani Andrisnak. Ez azért
merül fel most, mert Abigél
tudja, hogy András a közelében lakik, látta a
kutyáját sétáltatni. Hédinek
eszébe jut, hogy annak idején neki is tetszett Andris,
és talán most, ebben a
válságos időben fel lehetne eleveníteni a
régi érzelmeket, különösen akkor, ha
Bori biztos abban – legalábbis ezt hirdeti –, hogy
számára Andris már nem
jelent semmit. Hédi és Abigél megkeresik a
facebookon Andrist, Hédi bejelöli
ismerősnek, amit András rögtön visszaigazol. A gyors
válaszon felbuzdulva
Abigél meghívja most rögtön magához,
és megírja, hogy kik vannak még nála,
így
Bori is. András máris érkezik. Hédi
reménykedik, de tapasztalnia kell, hogy
Andrásnak nincs rá szüksége. Az is
kiderül, hogy András már 10 éve
elvált,
azóta egyedül él a kutyájával.
Közben
megszületett a baba, Abigél és Hédi rohannak
a kórházba. Bori és András egyedül
maradnak. Bori tartózkodásán, ideges
távozni
akarásán világosan lehet látni, hogy nem
mondott igazat Hédinek, igenis sokat
gondol Andrásra. Jól megszerkesztett úton
végül is megtalálják együtt
mindkettőjük boldogságát. A baba is
megszületik, szép és egészséges, van
tehát
minek örülni.
Szellemes és
romantikus a cím is, a születendő baba
szívhangja mint a jövő reménye erőt ad a felnőttek
jövőjéhez is egy új, egy
másik élethez.
A darab erőssége,
és ehhez a rendezés (rendező: Dicső
Dániel) is hozzájárul, hogy a
három nő problémái és a hozzájuk
csatlakozó Andrásé is teljesen mindennapiak.
Több olyan ismerősünk is van, akitől már hallottunk az
egyedül élés gondjairól,
a csendes, de öröm nélküli
házasságról, az elhagyottságról, a
válásról, esetleg
saját bőrünkön is tapasztaltuk valamelyiket. Annyira
ismerjük ezeket a
gondokat, hogy a szerző meg merte „szórni” a
szereplők egyáltalán nem
nevetséges helyzetét, viselkedését itt-ott
humormorzsákkal, amelyeket mi, nézők
és valós átélők is örömmel
vettünk. A szerző a darabján keresztül biztat is,
keressük és találjuk meg, ha kell,
megbocsátással is a kitörést a nem
éppen
pozitív helyzetünkből, mint ahogy Bori eljutott
görcseinek feloldásához.
Hédinek pedig megszületett az unokája, már
nem teljesen magányos, van minek
örülnie. Abigél egyedülisége sem vezet
magányossághoz, hiszen körülveszi
barátait
gondoskodással, megértéssel,
segítséggel.
A szereplők
választása remekül sikerült. Mind a
hárman olyan hitelességgel alakítják a
szerepüket, hogy az embernek kedve lenne
csatlakozni a beszélgetésükhöz. Andrást,
vagyis Epres Attilát a válás,
majd a tíz év magány
és a régi emlékek, csendessé, de
határozottá tették, addig ragaszkodik Borihoz
és tudatosan hangoztatja, hogy
egy fiatalkori botlás nem ér fel egy életre
szóló magánnyal, míg Bori is
belátja ezt.
Sok örömet
és megnyugtatást közvetített a darab
abból a szempontból, hogy belássuk, magunkon is
múlik a boldogságunk, és bizony
ezért tennünk is kell, boldogságot kell adni,
és akkor mi is kiszabadulhatunk szorongásokat
okozó helyzetünkből.
Ősbemutató:
2023. március 30.
Megtekintett
előadás: 2025. március 7.
Budapest,
2025. március 28.
Tóth Attiláné
Megjelent
a Kláris 25/5.
számában
