Szabó
Magda Disznótor c. regényét maga a szerző
írta át
színdarabnak Kígyómarás címen
(1960). Jelen előadást Katona Imre és Pataki András
alkalmazta színpadra, és Pataki András rendezte.
Most az Újszínház és a
Békéscsabai Jókai Színház
koprodukciójaként láthatjuk.
Kegyetlen,
de
egyúttal szívszorító
családtörténetet állít elénk a
szerző, amelyben a cím
nagyon találó. A benne szereplő családok
közti ellentét, a társadalmi osztályok
közti merev állapot, a háború előtti
és utáni társadalom jellegzetes vonásai
alapvetően meghatározzák a színdarab
drámaiságát. Mindezekre telepszik rá a
darabbeli házaspárnak, Tóth Jánosnak
és Kémery Paulának extrém
személyisége,
amely lassan, de annál biztosabban halad a végzetes
tragédia felé. Az
összecsapás elkerülhetetlen, kíméletlen,
mégis megnyugvást hoz Tóth János
tanítónak és családjának.
Pataki
András
rendező, dramaturg egyben a díszlet tervezője is. A
stilizálásnak azt a
változatát alkalmazta, amikor nincsen fallal
körülvett belső tér, hiányoznak a
szokásos szobai bútorok, helyettük
óriás méretű orgonasípok lógnak be a
zsinórpadlásról a színpadra. Azért
is jó választás az orgonasíp
háttér, mert a
súlyos erkölcsi konfliktushoz illően a zenei
illusztrációit Bach vokális,
illetve orgonával kísért műveiből
állították össze. A helyszíneket a
díszlet
csak jelzésszerűen érzékelteti: a szappanfőző
műhelyt kondérral, vödrökkel,
vágóasztallal, a polgári lakást
zongorával, utóbbi esetében Beethoven Mondschein
szonátája hangzik fel
aláfestésként.
A
történet három
különböző időben játszódik. Az
1955-ös év keretet alkot, a nyitó és
záró jelenet
közé került az 1929-ben és az 1943-ban
történt cselekménysorok. Drámai
szerkezetben így teljesedik ki a regényben
szétfolyó, az időben ide-oda ugráló
jelenetek sora.
A
Tóth család
szappanfőzésből él nemzedékek óta,
nehéz, szorgalmas munkával hoztak létre
iparos műhelyt, az egész család itt dolgozik, ebből
él. A három felnőtt testvér
közül csak Jánosnak adatott meg, hogy tanuljon,
tanító lett belőle. Lélekben
maradt az egyszerű családjával, szereti őket, otthon
érzi magát anyja,
testvérei között. Mégis a város legszebb
lányának tartott Kémery Paulába szeret
belé, aki árva lány, a nagynénje neveli.
Valamikor gazdagok voltak, de a vagyon
elszállt. Paula azonban rátarti lány,
hétszer utasítja el János udvarlását
és
lánykérését. Paula Szalai Gáborba
szerelmes gyerekkora óta, hozzá menne
feleségül, ám a fiú, aki orvosként
végzett, inkább érdekházasságot
köt egy
gazdag lánnyal. És ekkor üzen Paula Jánosnak,
hogy most már hozzámegy
feleségül.
A
helyzet
szokványos, hisz hány csalódott lány megy
férjhez bánatában ahhoz a kérőjéhez,
akit nem szeret ugyan, de muszáj férjhez menni
akár bosszúból, akár azért, mert
gyermeket vár az őt elhagyó férfitól,
és a születendő gyermeknek apa kell.
Paula is az utóbbi esethez tartozik, János nem vesz
észre semmit, nem tudja,
hogy Szalai Gábor lányát neveli
sajátjaként. Még ez sem lenne példa
nélküli
esemény, de az már igen, hogy Paula később, amikor
már lehetősége lenne a
válásra és a volt szerelmével való
társulásra, mereven elutasítja, és a neki
mindenben engedelmeskedő férjét megcsalja, lenézi,
megalázza.
János
és Paula
kapcsolata hazugságban fogant, és lassú
méregként öli az egész Tóth
család
lelkét éveken át. János felesége
akaratából kénytelen volt megszakítani
kapcsolatát anyjával és testvéreivel,
minden másban is engedelmeskedett a
kíméletlenül parancsoló
feleségének. Gyenge ember lévén soha nem
tiltakozott,
nem állította le a gőgös asszonyt. Így jutott
el a végső pontig, amikor minden
kiderült, és visszaút már nem volt.
A
társadalmi
különbségeken kívül két
másik jelenségre is rávilágít a
darab konfliktusa. Az
egyik Paula kegyetlensége, amellyel a végsőkig
alázza meg férjét, aki szereti
őt. Másfelől a János képviselte
gyámoltalanság, alávetettség is
elítélendő.
Szabó Magda a vallási különbségek
terén is állást foglal, hisz Tóthék
reformátusok, egyenes emberek, betartják a maguk
által hozott törvényeket, míg
Paula katolikus, de nem él a vallás parancsai szerint,
csak külső mázként
alkalmazza azokat. Kizárólag saját önző
érdekeinek rendel alá vallást, férjet,
gyereket, ideológiát, érzést.
A
drámai helyzetek
főként a két főszereplőtől kívánnak meg
hatalmas lelki átélést, hiteles
színpadi jelenlétet. Elsősorban Beszterczey
Attila (Tóth János) alakítása
válik megrázóvá, mivel a
színész képes
megjeleníteni az önfeledt szerelmes férfit, a mit
sem sejtő megcsalt férjet,
majd a leleplezés után az őrületes
szenvedést. Oláh Tánia (Paula) a
kívül szép, belül gonosz nő szerepét
elég
meggyőzően adta vissza, időnként túlzottan is
visszafogott volt. Jelentős volt Pásztor Edina
(özv. Tóth Jánosné) a
haragos, majd megbocsátó anya szerepben, Nádra
Kitty (Iboly), Liszi Melinda
(Tóth Sára) megformálóiként.
További szereplők: Papp Attila (Szalai
Gábor), Tarsoly
Krisztina (Kémery Klára), Katkó
Ferenc (Tóth Sándor), Veselányi
Orsolya (Jolán), Sziveri Emese
(Andrea).
Jelmez:
Kiss Kata, rendezőasszisztens: Gubányi
György István.
Bemutató
előadás: 2025. január 18.
Megtekintett
előadás: 2025. január 16.
Budapest,
2025. január 19.
Megjelent
a Kláris 25/3.
számában.
Földesdy
Gabriella
