Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KÍGYÓMARÁS

Újszínház

Szabó Magda Disznótor c. regényét maga a szerző írta át színdarabnak Kígyómarás címen (1960). Jelen előadást Katona Imre és Pataki András alkalmazta színpadra, és Pataki András rendezte. Most az Újszínház és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójaként láthatjuk.

Kegyetlen, de egyúttal szívszorító családtörténetet állít elénk a szerző, amelyben a cím nagyon találó. A benne szereplő családok közti ellentét, a társadalmi osztályok közti merev állapot, a háború előtti és utáni társadalom jellegzetes vonásai alapvetően meghatározzák a színdarab drámaiságát. Mindezekre telepszik rá a darabbeli házaspárnak, Tóth Jánosnak és Kémery Paulának extrém személyisége, amely lassan, de annál biztosabban halad a végzetes tragédia felé. Az összecsapás elkerülhetetlen, kíméletlen, mégis megnyugvást hoz Tóth János tanítónak és családjának.

Pataki András rendező, dramaturg egyben a díszlet tervezője is. A stilizálásnak azt a változatát alkalmazta, amikor nincsen fallal körülvett belső tér, hiányoznak a szokásos szobai bútorok, helyettük óriás méretű orgonasípok lógnak be a zsinórpadlásról a színpadra. Azért is jó választás az orgonasíp háttér, mert a súlyos erkölcsi konfliktushoz illően a zenei illusztrációit Bach vokális, illetve orgonával kísért műveiből állították össze. A helyszíneket a díszlet csak jelzésszerűen érzékelteti: a szappanfőző műhelyt kondérral, vödrökkel, vágóasztallal, a polgári lakást zongorával, utóbbi esetében Beethoven Mondschein szonátája hangzik fel aláfestésként.

A történet három különböző időben játszódik. Az 1955-ös év keretet alkot, a nyitó és záró jelenet közé került az 1929-ben és az 1943-ban történt cselekménysorok. Drámai szerkezetben így teljesedik ki a regényben szétfolyó, az időben ide-oda ugráló jelenetek sora.

A Tóth család szappanfőzésből él nemzedékek óta, nehéz, szorgalmas munkával hoztak létre iparos műhelyt, az egész család itt dolgozik, ebből él. A három felnőtt testvér közül csak Jánosnak adatott meg, hogy tanuljon, tanító lett belőle. Lélekben maradt az egyszerű családjával, szereti őket, otthon érzi magát anyja, testvérei között. Mégis a város legszebb lányának tartott Kémery Paulába szeret belé, aki árva lány, a nagynénje neveli. Valamikor gazdagok voltak, de a vagyon elszállt. Paula azonban rátarti lány, hétszer utasítja el János udvarlását és lánykérését. Paula Szalai Gáborba szerelmes gyerekkora óta, hozzá menne feleségül, ám a fiú, aki orvosként végzett, inkább érdekházasságot köt egy gazdag lánnyal. És ekkor üzen Paula Jánosnak, hogy most már hozzámegy feleségül.

A helyzet szokványos, hisz hány csalódott lány megy férjhez bánatában ahhoz a kérőjéhez, akit nem szeret ugyan, de muszáj férjhez menni akár bosszúból, akár azért, mert gyermeket vár az őt elhagyó férfitól, és a születendő gyermeknek apa kell. Paula is az utóbbi esethez tartozik, János nem vesz észre semmit, nem tudja, hogy Szalai Gábor lányát neveli sajátjaként. Még ez sem lenne példa nélküli esemény, de az már igen, hogy Paula később, amikor már lehetősége lenne a válásra és a volt szerelmével való társulásra, mereven elutasítja, és a neki mindenben engedelmeskedő férjét megcsalja, lenézi, megalázza.

János és Paula kapcsolata hazugságban fogant, és lassú méregként öli az egész Tóth család lelkét éveken át. János felesége akaratából kénytelen volt megszakítani kapcsolatát anyjával és testvéreivel, minden másban is engedelmeskedett a kíméletlenül parancsoló feleségének. Gyenge ember lévén soha nem tiltakozott, nem állította le a gőgös asszonyt. Így jutott el a végső pontig, amikor minden kiderült, és visszaút már nem volt.

A társadalmi különbségeken kívül két másik jelenségre is rávilágít a darab konfliktusa. Az egyik Paula kegyetlensége, amellyel a végsőkig alázza meg férjét, aki szereti őt. Másfelől a János képviselte gyámoltalanság, alávetettség is elítélendő. Szabó Magda a vallási különbségek terén is állást foglal, hisz Tóthék reformátusok, egyenes emberek, betartják a maguk által hozott törvényeket, míg Paula katolikus, de nem él a vallás parancsai szerint, csak külső mázként alkalmazza azokat. Kizárólag saját önző érdekeinek rendel alá vallást, férjet, gyereket, ideológiát, érzést.

A drámai helyzetek főként a két főszereplőtől kívánnak meg hatalmas lelki átélést, hiteles színpadi jelenlétet. Elsősorban Beszterczey Attila (Tóth János) alakítása válik megrázóvá, mivel a színész képes megjeleníteni az önfeledt szerelmes férfit, a mit sem sejtő megcsalt férjet, majd a leleplezés után az őrületes szenvedést. Oláh Tánia (Paula) a kívül szép, belül gonosz nő szerepét elég meggyőzően adta vissza, időnként túlzottan is visszafogott volt. Jelentős volt Pásztor Edina (özv. Tóth Jánosné) a haragos, majd megbocsátó anya szerepben, Nádra Kitty (Iboly), Liszi Melinda (Tóth Sára) megformálóiként. További szereplők: Papp Attila (Szalai Gábor), Tarsoly Krisztina (Kémery Klára), Katkó Ferenc (Tóth Sándor), Veselányi Orsolya (Jolán), Sziveri Emese (Andrea).

Jelmez: Kiss Kata, rendezőasszisztens: Gubányi György István.

Bemutató előadás: 2025. január 18.

Megtekintett előadás: 2025. január 16.

Budapest, 2025. január 19.

Megjelent a Kláris 25/3. számában.

Földesdy Gabriella

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©