Tasnádi
István Szép Ernő ismert, kedves színműve (Lila
ákác) után „szabadon
írta” és egyben rendezte is az előadást,
amit a kissé eltérő címében is jelöl:
itt a lokál neve a Lila Akác… Tehát nem
kaszinó van, hanem egy lokál; a
szereplőgárda is kisebb létszámú, de Pali
(Cs. Pali – Rohonyi Barnabás), a
bankfiú és a fiatal leány, Tóth Manci (T.
Manci – László
Lili) kibontakozó szerelmét pontosan elénk
tárja, és még ha ismerjük is –
nagyjából – Szép Ernő
színművét, mégis képesek vagyunk
szívből drukkolni
szerelmük beteljesüléséért. A
szöveg általában követi Szép Ernő
régies
stílusát.
A
legkedvesebb
jelenetek
természetesen a köztük történtekről
szólnak: játékos megismerkedésük a
Ligetben, együtt „lógásuk” a
Vidámparkban, majd újra a Ligetben, ahol Pali
ráébred, hogy szereti ezt a tiszta erkölcsű
lányt, majd az utolsó percek
egymásra találásuk a táncban. A
legkevésbé „kedves” jelenetek elsősorban
Majmóczi (Schruff Milán)
közönségességét megmutatóak
annyira, hogy a végén már a szépasszony,
úrinő
B.-né Lola (a dekoratív Járó
Zsuzsa)
is sokallja, Majmóczi rengeteg szóviccén és
kínrímén mi hol nevetünk, hol
szörnyülködünk. Abban egyetértünk, hogy
verseskönyvét aligha fogják kiadni.
Hosszú
jelenetek a lokálban
történnek, amikor Manci mint táncosnő és
társaságot szolgáltató hölgy jelenik
meg Pali szeparéjában, majd megjelenik az összes
többi szereplő is. Manci
tangózni tanít lényegében mindenkit, Pali
szinte észre sem veszi Mancit, Lola
féltékeny lesz Mancira, Majmóczi szinte szerelmet
vall Lolának a maga ormótlan
módján, Hédi halálosan boldogtalan a
szokott módján…
Nem
túl
szimpatikus Lola
férje, B. Úr, Béla (Mészáros
Máté)
sem, aki alkatával még hangsúlyozza is Béla
bizonyos gyengeségeit. Szinte kínos
már Lola egyre nyíltabb felajánlkozása
Palinak a Normafánál (feltehetően), aki
halálosan szerelmes Lolába – amit ő annak
vél, legalábbis –, de ez inkább
gyerekes rajongás, romantikus érzelem, amelyért
meg kell szenvedni, akár még
meghalni is, és mivel mindezt ő nem érzi, ezért
nem is érdemli meg.
Szerencsére
éppen időben
érkezik a sétáló pár, B. Úr
és Manci… így megtudjuk azt is, mennyire jó
tanítómestere volt Hédi Mancinak a nem túl
okos, de pénzes férfiak
„kifosztásában”.
Palit
búskomorságából Manci
játékossága, életszeretete,
barátként viselkedése rángatja ki,
és az ő nyílt
szerelme ébreszti rá a fiút arra, hogy
igazából szereti Mancit. Mi pedig nem is
tűnődünk el azon, miképp folytatódhat később
sorsuk.
A
Lokál
tulajdonosa Zsüzsü (Pataki Ferenc), ő vezeti
be magát az
előadást is bűvészként, és a
továbbiakban is jelentős szerepe van az események
előre vitelében, a némi társadalmi (?)
fricskát is pontosan megmutatja: van az
a pénz, amiért az esetleges adóellenőrzést
elkerülendő, hajlandó eladni az
amúgy jól menő lokált. Fontos szereplő persze
Hédi, a lokál dizőze, Manci
tanítómestere a lokál éjszakai
világában, megfelelő csillogó ruháiban
szintén
igen dekoratív Ullmann Mónika.
Számos
dalt is hallunk tőle, köztük természetesen a lila
akácokról és a nyárról,
ami (mindig) elmúlik.
Az
előadást két részben
látjuk, 100 perc körüli játékidőben. A
díszlet egyszerű, de elénk varázsolja
pár székkel a Ligetet, a lépcsőkre terített
zöld műfűvel és belészúrt
virágokkal a Normafát, néhány asztallal,
székkel, az átrendezett bordó
függönyökkel a lokált is. Díszlettervező: Antal-Fógen
Adrienn. A ruhák, jelmezek nagyon jók, kifejezőek,
akár a lokálbeli csillogó
színes jelmezek, akár Lola és férje
polgári öltözéke, vagy a fiatalok 'civil',
egyszerűbb ruhái. Jelmeztervező: Ignjatovic
Kristina.
Koreográfus:
Lőrinc Katalin. Jó a zene is, Monori
András munkája. A rendező
munkatársa: Dicső Dorka.
Producer:
Orlai Tibor.
Bemutató:
2024. december 1.
Megtekintett
előadás: 2024. november 30.
Budapest,
2024. december 1.
Megjelent
a Kláris 25/3.
számában.
Györgypál
Katalin
