Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

FLAMENCO–VÉRNÁSZ

József Attila Színház  

Federico García Lorca (1898–1936) spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző. A legnagyobb 20. századi drámaírók egyike, a spanyol szellem legkiválóbb megtestesítője volt. A legősibb spanyol kultúrájú tájról, Andalúziából származott. A szabad gondolattársítások, az ellentétek párosítása, a váratlan fordulatok párosulnak nála a hagyományos értékekkel. A népdalok mellett a XVII. század spanyol klasszicizmusa is jól érezhető verselése és nyelvhasználata mögött. A népszerű zeneszerző, sikeres festő-rajzolóművész, néprajztudós neve egybeforrt a konzervatív spanyol értékrend megújításának vágyával, és ő vált a spanyol polgárháború legismertebb áldozatává.

Lorca gyakran hazalátogatott szűkebb hazájába, Andalúziába, s nemcsak azért, hogy családját meglátogassa. Változatlanul elbűvölte az itteni népi kultúra és a népdalkincs, melynek tanulmányozására a szintúgy andalúz Manuel de Fallával vállalkozott.

Szokolay Sándor 1964-ben mutatta be a Vérnászból komponált operáját.

A József Attila Színház Flamenco–Vérnász címen mutatja be a darabot: „játék és tánc Lorca alapján. Mese száz percben az andalúz szerelemről”. Avagy: „zenés színmű”.

Andalúzia az ellentétek világa: homokos tengerpart és köves hegyek. Mindez szintén megjelenik az előadásban, a szövegben. Illyés Gyula fordításában látjuk, és az előadás Hargitai Iván értő rendezésében nagy vonalakban követi Lorca drámáját (dramaturg: Szokolay Brigitta), két részben. Szünet azonban nincs, a rendező az előadás előtt pontosan meg is indokolja, miért különleges ebben is a rendezése: az előadás első részét a nézőtéren ülve láthatjuk, a további részhez fel kell mennünk a színpadra, ahol körben székeken ülhetünk, a játszótér a színpadon belül a nézőtér felé nyitott. Az előadás elénk hozza, megeleveníti Lorca világát, Andalúziát, a rejtelmes, sejtelmes, népi-népmesei világot.

A történet elvben egyszerű, de nagyon nem az. A lány (Menyasszony – Kónya Merlin Renáta) 15 évesen három évig jegyben járt Leonardóval (Lukács Dániel) – csak neki van neve! –, de felbontotta a fiúval az eljegyzést, feltehetően Leonardóék szegénysége miatt. Leonardo két év múlva elvette a lány egyik unokatestvérét (Horváth Csenge), azóta újabb két év telt el, már gyerekük is született, most pedig, amikor mi megismerjük őket, a Menyasszony 22 éves, és férjhez fog menni egy módosabb fiúhoz (Vőlegény – Fekete Gábor). A vőlegény anyja (Anya – Molnár Zsuzsanna) éppen fehér inget varr egy kézzel hajtott varrógéppel, mögöttük a függöny baljós-sejtelmes lilás-kék… A vőlegénynek csak anyja él, testvérét, apját megölték már nagyon régen, anyja nem ment férjhez, és nagyon félti ezt a fiát: Andalúziában gyorsan gyilkol a kés. Nem bízik fia választottjában, de megbeszélik, hogy elmennek megkérni a lányt.

A másik szálon Leonardo még mindig a lányt szereti, rendszeresen ellovagol a messzi házhoz, de nem beszélnek egymással. Leonardo felesége, anyja (Anyós – Fehér Anna) is tudja ezt, féltik is…

Leonardo is hivatalos az esküvőre – innen már felköltöztünk a színpadra. Igazi andalúz lakodalmat látunk élő zenével, autentikus spanyol dalokkal spanyolul, gitárkísérettel és rengeteg tánccal. (Zenészek: Geier Attila/Járinka Erik Máté gitár, Kéménczy Antal zongora, utóbbi a zenei vezető, karmester is.) A flamencóról tudjuk, hogy „gyűjtőnév a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei és táncstílusokra”. Legősibb formája az ének (cante), amihez itt hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódik. A flamenco a teljes emberre hatást gyakorol: viselkedésében, életfelfogásában, öltözködésében, szerep-mintáiban, teljes valójában érzékelhető hatása. Ezt érezhetjük mi is, a kifejező jelmezekben előadott táncokban. Koreográfus Gyulai Júlia, asszisztens: Horváth Ádám. A vendégek mulatnak, Leonardo azonban vívódik, zaklatott, a cselédasszony (Pikali Gerda) (a menyasszonynak csak apja van– Nemcsák Károly) hiába küldené el, nem megy. A templomi esketés után a menyasszony egyre jobban kerüli leendő férjét, eltaszítja magától, majd eltűnik, de eltűnik Leonardo is. A násznép természetesen utánuk ered, az ilyen szökés megbocsáthatatlan. Az erdőben favágókkal találkozunk (Zöld Csaba, Blazsovszky Ákos), majd a Holddal (Fehér Anna), azután A halál (mint koldusasszony, Pikali Gerda) keríti körbe a vőlegényt. A lány és Leonardo között valódi erős hajókötél feszül, nem is képesek elengedni egymást. Amikor a vőlegény rájuk talál, utána már hármukat fűzi egymáshoz a kötél, a lány nem tudja őket szétválasztani – mindkét férfi meghal, egymást ölik meg. Leonardo felesége ott marad a házban, egyedüllétre kárhoztatva, gyerekeit nevelve (már a második gyereket várja); a lány Menyasszony marad, az Anyához menne, de ő elküldi magától.

Végül a szereplők mai ruházatban jelennek meg, zárják le az előadást.

Gyönyörűek a spanyol jelmezek, a menyasszony ruhája, vőlegény öltözéke különösen dúsan díszített, hímzett. Jelmeztervező: Papp Janó.

Díszlettervező: Horesnyi Balázs. A templom részlete a sok gyertyával nagyon kifejező, plasztikus. A nézőtér ülései fölött épített palló legvégén tartják az esketést is. A lakodalomhoz hosszú asztalokat használnak (székekkel) gazdagon terítve, más díszlet nincs is, így elég tér marad a táncokhoz. A zenekar oldalt ül, de a gitárosok részt vesznek egyes táncokban is.

Rendezőasszisztens: Czipó Gabriella.

Játszanak még:

Szomszédasszony – Szabó Emilia, Fiatal lány – Kucskár Kamilla, Egy vendég/Pap – Horváth Barnabás, Nyoszolyólányok – Kékesi Diána, Veres Dóra, Vianello Julia, Falubeli férfiak – Horváth Ádám, Málits András, Mocsár Patrik.

Az előadás valóban több szempontból is különleges, egyedi, igen kifejező, méltó Lorcához.

Bemutató: 2024. október 4.

Megtekintett előadás: 2024. november 25.

Budapest, 2024. november 26.

 
Megjelent a Kláris 25/2.számában.

Györgypál Katalin

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©