A különleges
cím
Radnóti Alvás előtt című
versének
egyik sora, amely sor az előadás írója, rendezője
és főszereplője, Vecsei H. Miklós
szerint a költő egyik
legszebb versben való megnyilvánulása.
Alcíme pedig: Mik és Fanni belső
világa, amely kettejük különleges
szerelmére
utal. Az előadást Radnóti Miklós
halálának 80 éves évfordulója
alkalmából hozta
létre az író-rendező Vecsei H. Miklós
és az általa négy éve létrehozott
QJÚB
együttes.
A látottaknak
nincsen
kifejezett műfaja, nevezhetjük koncertszínháznak,
vagy színházi koncertnek is,
de ez nem is fontos. Amit a kétórás, szünet
nélküli előadásban látunk, hallunk,
az a zene, szöveg, történet, valamint a
fénypászmák és a színpadi
mozgások, a
háttér vetítések teljes
összhangjában, egyenrangúan jelenik meg
előttünk. Ezért
nem fontos a műfaj, ami eszünkbe sem jut, mert lenyűgözve
nézzük, halljuk a 80
éve kivégzett költőről a róla
szóló információkat, a
megzenésített és prózában
elhangzó költeményeket.
Az
író-rendező egy
egész elméletet vázolt fel színpadi
művének
összeállításáról. A mai
színházi
játszási rendben az elhangzott szöveget az agyunkkal
fogjuk fel, nem a
szívünkkel. Kevés hely jut a
megrendítésnek, aminek korábban nagy szerepe volt.
Pedig a nézőnek azt kellene éreznie: valami
megváltozott. Vagyis katarzist
kellene átélnie, és ez manapság csak
egy-egy rock koncerten jön, vagy jöhet
létre. Ezt a katarzist keresi a rendező, és
próbálja megvalósítani a hatás
eszközeivel, de nem hatásvadász módon.
Radnóti
Miklóst, a
költőt még sosem láttuk ennyire
lecsupaszított, ennyire emberi mivoltában
megjelenni, mint most. A bevezető videó felidézi az Ikrek havának részletét, amely a
költő születésének fájdalmát
mondja el: ikertestvére és édesanyja is meghalt az
ő születésekor. Ez súlyos
traumát okozott neki, amikor gyerekként már
megértette, mi történt. Tizenkét
évesen megéli apja halálát, utána
nevelőanyja marad csak számára. Kamaszként
ismeri meg Fannit, a vele való kapcsolat utolsó
leheletéig tart, és még a Beck
Judittal történt félrelépés sem
készteti a hűséges Fannit, hogy szakítson
élete
szerelmével.
Az előadás
legtöbbet a
költő halálhoz vezető
„menetelésével” foglalkozik. A három
hazai munkaszolgálat
megalázó jeleneteit, majd a „krisztusi
korban” történt kikeresztelkedés
körülményeit követhetjük nyomon. Ez
utóbbi részletei megdöbbentőek. Sík
Sándor, a költő egykori tanára,
mentora, papköltő végezte a szertartást, és a
keresztapaságot is vállalta.
Amikor kiderül, hogy a katolizálás nem
változtat Radnóti zsidóságának
státusán,
és felmerül, hogy menekülnie kellene a
munkaszolgálat, a deportálás elől, akkor
Sík Sándor állítólag ezt mondta:
„Kell az áldozat”. Ezzel a mondattal
pecsételődött volna meg a költő sorsa? Nem akarjuk
elhinni, mivel tudjuk,
Radnóti barátai is meg akarták menteni,
bújtatni, ám őrájuk nem hallgatott,
vállalta a deportálást. Vajon nem azt mondta a
papköltő, hogy „kár az
áldozat”(?) Hisz a költő belső lelki
indíttatásából döntött
úgy, ahogy ő
gondolta.
Radnóti
mártíriumának
története közismert, itt elhangzott versei a
középiskolákban a tananyag részét
képezik, a 102 évesen elhunyt Fanni
naplóiból a hiányzó részek is
ismertté
váltak. Mégis, a most látott
összeállítás
revelációként hat a költő
életével
kapcsolatban. Elhangzanak a legszebb versek, amelyek az utolsó
pár hónapban
születtek, köztük a Nem tudhatom című
magyarsághoz, szülőföldhöz való
tartozás legszebb vallomása, később a Levél
a hitveshez, az Erőltetett menet, a Hetedik
ekloga legszebb részei és a Razglednicák
utolsó, lélegzetelállító
néhány sora. De az előadás
korábbi részében is sok vers kap helyet,
így a Sem emlék, sem varázslat,
az Első
ekloga részletei, naplórészletek
mindkettejüktől, a Fannit megtestesítő Hegedűs
Bori vallomása a kényszerből
vállalt abortuszokról, mert a fenyegető környezet
miatt nem mertek közös
gyermeket vállalni. Mindez megrázó, és az
is, hogy befejezésként Fanni
szembesül a költő holttestével, akit fel kellene
ismernie halála után majd két
évvel, miközben már felismerhetetlen a holttest.
Az előadás
egyetlen –
számomra – vitatható pontja az ütemes, rock
koncerteket idéző túl hangos
gitárzene, amely hangerő feltehetően a fiatal
közönségnek szól, ám legalább is
a bemutatón nem volt fiatal közönség. Jó
lenne, ha a további előadásokon ők
lennének a közönség, nekik ez a zene sokat
jelent a hozzákapcsolódó tartalom
jobb megértéséhez. A korosabb néző
szívesen venné e hangerő nélkül mindezt.
Közreműködnek:
Hegedűs
Bori, Frimmel Jakab, Mihalik Ábel,
Paczári Viktor, Ratkóczi Huba,
Vecsei H. Miklós. Bevezetőt tart a függöny előtt: Juhász Anna, Juhász Ferenc költő
lánya.
A
színpadtér Tóth Kázmér
és Vecsei H. Miklós közös
munkája, koreográfus: Kondákor Panna,
fénytervező: Kiss Lóránd,
vetítés: Palkovits Edina, zenei vezető:
Frimmel
Jakab, Mihalik Ábel, hang: Gál
Máté,
rendezőasszisztens: Trimmel Sándor Ákos.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2024. november 9.
Budapest, 2024. november
11.
Megjelent a Kláris
25/2.számában.
Földesdy
Gabriella
