Woody Allen a Covid
karanténba kényszerült hónapjai alatt
írta meg
brooklyni meséjét. A Belvárosi
Színház ez évben lecsapott rá, és
büszkén
hirdeti, hogy ősbemutatóként mutatja be az immár
korosnak mondható szerző
(néhány hét, és 89 éves!) friss
komédiáját. Fordította: Zöldi
Gergely, rendező: Szabó
Máté.
A két
részben játszott
jópofa történet rendkívül
közönségbarát, olyan sztorit kanyarított
a New York-i
mókamester, amiben mindenki találhat magának
kedvelni való figurát. A téma
vonalvezetése izgalmas, van benne egy világhíres
művészi alkotás (a cselekmény
ekörül forog), pár gengszter, akik néha
viccesek tudnak lenni, két szép lány,
akik férjhez fognak menni, egy ambiciózus festő, sznob
barátnők, és egy
narrátor, aki „mellékállásban”
orgazda.
A már megszokott
falatnyi színpad kezdéskor egy átlagos nappalit
mutat, zebramintás kanapéval,
csíkos tapétával, felismerhetetlen
kisméretű képekkel a hátsó falon
(feszület
is!), két ízléstelen műbőrszék,
lábtartó zsámoly, fekete
telefonkészülék
(díszlet: Khell Csörsz). Ezzel már
tele is van a színpad, ám a bal sarokban áll egy
páncéltőkés fekete zongora,
ami korántsem díszlet, mert zenész játszik
rajta, két zenész társa is van,
egyik nagybőgős, másik talán klarinétos (a
közreműködő zenészek nevét sajnos a
szórólap nem tünteti fel). Csoda, hogy még ők
is elférnek! A zongorának
egyébként később darabbeli funkciója is
lesz, az egyik lány udvarlója ide bújik
be a hazaérkező szülők elől.
Hogy mi
történik a bő
két és fél óra alatt a színpadon?
Kritikusként és közönségként is
mondhatom,
rendkívül jól szórakozunk (a szerző
híresnek mondott filmjein én sosem tudtam
igazán nevetni, mondjuk, annyira nem is akartam, pedig sokak
szerint ő mestere
a verbális humornak). A darabban főhősként megjelenő,
Sallynek becézett
maffiózó amolyan keresztapa (Mészáros
Máté) rögtön lenyűgöz. Emelt
hangú gyors beszéde sokszor nem is érthető,
ám
látni, hogy alvilági ügyekben igencsak otthon van.
Mindig tudja, kit kell
likvidálni, melyik üzletágba kell belépni,
és melyikből ki, leendő vejeit is ő
irányítja, amúgy is családtagok lesznek, ha
még nem azok. Felesége Terry (Járó
Zsuzsa) unatkozó háziasszony,
reggeltől estig vásárol, vagy barátnőjével,
Millie-vel (Cseh Judit) pletykál.
A gengszter család
hétköznapjait az orgazda Lippy (Schruff
Milán) kavarja fel alaposan. Megvételre
kínál Sallynek egy valódi Raffaellót
[Madonna a gyermekkel], amit egy híres
képtárból loptak el, persze a
rendőrség keresi, de potom kétszázezer
dollárért meg lehet venni, és Sallyék
lakásában ugyan ki keresné?
Életbevágó, hogy mindenkinek hallgatni kell a
dologról. Dörzsölt főhősünk nincs elragadtatva,
mit kezdjen ő egy reneszánsz
festménnyel a lakásában, hisz a művészet
távolról sem érdekli, festők, stílusok
neveit még kiejteni sem tudja. Lippy azonban
rábeszéli, pár év múlva busás
haszonnal adhatja tovább. Az ellopott olajkép
bekerül a lakásba, s megváltozik
a család élete.
Technikailag remekül
oldották meg a Raffaello-festmény
elhelyezését a színpadon. Az első felvonás
végére a szoba hátterében lévő
avítt faldíszeket fokozatosan cserélték
át a Madonna-kép részleteivel,
mindig egy-egy
kockányival bővítve a híres festményt, ami
a második felvonásra teljes díszben
tündököl. A festményhez nem illő bútorok
is fokozatosan kicserélődnek, és XV.
Lajos stílusú ülőgarnitúra[utánzat],
kínai madaras tapéta-imitáció
helyettesíti
a régi, gagyinak mondható berendezést. A
család nőtagjai a kép birtokában
előnyükre változnak meg. Terry alakítja át a
lakást, Angelina (László Lili)
festőtanfolyamra iratkozik,
s tanárába (Dékány Barnabás) beleszeret, ezért elhagyja
régi, maffiózó vőlegényét (Rohonyi
Barnabás). Isabella (Bíró Panna
Dominika), a húga ráveszi gengszternek
készülő fiúját, Vitót (Mészáros
Martin), költözzenek egy
lepra-szigetre, ahol a betegeket ápolhatnák
pusztán együttérzésből. A
bérgyilkos Vince (Ficzere Béla)
felhagy az öldökléssel, hazatér ősei
földjére, Szicíliába gazdálkodni.
Végül
minden helyére kerül, a festmény a múzeumba.
Valóban,
képes
megváltoztatni némely embertársunkat egy
képzőművészeti remekműnek testközeli
birtoklása? Van valódi kisugárzása egy
festménynek, rá tud venni egyeseket,
hogy megváltoztassák életmódjukat? Ezt maga
a szerző sem hiszi, hisz egy
interjúban elárulta: lakásában nem halmoz
fel műtárgyakat, múzeumba gyakran
jár, de semmilyen hatást nem gyakorolnak
életére a látott tárgyak,
festmények.
Nos, nekünk sem kell olyan komolyan vennünk a brooklyni mese
sugalmazását, hisz
mindez csak jópofa komédia ügyesen tálalva,
és bár előkerül egy pisztoly menet
közben, ez nem sül el a végén sem.
A színészek
maguk is
jól szórakoznak az általuk eljátszott
gegeken, egységes, gördülékeny a
játékstílus, nekem ezúttal Schruff
Milán narrátor-orgazdája tetszett a
legjobban. Jelmez: Szakács Györgyi, a
rendező munkatársa: Dicső Dorka,
producer: Orlai Tibor.
Bemutató
előadás: 2024. október 4.
Megtekintett
előadás: 2024. október 3.
Budapest, 2024.
október 6.
Földesdy
Gabriella