Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BROOKLYNI MESE

Belvárosi Színház   

Woody Allen a Covid karanténba kényszerült hónapjai alatt írta meg brooklyni meséjét. A Belvárosi Színház ez évben lecsapott rá, és büszkén hirdeti, hogy ősbemutatóként mutatja be az immár korosnak mondható szerző (néhány hét, és 89 éves!) friss komédiáját. Fordította: Zöldi Gergely, rendező: Szabó Máté.

A két részben játszott jópofa történet rendkívül közönségbarát, olyan sztorit kanyarított a New York-i mókamester, amiben mindenki találhat magának kedvelni való figurát. A téma vonalvezetése izgalmas, van benne egy világhíres művészi alkotás (a cselekmény ekörül forog), pár gengszter, akik néha viccesek tudnak lenni, két szép lány, akik férjhez fognak menni, egy ambiciózus festő, sznob barátnők, és egy narrátor, aki „mellékállásban” orgazda.

A már megszokott falatnyi színpad kezdéskor egy átlagos nappalit mutat, zebramintás kanapéval, csíkos tapétával, felismerhetetlen kisméretű képekkel a hátsó falon (feszület is!), két ízléstelen műbőrszék, lábtartó zsámoly, fekete telefonkészülék (díszlet: Khell Csörsz). Ezzel már tele is van a színpad, ám a bal sarokban áll egy páncéltőkés fekete zongora, ami korántsem díszlet, mert zenész játszik rajta, két zenész társa is van, egyik nagybőgős, másik talán klarinétos (a közreműködő zenészek nevét sajnos a szórólap nem tünteti fel). Csoda, hogy még ők is elférnek! A zongorának egyébként később darabbeli funkciója is lesz, az egyik lány udvarlója ide bújik be a hazaérkező szülők elől.

Hogy mi történik a bő két és fél óra alatt a színpadon? Kritikusként és közönségként is mondhatom, rendkívül jól szórakozunk (a szerző híresnek mondott filmjein én sosem tudtam igazán nevetni, mondjuk, annyira nem is akartam, pedig sokak szerint ő mestere a verbális humornak). A darabban főhősként megjelenő, Sallynek becézett maffiózó amolyan keresztapa (Mészáros Máté) rögtön lenyűgöz. Emelt hangú gyors beszéde sokszor nem is érthető, ám látni, hogy alvilági ügyekben igencsak otthon van. Mindig tudja, kit kell likvidálni, melyik üzletágba kell belépni, és melyikből ki, leendő vejeit is ő irányítja, amúgy is családtagok lesznek, ha még nem azok. Felesége Terry (Járó Zsuzsa) unatkozó háziasszony, reggeltől estig vásárol, vagy barátnőjével, Millie-vel (Cseh Judit) pletykál.

A gengszter család hétköznapjait az orgazda Lippy (Schruff Milán) kavarja fel alaposan. Megvételre kínál Sallynek egy valódi Raffaellót [Madonna a gyermekkel], amit egy híres képtárból loptak el, persze a rendőrség keresi, de potom kétszázezer dollárért meg lehet venni, és Sallyék lakásában ugyan ki keresné? Életbevágó, hogy mindenkinek hallgatni kell a dologról. Dörzsölt főhősünk nincs elragadtatva, mit kezdjen ő egy reneszánsz festménnyel a lakásában, hisz a művészet távolról sem érdekli, festők, stílusok neveit még kiejteni sem tudja. Lippy azonban rábeszéli, pár év múlva busás haszonnal adhatja tovább. Az ellopott olajkép bekerül a lakásba, s megváltozik a család élete.

Technikailag remekül oldották meg a Raffaello-festmény elhelyezését a színpadon. Az első felvonás végére a szoba hátterében lévő avítt faldíszeket fokozatosan cserélték át a Madonna-kép részleteivel, mindig egy-egy kockányival bővítve a híres festményt, ami a második felvonásra teljes díszben tündököl. A festményhez nem illő bútorok is fokozatosan kicserélődnek, és XV. Lajos stílusú ülőgarnitúra[utánzat], kínai madaras tapéta-imitáció helyettesíti a régi, gagyinak mondható berendezést. A család nőtagjai a kép birtokában előnyükre változnak meg. Terry alakítja át a lakást, Angelina (László Lili) festőtanfolyamra iratkozik, s tanárába (Dékány Barnabás) beleszeret, ezért elhagyja régi, maffiózó vőlegényét (Rohonyi Barnabás). Isabella (Bíró Panna Dominika), a húga ráveszi gengszternek készülő fiúját, Vitót (Mészáros Martin), költözzenek egy lepra-szigetre, ahol a betegeket ápolhatnák pusztán együttérzésből. A bérgyilkos Vince (Ficzere Béla) felhagy az öldökléssel, hazatér ősei földjére, Szicíliába gazdálkodni. Végül minden helyére kerül, a festmény a múzeumba.

Valóban, képes megváltoztatni némely embertársunkat egy képzőművészeti remekműnek testközeli birtoklása? Van valódi kisugárzása egy festménynek, rá tud venni egyeseket, hogy megváltoztassák életmódjukat? Ezt maga a szerző sem hiszi, hisz egy interjúban elárulta: lakásában nem halmoz fel műtárgyakat, múzeumba gyakran jár, de semmilyen hatást nem gyakorolnak életére a látott tárgyak, festmények. Nos, nekünk sem kell olyan komolyan vennünk a brooklyni mese sugalmazását, hisz mindez csak jópofa komédia ügyesen tálalva, és bár előkerül egy pisztoly menet közben, ez nem sül el a végén sem.

A színészek maguk is jól szórakoznak az általuk eljátszott gegeken, egységes, gördülékeny a játékstílus, nekem ezúttal Schruff Milán narrátor-orgazdája tetszett a legjobban. Jelmez: Szakács Györgyi, a rendező munkatársa: Dicső Dorka, producer: Orlai Tibor.

Bemutató előadás: 2024. október 4.

Megtekintett előadás: 2024. október 3.

Budapest, 2024. október 6.

                     

Földesdy Gabriella

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©