Szigligeti Ede
vígjátékát – két
részben láthatjuk ifj. Vidnyánszky
Attila
rendezésében – feltehetően mindenki ismeri. Kedves
története most is kiszakít
minket a zavaros külvilágból, és
szurkolhatunk a szigorú, a színészeket megvető
Szilvai professzor (Rudolf Péter)
unokaöccsének (Keresztes Tamás m.v.
szürkére színezett hajjal), aki a vidéki
városban Liliomfi néven színészkedik
és szerelmének, a fiatal Mariskának (Gál
Réka Ágota e.h., másik szereposztásban Szaplonczay
Mária m.v.), aki egyrészt színésznő
akar lenni, másrészt szerelmes
Liliomfiba – az érzelem persze kölcsönös
–, harmadrészt ő Szilvai gyámleánya,
de semmit nem tud Liliomfi származásáról.
Igaz, Liliomfi sem ismeri Mariska
körülményeit.
Liliomfi
barátja, Szellemfi (Ötvös András)
szöges ellentéte Liliomfinak alkatában,
megjelenésében, örökös
sóvárgásában a
rostélyos iránt, ami természetesen sok humor
forrása.
Mariskára
évek óta Kamilla (Szilágyi Csenge)
vigyáz, amennyire ez lehetséges. Kamilla itt is feltűnő
egész karakterében, főként
ő is szerelmes Liliomfiba, és állítólag
valamikor színésznő akart lenni, amit
nehezen képzelünk el.
Szilvai
magával viszi Mariskát Pestre, hogy férjhez adja
unokaöccséhez. Útközben
megszállnak a gazdag Kányai (Hegedűs D.
Géza) fogadójában.
Kányai
fogadóját mi már ismerjük: itt
pincérkedik a kissé málénak
mutatkozó Gyuri (Gyöngyösi Zoltán),
aki valamikori diák
létére Erzsi, Kányai lánya (Varga-Járó
Sára) miatt állt be pincérnek, és Erzsi
is lángra lobbant iránta. Kányai
azonban semmire sem tartja Gyurit, ő a bécsi, nála is
gazdagabb fiatal
Schwartzhoz (ifj. Schwartz – Zoltán
Áron)
akarja adni Erzsit. A két korgó gyomrú
színész, Mariska nyomában járva, előbb
érkezik, és megismerve a történetüket,
Liliomfi kiadva magát Shwartznak, szinte
csak kedvtelésből, színészi
tehetségét megcsillogtatva tökéletesen
megutáltatja
magát Kányaival.
Megérkeznek
Szilvaiék, Liliomfi pincérként jelenik meg,
végül Mariska felismeri őt a „Cserebogár,
sárga cserebogár”-dalról – ez a
néhány taktus, sor különösen
kedvessé teszi játékukat.
Félreértés miatt Kányai elfogadja Gyurit
mint Szilvai unokaöccsét leendő
vejének, így amikor megérkezik az igazi fiatal
Schwartz a maga színes kockás
bécsi öltönyében, kidobják. Pedig a
fiatal Schwartznak igencsak tetszik Erzsi,
többször is végigfutja a nézőteret
örömében. Liliomfi azonban teljességgel
bizonyítja, hogy a másik a szélhámos. A
fiatalember később a papával,
Schwartz-cal (Borbiczki Ferenc) tér
vissza, aki Kányaival Erzsi leszólása miatt
párbajt vív
„játszásiból”, fegyver
nélkül kölcsönösen lelövik
egymást, Schwartz azonban feltámad, és ő lő le
mindenkit szintén
„játszásiból”, a jelenlévők
mind a maguk egyéni módján
„halnak meg” – humornak szánják,
természetesen, sokan derülnek is rajta.
Mariska azonban megmenekül, ő egy magason lévő ablakban
ül, és Liliomfit is
elkerüli a halál, ő korábban már
felkapaszkodott egy másik „magaslatra”. De
semmi nincs veszve, mindenki feltámad és hitet tesz a
színjátszás mellett, még
kényszerűen Kányai és végül Szilvai
is, levéve parókáját.
A
történetet keretbe foglalja, olykor vezeti is Ede (Méhes László mint Szigligeti), aki
legtöbbször mégis láthatatlanul
húzódik meg a színpad szélén.
Segédteátristák: Molnár
András e.h. és Nyomárkay
István e.h.
Szigligeti
vígjátékának
vígszínházi változatát Vecsei
H. Miklós készítette
átírásokkal, dalszövegekkel,
szójátékokkal. A szöveget
nehéz követni, de érdemes.
Külön
beszélni kell a zenéről. Kovács
Adrián és Mester Dávid
munkája, megvalósítása a
népies dallamokkal, sőt népdallal a párját
végül megtaláló
madárkáról
kiemelkedő, bár a háttérben, olykor szinte rejtve
zenél a kiváló Csángálló
zenekar. Zenei munkatárs: Bősze Tamás.
A
díszlet szinte mellbevágó,
széltében-hosszában és a színpad
aljától a tetejéig
(zsinórpadlásig?) betölti a teret a mi is? –
törtfehér-halványszürke-drapp
egyvelegű valamiféle fal ajtókkal, ablakokkal,
óriási fiókokkal, a magasban korláttal,
átjáróval,
nehezen kivehető magaslattal, előtte pedig egy toronyszerű
építmény, ami mögött
(vagy inkább benne) lehetnek szobák (!) is,
egymással derékszögben lévő, szinte
folytonosan nyíló-záró két
ajtóval, őrült jövés-menéssel. Csiki Csaba munkája. Előtérben minden
lehet, szoba, fogadó, konyha,
ami csak tetszik.
Jelmez
érdekes, sokszínű, kifejező. Az egyik véglet
Kamilla lehetetlen öltözéke,
Szilvási komoly öltönye-felöltője,
Schwartzék kirívó öltönyei, a
másik véglet
Gyurinak, a pincérnek a szegényes ruhája. Cs.
Kiss Zsuzsanna tervei, munkatárs Bényei
Tünde.
Dramaturg: Németh
Nikolett, koreográfus
(néptánc
elemekkel): Berecz István, artista
oktató Földi György.
Rendezőasszisztens:
Szádek Kata.
Az
előadás egészét olykor kis
távolságtartás és/vagy
rájátszás jellemzi, főként
Kányai és Schwartz esetében. Nagy tere van a
spontánnak tűnő játéknak, a
„kivégzéseket”
már említettük, de előkerülnek pamutgombolyagok
a meneküléshez a két színész
részéről, lángos és zsíros
kenyér osztás a szünet után a nézőknek
(nem jut
mindenkinek, és nem is igazán tudjuk hova tenni –
de hát ez végtére is játék).
Az előadás meseszerűségét is élvezzük,
ránk fér.
A
közel háromórányi játékidővel
megtartott előadás megérdemelten arat nagy
sikert.
Bemutató:
2024. szeptember 21.
Megtekintett
előadás: 2024. október 2.
Budapest, 2024.
október 3.
Megjelent a Kláris
25/1.számában.
Györgypál
Katalin