Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

LILIOMFI

Vígszínház   

Szigligeti Ede vígjátékát – két részben láthatjuk ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében – feltehetően mindenki ismeri. Kedves története most is kiszakít minket a zavaros külvilágból, és szurkolhatunk a szigorú, a színészeket megvető Szilvai professzor (Rudolf Péter) unokaöccsének (Keresztes Tamás m.v. szürkére színezett hajjal), aki a vidéki városban Liliomfi néven színészkedik és szerelmének, a fiatal Mariskának (Gál Réka Ágota e.h., másik szereposztásban Szaplonczay Mária m.v.), aki egyrészt színésznő akar lenni, másrészt szerelmes Liliomfiba – az érzelem persze kölcsönös –, harmadrészt ő Szilvai gyámleánya, de semmit nem tud Liliomfi származásáról. Igaz, Liliomfi sem ismeri Mariska körülményeit.

Liliomfi barátja, Szellemfi (Ötvös András) szöges ellentéte Liliomfinak alkatában, megjelenésében, örökös sóvárgásában a rostélyos iránt, ami természetesen sok humor forrása.

Mariskára évek óta Kamilla (Szilágyi Csenge) vigyáz, amennyire ez lehetséges. Kamilla itt is feltűnő egész karakterében, főként ő is szerelmes Liliomfiba, és állítólag valamikor színésznő akart lenni, amit nehezen képzelünk el.

Szilvai magával viszi Mariskát Pestre, hogy férjhez adja unokaöccséhez. Útközben megszállnak a gazdag Kányai (Hegedűs D. Géza) fogadójában.

Kányai fogadóját mi már ismerjük: itt pincérkedik a kissé málénak mutatkozó Gyuri (Gyöngyösi Zoltán), aki valamikori diák létére Erzsi, Kányai lánya (Varga-Járó Sára) miatt állt be pincérnek, és Erzsi is lángra lobbant iránta. Kányai azonban semmire sem tartja Gyurit, ő a bécsi, nála is gazdagabb fiatal Schwartzhoz (ifj. Schwartz – Zoltán Áron) akarja adni Erzsit. A két korgó gyomrú színész, Mariska nyomában járva, előbb érkezik, és megismerve a történetüket, Liliomfi kiadva magát Shwartznak, szinte csak kedvtelésből, színészi tehetségét megcsillogtatva tökéletesen megutáltatja magát Kányaival.

Megérkeznek Szilvaiék, Liliomfi pincérként jelenik meg, végül Mariska felismeri őt a „Cserebogár, sárga cserebogár”-dalról – ez a néhány taktus, sor különösen kedvessé teszi játékukat. Félreértés miatt Kányai elfogadja Gyurit mint Szilvai unokaöccsét leendő vejének, így amikor megérkezik az igazi fiatal Schwartz a maga színes kockás bécsi öltönyében, kidobják. Pedig a fiatal Schwartznak igencsak tetszik Erzsi, többször is végigfutja a nézőteret örömében. Liliomfi azonban teljességgel bizonyítja, hogy a másik a szélhámos. A fiatalember később a papával, Schwartz-cal (Borbiczki Ferenc) tér vissza, aki Kányaival Erzsi leszólása miatt párbajt vív „játszásiból”, fegyver nélkül kölcsönösen lelövik egymást, Schwartz azonban feltámad, és ő lő le mindenkit szintén „játszásiból”, a jelenlévők mind a maguk egyéni módján „halnak meg” – humornak szánják, természetesen, sokan derülnek is rajta. Mariska azonban megmenekül, ő egy magason lévő ablakban ül, és Liliomfit is elkerüli a halál, ő korábban már felkapaszkodott egy másik „magaslatra”. De semmi nincs veszve, mindenki feltámad és hitet tesz a színjátszás mellett, még kényszerűen Kányai és végül Szilvai is, levéve parókáját.

A történetet keretbe foglalja, olykor vezeti is Ede (Méhes László mint Szigligeti), aki legtöbbször mégis láthatatlanul húzódik meg a színpad szélén. Segédteátristák: Molnár András e.h. és Nyomárkay István e.h.

Szigligeti vígjátékának vígszínházi változatát Vecsei H. Miklós készítette átírásokkal, dalszövegekkel, szójátékokkal. A szöveget nehéz követni, de érdemes.

Külön beszélni kell a zenéről. Kovács Adrián és Mester Dávid munkája, megvalósítása a népies dallamokkal, sőt népdallal a párját végül megtaláló madárkáról kiemelkedő, bár a háttérben, olykor szinte rejtve zenél a kiváló Csángálló zenekar. Zenei munkatárs: Bősze Tamás.

A díszlet szinte mellbevágó, széltében-hosszában és a színpad aljától a tetejéig (zsinórpadlásig?) betölti a teret a mi is? – törtfehér-halványszürke-drapp egyvelegű valamiféle fal ajtókkal, ablakokkal, óriási fiókokkal, a magasban korláttal, átjáróval, nehezen kivehető magaslattal, előtte pedig egy toronyszerű építmény, ami mögött (vagy inkább benne) lehetnek szobák (!) is, egymással derékszögben lévő, szinte folytonosan nyíló-záró két ajtóval, őrült jövés-menéssel. Csiki Csaba munkája. Előtérben minden lehet, szoba, fogadó, konyha, ami csak tetszik.

Jelmez érdekes, sokszínű, kifejező. Az egyik véglet Kamilla lehetetlen öltözéke, Szilvási komoly öltönye-felöltője, Schwartzék kirívó öltönyei, a másik véglet Gyurinak, a pincérnek a szegényes ruhája. Cs. Kiss Zsuzsanna tervei, munkatárs Bényei Tünde.

Dramaturg: Németh Nikolett, koreográfus (néptánc elemekkel): Berecz István, artista oktató Földi György.

Rendezőasszisztens: Szádek Kata.

Az előadás egészét olykor kis távolságtartás és/vagy rájátszás jellemzi, főként Kányai és Schwartz esetében. Nagy tere van a spontánnak tűnő játéknak, a „kivégzéseket” már említettük, de előkerülnek pamutgombolyagok a meneküléshez a két színész részéről, lángos és zsíros kenyér osztás a szünet után a nézőknek (nem jut mindenkinek, és nem is igazán tudjuk hova tenni – de hát ez végtére is játék). Az előadás meseszerűségét is élvezzük, ránk fér.

A közel háromórányi játékidővel megtartott előadás megérdemelten arat nagy sikert.

Bemutató: 2024. szeptember 21.

Megtekintett előadás: 2024. október 2.

Budapest, 2024. október 3.

Megjelent a Kláris 25/1.számában.

Györgypál Katalin

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©