Színházi kritika
SZÍNHÁZ
JÁTÉK A KASTÉLYBAN
Centrál
Színház
Molnár remek
„játékot” talált ki az igen
kellemetlen valóság elfedésére az Egy, kettő, háromban, a Játék
a kastélyban címűben is, vagy az Ördögben.
A cél az élet mentése a
véletlenül kiderült, a gyengeség, a
határozott cselekvés hiánya okozta
méltatlan helyzetből, tragédiából,
bajból. A mese lényege, hogy Turai (Alföldi
Róbert) és Gál (László
Zsolt) szerzőpáros operettjének
bemutatása közeledik, amelynek zenéjét az
általuk felkarolt fiatal szerző, Ádám
(Puskás Samu), készítette, aki
szerelmes a primadonnába, Annie-be (Balla
Eszter) és el akarja venni, sőt a primadonna férjhez
szándékozik menni
hozzá. A primadonnának pedig múltja is van, egy
mindenki által ismert kiváló
színész (Almády – Schmied
Zoltán),
aki már nem fiatal, és van 4 gyermeke. Neki is nagy
szerelme a primadonna, és
nem akarja elengedni. Turai, Gál és Ádám
véletlenül fültanúi lesznek egy
beszélgetésnek a primadonna és régi
szerelme között, amely mindhármuk
számára
tragédiát jelent – bár
különböző okokból. A kérdés az,
hogy hogyan lehet a
valóságból kitörölni ezt a
beszélgetést? Ennyi fül által hallott
szavakat
lehetetlen letagadni, a megmaradók keserűségére,
bánatára, a szerelmi
csalódásra nem elég az egyik halála, sőt a
párbaj sem megoldás. Mindenki
elkeseredetten néz az éjszaka elé. Egyedül
Turai dolgozik, titokban. Egy
kevéssé ismert francia színműíró
nevében ír egy rövid darabot, beleszerkesztve
a hallott párbeszédet, és megtaníttatja a
két bűnössel, mintha éjjel ezt
gyakorolták volna az esti előadásra. Kora estére
szervezteti a titkárral (Rada Bálint) a
főpróbát, ahol a két
bűnös jól-rosszul felmondja a szerepét, és
Ádám, valamint Gál úgy
tapasztalhatják, hogy a két bűnös éjjel is
ezt a darabot gyakorolta. Meg van
mentve a fiatalok szerelme, az operett bemutatója,
Ádám, a további operettek
zeneszerzőjének az élete, és ki van dobva
véglegesen az „öreg” szerelmes
színész is. Éljen a hazugsággal a
szabályos rendbe visszarendezett élet!
Molnár
bemutatja
azt az elvet, amit nagyon fontosnak
tartunk és elvárunk mindenkitől, az igazság
beismerésének szükségességét.
Biztos, hogy az a fontos, hogy beismerjük az igazságot,
és az elkövetett
meggondolatlan cselekvés következményeit felemelt
fővel vállaljuk, tekintet
nélkül arra, hogy milyen bajt okozunk ezzel
másoknak? Gyerekeinknek azt
magyarázzuk, hogy mondd meg az igazat, csak akkor tudunk
segíteni. Bizony, és
akkor segítség gyanánt valami kis
hazugságot találunk ki, így teszünk magunk
esetében is, de azért mindig érzünk egy kis
szorítást a torkunkban ilyenkor,
leginkább azért, mert hazudtunk. Molnár Turaival
elmondatja és eljátszatja a
megoldást. Nem azért kell a torkunkban a gombócot
nyelegetni, mert hazudtunk,
hanem azért, mert megtörtént a kellemetlen
esemény. Molnár nem ajánlja a
hazugságot, mint megoldást, hanem a felelős
viselkedést proponálja. Felhívja a
figyelmet arra, hogy az élet fontosabb, mint az igazság,
hiszen az igazság csak
szavak, gondolatok, az igazi valóság az élet, ez
mindent megér, egy kis
hazugságot is.
Molnárban az
a
nagyszerű, hogy ezt a valós
tragédiát, amely mindenkinek csak feldolgozhatatlan bajt
és bánatot okozna,
képes a tragédia hangulatát messze elkerülve,
sőt játékosan „megoldani”. Ebben
Molnárral „egy húron pendülve”,
Alföldi szinte folytatja az író
játékait.
Elképesztően remekül játszik Alföldi,
felhasználva Molnár szövegét,
kiegészítve
a mozgásával, a tekintetével, a
hangsúlyozással, a testtartásával.
Egyszerűen
lubickolt a szerepben, olyan hű előadás volt, hogy
elhittük, hogy Turai és a
többiek egy szállodai szobában vannak, nem a
színpadon. Több nyíltszíni tapsot
is kapott Alföldi.
Még
Almády
szerepét alakító Schmied Zoltán kapott
nyíltszíni tapsot az álszíndarab
próbáján alakított szerelmes
férjért, pedig ő
szinte mellékszereplő, és ráadásul ő a
negatív alak Turaival szemben, de az
alakítása kiemelkedő volt.
A
színésznőt, sőt a primadonnát
alakító Balla
Eszterrel kapcsolatban reménykedhetünk abban, hogy majd
beilleszkedik a
szerepbe. Szerelmesnek, de a hódítást is
imádó, meggondolatlan, buta nő szerepe
egyáltalán nem lehet könnyű feladat. Ezt a
saját maga alkotta nőt nem szerette
Molnár sem (ez minden nő szereplőjére igaz), és
így rossz lett maga a szerep
is. Rossz szerepet jól játszani szinte lehetetlen, de
talán a későbbiekben (a
bemutató másnapján láttuk az
előadást) jobban fog sikerülni.
Különös
mellékszerep a lakájé, akit most Magyar
Attila alakított, és aki közel a
bemutatóhoz még nem használta ki a szerepben rejlő
lehetőségeket. László Zsolt
abban a néhány percben volt a központban, a darab
vége felé, amikor kellett, a
többi részben teljes hihetőséggel formálta a
szerzőpárosban játszott második
szerepet, hagyta Gált szinte mellékszereplővé
válni, Molnár elvárásának
megfelelően.
A rendezésben
az
volt a kiváló, hogy a klasszikus
előadásokat szerető nézőknek hagyta élvezni a
szöveget, hiszen ők már szinte
szó szerint ismerik a darabot, nem kellett egy
modernizáláshoz alkalmazkodniuk
az előadás során, ezzel a rendező (Puskás Tamás)
hosszútávra
biztosította a sikert.
Bemutató
előadás: 2024. szeptember 14.
Budapest,
2024.
szeptember 17.
Tóth
Attiláné
♣ ♣
♣
|
|
|