Az
„Özvegy Karnyóné” a
régi magyar
vígjátékok egyik gyöngyszeme, jelenleg
zárójeles alcímmel rendelkezik (s
két szeleburdiak), de az eredeti
változatban alcíme kicsit udvariatlan volt: „Karnyóné vagyis a vénasszony szerelme”.
Kétségtelen, ez utóbbi
alcím nem igazán vonzó egy olyan
színházlátogatónak, aki
vígjátékra vágyik. Csokonai
iskoladrámának írta meg, az
ősbemutatója 1799. szeptember 1-jén volt Csurgón,
szerzője is szerepelt saját
darabjában, így segítve annak sikerét.
Klasszikus
vígjátékunkat ezúttal Dörner
György
rendezte, műfaja: vígjáték zenével,
zenéjét maga a rendező szerezte, illetve
állította össze. Csokonai
tündérbohózatnak írta meg Karnyónéját
és a két haszonleső gavallérjának
irreális elemekkel
bőven megtűzdelt történetét.
Megírását Haffner
Fülöp és August Kotzebue
színpadi
szerzők ihlették. Ujjgyakorlat lehetett, ő maga sem vette
komolyan, hiszen még
a mondanivalóval sem kellett foglalkoznia, a figurák a
darab elején rögvest
elárulják szándékaikat, lelepleződnek,
és megkapják megérdemelt
büntetésüket.
Hanem a nyelvezet
azért különleges. Csokonai némely
figuráját tájnyelven, de még inkább
eltorzított magyar nyelven (egyesek szerint tótosan)
beszélteti. A rendezés
kissé túlzásba viszi a nyelvjárási
beszédet, ami az érthetőség rovására
megy, a
nézőnek hegyeznie kell a fülét, hogy valamit
értsen a színpadon elhangzó szövegből.
Ez leginkább Lázár deákra, a boltos
segédre és Samura, Karnyóné
fejlődésben
kissé visszamaradt fiának beszédére
vonatkozik.
A történet a
saját
korában teljesen megfelelt a vígjáték
követelményeinek. Számos méltatója
kifejezetten szórakoztatónak találja, sőt
korát messze megelőző jelzővel
illeti. Karnyó, a nagykanizsai kereskedő nyomtalanul eltűnt
otthonából,
felesége két éve nem kap felőle hírt. Az
asszony halottnak hiszi férjét, két
udvarlója is akad, akik jóval fiatalabbak nála,
mindkettő csupán az asszony
pénzét akarja megszerezni, hogy aztán saját
céljaihoz felhasználja. Tipptopp
Borist, a cselédlányt akarja feleségül venni
Karnyóné majdan megszerzett
pénzén, míg Lipitlotty nagy
költekezéseivel adósságba hajszolja az
özvegyet,
aki szerelmes a léha gavallérba, és
viszontszerelmet vár tőle. Lipitlotty
lottérián szeretne meggazdagodni, de
vetélytársának elárulja a
megjátszott
számait. Tipptopp pedig elhiteti vele, hogy a számokat
kihúzták. Lipitlotty
ráadásul szerelmes levelet ír Borisnak, a
lány azonban megmutatja Karnyónénak.
Az óvatlan szélhámos duplán is
csalódik: rájön, hogy vetélytársa
becsapta, és
számai nem nyertek a lottérián.
Karnyóné pedig megtudta, hogy a férfi nem őt
szereti, és adósságát soha nem tudja (nem
is akarja) visszafizetni. Karnyóné
megmérgezi magát, Lipitlotty lelövi Tipptoppot, majd
ő is öngyilkos lesz. Ekkor
betoppan Karnyó, aki nem halt meg, csak fogságba esett
külföldön, ezért nem
tudott hírt adni magáról. Látva, mi
történt, összeesik
kétségbeesésében. A
három halottat és Karnyót a megérkező
Tündér és Tündérfi kelti ismét
életre.
Dicséretes a
szándék,
hogy az Újszínház Csokonait játszik,
csakhogy olyan fergeteges körítést kellett
volna adni a darabnak, hogy kénytelenek legyünk mi
nézők odafigyelni, sőt a
látottakon, hallottakon önfeledten derülhessünk
kedvünkre. A zenei betétek, a
tánc, a jelmezek és a különleges beszéd
sem tudták feldobni a vékonydongájú
alapsztorit. A díszlet egyszerű falusi szobabelsőt idéz
(tervezője: Darvasi Ilona), Berg
Nóra jelmezei túl szépre, ünnepire
sikerültek, mintha néprajzi
múzeumból vagy tájházból
kölcsönözték volna őket.
A színészi
játék is a legtöbb
esetben „üvegházi” alakításokat
eredményez. A Karnyónét játszó Timkó Eszter túl szép és
főként fiatal
ehhez a buta vénasszony szerephez, amiben annyira elvakultan
szerelmes az őt
kifosztó, kb. harminc évvel fiatalabb Lipitlotty –
mit szeleburdi! –
szélhámosba (Tóth János Gergely),
hogy a nyilvánvaló ármányt észre sem
veszi. Ehelyett szerelemféltésében,
idegességében szüntelenül sálat
köt, kezében a sállá
formálódó kötőtűkkel
babrál, miközben oda sem néz. Bánföldi
Szilárd (Tipptopp) és a naiv Boris cselédet
játszó Bátyai Éva egy
valamikori népszínmű szerelmes párját
imitálják
dallal, tánccal kísérve „fix und
fertig”. Az előadás két legjobb
alakítása a
Lázár deákot tájszólásban
megszólaltató, boltos legényt és
könyvelőt ötvöző Vass György,
valamint az ökögő-makogó,
de hallatlanul szórakoztató Samu figuráját
játszó Koncz Andrea. A
nadrágszerepben is kiváló színésznő
minden
megjelenésekor almát harapdál, aminek
maradványait egy idő után szétköpködi,
ezzel keltve hangulatot színpadon és a
nézőtéren egyaránt. A többi szerep túl
picire sikeredett, kevés jellemformáló
lehetőséget nyújtva, mint Szakács
Tibor (Karnyó), Almási Sándor (Kuruzs),
Gregor Bernadett (Tündér), Szarvas
Balázs (Tündérfi) esetében.
Szcenikus: Nemes
Richárd, koreográfus: Borbély
Krisztina, korrepetítor: Nemessányi
Éva, rendezőasszisztens:
Szarvas Balázs.
Bemutató
előadás: 2024. április 19.
Megtekintett
előadás: 2024. április 17.
Budapest, 2024.
április 22.
Megjelent a Kláris 24/6.
számában.
Földesdy
Gabriella
