A
fiatalokról,
vagy legalább is az önmagukat kereső, cél
nélkül élő fiatalokról szóló
darabot
Izraelben mutatták be a 70-es évek elején,
mégis ma is érthető, elfogadható Hanoch
Levin darabjának a problémája. A
mai fiatalok között is vannak olyanok, akik mamahotelben
lakva, szűk
környezetüket nem hagyják el, és közben
hallgatják, amit a darabban Nagy-Kálózy
Eszter mond mint anya, hogy
kezdjél már magaddal valamit, fiam, nősülj
már meg, csinálj már valamit stb.
Lehet, hogy ma már más az oka annak, hogy ezek a mondatok
elhangzanak, de a probléma
ma is él. Nehéz az élet szigorúan rendezett
folyamataiban megtalálni a helyét
annak, akinek nincs belső igénye erre, vagy nem tanult meg
önállónak lenni, aki
eddig mások segítségét,
támogatását élvezte, aki helyett eddig
mások döntöttek.
A
főszereplőt (Wunderlich József) Krum
néven szólítják,
nem derül ki, hogy ez vezetéknév, vagy a fiatalok
körében, abban az időben
(itthon is) szokásos/kedvelt adott vagy felvett név. Krum
most érkezett haza
több hónapos külföldi
útjáról, és a darab első mondataiban
közli anyjával, hogy
nem történt semmi, nem ismerkedtem meg senkivel, nem
csináltam semmit és nem
hoztam semmit, ajándékot sem. Már is előttünk
áll az egész probléma. Gloomerrel
(Ötvös András) és Silentivel (Kövesi Zsombor) együtt töltik a napot,
találkoznak, lógnak, elválnak. Gloomernek
félelmei és megalapozatlan
elképzelései vannak az emberekről, a természetről,
vagyis mindenről, Silentire
az jellemző, hogy nem szól, hallgat. Krumnak van egy
barátnője, aki szereti őt,
de nem ő veszi el (mert még nincs felkészülve a
házasságra), hanem Below (Ertl Zsombor),
ő szereti Trudyt (Szilágyi Csenge), de Trudy
mást szeret,
hiába lesz babájuk, nem lesz jó a
házasságuk szeretet nélkül.
A
házban él egy
nyugdíjas házaspár is, akiket ennek a
generációnak a sajátosságain keresztül
ábrázol a szerző. Feliciát (Hegyi
Barbara)
és Dolcet (Seress Zoltán) az
elmúlt
évtizedek tartják össze, és az a
büszkeség, hogy ők jól csinálták, itt
vannak,
élnek és ítélkeznek. Mesélnek
esküvőkről, ahol remek kajákat ettek, és
csodálkoznak, hogy itt házban, ha vannak is fontos
események, születés, esküvő,
halotti tor, nincsen sok lehetőség ahhoz, hogy remekül
jól lakjanak. Ők azt
mutatják, hogy az élet túlsó
végén sem könnyű okosan, értelmesen
végig élni a
napokat, éveket.
A
második
felvonás közepéig tulajdonképpen nem
történik más, mint a szereplőket
eseményeken keresztül ábrázolja a szerző, a
közönség pedig jókat mulat a kiélezett
helyzeteken. A darab további részében meglepő
dolgok történnek. Gloomer
agyműtéten esik át és meghal. Teljes
megdöbbenés vesz erőt Krumon és Slientin
is. Lehet, hogy változnak a dolgok, lehet, hogy nem marad minden
örökre ugyanúgy,
mint eddig volt, lehet, hogy valóban döntéseket kell
majd hozni? Járnak a
kórházba, és amikor már tudják, hogy
Gloomernek valóban csak órái vannak hátra,
akkor kiviszik a tengerpartra, hogy lássa a napot. Ez egy
ötlet, nem jó, nem
hasznos, Gloomer nem örül, de ötlet, amit
megvalósítottak, és elérték, hogy
Gloomer ne a kórházi szobában haljon meg, hanem
kint a tengerparton.
Meghal
Krum
édesanyja is, hiába szólongatja, hiába
ígérget, meg kell halnia azért, hogy
Krum utolsó kisegítő bázisa is eltűnjön, hogy
világos legyen számára, hogy
egyedül maradt, hiszen Silenti is elutazik. Elutazik Gloomer
felesége is, aki
még a kórházban sem látogatta meg. Abban
reménykednek, hogy ha nincs a hátuk
mögött a múlt, akkor újra kezdhetik. Krum
még nem tudja, hogy egyedül
újrakezdeni nehezebb, mint barátokkal, a
családdal, de mi nézők tudjuk, hogy
Krum elszalasztotta a lehetőségeit.
A
darab nagyon
időszerű, ezt mutatja az is, hogy minden színész remeket
alkotott, minden
mozdulatuk, mimikájuk, szavaik hangzása
tökéletesen illett az ábrázolandó
figurához. Ismerik ezeket az embereket, találkoztak
velük az életben. Valló Péter rendező sok-sok éves tapasztalata
megmutatkozott a szereplők kiválasztásában,
és az egész darabot megfelelően
tudták korszerűsíteni.
A
díszletet Horváth Jenny tervezte, nem
volt könnyű
munkája, mert a helyszínek sokaságával
és azok gyors változásával kellett
megbirkóznia – sikerült. Benedek Mari
gondoskodott a jelmezekről, amelyek szintén jól
szolgálták a mondanivalót.
Bemutató:
2023.
október 7.
Budapest,
2024. április 10.
Tóth
Attiláné