Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KRUM

Pesti Színház

A fiatalokról, vagy legalább is az önmagukat kereső, cél nélkül élő fiatalokról szóló darabot Izraelben mutatták be a 70-es évek elején, mégis ma is érthető, elfogadható Hanoch Levin darabjának a problémája. A mai fiatalok között is vannak olyanok, akik mamahotelben lakva, szűk környezetüket nem hagyják el, és közben hallgatják, amit a darabban Nagy-Kálózy Eszter mond mint anya, hogy kezdjél már magaddal valamit, fiam, nősülj már meg, csinálj már valamit stb. Lehet, hogy ma már más az oka annak, hogy ezek a mondatok elhangzanak, de a probléma ma is él. Nehéz az élet szigorúan rendezett folyamataiban megtalálni a helyét annak, akinek nincs belső igénye erre, vagy nem tanult meg önállónak lenni, aki eddig mások segítségét, támogatását élvezte, aki helyett eddig mások döntöttek.

A főszereplőt (Wunderlich József) Krum néven szólítják, nem derül ki, hogy ez vezetéknév, vagy a fiatalok körében, abban az időben (itthon is) szokásos/kedvelt adott vagy felvett név. Krum most érkezett haza több hónapos külföldi útjáról, és a darab első mondataiban közli anyjával, hogy nem történt semmi, nem ismerkedtem meg senkivel, nem csináltam semmit és nem hoztam semmit, ajándékot sem. Már is előttünk áll az egész probléma. Gloomerrel (Ötvös András) és Silentivel (Kövesi Zsombor) együtt töltik a napot, találkoznak, lógnak, elválnak. Gloomernek félelmei és megalapozatlan elképzelései vannak az emberekről, a természetről, vagyis mindenről, Silentire az jellemző, hogy nem szól, hallgat. Krumnak van egy barátnője, aki szereti őt, de nem ő veszi el (mert még nincs felkészülve a házasságra), hanem Below (Ertl Zsombor), ő szereti Trudyt (Szilágyi Csenge), de Trudy mást szeret, hiába lesz babájuk, nem lesz jó a házasságuk szeretet nélkül.

A házban él egy nyugdíjas házaspár is, akiket ennek a generációnak a sajátosságain keresztül ábrázol a szerző. Feliciát (Hegyi Barbara) és Dolcet (Seress Zoltán) az elmúlt évtizedek tartják össze, és az a büszkeség, hogy ők jól csinálták, itt vannak, élnek és ítélkeznek. Mesélnek esküvőkről, ahol remek kajákat ettek, és csodálkoznak, hogy itt házban, ha vannak is fontos események, születés, esküvő, halotti tor, nincsen sok lehetőség ahhoz, hogy remekül jól lakjanak. Ők azt mutatják, hogy az élet túlsó végén sem könnyű okosan, értelmesen végig élni a napokat, éveket.

A második felvonás közepéig tulajdonképpen nem történik más, mint a szereplőket eseményeken keresztül ábrázolja a szerző, a közönség pedig jókat mulat a kiélezett helyzeteken. A darab további részében meglepő dolgok történnek. Gloomer agyműtéten esik át és meghal. Teljes megdöbbenés vesz erőt Krumon és Slientin is. Lehet, hogy változnak a dolgok, lehet, hogy nem marad minden örökre ugyanúgy, mint eddig volt, lehet, hogy valóban döntéseket kell majd hozni? Járnak a kórházba, és amikor már tudják, hogy Gloomernek valóban csak órái vannak hátra, akkor kiviszik a tengerpartra, hogy lássa a napot. Ez egy ötlet, nem jó, nem hasznos, Gloomer nem örül, de ötlet, amit megvalósítottak, és elérték, hogy Gloomer ne a kórházi szobában haljon meg, hanem kint a tengerparton.

Meghal Krum édesanyja is, hiába szólongatja, hiába ígérget, meg kell halnia azért, hogy Krum utolsó kisegítő bázisa is eltűnjön, hogy világos legyen számára, hogy egyedül maradt, hiszen Silenti is elutazik. Elutazik Gloomer felesége is, aki még a kórházban sem látogatta meg. Abban reménykednek, hogy ha nincs a hátuk mögött a múlt, akkor újra kezdhetik. Krum még nem tudja, hogy egyedül újrakezdeni nehezebb, mint barátokkal, a családdal, de mi nézők tudjuk, hogy Krum elszalasztotta a lehetőségeit.

A darab nagyon időszerű, ezt mutatja az is, hogy minden színész remeket alkotott, minden mozdulatuk, mimikájuk, szavaik hangzása tökéletesen illett az ábrázolandó figurához. Ismerik ezeket az embereket, találkoztak velük az életben. Valló Péter  rendező sok-sok éves tapasztalata megmutatkozott a szereplők kiválasztásában, és az egész darabot megfelelően tudták korszerűsíteni.

A díszletet Horváth Jenny tervezte, nem volt könnyű munkája, mert a helyszínek sokaságával és azok gyors változásával kellett megbirkóznia – sikerült. Benedek Mari gondoskodott a jelmezekről, amelyek szintén jól szolgálták a mondanivalót.

Bemutató: 2023. október 7.

Budapest, 2024. április 10.

 Tóth Attiláné

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©