Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AMADEUS

Pesti Színház

A genius, vagy zseni az élet minden területén feltűnhet, bár ezt igen ritkán teszi. Úgy véljük, hogy a zseni intelligens, kreatív, lenyűgöző, meghatározó. Ugyanakkor különleges, nem illeszkedik az általános elvárásokhoz, nem értékeli az egyszerűbb megoldásokat, az átlagostól eltérő véleménye van – ez racionális is, ugyanis ő kitűnik (kilóg) a társadalomból, mert hatásosabbak, meggyőzőbbek a cselekedetei, tehát nem fogadhatja el magára nézve az átlagost (a középszerűt). A zseni tudja, hogy amit ő tesz, az jobb az összes eddigi megoldásnál, és semmi köze a középszerűséghez, eszébe sincs harcolni vele/ellene, a saját zsenialitásának elismerése érdekli, esetleg annak közkinccsé tétele.

A bántódásokat nem ő okozza, hanem ő szenvedi el. A társadalomnak gyakorlatilag nincs szüksége zsenikre, mert azok megzavarják az állóvizeket, olyasmit mutatnak fel, ami még nem volt. Az őt érő bántások legtöbbje nem irigységből származik, hanem értetlenségből, az újtól való tartózkodásból.

Peter Shaffer viszont úgy alkotta meg az Amadeust, hogy Mozartot és Salierit szembe állította, a rendezőkre bízva, hogy kinek a problémája által határozzák meg az előadást. II. József (a kalapos) császár (Wunderlich József) idejében, az udvarában, az ő városában, Bécsben vagyunk. Ő maga is zenél, patronálja a zenészeket, megélhetést biztosít nekik. Van is egy kiváló zenésze, aki remek zeneszerző, operákat is ír, kulturált ember és lojális minden szempontból az udvarhoz és magához a császárhoz, segíti a kezdőket. Megbíznak Antonio Salieriben (Ötvös András), hisznek neki, a tanácsára számítanak. Ebbe a békésen folydogáló, középszerű rendszerben egyszer csak megjelenik egy fiatalember, a zseni, Mozart (ifj. Vidnyánszky Attila), aki nem lojális senkivel, egyszer hallott zeneművet képes hibátlanul visszajátszani azért, hogy belejavítson, nem tisztelve az eredeti szerzőt. Ő nem tiszteli más művét, mert tudja, hogy az övé a legjobb.

Eddig Salieri bízott a saját tehetségében, mert szerinte neki ezt Isten adta, morális élete fejében – szerződést kötöttek. Most mindennél nagyobb a bántódása, az elkeseredése, haragja, mert megcsalta őt az Isten, Bécsbe küldött egy zsenit. Innentől kezdve ő sem tartja be azt a moralitást, amit Istennek fogadott, nem támogatja az ifjút, sőt gátolja. Tehát nem a zseni és a középszint harcáról van szó (Salieri nem volt középszintű a maga korában), hanem egy egyezség megbomlásáról, amely egészen más. Nem egy emberrel áll szembe Mozart, hanem egy életszemlélettel. Salieri, elveszítve Isten támogatását Istent játszik, vissza akarja állítani az eredeti helyzetet. Abban tévedett, hogy ő tudta legjobban, hogy Mozart zseni, és ő maga Mozart gyilkosának tekinti magát, amit nem tud megbocsátani magának, hiszen ő ember (nem Isten). A szerző a sok, Mozart halálával kapcsolatos teóriából ezt választotta azon az alapon, hogy Salieri maga terjesztette ezt, miután elvesztette racionális ítélőképességét és bolondok házába került – egyes változatok szerint öngyilkos lett Salieri.

Az Amadeus az egyik legtöbbet játszott színdarab, szinte minden színháznak van saját felfogása az ügyben. Készült egy film is, amerikai, csehszlovák koprodukcióban, Milos Forman rendezésében. A film forgatókönyvét maga Peter Shaffer írta. A film 8 Oscart kapott és még 3 jelölése is volt, 1984-ben mutatták be, tény, hogy a maga korában remekműnek számított. Mivel Shaffer maga írta a forgatókönyvet, a film és a színdarab szinte teljesen megegyezik. Nem csoda, ha a Hegedűs D. Géza által rendezett színdarab sok egyezési pontot mutat a filmmel, csak objektíve a filmnek sokkal több lehetősége van a hatásosabb, látványosabb ábrázoláshoz. Sokat segít ebben, itt a Pesti Színházban, az arany függönyök sokasága. Hiszen arany korban vagyunk, most születnek az aranykort idéző remekművek, amelyek majd évszázadokon keresztül bearanyozzák az emberek életét, most alkot Mozart. Ezt az aranyos ragyogást a rengeteg függönnyel Pater Sparrownak (született Verebes Zoltán, magyar filmrendező, látványtervező) köszönhetjük.

A mostani előadást Hegedűs D. Géza rendezői elvein túl a Mozartot alakító ifj. Vidnyánszky Attila határozza meg. Általában nehéz eldönteni, hogy a darab Salieriről vagy Mozartról szól/szóljon. Shaffer ezt a rendezőkre bízza. Hegedűs D. és Vidnyánszky döntöttek, Mozartról szól a mostani előadás. A zseni harcáról a konzervatív életszemlélettel, amely az egész császári udvarra és magára a császárra is jellemző. Mozart a saját megélhetéséért küzd, azért, hogy legyen lehetősége alkotni, hogy élni tudjon. Ebben a harcban nem is lehet egy másik ember az ellenfele. Vidnyánszky apró mozdulataival, elfordulásaival, a Salieri iránti bizalmával kifejezi ezt. A másik főszereplő Salieri, Ötvös András által megformázva. Ő is remek játékkal marad, a súlyos problémáját átélve, második, nem tör az igazi főszerepre. A korhű jelmezeket Pintér Aninának köszönhetjük.

Fontos megemlíteni Mester Dávidot, aki a darab zenei betéteiért felelős. Részleteket hallunk Mozart műveiből, megfelelő formában, illeszkedve a szöveghez, az időkorlátok figyelembevételével.

Bemutató: 2023. november 25.

Budapest, 2024. április 12.

 Tóth Attiláné

  


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©