Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KOMÁMASSSZONY, HOL A STUKKER

Újszínház – Bubik István Stúdiószínpad

Komédia, pamflet vagy példázat, esetleg szatíra Görgey Gábor 1966-ban keletkezett színdarabja, amely keletkezésekor mind a színházi szakmát, mind a közönséget elbűvölte. Akkoriban, mindössze huszonegy évvel a II. világháború után és tíz évvel az akkor még sem áthallásban, sem madárnyelven nem említhető levert forradalom és néhány napos szabadságharc után egy drámaíró létező társadalmi karakterek segítségével mutat be hatalomtechnikát. Abban az időben „stukkert”a nézők csak nyugati filmekben láthattak, de azokból is csak a szelídebbek jutottak el a vasfüggöny mögé, nehogy megrontsák a szocialista ember békeharcos lelkivilágát.

Görgey divatos darabja a Kádár-korszak végéig hellyel-közzel tartotta pozícióját, az egyre nagyobb „szabadság”, majd a politikai kurzusváltások révén elvesztette aktualitását. A benne szereplő karaktereket szinte teljesen ki kéne cserélni, nyelvezetét maivá alakítani, hogy a 21. századi közönség saját magára ismerjen benne. De akkor már nem lehetne Görgeyt szerzőként feltüntetni.

Egy-egy színház mégis próbálkozik újraélesztésével. Így volt ez 2015-ben, amikor a József Attila Színház tűzte műsorra, és megpróbált életet lehelni belé. Huszti Péter rendező hagyta a színészeket kibontakozni, nem erőltetett semmiféle koncepciót az előadásra.

Most az Újszínházban Kiss József rendezésében láthatjuk ismét a lecsengőben lévő komédiát. Néhány teljesen elavult részletet kihúztak a műből (dramaturg: Bártfay Rita), a Bubik István Stúdiószínpad piciny színpadát nem volt nehéz ablaktalan szobává alakítani, ahol öt szék és egy kredenc szolgál berendezésként egy lepukkant pianínóval (díszlet és jelmez: Kiss Beatrix). A szobához tartozik egy ajtó nélküli WC-fülke, amelyet használat közben is láthatunk. Egyedül a jelmezek teszik az eddigi szokásoktól eltérővé az előadást, a ruha, a smink minden szereplőt cirkuszi figurává alakít. Az öt szereplő ötféle bohócot vonultat föl, mindegyik más karaktert képviselve.

Az öt szereplő közül négynél megjelenik a fegyver által kapott hatalom birtoklásának érzése, vagyis az, hogy markában tartja a többieket. Cuki, a gengszter (Jászai László), Méltóságos, az arisztokrata (Bánföldi Szilárd), Márton, a parasztgazda (Almási Sándor), végül Kiss, az értelmiségi (Kazári András) mind olyan szereplő, aki azt az uralkodó rendszert szimbolizálja, amely a történelem folyamán részese volt egyfajta hatalmi struktúrának. Az ő beidegződéseikkel találkozunk a színdarabban, saját társadalmi osztályuk kívánalmai szerint „uralkodnak”, kirekesztve, megalázva a többieket, nem működnek együtt a többiekkel, céljuk, a többiek elpusztítása, vagy puszta térdre kényszerítése. K. Müller, az ötödik szereplő (Vass György) nem lesz birtokosa a stukkernek, ő az a kisember, aki minden rendszerben meghunyászkodik, gondolkodás nélkül kiszolgálja a hatalmon lévőket. Elvtelensége, talpnyaló természete irritáló, gyakorlatilag ő a legellenszenvesebb figura.

Nincs ideális uralkodás a történelemben. Valakik mindig fent, mások akkor lent vannak, a fent lévők időnként helyet cserélnek a lentiekkel, de a cserével nem lesz jobb a sorsunk. A nyalizó kisember alapvetően gyáva ahhoz, hogy valamikor uralkodjon mások felett.

A darab vége, akárhányadszor is nézzük, mindig meglepi a nézőt. Amikor vége van, akkor sincs vége, mert minden kezdődik elölről. A szabadulás illúzió, néhány pillanatig tart, jön a csalódás, az új éra, új kiszolgáltatottság.

Az Újszínház rendezésében mindez a cirkuszban állandó, két szám közti hézagot kitöltő bohócok viaskodásává, öncélú játékává válik, vagyis, oly nagyon ne vegyük komolyan.

Minden szereplő hoz valami sajátos ízt az alakításába. Jászai László a bumfordi bűnözőt hozza a maga műveletlenségével, Bánföldi Szilárd végig raccsolja az egész szövegét és előkelősködő mozdulataival szórakoztat, Almási Sándor kackiás bajusza csak rajzolt, nem igazi és nem is művi, ő a legharsányabb táncban és beszédben is. Kazári András alakítása az intellektuális sunyiságot hozza színre, azt a figurát, aki hallgat, de belül mindenkinél különbnek érzi magát. Vass György minden képzeletet felülmúl azzal a pitiáner viselkedési móddal, ahogyan egy pillanat alatt átáll egyik rendszerről a másikra. Mindegy, éppen melyik van hatalmon, ő kiszolgálja. Hangját is ehhez a nevetséges szerephez igazítja, nyálas vagy édeskés beszéde hátborzongató.

Zeneszerző: Szép András, a rendező munkatársa: Ullmann Krisztina.

Bemutató előadás: 2024. február 23.

Megtekintett előadás: 2024. február 21.

Budapest, 2024. február 25.

              Földesdy Gabriella

  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©