Theodórosz Terzopulosz görög rendező
színpadi változata nyomán a magyar szöveget
írta: Kozma András, aki Szabó
Rékával egyben a dramaturg is. Az előadást
szünet nélkül láthatjuk, 1 óra
45 perc körüli időben.
Kurázsi
mama Brechtnél (igazi nevén
Anna Fierling) foglalkozását tekintve
markotányosnő, aki a (harmincéves)
háborút követi az ekhós szekerével, a
„háborúból él”. Most Szűcs Nelli játssza, kiemelkedően és
sajátosan, kalmárkodik,
kereskedik droggal, élelmiszerrel, lőszerrel is,
alkalomadtán besegít
Yvette-nek sajátos foglalkozását űzni…
Eilif,
Kurázsi mama idősebb fia eredetileg eszes, bátor,
kalandkereső fiú, a
háborúban lovaskatonaként szolgál. Most Herczeg
Péter nem lovaskatona; magától megy el a
háborúba, élvezi az öldöklést,
amiért megdicsérik; természetesnek vehető, hogy
egyáltalán nem érti, miért
torolják meg a gyilkosságot, amikor átmenetileg
éppen béke van.
Stüsszi,
Kurázsi mama fiatalabb fia „talpig becsületes,
együgyű, jámbor fiú”, a
háborúban zsoldfizető mester, ő ügyel a regiment
pénztárára. Itt
Schweizerkasnak hívják, anyja abban sem biztos, ki az
apja. Kovács S. József alakítja,
az ezred
zsoldja van nála, és semmiképpen sem képes
dönteni, mi is legyen a pénzzel,
amikor az ellenség körülveszi őket. Végül
a ládát bedobja a folyóba, akkor meg
ez a baj, mindenképpen megölik.
Kattrin,
Kurázsi mama lánya néma, később egy
sebhelye is lesz. Gyerekszerető,
félénk lány, nagyon szeretne saját
családot alapítani, de a háború alatt az
anyja óvja a férfiaktól és a szerelemtől.
Most Kiss Anna Gizella e.h játssza, csaknem
végig kevés a szerepe, de
gyermek – és béke – iránti
vágya többször is hangsúlyos a
csecsemő-angyal-babákkal. Az előadás vége
felé azonban ő menti meg itt is a
várost (Hallét) a hangos dobolásával,
amivel felébreszti a lakosokat, a katonák
persze őt is megölik.
Yvette
Pottier a háború következtében
prostituálttá vált. Később hozzámegy
egy
óbesterhez, aki néhány évvel később
meghal. Az egyetlen szereplő, aki „vitte
valamire a háborúban” (?). Most Yvette – Polyák Anita e.h., molett
alkatával a
tűzpiros testhez simuló öltözetében
rendkívül figyelemfelkeltő. Lezüllését
hosszabb songban énekeli el nekünk.
Peter
Lamb, a szakács (gúnynevén
Pipáspéter) Yvette korábbi szeretője. A
háború
alatt szakács, illetve Kurázsi mama
kísérője, barátja. Itt Szakács – Varga József, aki egy darabig Kurázsi
mamával marad.
Tábori
pap: protestáns pap, de később ő is Kurázsi
mamához szegődik. Itt Pap – Schnell
Ádám, aki olykor átöltözik,
amikor katolikusok látóterébe kerülnek.
Hitről már szó sincs.
További
fontos szerepek:
Halál
/ Mesélő – Bordás Roland,
szinte valóban egybefonódik a két szerep. Pontosan
megtudjuk, melyik évnél
járunk, mire kell figyelnünk, miközben az
előadás folyamatában elsősorban a
halál arat mellbevágóan, bár igazi
valóságában nem látjuk.
Ezredes,
Őrmester, Parasztember – Tóth
László, katonaként kegyetlen,
parasztemberként meghunyászkodó, tehetetlen a
város felé igyekvő katonákkal szemben.
Főparancsnok,
Toborzó, Második ezredes – Mészáros
Martin, a legelső jelenetben mint Toborzó kesereg: nem
képes katonának való
embert találni, akit leitat, az is elmenekül. Ezzel
éppen ellentétben Eilif,
akit pedig szintén nem katonaságra nevelt az anyja,
magától szegődik el
katonának, ölni…
Parasztasszony
fia, Lőszertáros, Bekötött szemű – Madácsi
István, mint parasztfiú, ő sem akarja megmutatni az
utat a
katonáknak a város felé.
Parasztasszony
– Szilágyi Ágota,
Második parasztasszony – Nagy Mari
elesetten, tehetetlenül.
A
cselekmény időtartama 12 év (1624–1636), amikor mi
belecsöppenünk, már 6 éve
folyik a háború és utána is tart még
12 évig – 30 év egy embernek nagyon hosszú
idő, jól érzékeli Kurázsi mama.
Brechtnél eredetileg a 12 jelenet arányosan
tagolja a 12 évet, de az eredeti dráma sem ezt a
konkrét háborút, hanem a
háborút általában mutatja be. A
konkrét évszámok, konkrét külső
események
említése azonban itt is valósabbá tesznek
bármilyen háborút, az epikus
jelenetek nagy része nélkül is. A songok
(dalbetétek) Nemes Nagy Ágnes
fordításában hangzanak el, ha nem is valamennyi.
A
legelső percekben már halljuk: rend csak akkor van, ha
háború van, mert csak
ekkor veszik számba az embereket és a
jószágot, hogy háborúba
vigyék…
Kurázsi
mama szekerét, amivel végigjárja a harctereket
keresztül-kasul Európán,
egy koporsó helyettesíti, azt vonszolja hol ő, hol a
lánya, aki lassan felnőtt
nő lesz a 12 év alatt. Kurázsi mama pedig lassan
megöregszik a nehéz évek
alatt, hol jól megy az üzlet, hol rajtaveszt,
szegény lesz, koldul, a legvégén
itt már egyedül vonszolja magával a
„szekeret”, miközben egy (hatásos)
siratódalt hallunk (előadója Theodórosz
Terzopulosz, azaz maga a rendező).
Kurázsi
mama csak a kereskedéshez ért, semmi mást nem
lát maga előtt, a
kereskedéshez pedig szerinte a legjobb a háború.
„S mit használna, ha
letelepednénk valahol? Aki gyökeret ver, az pusztul
legelőbb” – vallja még
korábban. Hiszen a háború is üzlet! Van,
akinek nagyon is jó üzlet. Az előadás
folyamán folyamatosan pénzt látunk mindenütt,
számolják, szétszórják, a piros
bankjegyek repkednek körülöttük.
Kurázsi
mama fiait korábban elvesztette – bár idősebbik fia
haláláról talán nem is tud
(Brechtnél biztosan nem) –, lánya temetése
előtt el kellett hagynia a falut, a
temetéséhez azonban alig adott kevéske
pénzt a parasztoknak. A háború tette
ennyire számítóvá,
fösvénnyé, vagy már előtte is ilyen volt?
– nem tudjuk.
Pedig már az első percekben, amikor jósolt az őrmesternek
és a fiainak, végig a
fekete kereszttel jelölt cédulákat
húzzák ki, a halál réme már akkor
felettük
lebeg.
Néhány
song emlékezetes marad. Ilyen, amikor elvezetik a kisebbik
fiút, a pap
elénekli a Hórák dalát
Krisztus
szenvedéséről, mert párhuzamot lát az
ártatlanul megkínzott Jézus és az
ártatlan fiú között – ámde
kissé ironikusan… Kurázsi mama pedig jobbnak
látja,
ha nem ismeri fel a fiát.
A
fiú elvezetése átlósan most balról
jobbra történik – egyike a jellegzetes
jeleneteknek, olykor az irány éppen fordított a
különféle menetelésekkor.
Később
elhangzik Kurázsi mamától A Nagy
Kapituláció dala is. Ám egy másik
songot – vége: „Boldog, akinek
háza van, / Ha zúg a téli orkán”
– egy fiatal lány
énekli a színen (nem pedig egy házból
hallatszik ki), miközben egy-egy nagy
véres keresztet rajzol kezével az előtte
álló hét fiatal fiú mellére. Ez
egyike
a legemlékezetesebb jeleneteknek. (Katonák, a Szent
István Egyetem Rippl Rónai
Művészeti Karának színész hallgatói:
Bognár
Bence János, Ionescu Raul Gabriel, Jakab Tamás,
Juhász Péter, Kerék Benjámin
Dominik, Séra Dániel, Wettstein Márk.)
A színpadon, hátul kétszer emelkedik
fel egy óriási kereszt: előbb rengeteg
katonakabát látható, másodszor rengeteg
arckép – nyilván a háborúban
elesettek
fotói, de ezek ’56-os portrék a VERITAS
Történetkutató Intézet és
Levéltártól.
Máskor megvilágítással rajzolnak
óriási keresztet a színpadra.
Díszlet
gyakorlatilag nincs, ám a fentről lelógó
szárnyas csecsemő, közben
csecsemősírással, megadja az alaphangot. Az
előadás folyamán később is halljuk
a gyereksírást.
Szűcs
Nelli ruhája egy spanyol
táncosnő
ruhájára emlékeztet oldalt kissé
felvágva, hatalmas fodrokkal, kiváló. A
jelmezek kortalanok, általában fekete, vagy
legalábbis sötét színűek, hiszen a
darab bármikor játszódhat, egy
háború pusztítása,
erkölcsromboló hatása mindig
igaz.
Természetesen
élőzenekar játszik a zenekari árokban.
Látványtervező:
Theodórosz Terzopulosz.
Hangtervező, zeneszerző: Panayiotis
Velianitis. Zene: Paul Dessau.
Zenei vezető: Vitus Eszter.
Rendezőasszisztens:
Vida Gábor.
A
pénz hatalma felülírja az Élet
parancsát. Kurázsi mamának van ugyan három
gyereke három különböző apától, de
lányát félti a férfiaktól,
családtól,
gyerekszüléstől. Mindig és mindenhol a pénz
és csak a pénz az úr az ilyen
emberek számára, akiket láthatunk.
Valóban
nagyon megrendítő az előadás, pedig az eredeti Brecht
darab is
meglehetősen lesújtó és mellbevágó.
A rendezés mozgalmas, dinamikus, szünet
nélkül is képesek vagyunk végig figyelni. A
songok szövege valamivel kevésbé
érthető, de ezt tudomásul kell vennünk,
igyekszünk minél jobban figyelni rájuk
is.
Bemutató és megtekintett előadás: 2024.
január 12.
Budapest,
2024.
január 14.
Györgypál Katalin
