Az Internetről ezt
olvashatjuk többek között: A Skorpió
a felső tízezer korrupt lelkének boncolása. A
pénz, a hatalom és az öregedés
fontos motívumok a darabban. Szerzője a most 70 éves Kerékgyártó István, aki
évekig dolgozott jogászként és
privatizációs tanácsadóként (!)
(nyilvánvalóan a kilencvenes években).
A Skorpióban
minden jelenet a milliárdos (már a 90-es
években?!)
cégtulajdonos, self-made, Skorpió csillagjegyű
Király Ferenc (Mészáros
Máté) valamelyik születésnapján
történik 2000–2025 között, nem kronologikus
sorrendben. A több évet felölelő
darabban egy korrupt, hatalomra éhes család
története rajzolódik ki, amiben
semmilyen feloldozás nem történhet meg. (Vajon ez
azt sugallná, hogy minden
vagyonos cég vezetése ilyen volt és ilyen ma is?!
Netán az egész felső
tízezer?)
Idősebb
fia,
Zoltán, aki már
eleve a későbbi családi munkamegosztásnak
megfelelően gazdasági tanulmányokat
folytatott, enyhén megfelelési kényszeres (Csonka
András), öccse András, aki még
inkább vágyik a hatalomra (Schruff
Milán) műszaki egyetemet
végzett, nyilván a hetvenes-nyolcvanas években,
amikor még nem lehetett szó
ekkora cégről – de már léteznie kellett.
Mára, a papa 60. születésnapján, ami
feltételezhetően 2000-ben volt, még innen vannak a
harmincon, de már a
cégvezetés átvételére
pályáznak, apjuk mellett azonban "taknyos"
gyerekek, feleségeik pedig apósuknak simán
"libák" – és ezt eltűrik.
(Van az a pénz...)
A
korosodó Király, aki 60
évesen élete teljében érzi magát,
természetesen nem hajlandó lemondani a
vezetésről, de sokasodnak a feladatok a cég
növekedésével. Így beajánlják
András egykori egyetemi társát, Kézdi
Pétert (Pataki Ferenc), legyen apjuk
személyi titkára, és kettős
ügynökként
jelentsen nekik apjuk szándékairól, illetve
terelgesse őt a fiúknak tetsző
útra. (Mert van az a pénz.) Nem árt tudnunk: a
papa (hiszen Skorpió) tisztában
van azzal, hogy fiai nem szeretik, és máris a
helyére pályáznak.
A
feleségek élete is torzul:
egyikük tanítónői állását adja
fel (András felesége, Alma – Ullmann
Mónika), a másik feltehetően
sohasem fog ledoktorálni
vegyészmérnökként (Zoltán
felesége, Zizi – Járó Zsuzsa).
A pénz náluk is megteszi
hatását, mint a „nagyjelenetben”
kiderül, mindketten így-úgy a papa szeretői
voltak.
A papa
tehát Skorpió
csillagjegyű, amint ezt késői szerelme, Eta mondja neki.
Nehéz csillagjegy: „gyermekkorától
fogva átlát az embereken –
nyugtalanító módon érzékeli azt,
amit a másik a
legszívesebben eltitkolna előle, vagy még ő maga sincs
tisztában vele. Sokszor
nem tudja megnevezni ezeket az érzéseket, ám
zsigerből reagál az emberekre.
Érzékeli, látja mások sötét
oldalát, a lélek legmélyét.
Kíméletlenül őszinte
önmagával szemben. A mások és önmaga
megismerése hajtja előre – ám ezt
megköveteli mindenkitől a környezetében, és ez
sokaknak rendkívül kényelmetlen!
Ilyen például a kíméletlen
őszintesége.”
A
családban a szeretet fel
sem merül. Ilyen nem létezik náluk. (De
legalább maga a család még igen.)
Fiai
érzelmi gyengéjét
használják ki: egy mesterk...át, Vikit
bízzák meg (van az a pénz), hogy
szerettesse meg magát, vigye el Ferencet egy évre
földkörüli útra már valamivel
túl a hetvenen – amíg ők vezetik a céget
–, és beszélje rá, hogy mondjon le a
részvényeiről, tulajdonjogáról. A papa
pedig mindezt beveszi, lemond-átirat,
feleségül akarja venni Vikit, jól
éldegélve a fiai által
rendelkezésére bocsátott óriási
lakásban, kocsival és sofőrrel – mindebből persze
nem lesz semmi, beteszik egy
pici sötét lakásba, kocsi és pénz
nincs, Viki természetesen lelép – Ferenc
pedig egyet tehet: fellázad. Nyomozót fogad – annyi
pénze még van –,
kiderítteti és a család orra alá
dörgöli, hogy egymást is, a céget is
folyamatosan becsapták, itt mutatja meg a(z utólag
készült?!) fotókat is a
feleségek viselt dolgairól éppen vele,
mindkét fia közelebbi kapcsolatát
Vikivel, mi több, egy pisztollyal, magából
kivetkőzve fenyegeti őket –
szerencsére közben a pisztoly szétesik (ez lenne a
komikum, gondolhatóan). A „nagyjelenet”
őrült veszekedésbe, sőt verekedésbe torkollik a
két házaspár tagjai között, a
papa nélkül.
Némi
utalás elhangzik később
a fiúk szájából, hogy már nem megy
úgy a cégnek – változtak az idők?
Mégsem
értenek annyira a vezetéshez? A
korrumpálhatóságnak is vannak határai?
Mégsem
olyan egyszerű megtartani a hatalmat, pláne hosszabb ideig? Ki
tudja.
A
darabban
mindenki igen
nagyon, vagy csak úgy, nagyon ellenszenves.
Taszító a közeg, a hangulat, a
megoldások. Némi emberi érzés talán
a személyi titkárrá és végül
árulóvá
süllyedt Péterben van, aki egyedüliként
látogatja aztán az előbb
magánintézetben, majd közintézetben
éldegélő és már szegény egykori
cégvezetőt,
egyre kisebb szelet csokoládékat hozva neki a
születésnapjaira – a 74-diktől a
85-dikig, amikor Király Ferenc szinte
észrevétlenül meghal. A két fiú
természetesen tönkreteszi Pétert is, a
kényszerűségből létrehozott cégét is.
Vannak
léleképítő és
lélekromboló művek, előadások. A Skorpió
léleképítőnek éppen nem tekinthető. Marad a
nyomott hangulat, a kiúttalanság és
tehetetlenség érzése. A halál mindenkit
utolér, akár otthon, akár kórházban,
akár egy lepusztult öregotthonban. De addig? Élete
értelméről lemondani
senkinek nem könnyű, de fel lehet rá készülni,
más célokat találni. Igaz,
Ferenc azt hitte, megtalálta azt Viki szerelmében…
de hiszen hitt abban is,
hogy az őt gyűlölő fiai majd folyamatosan feltöltik a
számláját (magas
nyugdíjra nem számíthat, hiszen
minimálbéren volt), és persze a cég
továbbra is
virágozni fog. Vagyonról, hatalomról lemondani
biztosan szintén nem könnyű, de
ennyire rossz döntést hozni talán nem muszáj.
Sok becstelen nagyvállalkozó létezhet
(?) – de talán nem mindenki becstelen. A vadkapitalista
privatizációról már
sokat írtak, és talán még többet
fognak, de emberek csinálták azt is. Sokan.
Az
előadás műfaját
tragikomédiaként jelölik.
„Tragédiának nézed? nézd legott /
Komédiának, s múlattatni
fog” (Madách Imre) – hacsak így nem,
mondhatnám. Valamiképpen a
katedrális-építés tanmeséje jut
eszembe: építői között vannak, akik csak
kövek
kifaragását és az értük kapott
pénzt látják, a katedrális képe fel
sem merül
bennük.
A
díszlet nagyon ötletes,
egyetlen mozdulattal lesz az óriási heverőből
(idősotthon), lehajtva egyszerűen
a háttámlát, óriási
íróasztal (reprezentatív iroda).
(Díszlettervező: Zöldi G. Gergely.) Ennyi
azonban kevés a
nyomott hangulat enyhítéséhez.
Dramaturg:
Török Tamara. Jelmeztervező:
Kovács Andrea, a nők ruházata igazán
szép és ötletes. Plakáttervező: Csáfordi
László. A rendező munkatársa: Dicső
Dorka.
Rendezte:
Máté Gábor.
Producer:
Orlai Tibor.
Bemutató:
2023. december 3.
Megtekintett
előadás: 2023. december 2.
Budapest,
2023. december 3.
Györgypál Katalin
