Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SKORPIÓ

Belvárosi Színház

Az Internetről ezt olvashatjuk többek között: A Skorpió a felső tízezer korrupt lelkének boncolása. A pénz, a hatalom és az öregedés fontos motívumok a darabban. Szerzője a most 70 éves Kerékgyártó István, aki évekig dolgozott jogászként és privatizációs tanácsadóként (!) (nyilvánvalóan a kilencvenes években).

A Skorpióban minden jelenet a milliárdos (már a 90-es években?!) cégtulajdonos, self-made, Skorpió csillagjegyű Király Ferenc (Mészáros Máté) valamelyik születésnapján történik 2000–2025 között, nem kronologikus sorrendben. A több évet felölelő darabban egy korrupt, hatalomra éhes család története rajzolódik ki, amiben semmilyen feloldozás nem történhet meg. (Vajon ez azt sugallná, hogy minden vagyonos cég vezetése ilyen volt és ilyen ma is?! Netán az egész felső tízezer?)

Idősebb fia, Zoltán, aki már eleve a későbbi családi munkamegosztásnak megfelelően gazdasági tanulmányokat folytatott, enyhén megfelelési kényszeres (Csonka András), öccse András, aki még inkább vágyik a hatalomra (Schruff Milán) műszaki egyetemet végzett, nyilván a hetvenes-nyolcvanas években, amikor még nem lehetett szó ekkora cégről – de már léteznie kellett. Mára, a papa 60. születésnapján, ami feltételezhetően 2000-ben volt, még innen vannak a harmincon, de már a cégvezetés átvételére pályáznak, apjuk mellett azonban "taknyos" gyerekek, feleségeik pedig apósuknak simán "libák" – és ezt eltűrik. (Van az a pénz...)

A korosodó Király, aki 60 évesen élete teljében érzi magát, természetesen nem hajlandó lemondani a vezetésről, de sokasodnak a feladatok a cég növekedésével. Így beajánlják András egykori egyetemi társát, Kézdi Pétert (Pataki Ferenc), legyen apjuk személyi titkára, és kettős ügynökként jelentsen nekik apjuk szándékairól, illetve terelgesse őt a fiúknak tetsző útra. (Mert van az a pénz.) Nem árt tudnunk: a papa (hiszen Skorpió) tisztában van azzal, hogy fiai nem szeretik, és máris a helyére pályáznak.

A feleségek élete is torzul: egyikük tanítónői állását adja fel (András felesége, Alma – Ullmann Mónika), a másik feltehetően sohasem fog ledoktorálni vegyészmérnökként (Zoltán felesége, Zizi – Járó Zsuzsa). A pénz náluk is megteszi hatását, mint a „nagyjelenetben” kiderül, mindketten így-úgy a papa szeretői voltak.

A papa tehát Skorpió csillagjegyű, amint ezt késői szerelme, Eta mondja neki. Nehéz csillagjegy: „gyermekkorától fogva átlát az embereken – nyugtalanító módon érzékeli azt, amit a másik a legszívesebben eltitkolna előle, vagy még ő maga sincs tisztában vele. Sokszor nem tudja megnevezni ezeket az érzéseket, ám zsigerből reagál az emberekre. Érzékeli, látja mások sötét oldalát, a lélek legmélyét. Kíméletlenül őszinte önmagával szemben. A mások és önmaga megismerése hajtja előre – ám ezt megköveteli mindenkitől a környezetében, és ez sokaknak rendkívül kényelmetlen! Ilyen például a kíméletlen őszintesége.”

A családban a szeretet fel sem merül. Ilyen nem létezik náluk. (De legalább maga a család még igen.)

Fiai érzelmi gyengéjét használják ki: egy mesterk...át, Vikit bízzák meg (van az a pénz), hogy szerettesse meg magát, vigye el Ferencet egy évre földkörüli útra már valamivel túl a hetvenen – amíg ők vezetik a céget –, és beszélje rá, hogy mondjon le a részvényeiről, tulajdonjogáról. A papa pedig mindezt beveszi, lemond-átirat, feleségül akarja venni Vikit, jól éldegélve a fiai által rendelkezésére bocsátott óriási lakásban, kocsival és sofőrrel – mindebből persze nem lesz semmi, beteszik egy pici sötét lakásba, kocsi és pénz nincs, Viki természetesen lelép – Ferenc pedig egyet tehet: fellázad. Nyomozót fogad – annyi pénze még van –, kiderítteti és a család orra alá dörgöli, hogy egymást is, a céget is folyamatosan becsapták, itt mutatja meg a(z utólag készült?!) fotókat is a feleségek viselt dolgairól éppen vele, mindkét fia közelebbi kapcsolatát Vikivel, mi több, egy pisztollyal, magából kivetkőzve fenyegeti őket – szerencsére közben a pisztoly szétesik (ez lenne a komikum, gondolhatóan). A „nagyjelenet” őrült veszekedésbe, sőt verekedésbe torkollik a két házaspár tagjai között, a papa nélkül.

Némi utalás elhangzik később a fiúk szájából, hogy már nem megy úgy a cégnek – változtak az idők? Mégsem értenek annyira a vezetéshez? A korrumpálhatóságnak is vannak határai? Mégsem olyan egyszerű megtartani a hatalmat, pláne hosszabb ideig? Ki tudja.

A darabban mindenki igen nagyon, vagy csak úgy, nagyon ellenszenves. Taszító a közeg, a hangulat, a megoldások. Némi emberi érzés talán a személyi titkárrá és végül árulóvá süllyedt Péterben van, aki egyedüliként látogatja aztán az előbb magánintézetben, majd közintézetben éldegélő és már szegény egykori cégvezetőt, egyre kisebb szelet csokoládékat hozva neki a születésnapjaira – a 74-diktől a 85-dikig, amikor Király Ferenc szinte észrevétlenül meghal. A két fiú természetesen tönkreteszi Pétert is, a kényszerűségből létrehozott cégét is.

Vannak léleképítő és lélekromboló művek, előadások. A Skorpió léleképítőnek éppen nem tekinthető. Marad a nyomott hangulat, a kiúttalanság és tehetetlenség érzése. A halál mindenkit utolér, akár otthon, akár kórházban, akár egy lepusztult öregotthonban. De addig? Élete értelméről lemondani senkinek nem könnyű, de fel lehet rá készülni, más célokat találni. Igaz, Ferenc azt hitte, megtalálta azt Viki szerelmében… de hiszen hitt abban is, hogy az őt gyűlölő fiai majd folyamatosan feltöltik a számláját (magas nyugdíjra nem számíthat, hiszen minimálbéren volt), és persze a cég továbbra is virágozni fog. Vagyonról, hatalomról lemondani biztosan szintén nem könnyű, de ennyire rossz döntést hozni talán nem muszáj. Sok becstelen nagyvállalkozó létezhet (?) – de talán nem mindenki becstelen. A vadkapitalista privatizációról már sokat írtak, és talán még többet fognak, de emberek csinálták azt is. Sokan.

Az előadás műfaját tragikomédiaként jelölik. „Tragédiának nézed? nézd legott / Komédiának, s múlattatni fog” (Madách Imre) – hacsak így nem, mondhatnám. Valamiképpen a katedrális-építés tanmeséje jut eszembe: építői között vannak, akik csak kövek kifaragását és az értük kapott pénzt látják, a katedrális képe fel sem merül bennük.

A díszlet nagyon ötletes, egyetlen mozdulattal lesz az óriási heverőből (idősotthon), lehajtva egyszerűen a háttámlát, óriási íróasztal (reprezentatív iroda). (Díszlettervező: Zöldi G. Gergely.) Ennyi azonban kevés a nyomott hangulat enyhítéséhez.

Dramaturg: Török Tamara. Jelmeztervező: Kovács Andrea, a nők ruházata igazán szép és ötletes. Plakáttervező: Csáfordi László. A rendező munkatársa: Dicső Dorka.

Rendezte: Máté Gábor.

Producer: Orlai Tibor.

Bemutató: 2023. december 3.

Megtekintett előadás: 2023. december 2.

Budapest, 2023. december 3.

 

                                 Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©