Gáspár
Ildikó
újrafordította Ibsent,
és megrendezte rendhagyó módon, ami azt jelenti,
hogy nemcsak „modernított”
rajta ezt-azt, hanem az egész darabot új alapokra
helyezte. A Stúdió mindössze
egy hosszú szobányi terület, mozgásra alig
van lehetőség, mit tud kezdeni a
látványtervező (Szabados Luca) a
díszlettel, színészmozgatással ennyire szűk
térben?
Ibsen kései
drámája a Solness építőmester,
amelyben az író
kicsit önmagát viszi színre, hisz neki is szembe
kellett néznie a fiatal
trónkövetelőkkel, a fiatal tehetségekkel. Ezzel
küzd főhőse, Solness is, akinek
sokszorosan terhelt az élete, meghalt gyerekek, elhidegült
feleség, a műszaki
rajzoló mindenáron való megtartása, a
fiatal lány betörése az életébe,
egyszerre tör rá a megszokott hétköznapokra.
Ezt a vonalat erősíti a
címszereplőt megformáló Mácsai
Pál alakítása,
aki egy önreflexiós figurát hoz színre
Ibsenen keresztül, ám sok betoldással
próbál szembenézni eddigi
teljesítményével, amit magabiztosan ural.
A dráma
jellegzetesen
ibseni: szigorúan magánéleti keretben egy
helyszínen bontakozik ki a
konfliktus, fókuszában az építőmester,
minden mellékszereplőnek a hozzá való
viszonya, sőt ellentéte bontakozik ki a cselekményben, s
a férfi
jellemfejlődése – válaszai a kibomló
konfliktushelyzetekre – határozza meg a
dramaturgiai struktúrát.
Solness (Mácsai
Pál) minden szereplővel sajátosan
ellenséges viszonyt alakított ki, amely ellentétek
itt, a darab végén
kulminálnak, s pusztítják el a főhőst. Bertha
Broviktól (Pogány Judit) már
korábban elvette az építészirodát,
az asszony
fiát, Ragnart (Polgár Csaba)
szeretné
biztonságban tudni, hiszen a fiú kiváló
rajzolóból tehetséges
építésszé nőtte
ki magát, most önállóvá akar
válni. Solness erről hallani sem akar, sőt Fridát
(Zsigmond Emőke) magához láncolja,
aki Ragnar menyasszonya, de Solnessbe szerelmes, és
kiszolgálja az életművész,
sikeres férfit. Erdallal (Terhes Sándor),
a háziorvossal történt beszélgetésből
derül ki, hogy Solness nem is szereti a
lányt, csak eszközként használja, hogy Ragnar
ne hagyja ott az irodát, pusztán
kiszolgálója legyen főnökének, aki nem
szívesen végez számításokat, csak a
babérokat szereti learatni. Felesége, Aline (Hámori
Ildikó) már tönkrement idegileg
férje
mellett, aki semmibe veszi, legfeljebb sajnálja az asszonyt,
házuk korábbi
leégése, és ikerfiaiknak elvesztése miatt.
A boldogtalan nő mindenért saját
magát hibáztatja, hiába látja
férjének önző életét,
megcsalásait, nem lázad fel
ellene.
De mindez kevés
lenne,
a huszonkét éves Hilde megérkezése hozza el
a végső sorscsapást számára. A lány
egy tíz évvel ezelőtti eseményre hivatkozva
jelenik meg: akkor gyerekként
szeretett bele az építészbe, amikor Solness egy
tornyot avatott fel, aminek
tetejére kitűzött egy koszorút.
Kislányként egy ígéretet csikar ki,
miszerint
tíz év múlva eljön érte,
magával viszi hercegnőként, és egy birodalommal
ajándékozza meg. A jelenség előbb
tiltakozást vált ki az építészből,
ám egy
gyors váltással Hildében azt a fiatalt fedezi fel,
aki őt, Solnesst kiragadja a
gyötrő mindennapokból, és magához
fiatalítja. Elfelejti a fiatalokkal
kapcsolatos gyötrő aggodalmát, a lányért
mindent felad, elengedi Ragnart és
Fridát, hogy Hilde biztatására ismét
felmásszon a magasba győztesen,
megfeledkezik tériszonyáról, kizuhan a
toronyból.
A
játéktér és a
nézőtér ezúttal teljesen összeér, az
ülőhelyek négyszöget alkotnak, körbe
veszik a középen maradó szűk folyosót, ahol a
színészek mozognak, ott ülnek
köztünk akkor is, amikor nem szerepelnek. Elfér
még minihűtő, medicinlabda,
kávéfőző, létra, sőt vetítővászon
lóg középen, amin először csak frissen
épült
házakat látunk, később Mácsai Pál
gyerekkori fotóit, apja által készített
családi videókat, végül a
színész szavalását is láthatjuk,
mindezt elnémított
változatban, amihez maga Mácsai fűz ironikus
megjegyzést. A főhőst játszó
színész, színházigazgató
ezúttal belebújt az ibseni figurába, hogy
önmagát
teljes valójában megmutassa, ehhez járul
még a háromszori ének, gitárral
kísért
dalt énekel önmagáról Cseh Tamás
stílusban, másodszor John Lennon egyik dalát
idézi fel. Azonosulás ez vajon ironikus felhanggal, vagy
magamutogatás? A
produkció a két lehetőség határán
van. Megkoronázza mindezt Drakula jelmezében,
amikor a Hildét játszó Szaplonczay
Máriával a színház
tetejére másznak fel,
de nem a főhős lezuhanását mutatja, inkább csak
pózolás. Ezt a videót ráadásul
kapjuk befejezés megkoronázásaként.
Szaplonczay (e.h.)
Hildéje szürreális jelenség, kislányos
alakján rojtos farmernadrág és fehér
tüll tündérruha,
kiegészítésül piros mackófelső
és tornacipő. A szemtelen
csitri lány modorában beszél, ám tud kedves
is lenni, az Alinát játszó Hámori
Gabriellával barátnők is lehetnének. Hámori
feleségalakítása maga a
visszafogottság, néma szenvedés. Polgár
Csaba visszafojtott indulattal játssza
az ellehetetlenített tehetséges fiatal tervezőt,
Pogány Judit kis szerepét is
óriási energiával adja elő. Terhes
Sándor
beugrással helyettesíti az eredetileg Bajomi
Nagy Györgyre osztott szerepet.
Dramaturg: Ari-Nagy
Barbara, zene: Matisz Flóra Lili, film: Juhász András, Pálos
Gergely, media design: Juhász András.
Bemutató: 2022.
október 6.
Megtekintett
előadás: 2023. június 11.
Budapest, 2023.
június 14.
Földesdy
Gabriella
