A
monodrámát a színház
kistermében láthatjuk szünet nélkül,
időtartama 1 óra 40 perc. És amire nem
gondolunk, amikor beülünk a színház
nézőterére: az előadást a teltházas
közönség pisszenés, köhögés
nélkül, szinte mozdulatlanul, merev tartásban
nézi
végig. Még van olyan téma, esemény, amin
meg tudunk döbbenni, amiről, ha
hallottunk is sokszor, ebben a vallomásos,
átélhető előadásban letaglóz,
székhez szögez bennünket.
Suzie Miller ausztrál
író, specialitása a jog igazságtalan
helyzeteinek
feltárása, érzelmi háttér
bemutatása, amely más aspektusba helyezi a jogi
procedúrákat. Írói
bátorságáért több díjban,
elismerésben részesült. Az
ártatlanság vélelme (Prima Facie
– Első látásra elfogadható)
c. darabja igen friss, 2019-ben láthatta
a közönség először Sydney-ben. Magyarra Hárs
Anna fordította, az előadást Puskás
Samu rendezte, a monológot Martinovics
Dorina adja elő.
Tessa sikeres
ügyvéd,
ebből kifolyólag magabiztos, önérzetes, szinte
nagyképűen meséli el nekünk,
milyen magas arányban nyeri meg a felvállalt
ügyeket. Amikor a színpad közepén
álló asztalra felállva mutatja be, hogyan kell
kérdezni a tanút, hogy tudja
elbizonytalanítani mindenben, amit az magabiztosan
állít. Kéjesen mosolyog,
amikor látja, nyert ügye van, az ő, a
védőügyvéd szándéka fog
érvényesülni, és
a bíró neki fog igazat adni, mert kiválóan
ismeri szakmájának fortélyait, míg a
tanú beleszalad a csapdába, hisz nem ismeri a
kérdező ügyvéd trükkjeit. A jól
végzett munka elégedettségével
látogat haza anyjához és két
testvéréhez,
fölényesen bírálja bátyját, aki
nem találja helyét az életben, sikertelen,
lúzer.
Tessának egyetlen
ambíciója van, hogy még sikeresebb
ügyvéd legyen, mint amilyen most, emellett
szeret jól és kényelmesen élni, szereti a
szexet is, nincs szó arról, van-e
állandó kapcsolata (feltehetően nincs), ám ő
egyelőre megelégszik alkalmi
együttlétekkel. Elfogadja
kollégájának, a híres
jogászcsaládból származó
Juliannek vacsorameghívását, aki szintén
sikeres ügyvéd, sőt rivális. A vacsora
nyílegyenesen vezet a lány lakásába
és a franciaágyba, majd az együttlét nem
várt módon folytatódik. A bőséges vacsora
és a kelleténél több alkohol megteszi
hatását a lánynál, aktus közben
rosszul lesz, hánynia kell, kimenekül a WC-be
megkönnyebbülni. A hányás kimeríti
szervezetét, számára ezzel véget is
érhetne
az éjszaka, ám Julian követi a fürdőbe,
és két karjában viszi be a
hálószobába,
ahol a meggyötört Tessát akarata és
tiltakozása ellenére megerőszakolja. Hiába
az ellenállás, a férfi lefogja kezeit, betapasztja
száját, fizikai erejével
győz a gyengébb, kiszolgáltatottabb (hányás
által legyengített) partnerén.
A történet
itt be is
fejeződhetne. Sok hasonló szexuális együttlét
valóban be is fejeződik, majd a
felek soha többet nem találkoznak, nincs
következmény, legfeljebb a vesztes fél
nyalogatja sebeit, bosszút esküszik az őt
kihasználó férfi ellen, de nagy
valószínűséggel
nincs ereje, segítsége, hogy megleckéztesse.
Feljelentés, karaktergyilkosság,
nyakába akasztott per? Igen, felmerül, de
belekalkulálja a sértett fél, hogy
évekig tart az eljárás, vizsgálatok,
bizonyítások, számos kihallgatás, majd
nyilvánosság előtti kiteregetése az ügynek,
illetve a véget nem érő
megaláztatás lehetősége elborzasztják.
Ahányszor elmeséli, mi történt,
annyiszor kell átélnie az elszenvedett eseményt.
És nem biztos, hogy hisznek
neki, kimenetele kétesélyes.
Tessa azonban maga is
ügyvéd, ehhez hasonló perekben ő aztán tudja,
mi várhat rá, azt is, milyenek az
esélyei, jogos elégtételt szeretne az elszenvedett
sérelemért. Csakhogy minden
egész más lesz „élesben”, amikor őt
kérdezik, őt húzza csőbe az ellenfél
ügyvédje, és a férfi, aki gonoszul
bánt vele, nyugodtan ül a tárgyalóteremben,
meg sem kell szólalnia, őt meg sem kérdezik, hisz
amúgy is mindent letagadna.
Befolyásos rokonai, barátai szintén ott ülnek
a teremben, és neki szurkolnak.
A főhősnő által
előadott utolsó monológ arról szól,
érvényesül-e az igazság a
férfibíró és
ügyész, a férfitöbbségben lévő
esküdtek ítéletében. Tessa elmondja
vallomását
mindarról, hogy miért képtelenség az
igazságnak érvényesülni egy ilyen
helyzetben. Valamit nagyon elrontottak az egyenjogúságot
betegesen szajkózó
jogalkotók.
A monodráma
felépítése
nagyszerűen megszerkesztett, remekül felépített
jelenetsorokból áll, amelyet
zenei effektusok, sajátos gongütések tagolnak (Zene:
Puskás Dávid). A színpadot
körben padlótól a plafonig a fal mellett
irattartó fakkok alkotják, ahová a peres
ügyek iratai kerülnek ítélethozatal
után. Egyetlen bútordarab a széles
íróasztal és egy szék, ezek vannak a
Tessát
játszó Martinovics Dorina
segítségére (díszlet: Takács
Lilla). A fekete talár és a fehér
paróka, valamint átlagos
női nadrág, blézer, és az anyjától
kapott rózsaszín blúz egészíti ki
alakítását
(jelmez: Zelenka Nóra). A
fölényesből
szenvedővé váló, eddigi hitében
megtört karaktert maximális átéléssel
és
hitelességgel hozza elénk a színésznő,
akinek csodáljuk hatalmas energiáját,
őszinte indulatait, és nem utolsó sorban a
gyönyörű, érthető artikulációját.
Szűnni nem akaró taps és brávózás
fogadja az előadás végén megérdemelten.
Szcenikus: Barkovics
Zoltán, videó: Gothár
Márton, rendezőasszisztens: Kántor
Nóra.
Bemutató
előadás: 2023. április 29.
Megtekintett
előadás: 2023. április 28.
Budapest, 2023.
április 30.
Földesdy
Gabriella
