Hernádi
Gyula kissé
„csavaros” színművét –
krimijét – láthattuk Nagy Viktor
rendezésében két részben. A
Stúdió színpada lényegében egy
óriási épített kör alakú
építmény, körül keskeny vasrács
szegélyezi, többi része világos színű
borítás,
tele titokzatos feliratokkal, nem is arra valók, hogy olvassuk.
Kissé
nehézkesen, de fel lehet lépni rá. A
szabadkőművesség szellemét mutatja, együtt
a négy, a kör szélén álló
szokatlan, félig ördögöt, félig angyalt
ábrázoló
mellszoborral. A nézők három oldalon ülhetnek.
Díszlettervező szintén Nagy
Viktor.
Az előadás
kezdetén négyen esküt tesznek a „főpap”
kinyilatkoztatása után.
(Gróf Erdődy Pál – Viczián
Ottó, Gróf
Hunyady Tamás – Vass György,
Rakovszky István, királypárti politikus – Jászai
László, Gratz Gusztáv,
királypárti politikus – Incze
József). Megtudjuk, hogy egy felhívás
szövegét véglegesítik
IV. Károly király trónra
visszatérése előtt, 1921-ben.
A történelemből
tudható, hogy IV. (Boldog) Károly (Persenbeug, Ausztria,
1887.
augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április
1.) osztrák főherceg, a
Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója.
1911-ben feleségül vette Zita
bourbon-parmai hercegnőt. 1916 és 1918 között I.
Károly néven az Osztrák
Császárság utolsó császára
és IV. Károly néven Magyarország
utolsó királya
volt. Kétévi uralkodása után
Ausztriát és Magyarországot
köztársasággá
kiáltották ki. Nem mondott le, de az új
államformát elfogadta. 1919 áprilisában
az osztrák parlament hivatalosan is trónfosztotta, majd
Svájcba száműzte.
1921-ben két alkalommal is megpróbált
visszatérni a magyar trónra sikertelenül,
Horthy Miklós régens támogatásának
hiánya miatt. Károlyt másodszor is
száműzték, akkor a portugáliai
Madeira-szigetére, ahol nem sokkal később lebetegedett,
1922. április 1-jén pedig légzési
elégtelenség (?) okával hunyt el.
Személyét
tisztelik a római katolikus egyházban, II. János
Pál pápa 2004-ben
boldoggá avatta.
A történelmi
tények csaknem vissszaköszönnek Hernádi
darabjában, de
meglehetősen "agyafúrtan”:
Erdődy Pál gróf (fiktív
alak) kastélyába várják a királyi
házaspárt (IV. Károly/Schrei György – Almási Sándor, Zita
királyné/Aldobói Éva
– Koncz Andrea), akiket azonban az
őrök a kert hátsó bejáratánál
nem ismernek fel utazóruháikban,
hátizsákkal, és
lelövik. Erdődy és bizalmasa eldöntik, hogy
eltitkolják a királyi házaspár
halálát, a két őr pedig öngyilkos lesz,
tehát csak ketten tudnak IV. Károly és
Zita királyné haláláról.
Itt lép
igazán
elemébe Erdődy: talál a megkínzott kommunista
foglyok között egy
férfit, Schrei Györgyöt, aki nagyon hasonlít a
királyra, és korábbi éveiből
emlékszik külföldön egy énekesnőre,
Aldobói Évára, akit akár össze is
téveszthetnének Zita királynéval, és
elhozatja. Mindkettőjüket, de nagyon más,
ám mesteri – erkölcstelen, mondhatni
undorító – módon ráveszi, hogy
játsszák el
a házastársak szerepét, előbb úgy tudva,
hogy a másik balesetet szenvedett, és
olyan állapotban van, hogy aligha ismeri fel a cserét.
Mindkettőjüket
külön-külön gondosan felkészítik a
szerepre, meggyőzve őket,
hogy a „nép” érdekében fontos, amit
tesznek. Még le is vizsgáztatják őket,
jelesül éneklő módon, amivel újabb
színt visznek az előadásba.
Később a
királyi
házaspár tagjai rájönnek,
természetesen, hogy mindketten csak
szerepet játszanak, és már nem
kívánják Erdődy parancsait követni, aminek
következménye a trónra való sikertelen
visszatérési kísérlet. A
sikertelenség
fő oka, hogy éppen cukorrépa betakarítás
folyik hazánkban, ehhez pedig az
összes szükséges tehervagon – foglalt...
A meghiúsult
trónra lépési kísérlet után
most ugyan Madeirára kell utazniuk, de
Erdődy szentül megígéri, hogy legkésőbb
két év múltán biztosan
visszatérhetnek,
már csak azért is, mert szinte fiaként szereti
(Schrei) Györgyöt. Mihelyt
elindultak, a gróf telefonon máris megnyugtatja Horthy
Miklóst: minden a terv
szerint történik, IV. Károlyt 6 hónap
múlva, éppen április 1-jén
meggyilkolják,
és már készen is van a kommüniké
haláláról, betegsége okának pontos
leírásával
együtt. Zita királynő majd később fog meghalni,
nehogy gyanút keltsen. Mi pedig
már meg sem lepődünk ezen a fordulaton.
Horthy személye
kevéssé kerül szóba, ha igen,
természetesen teljesen
elutasítóan. Hűség, hazaszeretet, az ország
jövője sem vehető komolyan az ő
szájukból, ami eléggé
kiábrándító is lehetne, ha
egyáltalán felmerülne ilyen
elvárásunk. De, őszinten szólva, fel sem
merül; sem a szabadkőművesség
szelleme, sem e grófok és katonák
fellépése folytán eszünkbe sem jut
igazán.
Hiszen nem IV. Károly királyt látjuk, hanem az ő
szerepét eljátszó olyan
emberét, aki Szamuely beszédét hallgatta az első
sorban – erről fénykép
tanúskodik. Zita királyné pedig a
családjával összeveszett énekesnő volt
külföldön… A tisztek, vagy akár
grófok felfogásáról keveset tudunk meg.
Erdődy
hazaszeretetéről kár egyetlen szót is ejteni.
Élőzenekar teszi
teljessé az előadást, különösen a
két szereptanuló vizsgája
során, és a házaspár két
tagjának első találkozásakor – addig nem
ismerhették
egymást, amíg fel nem készítették
őket – adnak helyet a humornak, a többi zene
inkább szomorú, és joggal – ha ez lett volna
hazánk igazi történetének része,
valóban nagyon lehangolónak láthattuk volna.
(Enélkül sem volt oly vidám.)
Zenészek: Sárréti Márton
József, Koppán
Kata, Wunderlich Márton András, Tóth
Barnabás. Zeneszerző: Tóth Péter.
Amit talán
még
megjegyezhetnénk, hogy a darabban 1920, Trianon
témája fel sem
merül. 1989-ben jelent meg a Királyi vadászat (a
darab előbb született) – akkor
Trianon még nem volt „időszerű”.
Játszanak még:
Primász
Gábor,
főhadnagy – Jánosi Dávid,
Ostenburg Gyula – Kazári András,
Boross Sándor, hadnagy – Darányi
Ádám,
Ruppert Géza, hadnagy – Incze
Máté.
Jelmeztervező: Kiss
Beatrix. A
jelmezek egyértelműen kifejezőek, a kornak és a
„hely szellemének” megfelelőek,
de kiemelném IV. Károly uniformisát, ami pont
annyira szűk, hogy érzékelhessük:
ez nem Schrei György „közember” stílusa.
Korrepetítor –
Nemessányi Éva,
dramaturg: Bártfay Rita. A rendező
munkatársa: Szelőczey Dóra.
Bemutató:
2023. április 28.
Megtekintett
előadás: 2023. április 26.
Budapest, 2023.
április 27.
Györgypál
Katalin