Hernádi
Gyula
két felvonásos színművének alcíme: Az utolsó Habsburg. Az átkosban már
játszotta a Pesti Színház
(1976; 1981), készült tv-felvétel is róla.
Annak idején amolyan Hernádi-féle
csínynek, csalafintaságnak tartottuk a meghökkentő
ötletet IV. Károly és Zita
királyné sebtében való
legyilkolásáról, majd amatőr szereplőkkel
való
helyettesítésüket a budaörsi csatában.
Az Újszínház most elővette, és
kamaradarabként egy porondnyi helyszínen mutatja be
némi változtatással a dráma
szövegét illetően. Rendező: Nagy Viktor.
A színdarab az
1970-es
években keletkezett, és maga a fiktív
királygyilkossági történet az elején
és a
végén is egy-egy keretbe van csomagolva. Az első
két kép egy háborús játék
előkészületeivel indul gróf Erdődy birtokán,
míg az utolsó kép 1960-ban
Ullhausenben, a IV. Károly boldoggá
avatását megelőző egyik tanácskozáson. Nos,
ez a két momentum mind a korábbi, mind a mostani
rendezésből teljességgel
kimarad, mintha nem is lenne. Viszont nagyon is hangsúlyos marad
a fiktív
történet politikai motivációs szála,
mármint az, hogy az 1921-ben kormányzó
Horthy Miklósnak állt érdekében, hogy az
utolsó Habsburg ne foglalhassa el
újból a magyar trónt, vagyis az ő nyakába
lehet varrni a történetnek bármily
módon való kimenetelét, ami nem
kevésbé tekinthető kitalációnak. Tudjuk,
Horthy
sosem akart király lenni, és Károly
meggyilkoltatása is messze állt tőle.
A Királyi
vadászat eljátszik azzal a gondolattal, hogy az
utolsó
Habsburg uralkodót és a királynét Erdődy
gróf birtokán tévedésből (vagy előre
megfontolt szándékból) megölik,
eltitkolják, s helyükbe dublőröket
állítanak
be, akiket az előzményekkel megtévesztenek. A
dublőrök aztán túl jól játsszák
szerepüket, időnként önálló
döntéseket hoznak. Erdődyék eredeti terve, a magyar
trón elfoglalása nem sikerül, ahogy Horthy
kormányzóságának megszüntetése
sem a
budaörsi sikertelen „csata” miatt. Sőt, halálos
áldozatok is vannak mindkét
részről. A visszavonulót fújó gróf
megmentőként lép fel, amikor az álruhás
uralkodó
párt Madeirára száműzi egy harmadik
királypuccsot ígérve nekik, miközben
már
intézkedik arról, hogy Károlyt fél
év múlva eltegyék láb alól emberei.
Az író
– mint egy
bármixer – elkápráztat a valós
történelmi események és a
lehetetlenség határán
mozgó, de még nem teljesen abszurd részletek
elénk tárásával.
Tudatlanságból,
vagy bravúros szervezést követően megölik az
álruhás királyi párt? A dublőrök
nem úgy viselkednek, ahogy számítanak
rájuk, ahogy betanították őket? Nem baj.
A rendezés még rátesz egy lapáttal,
és behoz egy titkos társaságot a képbe,
amely nagyon hasonlít a szabadkőművesekhez. Ez mindössze a
kezdő jelenet (a
körporond mintázata, Erdődy gróf sajátos
áldozatbemutatása), amelynek nincs
folytatása. De vannak még kissé idegen elemek az
előadásban az ötlet szintjén
(a dublőrök zenés kísérettel, énekelve
gyakorolják be a „királyi”
szövegüket,
ezzel magasabb szintre emelve a próbafolyamatot, illetve Erdődy
az utolsó
jelenetben Horthyt hívja, hogy a dolog rendben
elintéződött, parancs
teljesítve, majd leül, és érzelemben
dúskáló dallamot varázsol elő
hegedűjéből).
A sajátos
cirkuszporondra hajazó, szabadkőműves mintázatú
díszletet is a rendező, Nagy
Viktor jegyzi. A porondot négy kecskeszarvas
ördögszobor díszíti. Kiss Beatrix
jelmezei részint átlagos
vadászöltözetek, másrészt a gróf
ruhája inkább a birtok intézőjének
öltözete
lehetne. Zita királyné és a dublőr táncosnő
ruhái viszont korhűk, szellemesek,
tetszetősek.
Az előadást
négytagú
vonós kamarazenekar kíséri (Sárréti
Márton
József, Koppán Kata, Wunderlich
Márton András, Tóth Barnabás),
zeneszerző: Tóth Péter.
A színészek
közül a
három főszereplőnek jutott igazán érdemleges
feladat. Viczián Ottó (gróf
Erdődy Pál) remek hazárdjátékos, ezt a
szerepet
is nagyszerűen megoldja (akár az eddigieket), még akkor
is, ha egy grófot nem
így képzelünk el 1921 körül (előtte,
utána sem). Almási Sándoré
a legnagyobb szerep, ő az összevert, vérző Schrei
György, majd a szerepét gyakorló uralkodó, az
öntudatra ébredt, magát már-már
IV. Károlynak tekintő skizofrén személy, aki a
vereség után még hálás is
„Pali
bátyámnak”, s nem tudja, hogy az ő
életének napjai meg vannak számlálva.
Alakítása csak néha csúszik ki a
természetesből, s kár, hogy néhány
kilóval
testesebb a kelleténél. Koncz Andrea szintén
dupla-tripla szerepet játszik, Zita királyné
és Aldobói Éva, majd a királyné
dublőreként is illúziókeltő. További
szereplők: Vass György (gróf Hunyady), Jászai
László (Rakovszky), Incze József
(Gratz Gusztáv), Jánosi Dávid (Primász
főhadnagy), Kazári András
(Ostenburg), Darányi Ádám (Boross
hadnagy), Incze Máté (Ruppert
hadnagy).
Dramaturg: Bártfay
Rita, korrepetítor: Nemessányi Éva,
a rendező munkatársa: Szelőczey Dóra. A
felemásra sikeredett
Hernádi-darabot a színház két
részletben játssza.
Bemutató
előadás: 2023. április 28.
Megtekintett
előadás: 2023. április 26.
Budapest, 2023.
április 29.
Megjelent a Kláris 23/6.
számában.
Földesdy
Gabriella
