Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BARÁTOM, HARVEY

Vígszínház

A szerző, Mary Chase a darabot 1944-ben írta, ezzel vált híressé mint drámaíró. Amerikai újságíró volt, 1981-ben halt meg. A darabból 1950-ben filmet készítettek. Örkény István fordította.

A darab minősítése: vígjáték. Valóban az, ha az ember nem gondolkodik el azon a szokatlan eseten, hogy miért is van a főhősnek egy 2 méteres nyúl barátja, egy olyan barát, akit senki sem lát, csak Elwood (Rudolf Péter), vagy talán ő sem? Létezésének bizonyítéka egy kalap, tetején két lyukkal, ahol a nyúl füle kifér. Ez a kalap időnkét elveszik, keresni kell, de vígjátéki szempontból veszélyes helyzetekben önállóan mozog a térben. Elwood bárkivel találkozik, bemutatja Harveyt, így Ethel néninek is (Kútvölgyi Erzsébet), aki – mindenki máshoz hasonlóan – igyekszik ebből a furcsa helyzetből minél előbb menekülni. Elwood úgy beszélget Harvey-vel, a nyúllal, a barátjával, mintha valóban egy önálló személyiség, valóban egy igazi emberi barát lenne, akinek saját véleménye van. Beszélgetés közben kérdéseket tesz fel Elwood Harveynek, és helyette válaszol, természetesen mást mond, mint amit Elwood maga válaszolna. Harvey cselekedetei szabadok, a véleményét szabadon „hangoztatja”, vagyis Harvey az alternatívákat hordozza, az egyetlen utat megkérdőjelezve, ebből kifolyólag tanácsokat ad, előrejelez, és bejönnek az előrejelzései. Megnyugodva tapasztaljuk, hogy Harvey nem az Isten, nem is a Mesterséges Intelligencia, ugyanolyan „ember” ez a „nyúl”, mint mi magunk, vagyis mint Elwood. Nem is lehet több, mint Elwood, csak más, például megfigyeli a környezetét, az embereket, és tud előrejelezni. Mi is tudnánk, ha figyelnénk és gondolkodnánk. Harvey fő tanácsa, hogy barátságosak legyünk egymáshoz, becsüljük meg egymást és saját magunkat is. Ezért a szanatórium összeomlásának pillanatában az idegszanatórium igazgatójának azt tanácsolja (Elwoodon keresztül, az ő szavaival), hogy menjen pihenni egy olyan helyre, ahová vágyik.

Elwood az unokahúgával (Veta Simmons – Balázsovits Edit) és annak lányával (Mae – Koós Boglárka) lakik a jómódú család házában, már csak ők hárman, három generáció. Elwoodnak magának nincs családja, nemcsak egyedül van, hanem magányos is. Nagyon nehéz elviselni a magányosságot, aki tud, az menekül ettől az állapottól. Harvey is menekül, ezért „alkot, szerez, kigondol” magának egy barátot, Harveyt. Harveyben nem az a lényeg, hogy nyúl, hanem az, hogy barát. El lehet neki mondani a problémákat, „meghallgatja”, meg lehet hallgatni az ő „válaszát”, vagyis nem vagy egyedül, van, aki számon tart, akit érdekel, hogy mi van veled.

A rokon nők társasági életet szeretnének élni, de Harvey aktív „jelenléte” ezt lehetetlenné teszi, senki sem szeret teázni egy elképzelt, de tanácsokat osztogató nyúl társaságában. A rokonok úgy érzik, hogy Elwood és barátja, Harvey tönkreteszi őket, az életformájukat, az életüket, az idegeiket, ezért elhatározzák, hogy idegszanatóriumban helyezik el Elwoodot. Innentől tombolnak a vígjátéki eszközök közönséget megnyerő rohamai. Az idegszanatórium információs szobája pont alkalmas erre. Itt találkozik a felvételt intéző orvossal, dr. Sandersonnal (Brasch Bence) Veta. Vetából árad a kétségbeesés irányította, nem éppen követhető panasz Elwoodra és Harveyre, ezért az orvos úgy rendelkezik, hogy Veta a beteg, és őt viteti el a szanatórium érdekeit lelkesen képviselő betegszállítóval, Wilsonnal (Orosz Ákos). Közben megérkezik Elwood is, ez a kedves, Vetát és lányát szerető ember, akinek az orvos beszámol az intézkedéséről. Ki gondolná, az orvosban fel sem merül, hogy rosszul döntött. A véletlen is közrejátszik, mert az orvos pont akkor szól Elwoodhoz, amikor az szokásának megfelelőn, be akarja mutatni Harvey-t, belevág a szavába – a közönség nevet, hiszen tudja, hogy mit mondana Elwood, de ebben megakadályozzák, és ezzel a történet eddigi kellemetlen fordulata megerősödik.

Megérkezik a család ügyvédje (Fesztbaum Béla) is, aki perrel fenyeget a rossz döntés miatt. A szanatórium igazgatója (Dr. Chumley – Kőszegi Ákos), félve a következményektől, maga indul Elwood és Harvey keresésére. Dúsan turkálva a vígjátéki véletlenek között, az igazgató úr kezd Harvey-követő lenni. A taxisofőr (Kövesi Zsombor) a kiszabadult Vetát kiokosítja, hogy mi vár Elwoodra, ha ebbe az intézetbe kerül. Az ijedt Veta magával viszi Elwoodot haza, és persze Harveyt is. Az igazgató a feleségével (Nagy-Kálózy Eszter) utazni készül egy virágokkal teli szigetre. Dr. Sandersons és Miss Kelly, a főnővér (Szilágyi Csenge) számára elkezdődik a veszekedős szerelem. Mea is társra lel Wilsonban, a betegápolóban.

A darab rendkívüli vígjáték, mert a sok ’egyik ajtón ki és a másikon be’ vígjáték között egy olyan történeten nevetett a közönség felszabadultan, amely után napokig elmélázhat azon, hogy jó-e, hogy magába zárkózik. Talán helyesebb lenne, ha kedves lenne a munkatársaival, a szomszédokkal, jó lenne barátokat gyűjteni, akik figyelnek rá, akiknek a problémáival ő maga is foglalkozna. Ilyen módon felvetett pszichológiai problémán sokkal többen gondolkoznak el, mintha egy tudományos előadást hallottak volna a témáról.

Rudolf Péter mint Elwood remekül oldotta meg a feladatot, kikacsingatás nélkül. Más darabokban is megismert képességei segítségével pontosan tudta hozni a komédiát komoly stílusban, megbicsaklás nélkül. Ebben a vígjátékban most a teljes komolyság, a mély beleérzés volt a legfontosabb a színész részéről. A rendezőt (Valló Péter) dicséri, hogy a színészek alkalmazkodtak Rudolf Péter stílusához, mindenki komolyan, szilárdan igyekezett megfelelni. Egy alakítással kapcsolatban lehet javasolni visszahúzódást, a hangos, szinte ripacskodó jajveszékelésre Balázsovits Edit esetében sincs szükség. Úgy vélhető, hogy teljesen kizökkent idegállapotot lehet felmutatni eget rengető üvöltözés nélkül is.

Élőzene kísérte a darabot, ami különös szerepet kapott a díszletváltáskor. A díszletekért Bagossy Levente felelt, munkája tökéletesen illeszkedett a darabhoz. A jelmezeket Benedek Mari tervezte, amely szintén átgondoltnak mondható, így Elwood világos barna kabátja, alatta a hasonló öltönnyel. Wilson jelmeze is jól sikerült. A két rokon hölgy ruhája (Elwood felöltőjével együtt) kifejezte a három generáció divatját.

Ezt a darabot azok is nézzék meg, akik nem szeretik a vígjátékokat!

Bemutató: 2022. április 9.

Budapest, 2023. április 23.

Megjelent a Kláris 23/6. számában.

Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©