A
híres amerikai
kultuszdrámák egyike. Tennessee Williams
ikonikus darabja (Cat on a Hot Tin Roof)
1955-ös keltezésű, ez évben
mutatták be a Broadwayn Elia Kazan rendezésében. A
Pulitzer-díjas drámának
híresebb változata lett az 1958-as
megfilmesítés, amelynek sztár főszereplői Elisabeth Taylor és Paul Newman
voltak. Itthon először a Vígszínház tűzte
műsorára
1967-ben Horvai István
rendezésében, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Páger Antal
emlékezetes alakításaival. Az első magyar
fordítója Bányay Geyza volt, az
Európa Kiadó jelentette meg Williams
összegyűjtött drámáinak 1964-es
kiadásában.
A Pesti
Színház
2023-as bemutatóját Valló Péter
jegyzi rendezőként. Új fordítóval (Barabás
András) és pesti színházi
átdolgozóval találkozunk (Kovács
Krisztina), ennek jelentősége, hogy a történetet
nagyjából
az 1990-es évekbe helyezte mind nyelvileg, mind a díszlet
(Horváth Jenny) és a jelmez (Benedek
Mari) kialakításában. Ez annyira
sikerült, hogy úgy érezzük, az egész
történet a benne levő öröklési, kapcsolati
problémáival mintha most történne,
nem kifejezetten az USA városainak valamelyikében, hanem
akár kis hazánkban.
Mintha utolértük volna az 1950-es évek amerikai
életmódját, „begyűrűztek” a
konfliktusok, a szereplők ismerőseink lehetnének.
A dráma egyetlen
este
játszódik a Pollitt család Mississippi
állambeli birtokán, ahol a nagyapa Big
Daddy születésnapjára gyűlt össze a
család. Big Mama szervezte az ünnepet, itt
van idősebb fia (Gooper), felesége (Mae), és öt
gyerekük (hatodik útban),
valamint fiatalabb fiuk Brick, és felesége Maggie, nekik
nincs gyermekük, így
nem számítanak apjuk örökségére,
míg Gooper esélyes rá. Big Daddy rákos
beteg,
de a legutóbbi látlelet szerint nincs daganata,
így a születésnap örömünneppé
válna, ha nem jönnének elő az évtizedes
problémák. Középpontban ugyanis Brick
alkoholizmusa és Maggienek férje iránti
feltétlen szerelme, gyermek utáni vágya
áll. Maggie az a macska, aki a forró tetőn
vágtázik nap mint nap, és küzd meg a
boldogságáért. El kell viselnie
sógoráék állandó
megjegyzéseit, amivel
állandóan figyelmeztetik arra, akinek nincs gyermeke, ne
szóljon bele semmibe.
Macska természete azonban kitartó, őszintén
szereti Bricket és Big Daddyt is,
segíteni próbál férjének, hogy le
tudja győzni az alkohol rémét, és látja,
hogy
a sógorékat kizárólag az
örökség megszerzése érdekli,
számítóak és képmutatók.
A
születésnapi
ünnepségbe közben több ponton is beleszól
a kegyetlen valóság, az eddig rejtett
gyűlöletek, lappangó hazugságok felszínre
kerülnek, s ezek mérgezik a család
tagjainak egymáshoz való viszonyát. Brick
azóta iszik, hogy legjobb barátja
öngyilkos lett, Skipper több volt, mint barát,
felmerül a két férfi közötti
homoerotikus vonzalom, plusz Maggie flörtölt a
férfival, amely kudarccal
végződött. Brick utólag visszautasítja a
vádat, miszerint tiszta barátságon
kívül más is lett volna. Mindenesetre Brick
eltávolodott feleségétől, és
többször felajánlotta, hogy keressen magának
szeretőt az asszony. Big Daddy –
mivel azt hiszi egészséges –
kiábrándító stílusban beszél
feleségével, s
apaként is aggályos a viselkedése: utálja
nagyobbik fiát, és annak gyerekeitől
is valósággal undorodik. Akit igazán szeret, az
Brick, a munkáját otthagyó
alkoholista kisebbik fia. (A bibliai tékozló fiú
jut eszünkbe, akit az apja
nagyobb szeretettel ölel magához, mint ahogy a vele
élő dolgos, hű fiát
szereti.) A családi veszekedés az
örökség kapcsán mérgesedik el, Daddy nem
akar semmit aláírni, amely Goopert
tenné meg a birtok kezelőjének. Sőt, amikor Maggie
bejelenti a hazugságot, hogy
gyermeket vár Bricktől, elhiszi, és szóban
rájuk hagyja az örökséget.
A rendezés
még az írói
szándékon is túltesz, annyira kiélezetten
mutatja a szereplők egymás iránti
ellenszenvét. A szépnek indult születésnapi
összejövetel kijózanodással ér
véget. Big Mamával közlik, hogy férje
mégis rákos, sőt végstádiumban van, a
feszültség tetőpontra hág. Úgy tűnik, a
család egy csapásra összeomlik, kivéve
Maggie-t, a macskát, aki éppenséggel
kihasználja az alkoholmámorból éppen
magához tért férjét, szeressék
egymást ezen az éjszakán, mert most megfoganhat
a várva várt gyermek.
A szereplők
életmódja
rettenetes és visszataszító, egyedül Maggie
áll közel hozzánk, aki képes egy
alkoholista, lelkileg roncs embert őszintén szeretni, és
érte mindent
elviselni. Ragaszkodása, őszintesége megható. Szilágyi Csenge energikus mozgással,
vehemenciával veti bele magát
a szerepbe, amelyet kiválóan visz végig. Brick
szerepében Brasch Bence a lehető
legvisszafogottabban alakítja a megállás
nélkül whiskyt kortyoló, törött
lába miatt mankóra kényszerülő
„tékozló” fiút. Hegedűs
D. Géza erőteljes, magából
kivetkőző módon játssza Big Daddyt,
betegségéből főnixként támad fel,
végül a
fájdalom teríti le. Big Mamát Igó
Éva édeskésen,
az asszony együgyűségét hangsúlyozva hozza
színre, adódnak ebből fakadóan
nevetséges jelenetek. Radnay Csilla
(Mae) és Telekes Péter (Gooper) igazi
elhitető erővel mutatják be a mellőzésük miatt
sértődött, ám lelkük mélyén
számító házaspárt. Zoltán
Áron
már-már komikus figurát alkotott Tooker
tiszteletes szerepében. Ő az, akit
senki nem vesz komolyan. Gados Béla
családorvosként pici szerepében nem tudott
igazán kibontakozni. Deim Lilien és Mester Máté játszották
Gooperék gyerekeit.
Zenei szerkesztő: Hajdu Gábor,
világítástervező: Csontos
Balázs, kaszkadőr szakértő: Kivés
György, rendezőasszisztens: Efstratiadu
Zoé.
Bemutató
előadás: 2023. március 11.
Megtekintett
előadás: 2023. április 12.
Budapest, 2023.
április 15.
Földesdy
Gabriella
