Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MY FAIR LADY

Centrál Színház

Alan Jay Rerner (szövegkönyv és dalszövegek) – Frederick Loewe (zene).

A történetet nem érdemes hosszan leírni, mert többen vagyunk nézők, akik bármelyik szerepre beállnánk, el tudnánk mondani a szöveget, tehetség nélkül, persze. Eliza (Ágoston Katalin) szegény utcai virágárus lány nagyon szeretne virágüzletben kiszolgáló lenni, de sajnos nem kell sehová, mert nem tud szépen beszélni. Sajátos kiejtésére figyel fel Higgins professzor (Alföldi Róbert) is egyszer az utcán. Ő a hibátlan, angol nyelv szakértője, és barátjával fogadnak, hogy Elizát megtanítja szépen beszélni, sőt viselkedni is annyira, hogy egy bálon, amit az uralkodó ad, összetéveszthető lesz egy hercegnővel. Hat hónap telik el, és sok gyakorlással Elizából csodaszép, elegáns és hibátlan angolt beszélő hölgy lesz. Ez a mese mindenki kedvence, imádjuk sokszor hallani, szeretjük látni, legalább a színpadon, hogy a csúnya, szerencsétlen virágárus lányból hogyan lesz hercegnőhöz hasonló elegáns, előkelő hölgy. Ezt nem lehet megunni!

Hogyan lehet egy filmen remekül sikerült darabot, a színházakban pedig éveken keresztül sztár színészek által játszott játékot úgy előadni, hogy újnak tűnjön? Hogyan lehet elérni, hogy a nézők a többször hallott poénokon úgy nevessenek, mint először? Sok újítással.

Milyen sajátosságai voltak a Centrál Színházban játszott darabnak, amivel elérte az egyediséget, az újdonságot? Felsorolás következik, sorrend nélkül.

Remek volt a tánckar az énekkel együtt. A tánckar hölgyeinek a jelmeze kifejező volt, de nem ízléstelen. A színes ruhadarabok gyanús összevisszasága illeszkedett a kocsmai szórakozást előtérbe helyező társadalmi réteg jellemzéséhez, és a darab egységét is szolgálta szatirikus humorával. A remekül táncoló hölgyek férfi partnereinek a kocsmából egy táncra az utcára kibillegő, kissé pityókás férfiakat kellett alakítaniuk, ami szintén remekül sikerült. A táncosok tehetségén kívül ez a koreográfust, Jaross Viktóriát dicséri.

Rögtön itt kell megemlíteni, de kiemelten Magyar Attila Alfred Doolittle alakítását. Ezt a szerepet ezzel a rendezéssel neki találták ki. Nagyon eltért a megszokottól, a végül is igazi középpolgárrá vált Doolittle-től, ami bármelyik előadásban erőltetettnek hatott. Magyar Attila Doolittle helyzetének komikus, szatirikus jellegét megőrizte azzal, hogy a polgári öltözetet levetve, továbbra is a kocsmai barátai körében énekelt, táncolt, egy kicsit sem kívánt kiemelkedni közülük. Mikor a szereposztást néztem a jegyvásárláskor, biztos voltam abban, hogy életem legjobb Doolittle-jét fogom látni Magyar Attilától – így is lett. Magyar Attila tulajdonképpen főszereppé változtatta Doolittle-t.

Remek döntés volt a rendezőtől Pickering ezredes (Cserna Antal) szerepének, jelenlétének, jelentőségének „megnyirbálása”. Cserna Antal a háttérbe vonult, de a jelentős szereplő egységét sikeresen valósította meg. Változáson ment keresztül Pearcené (Pálfi Kata) is. A darabnak már nem volt szüksége arra a humorra, ami Higgins professzor szabadossága és a házvezetőnő szabályokat tisztelő szigorúsága között keletkezhet. A mostani rendezés megelégedett Eliza és Higgins többirányú szembenállásával. Majd a nézők megbotránkoznak, ha akarnak, nem kell nekik Pickeringné segítsége ehhez.

A rendező (Puskás Tamás) igyekezett figyelmeztetni a nézőket, mint Doolittle esetében is, hogy a csodáknak is van határa, így Elizáról hiányzik a hatalmas kalap és divatos ruha, amikor meglátogatja a professzor anyját, Higginsnét (Borbás Gabi), hiszen akkor már nem egy összetéveszthető hercegnő ő, hanem egy egyszerű lány, aki most keresi a helyét, sőt saját magát is. Elizán nyugszik a mese, ő a mese főszereplője. Ágoston Katalin beteljesíti a mi, nézők álmát! Remek hang, kiváló előadói készség és jó mozgás. Csodás dalokat ad elő, óriási sikerrel.

Higgins professzor sajnos „csak” egy európai úr ebben a darabban, egy igazi európai értelmiség és nem egy angol úr, értelmiségi jelleg nélkül. Egy angol úrnak a 19. század elején még nincs szüksége arra, hogy értelmiség is legyen, hogy értelmiségnek megfelelően viselkedjen. Higgins a nyelvészetbe beleragadt, humortalan, megrögzött agglegény, aki semmi mással nem törődik, csak a nyelv tisztaságával, és aki ez ellen vét, azt nem is tartja embernek. Alföldi arcán, hangján a humor cikázik, élvezi saját mondásait, míg Higginsre ez nem jellemző. Ő nem élvezi saját humorát, nem is veszi észre viselkedésének hibáit, azt természetesnek, sőt a megállapításait megkérdőjelezhetetlennek tartja.

A díszleteket Bagossy Levente tervezte, de talán nem sértődik meg, ha én, az egyszerű néző úgy gondolom a darab megtekintése után, hogy ez közösségi munka – elismerve Bagossy ötleteit. A díszlet a modern darabok ellentétje. Sok apró jelenet játszódik gazdagon berendezett szobákban, majd egy lóverseny nézőterén, egy uralkodói bálban, az utcán, a kocsma előtt, a piacon stb. A díszleteket gyors változásokra kellett tervezni, és a változtatások minimális időt igényeltek. Az ötletes és technikailag remek megoldások hozzájárultak a sikerhez.

A darabot 2016-ban mutatták be, jegyet a mai napig (2023. március) nem lehet a pénztárba besétálva vásárolni, hónapokkal előre elkelnek a jegyek. A közönség rengeteg alkalmat talált, amikor kénytelen volt tapssal megszakítani az előadást – és ez azt mutatja, hogy még évekig fogja imádni a közönség ezt a rendezést, ezt az előadást.

Bemutató: 2016. szeptember 30.

Budapest, 2023. április 12.

Megjelent a Kláris 23/5. számában.

Tóth Attiláné

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©