Alan Jay Rerner (szövegkönyv
és dalszövegek) – Frederick
Loewe (zene).
A történetet
nem
érdemes hosszan leírni, mert többen vagyunk
nézők, akik bármelyik szerepre
beállnánk, el tudnánk mondani a szöveget,
tehetség nélkül, persze. Eliza (Ágoston
Katalin) szegény utcai virágárus
lány nagyon szeretne virágüzletben
kiszolgáló lenni, de sajnos nem kell sehová,
mert nem tud szépen beszélni. Sajátos
kiejtésére figyel fel Higgins professzor
(Alföldi Róbert) is egyszer az
utcán.
Ő a hibátlan, angol nyelv szakértője, és
barátjával fogadnak, hogy Elizát
megtanítja szépen beszélni, sőt viselkedni is
annyira, hogy egy bálon, amit az
uralkodó ad, összetéveszthető lesz egy hercegnővel.
Hat hónap telik el, és sok
gyakorlással Elizából csodaszép,
elegáns és hibátlan angolt beszélő
hölgy lesz.
Ez a mese mindenki kedvence, imádjuk sokszor hallani,
szeretjük látni, legalább
a színpadon, hogy a csúnya, szerencsétlen
virágárus lányból hogyan lesz
hercegnőhöz hasonló elegáns, előkelő hölgy. Ezt
nem lehet megunni!
Hogyan lehet egy
filmen remekül sikerült darabot, a színházakban
pedig éveken keresztül sztár
színészek által játszott
játékot úgy előadni, hogy újnak
tűnjön? Hogyan lehet
elérni, hogy a nézők a többször hallott
poénokon úgy nevessenek, mint először?
Sok újítással.
Milyen
sajátosságai
voltak a Centrál Színházban játszott
darabnak, amivel elérte az egyediséget, az
újdonságot? Felsorolás következik, sorrend
nélkül.
Remek volt a
tánckar
az énekkel együtt. A tánckar hölgyeinek a
jelmeze kifejező volt, de nem ízléstelen.
A színes ruhadarabok gyanús összevisszasága
illeszkedett a kocsmai szórakozást
előtérbe helyező társadalmi réteg
jellemzéséhez, és a darab egységét
is
szolgálta szatirikus humorával. A remekül
táncoló hölgyek férfi partnereinek a
kocsmából egy táncra az utcára kibillegő,
kissé pityókás férfiakat kellett
alakítaniuk, ami szintén remekül sikerült. A
táncosok tehetségén kívül ez a
koreográfust, Jaross Viktóriát
dicséri.
Rögtön itt kell
megemlíteni, de kiemelten Magyar Attila
Alfred Doolittle alakítását. Ezt a szerepet ezzel
a rendezéssel neki találták
ki. Nagyon eltért a megszokottól, a végül is
igazi középpolgárrá vált
Doolittle-től, ami bármelyik előadásban erőltetettnek
hatott. Magyar Attila
Doolittle helyzetének komikus, szatirikus jellegét
megőrizte azzal, hogy a
polgári öltözetet levetve, továbbra is a
kocsmai barátai körében énekelt,
táncolt, egy kicsit sem kívánt kiemelkedni
közülük. Mikor a szereposztást
néztem a jegyvásárláskor, biztos voltam
abban, hogy életem legjobb Doolittle-jét
fogom látni Magyar Attilától – így is
lett. Magyar Attila tulajdonképpen
főszereppé változtatta Doolittle-t.
Remek döntés
volt a
rendezőtől Pickering ezredes (Cserna
Antal) szerepének, jelenlétének,
jelentőségének „megnyirbálása”.
Cserna
Antal a háttérbe vonult, de a jelentős szereplő
egységét sikeresen valósította
meg. Változáson ment keresztül Pearcené (Pálfi
Kata) is. A darabnak már nem volt szüksége arra
a humorra, ami Higgins
professzor szabadossága és a házvezetőnő
szabályokat tisztelő szigorúsága
között keletkezhet. A mostani rendezés
megelégedett Eliza és Higgins
többirányú
szembenállásával. Majd a nézők
megbotránkoznak, ha akarnak, nem kell nekik
Pickeringné segítsége ehhez.
A rendező (Puskás
Tamás) igyekezett figyelmeztetni
a nézőket, mint Doolittle esetében is, hogy a
csodáknak
is van határa, így Elizáról hiányzik
a hatalmas kalap és divatos ruha, amikor
meglátogatja a professzor anyját, Higginsnét (Borbás Gabi), hiszen akkor már nem egy
összetéveszthető hercegnő ő,
hanem egy egyszerű lány, aki most keresi a helyét, sőt
saját magát is. Elizán
nyugszik a mese, ő a mese főszereplője. Ágoston Katalin
beteljesíti a mi, nézők
álmát! Remek hang, kiváló előadói
készség és jó mozgás. Csodás
dalokat ad elő,
óriási sikerrel.
Higgins professzor
sajnos „csak” egy európai úr ebben a
darabban, egy igazi európai értelmiség és
nem egy angol úr, értelmiségi jelleg
nélkül. Egy angol úrnak a 19. század
elején még nincs szüksége arra, hogy
értelmiség is legyen, hogy értelmiségnek
megfelelően viselkedjen. Higgins a nyelvészetbe beleragadt,
humortalan,
megrögzött agglegény, aki semmi mással nem
törődik, csak a nyelv tisztaságával,
és aki ez ellen vét, azt nem is tartja embernek.
Alföldi arcán, hangján a humor
cikázik, élvezi saját mondásait, míg
Higginsre ez nem jellemző. Ő nem élvezi
saját humorát, nem is veszi észre
viselkedésének hibáit, azt természetesnek,
sőt a megállapításait
megkérdőjelezhetetlennek tartja.
A díszleteket Bagossy Levente tervezte, de talán nem
sértődik meg, ha én, az egyszerű néző úgy
gondolom a darab megtekintése után,
hogy ez közösségi munka – elismerve Bagossy
ötleteit. A díszlet a modern
darabok ellentétje. Sok apró jelenet
játszódik gazdagon berendezett szobákban,
majd egy lóverseny nézőterén, egy uralkodói
bálban, az utcán, a kocsma előtt, a
piacon stb. A díszleteket gyors változásokra
kellett tervezni, és a
változtatások minimális időt igényeltek. Az
ötletes és technikailag remek
megoldások hozzájárultak a sikerhez.
A darabot 2016-ban
mutatták be, jegyet a mai napig (2023. március) nem lehet
a pénztárba besétálva
vásárolni, hónapokkal előre elkelnek a jegyek. A
közönség rengeteg alkalmat
talált, amikor kénytelen volt tapssal megszakítani
az előadást – és ez azt
mutatja, hogy még évekig fogja imádni a
közönség ezt a rendezést, ezt az
előadást.
Bemutató: 2016.
szeptember 30.
Budapest, 2023.
április 12.
Megjelent a Kláris
23/5. számában.
Tóth
Attiláné
