Brecht híres
művét, a Koldusoperát (1928, illetve
1931) Kurt Weill dalaival (dalbetétek,
„song”-ok) meglehetősen ismertnek
vehetjük: Bicska Maxi, a közismert rablógyilkos
elcsábítja a koldushálózat
„főnökének”,
Peachumnek egyetlen leányát, Pollyt, aki
feleségével együtt eléri, hogy az
örömlányok rendőrkézre juttassák.
Maxinak már olyan sok a bűne, hogy barátja és
„üzlettársa”, London rendőrfőkapitánya,
Tigris Brown is tehetetlen: nem
engedheti szabadon Maxit, de a koronázási
ünnepség tiszteletére a királynő
megkegyelmez a rablógyilkosnak.
A művet sokszor
játsszák hazánkban is – hol több a
paródia, hol kevesebb.
Mindennek műfaja pedig „opera, musical, operett és
mindezek paródiája” a József
Attila Színházban most Blum Tamás
fordításában.
(Vas István a korábbi fordításban nem
jelölt műfajt.) Úgy tűnik, minden gúny,
irónia is helyet kap mértékkel, bár az
előadás kissé talán a paródia javára
billen olykor Bagó Bertalan
rendezésében, a jellegzetes mozgással
alátámasztva. (Koreográfus: Horváth
Ádám.) Összességében azt
mondhatnánk, hogy minden a helyén van, mindenből
láthatunk valamennyit, olykor
természetesen kiszólnak a nézőkhöz, ahogy azt
Brechtnél „kell”.
Az
örömlányokkal való jelenet kevesebb
talán. A koldusok serege bár most is
fontos, de a szegények esetleges felvonulásának
„kilátásba helyezése” az igazán
hangsúlyos, nem pedig a koldusokkal történő
zsarolás. (Peachum – Fila Balázs,
Peachumné – Auksz Éva.)
Nagy
szerepe van az élő zenekarnak, a zenészek most a
színpad fölött helyezkednek
el. Háttérben pedig, a zenekar felett
animációt láthatunk (animáció
– Csontó András), ami még
mozgalmasabbá
teszi az előadást.
A
bevezető „vásári rigmus” (Cápa-dal)
Bicska Maxiról eleve megadja az alaphangot,
jelezve, hogy valóban Brechtet fogunk látni-hallani. (Egy
vásári énekes – Quintus
Konrád, ő egyben Filch is.)
Polly (Horváth
Csenge) és Maxi (Zöld Csaba)
esküvőjén a papírmasé
bútorok egyik oldalról illúzióvesztők
lehetnek, másik oldalról némileg
paródiaként is hatnak, vagy akár
alátámaszthatják magának az esküvőnek
a komolytalanságát
is. Az esküvő „vendégei”: Leprás
Mátyás – Nemcsák
Károly, Fűrész Róbert – Bergendi
Áron,
Szomorúfűz Walter – Blazsovszky Ákos,
Horgasujjú Jakab – Újvári
Zoltán és
Ede – Varga Levente e.h.
Meglepő
Polly éneke az esküvőn Kalóz Jennyről, az addig
„szende”, szempillarezegtető naiv, sőt butuska
lány dinamikus, szenvedélyes nőként énekli
a jellegzetes dalt.
Maxi elfogása után pedig már eltökélt
üzletasszonyként mutatkozik.
Tigris
Brown rendőrfőkapitány (Chajnóczki
Balázs)
barátsága Maxival hihető a régi időkből
Indiában, amit jelentősen alátámaszt
közös daluk Maxszal (a híres Ágyú-dal).
Ugyanakkor azt is érezhetjük, később
különösen, hogy nem annyira rátermett
posztjára – „üzleti” kapcsolata Maxszal
igencsak feltűnő, még az akasztófa
alatt is, a börtönben erről folyik köztük a
szó, igaz, Max kezdeményezésére,
mert fő a pontos elszámolás.
Kocsma
Jenny (Szulák Andrea) jelenléte a
várhatónál most kissé kevesebb,
dalát (Salamon-dal,
eredetileg meglehetősen hosszú) a zenekar mellett, tehát
a színpad fölött
énekli. Ma sem értjük, vagy nem akarjuk
érteni, Maxi miért megy vissza újra az
örömlányokhoz,
akik elárulják…
A
két „feleség” – Lucy Brown (Kónya
Merlin
Renáta) és Polly – vitája előbb a
börtönben, később a lányszobában is
nagyszerű,
beleértve a lufi (Lucy
ál-várandóssága)
kipukkasztását a tűvel.
Hiába
tudjuk, hogy a királynő kegyelme időben
érkezik, eléggé mellbevágó a
leeresztett akasztókötél, végén a
hurokkal.
Maxi
léte a börtönben ágrólszakadtan,
vergődése a láncon, ami persze nem ereszti,
meglehetősen nyomatékos. Számunkra
visszataszító még elképzelni is, hogy
nézőközönség gyűlik az akasztásra, de
hát régen nyilvános volt… része a
„cirkusznak”.
A
koldusok tábláin minden lózung olvasható,
melyeket jól ismerünk, és amelyek
szerintük megindíthatja az emberek szívét az
adakozásra, jól tudva azt is, hogy
rövid idő múlva megszokják a
járókelők, a szövegeket cserélgetni kell
– de
hiszen ma is elmegyünk a kéregetők mellett. (Koldusok: Horváth Barnabás e.h., Czakó
Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám.)
A
dalok, balladák közül ma a leginkább
elgondolkodtató a megbocsátást kérő
hosszú
ballada Bicska Maxi részéről az akasztófa alatt (Ballada, melyben Macheath
mindenkitől bocsánatot kér). Nehéz
hatását fenntartani már a hosszúsága
miatt
is.
A
legvégén a Kalóz Jennyi dalra
utal a
cápa alakú léggömb, ráadásul a
felfújt ló mellett: a paródiát
erősíti Brown korábbi
mozgása, „lovaglása”.
Az viszont mélyebb
érzelmeket, emberi összetartozást mutat, amikor
Brown
magánemberként részt vesz Maxi
(ál)-esküvőjén.
A
tiszteletes alakja, kifigurázása is brechti,
nyilván a tiszteletes sem oly
igazán ártatlan. (Kimball, lelkész – Galkó
Balázs.)
Az
énekek (dalok, balladák, songok)
többségét hallhatjuk, eleve nehéz
szövegük
miatt nem könnyű követni, megérteni ezeket, a zenekar
nagyon jól kíséri.
Zenészek: Oláh Márton,
Máté László /
Dávid József, Németh Attila (klarinét/szaxofon); Molnár Tamás / Sonkovics Lóránd
(trombita); Kelemen Lajos / Pálinkás
Péter (harsona); Rigó Gábor (gitár) és
Pusztai Csaba / Szabó László (ütő).
Zenei vezető, karmester: Kéménczy Antal,
karmester: Furák Péter.
A
díszletek pontosak, nincs szükség sokra, hol egy
íróasztal székkel, hol egy
ágy, vagy egy „babzsák” éppen
elegendő. A börtön érzékeltetése a
leengedett fém
rudakkal nagyon jó. A ruhák kellően sokszínűek,
csillogóak, Bicska Maxié
előírtan elegáns letartóztatásáig, a
nőké éppen megfelelő: ahogy kell, ledér
is, vagy Jennyé inkább elegáns. Díszlet-
és jelmeztervező: Vereckei Rita.
További
szereplők: Smith, rendőr – Ottlik Ádám,
Egy rendőr – Labán Roland e.h.
Kurvák: Szucskó
Noémi, Kucskár Kamilla e.h., Sinka Edina
e.h., Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres
Dóra.
Dramaturg: Szokolai
Brigitta,
rendezőasszisztens: Jámpa Krisztina.
Két részben,
összesen 110 + 55 perc játékidőben láthatjuk.
Bemutató
előadás: 2023. február 18.
Megtekintett
előadás: 2023. február 16.
Budapest,
2023. február 19.
Györgypál Katalin