Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ADY ÉS ADÉL

RS9 Színház

Vajon kell-e állást foglalnunk a tekintetben, hogy az Ady-Léda-Diósy Ödön által alkotott szerelmi háromszögben kinek van igaza? Ki szenvedett többet, ki alázott meg kit, és így tovább. Talán nem. Tatár Rózsa monodrámája sem a közvetlen igazságosztó szerepében írta meg művét. Az Ady és Adél alcíme: Lázálmok az életünkből, ezzel a művével 2020-ban a Cédrus Művészeti Alapítvány Nívódíját nyerte el. Mégis, legalább odaállt az egyik oldalra, Adél oldalára, és az ő szemszögéből nézte a történteket. Ehhez átolvasta a vonatkozó irodalmat, a teljes levelezést, és természetesen Ady Lédához írt verseit, amelyekből négy vers el is hangzik az előadásban (Miklós Marcell mondja a verseket felvételről).

A monodrámát Lábán Katalin állította az RS 9 pici színpadára, a díszletül szolgáló, négy üveglábon álló matracágy és előtte egy szőnyeg pont betölti a szobányi teret. Mikor elfoglaljuk helyünket a nézőtéren, Adél (Kadlót Zsófi) már az ágyban fekszik halálos betegen, a plafonon néhány szakadt vitorla vászondarabja, a falon három festmény: Botticelli Tavasz c. kompozíciójának reprodukciója, egy idősebb asszony portréja, és egy velencei tájkép a Sóhajok hídjával. Ligeti György zenéje szól (Clocks and clouds), közben Adél férje, Dodó szivaccsal mossa felesége karját és lábát. Dodó (Koleszár Bazil Péter) néma szereplője a monodrámának, időnként bejön Adélhoz, levest, teát, gyógyszert hoz (egyre kisebb edényekben egyre kevesebb adagokat, párhuzamban az egyre fogyó élettel), kétszer is megakadályozza Adélt erei felvágásában. Elvenné feleségétől a két díszes dobozt is, amelyekben Adyval kapcsolatos emlékeit őrzi, de az asszony nem engedi.

Adél fájdalmas monológja nagy vonalakban átíveli a közösen átélt közel kilenc évet. A boldog egymásra találás, a költő rajongása, az Adélt múzsává avató Léda szerep megteremtése (ha a költő szerelmét Lédának tekinti, akkor ő maga Zeusz lehet mellette), és mindeközben a leghíresebb költővé válás. A kapcsolat már a kezdetekben sem volt felhőtlen. Diósy Ödönné férjes asszonyként vállalta a költővel való kapcsolatot, ezzel feladva jó hírét. Dodó helyzete is különössé vált, ő régebben is külön utakon kereste a szexuális örömöket, az Ady-kapcsolattal egy szerelmi háromszöget alkottak, ami őt kedvezőtlen színben mutatta. A veszekedések a kölcsönös féltékenység körül forogtak, valamint Ady vérbaja, kicsapongó élete okozta az ellentéteket. Önpusztító alkohol és cigaretta fogyasztását Adél szerette volna megállítani – sikertelenül.

A monológ egyre kétségbeesettebbé válik, érződik, Adél erőtlen ahhoz, hogy kilépjen ebből a számára hátrányos kapcsolatból. Adytól származó kislánya halva születik, a költő megcsalja, sokat vannak távol egymástól, már a tettlegességig jutnak el, majd megtörténik a fordulat, amely előre látható, várható volt. Ady, beleunván a kapcsolatba, otthagyja eddigi szerelmét, és nem is akárhogyan: szakítását versben közli a Nyugat hasábjain.

Az Elbocsátó szép üzenet teljes terjedelmében elhangzik hangfelvételről, a szerelmes asszonyt halálos ütés éri az ország-világ előtti megaláztatással. A hátralévő 22 év már nem valóságos élet számára, pusztán imitáció. S a bánat Ady halálával sem lesz kevesebb.

Egy kapcsolatban mindig az veszít, aki jobban szeret. Adél kiléphetett volna előbb ebből a kapcsolatból, de nem tudta megtenni, ő lett a vesztes fél. S micsoda kontraszt, hogy Dodó hűségesen, kitartóan áll mellette az utolsó percig. Ápolja, nem tesz szemrehányást neki, óvja, védi az utolsó percig, s majd ő fogja elvinni a megőrzött leveleket az archívumba.

A költők, művészek szerelmi kapcsolatai – legalább is a közönség előtt ismertté váltak esetén – az irodalomtörténet, művészettörténet részévé válnak előbb-utóbb. Az alkotói teljesítmény megítélésénél a hűtlenség, cserbenhagyás, vagy más negatív emberi tulajdonság nem befolyásolja a végeredményt. A költőt – Adyt kiváltképp – versei, a kánonban betöltött helye minősíti, nem az elcsábított nőkkel való bánásmód. A múzsának, és Léda első volt a sorban, a szenvedés mellett a halhatatlanság jutott.

Az előadás szerves része az aláfestő zene. Beethoven c-moll szonátáját (op. 31.) halljuk a viharos, egymást marcangoló emlék felidézésekor, ez volt Ady kedvenc klasszikus zeneműve. Adél halálakor pedig Purcell Dido és Aeneas c. operájából Dido búcsúja (Dido’s lament) hangzik el a szokásosnál is fájdalmasabb, lassúbb, töredezettebb előadásmódban. A nyugtalan lélek végül megbékél.

Kadlót Zsófi megrendítő átéléssel hozza elénk a szerelmes asszonyt, akinek nagy árat kellett fizetnie érzelmeiért. Mindezt fekvő helyzetben, egy csipkés hálóingben, paplan alatt. Alakítása belülről jön, nincs szükség külső eszközökre, a hang és az arc játszik. Emlékezetes.

Óhatatlan az érzelmi hatás, ami odaszögezi a nézőket a székhez. Néma csendben és teljes mozdulatlanságban üljük végig az egy óránál valamivel hosszabb monológot. Amit látunk, hallunk, arra késztet, mi is küzdjünk meg saját démonainkkal.

Látvány, díszlet: Vadász István, fény-, és hang: Csáki Rita, Nagy Ferenc.

Bemutató előadás: 2022. november 24.

Megtekintett előadás: 2023. március 12.

Budapest, 2023. március 14.                      


Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©