Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HOGYAN NEVEZZELEK?

Veres 1 Színház*

Hazánkban először a szerzők: Matthieu Delaponte – Alexandre de la Patelliére által ugyanezzel a címmel készített francia-belga filmje aratott sikert. A filmet 2012-ben mutatták be, és César-díjat is nyert. A Veres 1 Színház tűzte a műsorára a vígjátékot két részben, sikert remélve, ami nem is maradt el.

Egy párizsi lakásban tanár házaspár (Elisabeth – Zorgel Enikő és Pierre – Kálid Artúr) vacsoravendégek fogadására készül, csupán a feleség testvérét (Vincent – Simon Kornél) hívták meg a feleségével (Anna – Molnár Gyöngyi) és mindannyiuk közös gyermekkori barátját, Claude-ot (Pál Tamás). Elisabeth a konyhában dolgozik, amikor megérkezik Vincent. Anna és Vincent babát várnak, így az üdvözlő ital után rögtön a babáról beszélgetnek, és ahogy bárhol szokás, a névadás témájára terelődik a szó. Vincent pici ravaszkás mosollyal először versenyezteti Pierre-t és Elisabeth-et, találják ki a nevet, majd kijelenti: úgy döntöttek, hogy a nemsokára érkező kisfiút Adolfnak (Adolphe) fogják hívni. Pierre-t megdöbbenti a hír és felháborodik, sőt egyre nagyobb erővel tiltakozik. Szerinte történelmi okok, sok ember érzelmei és a tények miatt nem lehet valakit Adolfnak elnevezni. Elisabeth is helyteleníti az ötletet. Minél jobban élesedik a vita során az ellenzők véleménye, Vincent annál jobban ragaszkodik az ötletéhez. Egyrészt azzal érvel, hogy a francia irodalomban már Adolf Hitler előtt is szerepel egy Adolf, és arra is lehetne fogni a névadás ötletét. De ha Hitlerről beszélünk, akkor azért kellene több gyereknek is az Adolf nevet adni, hogy érzékelni lehessen, hogy a történelem elmúlik, és túl kell rajta lépni. Ezek az érvek csak olajat tesznek a tűzre, a felháborodás egyre erősebb. Pierre szerint vannak történések, amelyeken nem lehet, sőt nem szabad „átlépni”. Megérkezik Claude is, majd Anna, aki először nem is érti, hogy miről folyik az érzelmileg felfokozott vita. Claude igyekszik semleges maradni, ő mindenkinek a barátja, nem akar szembe kerülni egyikükkel sem, de az is látszik, hogy ő valami mást is tud, mint a többiek, hiszen Annával érkezett. Anna úgy érzi, hogy véget kell vetni ennek szörnyű és egyre durvábbá váló vitának, amelyben kezdenek megjelenni más területeken szerzett sértettségek is. Kiderül tehát, szó sincs arról, hogy Anna és Vincent fia az Adolf nevet kapná.

Ez a fordulat nem nyugtatja meg Pierre-t. Meg van sértődve, hogy őt a sógora egy ilyen játékba sodorta, és jönnek a régi sérülések emlegetése azzal a bevezető mondattal, hogy mindig ilyen voltál. A természetesen adódó kérdésre, (miért, milyen?), amit nem kellett volna feltenni, jönnek a történetek, kiabálás, sértegetés, majd valaki megjegyzi, hogy ez azért van, mert még évtizedes barátainkkal sem ismerjük egymást. Ekkor Vincent kegyetlen terelő ötlettől vezérelve Claude-ra vonja a többiek figyelmét, mondván, hogy évtizedek óta jó barátok, de a legfontosabbat nem tudják róla, sohasem beszéltek eddig erről, pedig minden jel arra mutat, hogy Claude a fiúkat szereti, mert sohasem beszél a nőkről, rózsaszín csíkos inget hord stb., és kigúnyolja azért is, hogy harsonán játszik egy zenekarban. Claude megdöbben, tiltakozik, ügyetlenül hangoztatja, hogy ő egy nőt szeret évek, sőt évtizedek óta, imádja, szerelmes belé, és boldog, hogy vele élhet. Vincent egy jó zaftos történetet sejt, és rátámad Claude-ra: – Ki az, mesélj. – Claude nem áll kötélnek, de Anna megmondja: – Az anyátokkal él. – Óriási balhé tör ki. Elisabeth és Vincent megdöbben, és rátámadnak Claude-ra, Vincent durván mindennek elmondja, meg is üti. Claude elmondja, hogy azért ment Amerikába, hogy távol tartsa magától ezt a szerelmet, de nem bírta, visszajött és becsöngetett a mamájuk lakásába, és ő, mint aki várta, behívta, azóta szeretetben, boldogan élnek.

Felszakadnak a gátak, egy ilyen hír után mindenki elkezdi mesélni a saját problémáját, a saját megoldatlan és a fejlődését gátló sérelmét. Pierre-t sérti, hogy ő szerényen kereső egyetemi tanár a doktorijával, míg Vincent érettségi nélkül luxus ingatlanokkal kereskedő vagyonos ember. Elisabeth sérelmezi, hogy ő mindig csak második volt, gyerekkorukban is és most is a férje karrierjét segítette mindig, és már szégyelli a férje, hogy a felesége csak egy középiskolai tanár stb. stb. Mindenki mindenkivel összeveszett – ezzel be is fejeződött a társasági vacsora. Az üresen maradt szobában még működő TV mondja be a hírt, hogy a luxusingatlan közvetítőnek megszületett a kisfia, és látjuk, hogy az egész család virágokkal felszerelkezve, boldogan köszönti egymást és az új szülőket, még Claude is párjával együtt, már felszabadulva a titok terhe alól, ölelkeznek mindenkivel.

A darab életszerűn sűrítette egy estébe a társadalmi problémákat, amelyek nemcsak nálunk jellemzőek a darab szerint, hanem most láthattuk, hogy Franciaországban és Belgiumban is – ebből következtethetünk talán, hogy még sok hasonlóan szervezett társadalomban. A történelmi események megítélése egy családon belül sem egységes, van, aki a legtragikusabb történéseken is tud humorizálni, és van, aki ezt nagyon sértőnek tartja. Az iskolázottság Franciaországban sem alapja a gond nélküli megélhetésnek, és a családon belül is irigykedést, nagyképűséget okozhat, és sajnos okoz is a végzettség és az anyagi jólét között sok esetben fellépő aránytalanság. A szerelmi kapcsolatokat sem tudja ma már a hagyomány, a szokás, a vélemény szabályozni, kitört ezen klasszikus keretek közül.

A történet egységes és saját ritmusa van, ezt kellett a rendezőnek (Schlanger András) biztosítani a szereplők segítségével, ami sikerült is. A díszleteket Bátonyi György tervezte, a jelmezeket Zorgel Enikő. A Veres 1 Színház Veresegyházon tart előadásokat, de gyakran játsszák ezt a darabot a Belvárosi Színházban is. Szívesen mennek előadni oda, ahová hívják őket. Érdemes meghívni az előadást, mert humoros mondatok és viták során sok tényleges problémát felvet a darab. Néha jó tudni, hogy gondjainkkal, bajainkkal nem vagyunk egyedül.

Fordította: Bognár Róbert.

Bemutató: 2019. május 17.

Budapest, 2023. március 22.

Tóth Attiláné dr.

–––

 * A Veres 1 Színház Veresegyházon található, nevét a befogadó városról kapta. A színházat Venyige Sándor és Zorgel Enikő alapította 2014-ben. Az előadásokat a Váci Mihály Művelődési Házban tartják.

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©