Hazánkban
először a
szerzők: Matthieu Delaponte –
Alexandre de la
Patelliére által ugyanezzel
a címmel készített francia-belga filmje aratott
sikert. A filmet 2012-ben
mutatták be, és César-díjat is nyert. A
Veres 1 Színház tűzte a műsorára a vígjátékot
két részben, sikert
remélve, ami nem is maradt el.
Egy párizsi
lakásban
tanár házaspár (Elisabeth – Zorgel
Enikő
és Pierre – Kálid Artúr)
vacsoravendégek
fogadására készül, csupán a
feleség testvérét (Vincent – Simon
Kornél) hívták meg a feleségével
(Anna – Molnár Gyöngyi) és
mindannyiuk közös gyermekkori barátját,
Claude-ot
(Pál Tamás). Elisabeth a konyhában
dolgozik, amikor megérkezik Vincent. Anna és Vincent
babát várnak, így az
üdvözlő ital után rögtön a
babáról beszélgetnek, és ahogy
bárhol szokás, a névadás
témájára terelődik a szó. Vincent pici
ravaszkás mosollyal először
versenyezteti Pierre-t és Elisabeth-et, találják
ki a nevet, majd kijelenti:
úgy döntöttek, hogy a nemsokára érkező
kisfiút Adolfnak (Adolphe)
fogják hívni. Pierre-t megdöbbenti a hír
és felháborodik, sőt egyre nagyobb
erővel tiltakozik. Szerinte történelmi okok, sok ember
érzelmei és a tények
miatt nem lehet valakit Adolfnak elnevezni. Elisabeth is
helyteleníti az
ötletet. Minél jobban élesedik a vita során
az ellenzők véleménye, Vincent
annál jobban ragaszkodik az ötletéhez.
Egyrészt azzal érvel, hogy a francia
irodalomban már Adolf Hitler előtt is szerepel egy Adolf,
és arra is lehetne
fogni a névadás ötletét. De ha Hitlerről
beszélünk, akkor azért kellene több
gyereknek is az Adolf nevet adni, hogy érzékelni
lehessen, hogy a történelem
elmúlik, és túl kell rajta lépni. Ezek az
érvek csak olajat tesznek a tűzre, a
felháborodás egyre erősebb. Pierre szerint vannak
történések, amelyeken nem
lehet, sőt nem szabad „átlépni”.
Megérkezik Claude is, majd Anna, aki először
nem is érti, hogy miről folyik az érzelmileg felfokozott
vita. Claude igyekszik
semleges maradni, ő mindenkinek a barátja, nem akar szembe
kerülni egyikükkel
sem, de az is látszik, hogy ő valami mást is tud, mint a
többiek, hiszen
Annával érkezett. Anna úgy érzi, hogy
véget kell vetni ennek szörnyű és egyre
durvábbá váló vitának, amelyben
kezdenek megjelenni más területeken szerzett
sértettségek is. Kiderül tehát, szó
sincs arról, hogy Anna és Vincent fia az
Adolf nevet kapná.
Ez a fordulat nem
nyugtatja meg Pierre-t. Meg van sértődve, hogy őt a
sógora egy ilyen játékba
sodorta, és jönnek a régi
sérülések emlegetése azzal a bevezető
mondattal, hogy
mindig ilyen voltál. A természetesen adódó
kérdésre, (miért, milyen?), amit nem
kellett volna feltenni, jönnek a történetek,
kiabálás, sértegetés, majd valaki
megjegyzi, hogy ez azért van, mert még évtizedes
barátainkkal sem ismerjük
egymást. Ekkor Vincent kegyetlen terelő ötlettől
vezérelve Claude-ra vonja a
többiek figyelmét, mondván, hogy évtizedek
óta jó barátok, de a legfontosabbat
nem tudják róla, sohasem beszéltek eddig erről,
pedig minden jel arra mutat,
hogy Claude a fiúkat szereti, mert sohasem beszél a
nőkről, rózsaszín csíkos
inget hord stb., és kigúnyolja azért is, hogy
harsonán játszik egy zenekarban.
Claude megdöbben, tiltakozik, ügyetlenül hangoztatja,
hogy ő egy nőt szeret
évek, sőt évtizedek óta, imádja, szerelmes
belé, és boldog, hogy vele élhet.
Vincent egy jó zaftos történetet sejt, és
rátámad Claude-ra: – Ki az, mesélj. –
Claude nem áll kötélnek, de Anna megmondja: –
Az anyátokkal él. – Óriási
balhé
tör ki. Elisabeth és Vincent megdöbben, és
rátámadnak Claude-ra, Vincent durván
mindennek elmondja, meg is üti. Claude elmondja, hogy azért
ment Amerikába,
hogy távol tartsa magától ezt a szerelmet, de nem
bírta, visszajött és
becsöngetett a mamájuk lakásába, és ő,
mint aki várta, behívta, azóta
szeretetben, boldogan élnek.
Felszakadnak a
gátak,
egy ilyen hír után mindenki elkezdi mesélni a
saját problémáját, a saját
megoldatlan és a fejlődését gátló
sérelmét. Pierre-t sérti, hogy ő szerényen
kereső egyetemi tanár a doktorijával, míg Vincent
érettségi nélkül luxus
ingatlanokkal kereskedő vagyonos ember. Elisabeth sérelmezi,
hogy ő mindig csak
második volt, gyerekkorukban is és most is a férje
karrierjét segítette mindig,
és már szégyelli a férje, hogy a
felesége csak egy középiskolai tanár stb.
stb.
Mindenki mindenkivel összeveszett –
ezzel be is
fejeződött a társasági vacsora. Az üresen
maradt szobában még működő TV mondja
be a hírt, hogy a luxusingatlan közvetítőnek
megszületett a kisfia, és látjuk,
hogy az egész család virágokkal felszerelkezve,
boldogan köszönti egymást és az
új szülőket, még Claude is párjával
együtt, már felszabadulva a titok terhe
alól, ölelkeznek mindenkivel.
A darab életszerűn
sűrítette egy estébe a társadalmi
problémákat, amelyek nemcsak nálunk
jellemzőek a darab szerint, hanem most láthattuk, hogy
Franciaországban és
Belgiumban is – ebből következtethetünk talán,
hogy még sok hasonlóan
szervezett társadalomban. A történelmi
események megítélése egy családon
belül
sem egységes, van, aki a legtragikusabb
történéseken is tud humorizálni, és
van, aki ezt nagyon sértőnek tartja. Az
iskolázottság Franciaországban sem
alapja a gond nélküli megélhetésnek,
és a családon belül is irigykedést,
nagyképűséget okozhat, és sajnos okoz is a
végzettség és az anyagi jólét
között
sok esetben fellépő aránytalanság. A szerelmi
kapcsolatokat sem tudja ma már a
hagyomány, a szokás, a vélemény
szabályozni, kitört ezen klasszikus keretek
közül.
A történet
egységes és
saját ritmusa van, ezt kellett a rendezőnek (Schlanger
András) biztosítani a szereplők
segítségével, ami
sikerült is. A díszleteket Bátonyi
György
tervezte, a jelmezeket Zorgel Enikő.
A Veres 1 Színház Veresegyházon tart
előadásokat, de gyakran játsszák ezt a
darabot a Belvárosi Színházban is. Szívesen
mennek előadni oda, ahová hívják
őket. Érdemes meghívni az előadást, mert humoros
mondatok és viták során sok
tényleges problémát felvet a darab. Néha
jó tudni, hogy gondjainkkal,
bajainkkal nem vagyunk egyedül.
Fordította: Bognár Róbert.
Bemutató: 2019.
május 17.
Budapest, 2023.
március 22.
Tóth
Attiláné dr.
–––
* A
Veres 1 Színház
Veresegyházon található, nevét a
befogadó városról kapta. A színházat
Venyige
Sándor és Zorgel Enikő alapította 2014-ben. Az
előadásokat a Váci Mihály
Művelődési Házban tartják.