Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DON JUAN, AVAGY A KŐSZOBOR LAKOMÁJA

Nemzeti Színház

Ezúttal a Nemzeti Színház nagyszínpadán sajátos Moliére: Don Juan előadást láthattunk Illyés Gyula és Gáspár Endre fordításában látványosan, gondolatébresztően. Puskin Don Juan kővendége-betét (Don Juan, a sevillai nemes – Bordás Roland – találkozása Donna Annával) kicsit meghökkentő volt: azt nem hihettük ugyan, hogy a színésznő (Katona Kinga) valóban megállítani akarná az előadást, de meglepődtünk. Érdekes e rendezésben az is, hogy a kőszobor szerepe (Szép Domán) bár kicsinyke, de megjelenésében impozáns.

Sok és kifejező a némajáték, ilyen legelőször Donna Elvira (Szász Júlia) elcsábítása, később pl. a férfinak részben Donna Annával való próbálkozása.

Fontos szerepe van itt is a szolgának (Sganarelle: Rácz József), aki talán nem is annyira szolga, mint inkább gondolkodó, vallási-erkölcsi kérdésekben ellenvéleményét kifejező társa, aki bár nem tanult, de mégis bölcs, mint joggal állítja.

A rendező, Aleksandar Popovski (a Maribori Szlovén Nemzeti Színház művészeti vezetője, akit a darabban leginkább az éggel való párbeszéd és a képmutatás érdekelt) felfogásában Don Juan minden nőt valóban szeret, amíg az be nem hódol neki, utána már mind idegen számára. Fellobbanása másodpercek alatt végbemegy, életcélja, hogy szeressen minden nőt a Földön (ami persze lehetetlen), de házasságban élni képtelen. Donna Elvira még menyasszonyi ruhában megy utána, a nászéjszaka tehát kizárva – akár „szeplőtelenül” visszamehetne a zárdába... Ugyanakkor olyan dühvel, elszánással esik neki hűtlen férjének -- aki igazából még nem is a férje –, amit nem feltételeznénk egy addig ájtatos, apácának készülő nőtől, a szenvedély olyan magas fokát látjuk. Ezért is nagy kontraszt a vége felé, amikor feketében jelenik meg, a szöveg szerint még aznap este (?), amikorra annyira lecsendesült, hogy már csak Don Juan pokolra jutása miatt aggódik.

A férfiban kétszer ébred fel még némi érzelem Donna Elvirával szemben, természetesen a fent említett két esetben.

Don Juan egyszer öl, még a történetünk előtt vagy fél évvel Donna Anna férjét, a kapitányt, egy embert viszont megment: véletlenül bár, de Donna Elvira testvérbátyját (Don Carlos – Berettyán Nándor), aki ezért őt nem öli meg... Don Juant megmenti a vízbefulladástól egy parasztlegény (Pierrot – Berettyán Sándor), akinek menyasszonyát, a szemrevaló Charlotte-ot (Barta Ágnes) is elszeretné Don Juan, a sokadik nő, akinek könnyű szívvel ígér házasságot... Követni is nehéz Don Juan „szerelmi” életét, beleértve a két nő viaskodását őérte (Charlotte és Maturina – Ács Eszter), akik a férfit vágyódva tapogatják végig.

Don Juan nem Istennel, hanem az éggel vitatkozik, de leginkább saját útját járja, nem tekintve szentségnek a családot, a házasságkötést – szolgája szerint akár havonta, sőt hetente házasodna. Végül egyértelműen a képmutatás mint sajátos „érték”, bűn mellett dönt, aminek tökéletes „bemutatásával” apja támogatását is elnyeri (Don Luis – Rubold Ödön): egyetlen monológgal, és igen hatásosan kifejti a képmutatás társadalmi jelenségként való teljes elfogadását. (Arra szerencsére nincs utalás, mennyire lehet ez ma is érvényes...)

Moliére komédiájától teljesen eltérően, ráadásként ismerhetjük meg a rendező (?) egyértelmű kiállását a szerelem mellett „Egy titokzatos nő” (Udvaros Dorottya) hosszas monológjában, aki fehérben, a földön hátul fekve mondja el ezt (a felette függő ferde óriási tükörben láthatjuk), sőt mellé fekszik Don Juan (pokolban vagy pokol nélkül), lényege: abszolút szétválasztja a családot, gyereket, vagyont és a szerelmet. A család és a vagyon fontos, hogy működjön a társadalom, de az élet édességét csak a szerelem adja meg. Ezen vitatkozni nem is érdemes, amit eddig senki nem tudott végérvényesen megoldani, azt most sem érdemes számon kérni egy előadástól.

A díszlet érdekes a különböző magasságba rézsútosan felemelhető oszlopokkal, különböző, a színpad szintjéből kiemelkedő különböző magasságú emelvényekkel, ülni is lehet rajtuk, bújni alattuk, átmászni alattuk-felettük stb. Az erkölcsi-filozófiai kérdések taglalása fontos eleme az előadásnak, feloldani némi monotonságukat nehéz még e látványos díszletekkel is.

A jelmezek igen különbözőek, jórészt talán korhűek, sok a fekete. Fehér természetesen a menyasszonyi ruha, és a legvégén a titokzatos nő ruházata.

Az előadást szünet nélkül játsszák nagyjából 140 percben.

Tudjuk, természetesen, hogy eredetileg is két mű egybefűzése a darab, Don Juan legendája és a kőszobor megelevenedése. Bizonyára sok férfi szeretné magához ölelni az egész világot, azaz minden nőt ismerni-szeretni – de Don Juan már nem vágyik a beteljesülésre (?), csupán maga a hódítás, bókolás, „uralás” megszerzése érdekli...?

Igen hatásosak a hangeffektusok, a világ megrendülése, beleértve a kőszoborét. Zenében is a sokféleség érvényesül, hallhatunk részletet az Örömódából épp úgy, mint a Carmina Buranából.

Don Juan azt állítja, hogy csak abban hisz, hogy 2 x 2 = 4; ez vajon tényleg az életet szolgálná? – nem hihető igazán. A szolga Isten, a menny és pokol létezésében hisz – de ha teheti, megszegi e törvényeket, így orvosnak öltözve orvosként viselkedik tudás nélkül, és örömét találja benne. Don Juan viselkedését, nézeteit azonban alapjaiban elítéli, ha tételesen nem is tudja megcáfolni, érzi, hogy gazdájának nem lehet igaza.

Kérdéseket felvethetünk, végleges válaszok azonban aligha adhatóak.

Sok humor van az előadásban, részben pl. Ángyika férfi-személyesítése (Kovács S. József), ő egyben Don Alonso is, természetesen ilyen a hitelező, Dimanche úr (Tóth László) túlzottan is udvarias kidobása, vagy a sok szándékos botladozás az egyenlőtlen talapzatú színpadon.

Külön nagyon látványos az óriási tükör ferdén a színpad felett, jól látni mindent, ami a színpad hátrébb lévő részein történik. Díszlettervező: Numen/For Use + Ivana Jonke, díszlettervező asszisztens: Riederauer Dóra.

Koldus: Varga József.

Jelmeztervező: Mia Popovska, zeneszerző: Marjan Nekjak.

Dramaturg: Verebes Ernő.

Rendezőasszisztens: Vida Gábor.

Bemutató előadás: 2023. február 8.

Megtekintett előadás: 2023. február 7.

Budapest, 2023. február 10.

                                               Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©