Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KÁLYHA KATI

Radnóti Színház

Történelem és szépirodalom tele vannak áthallásokkal. Némely tragikus esemény idővel – más körülmények közt ugyan – ismétlődik, amelyre egy-egy irodalmi alkotás merészen képes rávilágítani. Brecht 1939-es Kurázsi mamája Szálinger Balázs műfaji megjelölés nélküli tragikus színművében tér vissza. A történet 1918/19-ben játszódik Nagybányán, de vészjósló jeleket lövell a közeljövőre, ám úgy is érthetjük, hogy mindez némiképp a mostani európai helyzetet is leképezi.

A Kályha Kati az első világháború végi interregnum idején játszódik, hátterében a magyar-román nemzetiségi ellentétek mélyére próbál hatolni, válaszokat keresve a rossz viszony miértjeire. A válaszokat ezúttal sem kapjuk meg, vagyis tovább mélyül a probléma, nő a szakadék.

Rusznyák Gábor rendező érzékletesen jeleníti meg a lepusztult kocsmai díszlet és lerongyolt ruházat segítségével a nagybányai piactér 1918-as helyszínét (díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Tihanyi Ildi). Az író egy ma is működő „ivóhelyet” választott cselekménye helyszínéül, ehhez kellett szereplőket hozzáképzelni. Főhőse Kályha [Vass] Kati (Kováts Adél) valóban Kurázsi mama módjára küzd saját üzletmenete, de legfőképpen két gyereke: Tamás (Nagy Márk) és Inci (Berényi Nóra Blanka) boldogabb jövőjéért.  Kati emellett saját „kályháját” idegeneknek is fűti, hiszen befogad két – a létezés legalsó fokán élő – hajléktalant, Sporit (Pál András) és Bácsit (Nagypál Gábor), otthont és vigaszt nyújt Cafkának (Lovas Rozi), a boldogtalan lotyónak, akinek gyermekét, Marit idegenekre kellett hagynia. De jó szívvel van a szomszéd Czár koporsós iránt (László Zsolt), mikor annak fia spanyolnáthában hal meg, s fiaként szereti a félig román származású Doma Sanyit (Baki Dániel), lányának lehetséges jövendőbelijét.

A „kályha” azonban mégsem azt hozza, amiért Kati állandóan melegíti, tüzeli. A dolgok rosszra fordulnak az impériumváltás válságos ideje alatt. Napról napra változik a politikai helyzet, képtelenség követni az eseményeket, még nehezebb kiszámítani, melyik formáció lesz a jövő államformája. Megszálló csapatok jönnek a városba, mindegyik pusztán a „rendcsinálás” jelszót hangoztatja, de rendet nem csinál, legfeljebb statáriumot hirdet, bezáratja az üzleteket, iskolákat. Vége a háborúnak, de arat a halál spanyolnátha formájában, öngyilkosság, erőszak, sőt gyilkosság súlyosítja a városban élő lakosságot.

Kati próbálja kiszámítani a jövőt, mindig ahhoz húz, akit győztesnek vél, aki majd egyengetni tudja az üzletet, a csonka család életét. Férfiaknak szánt kegyeit is ennek rendeli alá. Céljai közt legfontosabb, hogy Inci lányát jól adja férjhez, nem érdekli, hogy a lány a félig román Sándor /Alexandrut kedveli, és az érzelem kölcsönös. Viszont amikor a politikai helyzet a románoknak kedvez, beleegyezik a házasságba, ám Smaregla rendőrkapitány (Gazsó György) sikertelen jövőt jósol a fiúnak. Az asszony drasztikusan vet véget a bimbózó kapcsolatnak.

Az eldurvuló helyzet még szörnyűbb dolgokat is hoz. Román katonák látogatást tesznek a kocsmában, ami alkalmat ad Inci és Irén (Berkó Boglárka (e.h.) megerőszakolására, Kályha Kati távollétében. S kiderül, ki az, aki a legtöbb hasznot húzza a győztes román világ kínálta lehetőségekből: az a Rákóczi városházi titkár (Rusznák András), aki egy szempillantás alatt képes volt váltani, nevét románosítani, ezzel pozícionálva saját magát az új éra berkeibe lépve.

Kétségtelen, hogy a szerző epizódjai valahol összeérnek, egységet alkotnak, ám marad több hézag is a cselekményben. Az utolsó jelenet néhány hónappal az 1918 végi tragikus események után játszódik. A rendezés egyik sajátos ötlete, hogy a közben meghalt személyek haláluk után fehér ruhában, rizsporos arccal megjelennek a színen „asztrál” testben, vagyis az élők számára láthatatlan módon. Meglepetéssel vesszük észre, hogy Kályha Kati is a holtak birodalmában van már, Czárral, Cafkával, Sanyi/Alexandruval, Bácsival együtt. Kati halálának körülménye homályban marad, de azt sem tudjuk, Irén kinek a gyerekét hordja, vagy Tamás, Kati fia hogyan szabadult ki a román letartóztatás után. Az élők mintha megbékéltek volna az új helyzet adta valósággal, a kocsma most Doma Mihályé, ő osztja az „ingyen” bort Sporinak, ő próbál mindenkivel jóban lenni, így Stoll Zoltán festővel (Porogi Ádám), aki csodával határos módon menekült meg üldözői elől.

Szálinger Balázs megpróbált igazságot osztani a partiumi város válságos, háború után kialakult helyzetét segítségül véve. Ehhez a korabeli sajtó anyagát vette segítségül, amely hitelesen rajzolja meg a bizonytalanságban élő, korszak-, és uralkodóváltásról, birodalmak összeomlását nem érzékelő lakosság végtelen kiszolgáltatottságát. Jó románokat és rossz magyarokat látunk, az előbbiek szenvednek, utóbbiak nyerészkednek, átállnak, árulják a hazát, vagy meghalnak. Kati is ilyen, nem pozitív hős, csak jól akar járni.

Néhány kiváló színészi alakítást látunk. Kováts Adél a tőle megszokott formát hozza ebben a „Kurázsi anyácska” szerepben. Hozzá képest mindenki epizód figura, közülük a Sporit játszó Pál András, a festőt játszó Porogi Ádám alakítása kiemelkedő. Cafkát ezúttal beugróként Lovas Rozi játszotta átéléssel, a beugrásból semmit nem venni észre. Jó alakítást nyújtottak rajtuk kívül Berényi Nóra Blanka (Inci), Baki Dániel (Sanyi/Alexandru), Nagypál Gábor (Bácsi), Rusznák András (Rákóczi), László Zsolt (Czár). További szereplők: Nagy Márk (Tamás), Sas Zoltán (közrendőr), Schneider Zoltán (Doma Mihály), Gazsó György (Smaregla), Berkó Boglárka (e.h.) (Irén), Polák Ferenc (e.h.), Tóth Dominik (e.h.) (román katonák).

Dramaturg: Hárs Anna, a rendező munkatársa: Perényi Luca.

Bemutató előadás: 2022. december 18.

Megtekintett előadás: 2023. január 14.

Budapest, 2023. január 16.

Megjelent a Kláris 23/4. számában.

                                               Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©