Történelem
és szépirodalom tele
vannak áthallásokkal. Némely tragikus
esemény idővel – más körülmények
közt
ugyan – ismétlődik, amelyre egy-egy irodalmi
alkotás merészen képes
rávilágítani. Brecht 1939-es Kurázsi
mamája Szálinger Balázs
műfaji
megjelölés
nélküli tragikus színművében tér
vissza. A történet 1918/19-ben játszódik
Nagybányán, de vészjósló jeleket
lövell a közeljövőre, ám úgy is
érthetjük,
hogy mindez némiképp a mostani európai helyzetet
is leképezi.
A Kályha
Kati az első világháború végi
interregnum idején játszódik,
hátterében a magyar-román nemzetiségi
ellentétek mélyére próbál hatolni,
válaszokat keresve a rossz viszony miértjeire. A
válaszokat ezúttal sem kapjuk
meg, vagyis tovább mélyül a probléma, nő a
szakadék.
Rusznyák
Gábor rendező
érzékletesen jeleníti meg a lepusztult kocsmai
díszlet és lerongyolt
ruházat segítségével a nagybányai
piactér 1918-as helyszínét (díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Tihanyi Ildi). Az
író egy ma is működő
„ivóhelyet” választott cselekménye
helyszínéül, ehhez kellett szereplőket
hozzáképzelni. Főhőse Kályha [Vass] Kati (Kováts
Adél) valóban Kurázsi mama
módjára küzd saját üzletmenete, de
legfőképpen
két gyereke: Tamás (Nagy Márk)
és
Inci (Berényi Nóra Blanka)
boldogabb jövőjéért. Kati
emellett saját „kályháját”
idegeneknek
is fűti, hiszen befogad két – a létezés
legalsó fokán élő – hajléktalant,
Sporit (Pál András) és
Bácsit (Nagypál Gábor), otthont
és vigaszt nyújt
Cafkának (Lovas Rozi), a boldogtalan
lotyónak, akinek gyermekét, Marit idegenekre kellett
hagynia. De jó szívvel van
a szomszéd Czár koporsós iránt (László
Zsolt), mikor annak fia spanyolnáthában hal meg, s
fiaként szereti a félig
román származású Doma Sanyit (Baki
Dániel),
lányának lehetséges jövendőbelijét.
A
„kályha” azonban mégsem azt hozza,
amiért Kati állandóan melegíti,
tüzeli. A dolgok rosszra fordulnak az
impériumváltás válságos ideje alatt.
Napról napra változik a politikai helyzet,
képtelenség követni az eseményeket,
még nehezebb kiszámítani, melyik
formáció
lesz a jövő államformája. Megszálló
csapatok jönnek a városba, mindegyik
pusztán a „rendcsinálás”
jelszót hangoztatja, de rendet nem csinál, legfeljebb
statáriumot hirdet, bezáratja az üzleteket,
iskolákat. Vége a háborúnak, de
arat a halál spanyolnátha formájában,
öngyilkosság, erőszak, sőt gyilkosság
súlyosítja a városban élő
lakosságot.
Kati
próbálja kiszámítani a jövőt,
mindig ahhoz húz, akit győztesnek vél, aki majd
egyengetni tudja az üzletet, a
csonka család életét. Férfiaknak
szánt kegyeit is ennek rendeli alá. Céljai
közt legfontosabb, hogy Inci lányát jól adja
férjhez, nem érdekli, hogy a lány
a félig román Sándor /Alexandrut kedveli,
és az érzelem kölcsönös. Viszont
amikor a politikai helyzet a románoknak kedvez, beleegyezik a
házasságba, ám
Smaregla rendőrkapitány (Gazsó György)
sikertelen jövőt jósol a fiúnak. Az asszony
drasztikusan vet véget a bimbózó
kapcsolatnak.
Az
eldurvuló
helyzet még szörnyűbb
dolgokat is hoz. Román katonák látogatást
tesznek a kocsmában, ami alkalmat ad
Inci és Irén (Berkó Boglárka
(e.h.)
megerőszakolására, Kályha Kati
távollétében. S kiderül, ki az, aki a
legtöbb
hasznot húzza a győztes román világ
kínálta lehetőségekből: az a Rákóczi
városházi titkár (Rusznák
András),
aki egy szempillantás alatt képes volt váltani,
nevét románosítani, ezzel
pozícionálva saját magát az új
éra berkeibe lépve.
Kétségtelen,
hogy a szerző epizódjai
valahol összeérnek, egységet alkotnak, ám
marad több hézag is a cselekményben.
Az utolsó jelenet néhány hónappal az 1918
végi tragikus események után
játszódik. A rendezés egyik sajátos
ötlete, hogy a közben meghalt személyek
haláluk után fehér ruhában, rizsporos
arccal megjelennek a színen „asztrál”
testben, vagyis az élők számára láthatatlan
módon. Meglepetéssel vesszük észre,
hogy Kályha Kati is a holtak birodalmában van már,
Czárral, Cafkával,
Sanyi/Alexandruval, Bácsival együtt. Kati
halálának körülménye homályban
marad,
de azt sem tudjuk, Irén kinek a gyerekét hordja, vagy
Tamás, Kati fia hogyan
szabadult ki a román letartóztatás után. Az
élők mintha megbékéltek volna az új
helyzet adta valósággal, a kocsma most Doma
Mihályé, ő osztja az „ingyen” bort
Sporinak, ő próbál mindenkivel jóban lenni,
így Stoll Zoltán festővel (Porogi
Ádám), aki csodával határos
módon
menekült meg üldözői elől.
Szálinger
Balázs megpróbált
igazságot osztani a partiumi város
válságos, háború után kialakult
helyzetét
segítségül véve. Ehhez a korabeli
sajtó anyagát vette segítségül, amely
hitelesen rajzolja meg a bizonytalanságban élő, korszak-,
és uralkodóváltásról,
birodalmak összeomlását nem érzékelő
lakosság végtelen
kiszolgáltatottságát. Jó
románokat és rossz magyarokat látunk, az előbbiek
szenvednek, utóbbiak
nyerészkednek, átállnak, árulják a
hazát, vagy meghalnak. Kati is ilyen, nem
pozitív hős, csak jól akar járni.
Néhány
kiváló színészi alakítást
látunk. Kováts Adél a tőle megszokott
formát hozza ebben a „Kurázsi
anyácska”
szerepben. Hozzá képest mindenki epizód figura,
közülük a Sporit játszó Pál
András, a festőt játszó Porogi Ádám
alakítása kiemelkedő. Cafkát ezúttal
beugróként Lovas Rozi játszotta
átéléssel, a beugrásból semmit nem
venni észre. Jó
alakítást nyújtottak rajtuk kívül
Berényi Nóra Blanka (Inci), Baki Dániel
(Sanyi/Alexandru), Nagypál Gábor
(Bácsi), Rusznák András (Rákóczi), László
Zsolt (Czár). További szereplők: Nagy Márk
(Tamás), Sas Zoltán (közrendőr), Schneider
Zoltán (Doma Mihály), Gazsó
György
(Smaregla), Berkó Boglárka (e.h.)
(Irén), Polák Ferenc (e.h.), Tóth Dominik (e.h.)
(román katonák).
Dramaturg: Hárs
Anna, a rendező munkatársa: Perényi Luca.
Bemutató
előadás: 2022. december 18.
Megtekintett
előadás: 2023. január 14.
Budapest,
2023. január 16.
Megjelent a Kláris 23/4. számában.
Földesdy
Gabriella
