SZÍNHÁZ

A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR

Nemzeti Színház

Brecht 1945-ben, az USÁ-ban írt színdarabja Grúziában, egyik szovjet tagköztársaságban játszódik, mégpedig háborús időkben. Bár fontosak a darab néprajzi vonatkozásai is, a cselekmény leginkább a salamoni példázatra és egy kínai legenda motívumára épül. Ezúttal Avtandil Varszimasvili grúz rendező elképzelésében láthatjuk a jóságról szóló drámai példázatot, aki – maga is grúz nemzetiségű lévén – megpróbálta a brechti alapműről lefejteni az ideológiát, másrészt a híres-hírhedt elidegenítési effektusokat, és csak az emberi érzelmek bonyolultságára koncentrál. A zenei illusztrációt is otthonról hozta (Gia Kancseli).

Az epikus felépítésű színdarabot két részben játsszák. Az első rész Gruse, a fiatal, szerelmes konyhalány vesszőfutását kíséri végig, amelyben a magára hagyott kisfiút magához veszi, és mindenáron megmentéséért küzd. Ezt csak úgy tudja megtenni, hogy a gyermeket sajátjaként gondozza, és magáénak is tekinti. Még az sem rettenti el, hogy ő és a gyermek állandó életveszélyben vannak, üldözik őket, ráadásul egyetlen szerelmének, Szimonnak hűséget esküdött: akkor lesznek egymáséi, ha Szimon visszajön a frontról. Gruse ártatlan és tapasztalatlan lány létére a legelhivatottabb anyának bizonyul, anyatigrisként küzdve a más gyermekéért. Még névházasságot is köt egy haldoklóval, hogy ne az ég alatt kelljen aludniuk. Majd mikor szerelme visszatér, kellő magyarázattal kell szolgálnia, hűséges maradt-e szerelméhez, s akkor kié a gyermek, és miért vette magához?

A második rész a bíróságon játszódik, ahol eldől, kinek ítélik a kis Mihailt. A játéknak itt válik óriásivá a tétje, csak akkor éljük meg a döntés katarzisát és egyben igazságos voltát, ha ezt a rendezés és a színészi játék el tudja hitetni velünk. Ekkor ismerjük meg a színdarab kulcsfiguráját, Azdakot, aki írnokféle, jegyző inkább, mint bíró, de ő ítélkezik ez ügyben. Azdak nem tanult, nem képzett értelmiségi, inkább egy jelenség, akiben nincs sem gőg, sem nagyravágyás. Viszont jól ismeri a vele egyívású emberek érzéseit, szokásait, lelkületét, ösztönösen hozza meg döntését, amely a krétakör segítségével nyitva hagyja a döntést. A gyermekhez való jogot a két asszony harcolja meg egymással, és kényszeríti ki a végeredményt valódi harc és szóbeli vita nélkül.

A grúz rendező annyira komolyan vette saját elképzelésének maradéktalan megvalósítását, hogy az előadás díszleteit és jelmezeit is ő tervezte. A színpad közepét üresen hagyja az átvonuló szereplők vonulását szabaddá téve, míg a menekülés, a hajsza, bujdosás, rejtőzés számára egy emelvény áll rendelkezésre hatalmas faajtókkal, ezeknek oda-, és visszatolása teszi élővé, izgalmassá, sőt átélhetővé az eseményeket. Mindezt néhány tárgy egészíti ki, mint az óriás faalkotmány, egy guriga, amely átszállítja Grusét és gyermekét egyik partról a másikra, vagy a halottas ágy, amelynek felállításával a haldokló Joszif álló helyzetbe kerül, és a pap összeadhatja őt Gruséval, aki ekkor úgy érzi, megtalálta a megoldást. Joszif később meggyógyul, és követeli az esketés által elnyert férji jogait.

A rendezés igen gyors tempóban pörgeti az eseményeket. Ebben segít a rendkívül szuggesztív grúz népzene, a szereplők mozgásának koreográfiája, az időnkénti táncbetét. Utóbbit egyszer sem érezzük feleslegesnek vagy erőltetettnek. Az összhatás a jóság erejéről revelációként hat, és megrázó élményt nyújt az ott ülő nézőknek.

Varszimasvili a színészeket is kézben tartja, a sok mozgás, a hatalmas iram, az egy főre kiosztott, sok esetben három-öt, sőt egy esetben hat (!) szerep fizikai megterhelést ró rájuk. Érezhetően mindegyikük szívvel-lélekkel hajtja végre az utasításait, nem kényszerből.

Igen jó választás volt a két főszerepet játszó színész. Katona Kinga bájos ártatlansággal, de emberfeletti erővel küzdi végig az általa megmentett gyermek megszerzését. A bíró előtt nincsenek is érvei, csak az elszántsága, az ösztönös jósága által válik győztessé. Alakítása csupa érzelem a küzdelem mellett. Szász Júlia játssza Natellát, a gyermek vér szerinti anyját, jól fejezi ki a lényében rejlő gyengeséget, emiatt veszíti el kisfiát, s mikor visszakéri ügyvédje segítségével, már csak a gyermek által örökölhető vagyon miatt teszi. Trill Zsolt Azdak szerepében sokáig minket is megtéveszt: hogyan lesz képes rongyos ruhájával, mezítelen lábával, zavart beszédével igazságot tenni olyan ügyben, amihez nem ért. Nemcsak szüntelen beszéde, hanem motollaként való viharszerű mozgása teszi kerekké az alakítást. Számos jó alakítás született még, mint Borbás Roland szerelmes Szimonként, Farkas Dénes, akinek négy szerepéből az ügyvéd sikerült a legjobban, Szűcs Nelli púpos anyósként, szöcske mozgásával kivételes színfoltja az előadásnak, Herczegh Péter a haldokló, majd feléledő férj szerepében emlékezetes, Szép Domán igazi gengszter formáját hozza mind a négy katonás szerepében. További szereplők: Berettyán Sándor (kormányzó), Szarvas József (Gruse bátyja), Kristán Attila (Salva), Varga József (hat különböző karakter), Kovács S. József, Szilágyi Ágota (m.v.), Martos Hanga (e.h.), Madácsi István (e.h.).

Dramaturg: Kozma András, rendezőasszisztens: Kernács Péter.

Bemutató és megtekintett előadás: 2023. január 7.

Budapest, 2023. január 10.

                         Földesdy Gabriella