Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MEZÍTLÁB A PARKBAN

Belvárosi Színház

Vígjáték a javából… Feltehetően sokan látták a régi sikeres filmet, de mindig más élőben színpadon látni.

A darab és az előadás is összességében egy fontos érzelmi fejlődés-ívet mutat: a szerelem kezdetekor a sajátjuktól merőben eltérő tulajdonságokat értékelik a másikban, ami előbb-utóbb ellentétjébe fordulhat, egyre inkább idegesítő a másiknak. Ám jó esetben mégis ráébrednek, hogy pontosan mégis erre van szükségük, éppen ezeket az értékeket keresték a másik emberben. Erre azonban az előadást látva utólag ébredünk rá, annyi minden más mozzanat, jelenet-fordulat elfedi ezt. Itt a lány romantikus, érzelemmel teli, hirtelen, vagy talán kissé meggondolatlan habitusú, a férj konzervatívabb, nem véletlenül készül ügyvédnek.

A Mezítláb a parkban kamaradarab, jól berendezett színpadon láthatjuk: legfelső emelet egy régi házban, de nem padlástér, az még fölöttük van. Ott is laknak. Itt még nem érkezett meg a bútor, üres a nappali, de belső lépcsők már eredendően szolgálhatnak „bútorként”. Lift persze nincs, így nehéz feljutni az ötödik emeletre. Részben azért választotta a friss feleség (Corie Bratter – László Lili) – hatnapos házasok –, hogy többek között a mama (Mrs. Banks – Kerekes Éva) ne jöjjön oly gyakran… Így nehezen ér fel a telefonszerelő (Ficzere Béla), később a bútorszállítók, utóbbiak nem is érnek fel a legfelső emeletre… A mama azonban mégis hamarosan megjelenik, és nem is utoljára. Ez a lakás-ügylet az első olyan döntés, amit lánya önállóan intézett, valóban elég „érdekes” a nem túl nagy lakás – a tető lyukas, amit azért sem vehettek észre, mert csak egy harmadik emeleti lakást nézhettek meg korábban a férjjel (Paul Bratter – Rohonyi Barnabás). A férj is nehezen ér fel, de ha muszáj, gyorsan megjárja az üzletet, hogy legalább ital legyen otthon. Konyha sincs, csak egy tűzhely, ami alig működik, később leég. Február van, hideg – de a fűtés sem működik. És kád sincs, amit a férj igen hiányol.

A telefon tehát az első darab, amit birtokolnak. Kissé mesebeli fordulat, hogy bár csak Corie és a szerelő ismeri a telefonszámot, este már keresik a férjet az ügyvédi irodából… de ezen könnyen túllendülünk.

Külön vígjátéki szál a padlástérben lakó érdekes-fura ember, Victor (Victor Velasco – Epres Attila), aki számos nyelvet ismer, számos országot bejárt, kellően sportos alkatú, és persze éppen (?) nincs pénze – és, bármenyire is meglepő, igaza lesz a lánynak, hogy a visszahúzódó, szerelmet kerülő, de amúgy dekoratív anyja és a férfi valóban jól kijönnek egymással valami másik, külön világban, amiben közrejátszik egy albán (?) vendéglő albán italának furcsa hatása. Az albán vendéglőben (kocsmában?) valamennyien ott vannak este (amit természetesen mi nem látunk) –, így aztán Victor a lánnyal, aki szintén tetszik neki módjával, két szólamban és tökéletesen elénekelnek egy albán népdalt nyilván albánul, amit merev részegen amúgy lehetetlen lenne…

A tényleges történésekről felesleges írni, azt mind látni kell – a fordulatokat, érzelmi kitöréseket, az egymás fejéhez vágott „vádakat” a két fiatal között, ami hirtelen, ittasan, az éjszaka közepén vezet válási szándékukhoz kétheti együttélés után, amiből, tudjuk, 6 napot máshol töltöttek. A rosszízű viták után, (átmenetileg) elveszítve Pault, részben az ismét előkerült mama tanácsára, Corie mégis megvallja férjének, hogy – persze – szereti, a férjnél ez még egyértelműbb. Hiszen a hidegben (februárban) mégis lement mezítláb sétálni a parkba, amire korábban nem volt hajlandó, mert az értelmetlen dolog. Most pedig már képes kimászni a ház mellvédjére is, ahová Corie kétségbeesett aggódással utána mászik. Mi pedig mindezt az óriási ferde üvegablakokon át láthatjuk, hiszen ez egy ilyen „érdekes” lakás.

Kocsis Gergely rendezésében két részben láthatjuk a vígjátékot, ami, ismétlem, egy alapigazságra épül: sokszor akkor értékelünk valamit vagy valakit, amikor elveszítjük, vagy felmerül annak lehetősége, hogy elveszíthetjük.

Kiváló a játéka a mamának is, a zárkózott asszonyból életvidám, kalandvállaló megfiatalodott nő lesz. Victor, a férfi végig rejtélyes, kedves, laza. Az „öltönyférj” pedig talán kevésbé nyársat nyelt ügyvéd lesz a jövőben…? Hiszen még csak kezdő az ügyvédi pályán is.

A díszlet időközben kiegészül kanapéval, fotelekkel, dohányzóasztallal, kerül állólámpa és szőnyeg – a lakberendezést a felső lakó vezényli le a férj elmondása szerint.

A telefonszerelő még egyszer kénytelen felmászni az ötödik emeletre, mert a férj kirántja a telefonvezetéket a falból, amikor a telefon újra csörög – mivel már veszekedésben-vitában állnak a feleséggel, nem óhajt beszélni senkivel. Így aztán rövid ideig a telefonszerelő is a házaspár vitájának részévé válik, de tanácsára nem kíváncsiak.

A feleség életszerepe feltehetően a háziasszonyi lenne/lesz, gyereket még nem akar – ez azonban nem hangsúlyos.

Végül nemcsak a fiatal házaspár, hanem az anya és a felső lakó is egymásra találnak, ahogyan azt a lány eleve is szerette volna. Mi pedig értékeljük a humort, a derűt, az életigenlést.

Érdekesek a jelmezek, a lányé valóban lezser jó színekben, könnyed hosszú nadrágokkal, de bunda is kerül rá, mint az elegánsabban öltözött mama esetében is. A férj természetesen öltönyös, a felső lakó öltözete kirívó még színeiben is. Pető Kata tervei.

Hangsúlyos a zene a megfelelő pillanatokban, Mátyássy Szabolcs munkája.

Díszlettervező: Zöldy Z Gergely.

Neil Simon darabját Zöldi Gergely fordította.

Producer: Orlai Tibor.

Bemutató: 2023. január 7.

Megtekintett előadás: 2023. január 6.

Budapest, 2023. január 7.

                       Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©