Az eredetileg
három
felvonásos művet* két részben
láthatjuk „zenés dráma”
műfajmegjelöléssel a Pesti
Színházban ifj. Vidnyánszky Attila
rendezésében. A színlap
elején mindjárt a „három nagy
öreget” (a „háromkirályokat”)
tüntetik fel –
„öregek” a színészi múltjukat
tekintve. Az előadás végül Kern András
(mint Gáspár) betegsége miatt Rudolf Péter
beugrásával valósult
meg, akit a másik két „öreg”
(Menyhért – Hegedűs D. Géza, Boldizsár
– Lukács
Sándor) – öltözéküket tekintve
valóban „öregek” – magukhoz
öregítik. A vetítővásznon
pedig Lukács Sándor és Hegedűs D. Géza
fiatalkori fotóit láthatjuk.
Több
szempontból
érdekes a rendezés. Egyrészt a költő ifjak
(Sándor – Gyöngyösi Zoltán,
Károly – Horváth Szabolcs) nagy
vidámkodása lakásavató
ürügyén, másrészt
A virágáruslány (Kútvölgyi
Erzsébet) életkora, utóbbi megoldás az
idő
múlását nagyszerűen érzékelteti
már a darab vége felé, amikor a
háromkirályok
ismét megjelennek ugyanúgy idősen, de így
immár Júlia (Varga-Járó Sára
e.h.) is időssé lényegül át;
harmadrészt bár tudjuk, hogy Bálint (Ertl
Zsombor) megfagyott a hóban, nem ért haza,
mégis megjelenik a színen, végül
Henker Frigyes százados (Csapó Attila) lelövi
előttünk, nézők előtt
„végérvényesen” és
mellbevágón, miközben Júlia, majd
személyét mintegy átvéve a
(volt) virágáruslány, kezében a
teáskannával és
teáscsészével, egyre vár…
A fiatalok
bolondozása
a kissé talán kesernyés
„lakásavatón” az üres,
óriási lakásban sem felhőtlen,
beárnyékolja a (közelgő, vagy már
folyó) háború. Mégis megértjük,
amikor
egyikük legnagyobb bánata, hogy csak az
íróasztalfiókban lapulnak versei, nincs
reménye kötetének kiadására. A
„főítész” az újságbeli
kritikájában leszólja
Bálint versét is, sőt várhatóan még
el is ítélhetik, amiért nem tetszik neki a
háború – a közben megjelenő Dr. Szegilongi
bíró (Hirtling István) azonban
megsúgja neki, szabálytalanul: az igaz, hogy legfeljebb 1
hónapot kaphat érte
felfüggesztve, ám most már minden
kihágást jelentenie kell a katonai
parancsnokságon. Bálint talán érti ennek
súlyosságát, a többiek, beleértve
Júliát is, mintha nem is hallanák.
Melitta, a
bíró felesége
(Nagy-Kálózy Eszter) éli
világát, imád férje
bírósági tárgyalásaira
járni, imád színészkedni, énekelni,
a háború kitörése után, annak
előrehaladtával
azonban hadiárvákat kezd istápolni;
végül elhagyja Magyarországot („Isten veled
Budapest, te édes…”).
Az üresnek mondott
lakásban azonnal megjelenik Viktor (Orosz Ákos),
aki a bútorok nélküli
lakást szerezte a fiatal házaspárnak. A
kedélyes férfi, mint kiderül, a
költészet
helyett, ami nem hoz pénzt, száz másféle
állást, szélhámosságot
elvállalt
pénzért, és főleg, szereti Júliát
akár még úgy is, hogy Júlia a
férjét szereti.
Gyakorlatilag azóta is velük lakik, megszerez ő mindent,
nemcsak vajat, de a
behívó alól is felmentést Bálint
számára – ha megfizeti a 600 pengőt.
Bálintéknak nincs ennyi pénzük,
különösen nem erre a célra! – a
háború javában
folyik, és a tífuszból csodás módon
felgyógyulva a frontról visszatért
barátjuknak, akinek nem adták ki addig a verseit, sőt,
bár haláláról szóltak a
hírek, senki nem írt még nekrológot sem
– Bálint a munkaszolgálata alóli
felmentésének
árát (könyveit adta el) az ő számára
fizeti be egy nyomdának, hogy kiadják a verseit…
mert eleve nem is vállalja, hogy megvásárolja
saját felmentését. Most 600
pengő, legközelebb ki tudja, mennyi, ő meg csak lapulhatna.
Bálint a fronton,
vagy
onnan hazafelé sem rendelkezik semmivel, ami
segíthetné őt a hazajutásban. Ez
világosan kifejeződik, amikor a három
„király” énekel, jelesül a
harctéri
etikettről ál-kedélyesen, ő pedig egészen
elkülönülve ül tőlük, de emellett
világosan
tudtára is adják
„élhetetlenségét”.
Radnóti
alakjára több
momentum egyértelműen utal. Ő valóban sohasem
fordította le Apollinaire „Búcsú”
c. gyönyörű ötsoros versét („Letéptem
ezt a hangaszálat”), csak folyton ott járt az
eszében az öt sor dallama (Vas
István fordításában halljuk
végül), lelövése nyilvánvalóan a
költő halálára
utal, Gáspárnak, akinek a rájuk bízott vers
első sorát kellene tudnia, egyszer csak
az utolsó sor jut eszébe, a Hetedik ecloga záró sora:
„nem tudok én meghalni se, élni se
nélküled
immár”. (A pontos életrajzi adatok most
természetesen mellékesek.)
Fontos, bár szinte
bagatell problémának is tűnhet a vita a
humanizmusról (mit csináljanak egy
gyilkossal); a két költő Ákos
„vezényletével” teljesen belefeledkeznek a
planta
tea, majd más termékek reklámszöveg
gyártásába, bár eredetileg Bálint
megmentéséhez akarták eladni a reklámot.
A háború, a
korszak
pedig vésztjósló. Viktor sem képes
felülemelkedni ezen, bármennyire is fürge az
észjárása. Az ő élete is veszélyben
van Budapesten: akitől a katonaruhát
„szerezte”, szintén a halállistán van,
neki is menekülnie kell. Júlia azonban
nem megy vele semmiképpen – ő csak vár. Ez
a dolga. Mert Bálintnak haza
kell jönnie. Nem akarja, nem tudja elhinni férje
halálát, bár az emlékek, a
„Hahó!!!” képei egyre távolodnak,
míg végül Bálint alakja
képzeletében már nem
jelenik meg…
Jellemző alak a
Légós
(Zoltán Áron), aki a „helyi hatalmat”
képviseli mindenáron, ő mondja
meg, mi tilos (szinte minden), és a
besötétítést kéri számon akkor
is, amikor már
az egész város lángol.
Mennyi lehet 22
óra?
Ennyi ideje volt Bálintnak, hogy a behívó
átvétele után jelentkezzen a
kaszárnyában… Nehéz még
belegondolnia is annak, aki már megélt hasonlót:
természetesen ha nem is bevonulást, de
mindenképpen bármilyen elválást, annak
utolsó napját, óráit.
Az idő…
Júlia
megállítaná az időt, A
virágáruslány idős kora ellenpontozza ezt. Idősek
a
háromkirályok is, akik ha megjárták is a
frontot, bizonyára korábbi éveikben.
Különös
hangsúlyt kap
most, az orosz-ukrán háború
árnyékában a dal a békéről…
Van min
elgondolkodnunk.
Ragyogó a
héttagú zenekar,
a zenészek egy sorban a színpad előtt foglalnak helyet.
Pontosak az énekek
(dalok), kiváló a mozgás, vannak nagyon dinamikus
részek és vannak líraiak,
nyugalmasabbak is. Van benne humor is elég, Melitta alakja
különösen az elején,
az elpattant kávéfőző lombik(üveg), de a
bíró mint jelenség is részben
szórakoztató. Emlékezetes marad a planta tea**-reklámjelenet
is. (Nem beszélve arról, hogy ezen a
napon éppen véget ért közben a foci
VB, a vájtfülűek megtudhatták a
háromkirályok beszólásaiból, hogy
Argentína
győzött.)
Ugyanakkor kezdettől
fogva
ott a tragikus felhang, elsősorban Bálint alakjában
(Radnóti halál érzete),
amit a végkifejletig megőriz. Összességében
természetesen lehangoló és megrázó
az előadás, olykor megtoldva még a felbúgó
szirénákkal is. Nem véletlen, hogy
az előadást 14 éven felülieknek
ajánlják!
A díszlet
egyszerű: az
üres térben elöl egy rácsos radiátor,
amire könyveket is lehet pakolni, és
főleg egy régi, még működő telefon van rajta az
elején – később Júlia már úgy
emlékszik,
hogy nem is volt telefon. Az önmagában nagy teret
Bálint az előszobának véli,
amiből a „termek” nyílnak.
A katona szerepét Dengyel
Iván játssza.
Látvány:
ifj.
Vidnyánszky Attila, szcenikus: Juhász Zoltán,
installációk: Csapó
Attila, irodalmi munkatárs: Kovács Krisztina,
zenei vezető: Mester
Dávid.
Jók a kelmezek is,
mindegyik különleges, a szerepnek nagyon megfelelő,
plasztikus.
Rendezőasszisztens: Patkós
Gergő.
Bemutató: 2022.
december 17.
Megtekintett
előadás: 2022. december 18.
Budapest, 2022. december
21.
–––
*„Az Egy
szerelem három éjszakája musical
három felvonásban, utójátékkal;
ebben a műfajban az
első magyar alkotás. Az ősbemutató színlapja
„egy nemzedék lírai requiemjeként”
határozta meg a darabot. Zenéjét Ránki
György szerezte. Szövegkönyvét Vas István
1957-ben megjelent Elveszett otthonok.
Elbeszélés egy szerelem környezetéről c.
műve nyomán Hubay
Miklós írta. A dalszövegek Vas
Istvántól származnak. A mű a magyar
színháztörténet egyik klasszikus
értékévé vált.” –
Wikipédia
**Planta
magyar tea: mesterségesen ízesített és /
festett szederlevél)
Györgypál
Katalin
Megjelent a Kláris 23/3. számában.
