Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZEGET SZEGGEL

Vígszínház

Rendesen azok közé a Shakespeare-darabok közé tartozik, amelyekkel a színházak nem tudnak mit kezdeni, ezért ritkán láthatunk belőle új rendezést. Macerás jelenetek, még a műfaja is kérdéses. Én a színművek közé sorolnám, a színház a „dühös vígjáték” elnevezést adta neki. 1603/1604 táján keletkezett, szerzőjének ekkorra már kevés illúziója maradt az emberi természet megjavítását, az erkölcs „rohamos” javulását illetően. A Vígszínházban most Nádasdy Ádám fordítását Rudolf Péter rendezte, de még ebből is vígszínházi változat készült, amelyet Hársing Hilda dramaturg és Rudolf Péter rendező-igazgató jegyez.

A Szeget szeggel felfogható „félresikerült” tragédiának is, ugyanis a cselekmény számos pontja a tragikus fordulat lehetőségét rejti magában. A végzetes helyzetek a befejezésre „jóra” fordulnak, hőseink beeveznek a házasság kipróbált kötelékeibe, mégis sok kérdés marad válaszolatlanul. Hiányérzetünket bölcselkedésekkel űzzük el, hogy megnyugodjunk.

Bécs uralkodója, a Herceg, megundorodván a város morális züllésétől, elmenekül, és hatalmát átadja a feddhetetlen Angelónak. Mivel ő maga nem tudta saját törvényeit érvényesíteni, rábízza a feltörekvő fiatalemberre, miközben ő maga álruhában a helyszínen marad, hogy szükség esetén beavatkozzon. Szerzetesi álruhája jó szolgálatot tesz, számos esetben vigaszt nyújt a bebörtönzött Giuliettának, a halálba menőknek, a kétségbeesett apácajelöltnek, és hallgatja Lucio szitkait az illegalitásba vonult Herceg viselt dolgairól. Ám a tét sokkal nagyobb, mert a mindenki által becsült Claudiót kell megmenteni Angelo halálos ítéletétől. Azért ítélik halálra, mert szerelme gyermeket vár tőle, és még nem házasok.

Ezen a ponton megbicsaklik a történet, hiszen még a szigorú középkorban is elég volt, ha a „vétkes” csábító feleségül vette a megejtett lányt, a dolog el volt intézve. Hiszen Claudio nem él házasságban, nincs akadály. A dolog akkor válik még cifrábbá, amikor Angelo épp ugyane bűnt akarja elkövetni Claudio húgával, Izabellával, aki ezzel a bátyját mentené. (Kettős mérce – mostanában ezt így hívjuk.) A cselekmény ezek után még több csavarral tűzdelve halad a végkifejlet felé. Igaz, hogy Claudio megmenekül, szerelme kiszabadul és házasok lesznek, de Angelo azzal bűnhődik mindössze, hogy az öt éve elutasított menyasszonyát most muszáj feleségül vennie. És Izabella? Lemond az önként vállalt apácalétről, hogy a Herceg felesége legyen? Talán igen.

Rudolf Péter rendezése kicsit megfricskázta ezt a kérdőjeles történetet. Khell Csörsz díszlete egy cirkuszi porondot imitál (el is hangzik a Hercegtől: Kezdődjék a cirkusz!), ahol fiatal közönség ül és végignézi az előadást. A díszlet szerves része egy óriási ovális tükör, amibe két főhősünk gyakran belenéz, hogy erőt merítsen belőle. A szereplők pedig mutatványosok benne, azon igyekeznek, hogy nekünk, a nézőtéren szórakozást nyújtsanak. Kezdetben fel is vonulnak a város kriminális alakjai, prostik, stricik, naplopók, valamint Keféné, a bordély kerítőnője. Velük szemben pedig a rendfenntartó szervezet „munkásai”, a parancsnokuk, és a pótolhatatlan polgárőr: Könyök. Utóbbi szövegét a dramaturgia elképesztő nyelvi anomáliákkal töltötte meg, összekeverve a hasonló kifejezéseket (proklamáció/provokáció; ováció/ovuláció stb.). A darab nyelvi közege egyébként is minapi közbeszédünkhöz hasonlatos, semmint a klasszikus irodalmi nyelvhez. Időnként megüti fülünket néhány jól ismert kifejezés (járvány, háború, infláció, termál spa), vagy egy-egy szereplő pofátlan szemtelensége, durvasága, s nagyon itthon érezzük magunkat.

Marad-e valami, ami a látványon, mókás ki- és beszólásokon kívül megmarad, túlmutat a szórakoztatás gyönyörein? Sajnos nem sok. Nem könnyű az amúgy is túldimenzionált történetbe belelátni mai valóságunkat, és bölcselkedni a mondanivalón, illetve kérdőjelekkel illetni a már Shakespeare-nél sem egyértelmű jelenségeket. Ami megszívlelendő üzenet az előadásból, az inkább a hatalmon lévőknek szól: érdemes a szokásosnál gyakrabban tükörbe nézni és elgondolkodni, méltányos és igazságos-e mindaz, amit teszek? Rendelkezem-e önkritikával? Az üzenet másik fele talán a notórius rágalmazókhoz szól, akik felelőtlenül vagdalkoznak, bemártanak sokakat (Lucio rágalmazó szavai), nekik mindenképp jár büntetés. A többiek büntetése nem súlyos, inkább lelki trauma, nem testi szenvedés. Értjük.

A leghálásabb színészi feladat Fesztbaum Bélának jutott, aki teljesen átadta magát az oktondi sültbolond rendőr (Könyök) eljátszásának. Hálás feladat Ötvös Andrásé (Lucio) zabolátlan fenegyerekként, vagy a tájszólásban beszélő Kövesi Zsombor (Pompó) szófogadó striciként. Legnehezebb dolga Stohl Andrásnak volt (Angelo), idegen is maradt tőle ez a gonoszságra képes, ám néha önmagát ostorozó figura. Kevéssé magyarázható tudathasadás az övé. Seress Zoltán (Escalus) tétovázó minisztere sem találja igazán helyét, ahogy Bölkény Balázs (Parancsnok) sem, szinte szótlanul játssza végig a „főrendőrt”. Legjobban Balázsovits Edit (Mariann; Keféné) találja fel magát a testre szabott kettős szerepben, hasonlóan a végletes két karaktert alakító Borbiczki Ferenchez (szerzetes, hóhér). Kőszegi Ákos szinte lubickol az eredetileg is két alakot hozó Herceg megformálásában, hisz szerepe nagy részét szerzetesi álruhában játssza. Jól is bánik ezzel a „jutalomjátékkal”. Márkus Luca (Izabella) erőteljes küzdéssel hozza a mindvégig becsületét megőrző húg figuráját, játéka meggyőző, hiteles. Wunderlich József (Claudio) legszebb jelenete, amikor bevallja halálfélelmét kivégzése előtt. További szereplők: Karácsonyi Zoltán (Bernát, Habossy), Puzsa Patrícia (Giulietta), Szántó Balázs, Krasznai Vilmos (e.h.), Kovács Olivér (zsoldosok), Virágh Panna (e.h.) (apáca, Brigitta).

Jelmez: Füzér Anni, mozgás: Molnár G. Nóra, zene: Wunderlich József, világítás: Csontos Balázs, Rendezőasszisztens: Skrabán Judit.

Bemutató előadás: 2022. december 9.

Megtekintett előadás: 2022. december 16.

Budapest, 2022. december 19.

Megjelent a Kláris 23/3. számában.

Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©