Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

RÉGIMÓDI TÖRTÉNET

József Attila Színház

József Attila Színház – de bármelyik más színház – számára nagy vállalkozás mind a sokrétű tartalom, mind a szereplők nagy számát tekintve a Régimódi történet színre vitele. A József Attila Színház nagyszerűen megoldotta a feladatot minden téren – rendezés, díszletezés és természetesen a színészek részéről.

A Régimódi történet Szabó Magda egyik legismertebb műve, és nem csak családtörténet – van benne bőven az is, de történelmi szemlélet, tehetség kibontakozása, felszínre törése és megfelelő nevelés hiányában tévútra kerülése, boldogságkeresés, nők helyzete, elavult szokások, nevelési elvek mind-mind helyet kaptak az előadásban is.

A fordulatokban is bővelkedő előadásból itt csak egy-egy epizódot lehetne kiragadni. Ilyen a sánta Gizella (Kovalik Ágnes) kiállása Lenkéék válása mellett, hiszen ő valóban szereti Majthényi Bélát (Blazsovszky Ákos); fontos Lenke (Jablonczay Lenke – Kónya Merlin Renáta) csendes megjegyzése, nem tehet arról, hogy teste nem képes elfogadni ezt a férfit (frigiditás-téma); vagy hogy az ifj. Hoffmann (ifjabb Hoffmann József – Lábodi Ádám) nem mer kiállni Lenke mellett, félti az örökséget (apja, idősebb Hoffer – Ujréti László).

Természetesen abszolút főszereplő Rickl Mária (Molnár Zsuzsanna), Lenke nagyanyja, aki csaknem folytonosan színpadon van; az egyik oldalról túl kemény asszony, nyilván kényszerűségből – hiszen volt ő szerelmes, de mennyire, ahogyan olykor utal erre –, hol szinte titokban ellágyul, de ezt is nagyon leplezi, pl. amikor kifejezetten elküldi Lenkét, hogy független lehessen válása után a városban. Lehet, hogy „csak” kalmár-lány (vagyonos debreceni kereskedőcsalád lánya), de a nagyos okos „fajtából” női-férfi sors terén is, azonnal megsejti Lenke jövőjét az új állásban, a városban. Emellett eredendően taníttatta, amennyire tőle telt. Lenke azonban igen hangsúlyosan mondja el saját nevelési elveit, ugyanakkor végül is hálás Máriának.

Az apácafőnöknő (Stillmungus Mária Margit) hozzá hasonlítva lágy, pedig mást várnánk tőle. Korlátait azonban nem lépheti át. Szerinte Lenke csak akkor lesz szabad, ha apáca lesz, ezen a világon belül azonban kibontakozhat akár írói-költői, akár zenei téren. Annyira azonban mégsem ismeri Lenkét, hogy a lány ezt nem vállalná, ez nem az ő útja.

Rickl Mária egy dologban alapvetően téved: fia, Kálmánka (Fekete Gábor) iránti rajongása teljesen tévútra viszi, hiába látja Kálmánka tehetségét a versírás terén, mégis el tudja képzelni, hogy fia sikerrel elvégzi a gráci, később legalább a budapesti Műegyetemet. Emellett leendő menyét (Gacsáry Emma – Kónya Merlin Renáta) erkölcsileg megveti amiatt az egy bizonyos éjszaka miatt, aminek gyümölcsét, Lenkét is folytonosan megszégyeníti anyja „bűne” miatt. Igaz, ha teheti, akkor a többi gyerekét is leszólja, bírálja. Sőt, tulajdonképpen mindenkit. A cseléd pedig cseléd, az ő cselédje (Klári, mindenes cseléd – Szabó Gabi), csak amikor elmegy, kérdezi meg, szerette-e őt, vagy szereti-e Gizellát, ahova elmegy. De Klári miért is szerette volna a fösvény, rideg asszonyt? Igaz, Gizellát sem szereti.

Bármennyire is szinte gyűlöli a férfiakat Mária, nem hisz már a szerelemben, és részben érthető módon csak a nehézségeket látja az életből, a fiatalok, lányai, unokája mégis a házasság, a szerelem mellett vannak; bár az is igaz, hogy abban a korban (1900-as évek eleje) ez volt a leginkább járható út egy (nem teljesen szegény) lány számára. Máriának pedig nyilvánvalóan nagy tehetsége volt a pénzügyek, kereskedelem terén, de ezt csak azt követően tehette, miután férje (Jablonczay Kálmán – Nemcsák Károly) elherdálta a vagyon jó részét, akit emiatt és más viselt dolgok miatt is kitiltott a házból, és fizetésért ő adott munkát neki. Ez megalázó volt abban az időben még különösen, de Máriát eredendő fösvénysége miatt sem szerethették.

Kálmán egyetlen esetben mégiscsak kiállt férji jogai mellett: Kálmánka esküvőjét megtartatta a teherbe esett lánnyal, nem utolsósorban azért, mert saját unokájukról volt szó; emellett ő tudatában volt a másik család, a Gacsáryak társadalmi és anyagi helyzetének. Azt azonban nem gondolta, feleségével ellentétben, hogy a fia néhány év alatt mindent elherdál, felesége, Emma pedig asszisztál ehhez.

A négyéves Kislenke (Tournecuillert Lili/Mogyoró Virág) éppen ezért is kerül hozzájuk: ezzel megszűnik az „ok”, ami miatt szülei pénzt kérnek tőlük folytonosan. Mária keménységét mutatja azonban, hogy nem is állt szándékában visszaadni a kislányt szüleinek, amit persze nem közölt akkor.

Sok dologról nem kaphatunk információt, hiszen az már végképp szétfeszítette volna az előadás kereteit. Így pl. nem ismerjük meg Margit (Kulcsár Viktória) sorsának alakulását, vagy Kálmánkáék későbbi életét. Az viszont mellbevágó, amikor 14 év után jelenik meg „Kálmánka” apja temetésén, és Lenke őt joggal csak egy idegen úrnak, férfivendégnek látja, akivel nincs mit beszélnie. 14 év után hogyan is tekinthetne Lenke apjaként Kálmánra?

Nagyon érdekes és jellemző, ahogyan Mária „társalog” a lányaival, miféle lealacsonyító jelzőkkel illeti őket, ennek nyomán meg a lányai is Lenkét. Az apa, Kálmán nagyon is jól látja, hogy Gizella jelleme (és esze) folytán kiemelkedik közülük, később meg természetesen Lenke, ha másképpen is: az agyondresszírozott, folytonosan megalázott (szeretetből vagy sem, az itt egyre megy) lány csak a legvégső esetben áll ki saját magáért, akkor viszont egyértelműen és igazán (válása, álláskeresése a főnöknőnél).

A történet mélyén azonban, megfogalmazatlanul ott húzódik a tanulság, vagy akár következmény: Mária lányai mind önállóakká váltak, Gizella szerelemből férjhez megy, Lenke is saját célját követi mind állása, mind később Szabó Elekkel kötött házassága terén. A férfinak itt még csak a neve hangzik el.

A díszlet egyszerű, a kő-jellegű, faragott lábú hosszú asztal a szintén faragott lábú padokkal és ülőkékkel, amiket talán csak a bál idejére kell eltávolítani. A háttér-függöny színének változásai kellő hangulatot biztosítanak az egyes jeleneteknek. Díszlettervező: Horesnyi Balázs.

A korabeli jelmezek nagyon jók, kirívó kis Lenke megérkezésekor a kislány kokott-ruhája, ahogyan Gizella megjegyzi; ez önmagában mutatja az eredetileg jólnevelt, úri lány, Emma megváltozását, Mária jól érzékelte azonnal Emma jellemét. A női öltözékek dekoratívak a fiatal lányokon, és igen hangsúlyosan komorak, szinte ünnepélyesek a két idősebb hölgyön (Mária, ill. Emma nagyanyja – Fehér Anna). A férfiaké különböző, Kálmáné „falusias”, Kálmánkáé laza, bohém. Jelmeztervező: Papp Janó.

Két részben, 3 órában végig figyelnünk kell, nincs üresjárat, annyira mozgalmas, hogy „muszáj nézni”. Oldalt a zenészek (Gódor Erzsébet és Ottlik Ádám) ülnek kívül a színpadon, egyikük, Ottlik bemondja, mikor hol vagyunk, hiszen olykor éveket ugrik a cselekmény. Mária a viszonylag fiatal nőből (felnőtt vagy csaknem felnőtt gyerekei vannak, Kálmánka még 18 év körüli)  korosabb, érettebb nővé válik, talán 20, vagy valamivel még több év telik el. Lenke a 16 éves fiatal, megfélemlített lányból válik céltudatos fiatal nővé, amit szintén nem könnyű megmutatni.

Az előadás egy óriási állóképpel kezdődik, mint egy családi tabló, később még két állóképet láthatunk. Számos mozzanat színesíti még az előadást, természetesen ilyen a bál (táncmester – Horváth Sebestyén Sándor), máskor is sok mozgás – Kálmánka és a szobalány (Anett – Horváth Csenge) „évődése” a szállodában –, vagy több fiatal ad egyszerre szerenádot Lenkének a bál után.

További szereplők: Charitas nővér – Auksz Éva, Aloysia nővér – Jónás Andrea, Apátplébános – Kiss Gábor, Dudek Ferdinánd – Újvári Zoltán, Orvos – Chajnóczki Balázs, Koporsós – Botár Endre, Stenzinger – Sinka Edina e.h., Lórika – Nagy Ferenc Levente e.h., Ács Lajos – Horváth Barnabás Béla e.h., Bartók Bella – Kucskár Kamilla e.h., Gerecz – Varga Levente János e.h., Halmi – Brunczlik Péter.

Dramaturg: Szokolay Brigitta, zenei vezető: Kéménczy Antal, koreográfus: Horváth Ádám.

Rendezőasszisztens: Németh Dóra.

Rendezte: Hargitai Iván.

Bemutató: 2022. december 10.

Megtekintett előadás: 2022. december 7.

Budapest, 2022. december 8.

Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©