A debreceni
kereskedőcsalád az 1848/49-es szabadságharcig
visszanyúló történetét Szabó
Magda első kézből hozta otthonról,
hiszen a saját őseiről írta az eredeti regényt. A
színművé avanzsált „régimódi
család” a megírás óta
valóságos reneszánszát éli, szinte
minden hazai színház
műsorra tűzte – többször is – az adaptált
változatot, sikeres tv-feldolgozáson
is túljutott néhány éve. A József
Attila Színház most Hargitai Iván
rendezésében mutatja be.
Vajon mi a titka ennek
az átlagosnak is, meg különlegesnek is tekinthető
családtörténetnek, benne
szifiliszes apákkal, elcsábított protestáns
lánnyal, szerelmét az apa szigora
miatt cserbenhagyó bankárfiúval, amikor ilyen
történeteket százával olvashatunk
korabeli és nem korabeli lektűrökben? Ismert
családok krónikájában, művészek
életrajzaiban a sorok között megírt titkok
árulkodnak ilyenfajta „régimódi”
történetekről, amelyek – mily meglepő –
számunkra is megrázóaknak bizonyulnak.
Ahogy Szabó Magda családtörténete is
megrázó.
Ugyanis az a
ráismerés
éri a nézőt, hogyha végignézi Rickl
Mária, a kőkemény szigorúság anyai
és
nagyanyai megtestesítőjének kíméletlen
intézkedéseit férjével, fiával
és
unokájával kapcsolatban, látszólag miatta
válnak szerencsétlenné a fiatal
szereplők. Többször el is hangzik a darabban, hogy itt az
öregek uralkodnak,
minden az ő akaratuk szerint zajlik, az ő világuk ez,
megnyomorítják a
fiatalokat. Aztán mintha a valóság mindig
helyrebillentené mindazt, amit Rickl
nagymama elrontani készült. Kiderül, hogy
kíméletlen józansága mégis jó
volt
valamire: gyerekei függetlenítették magukat
anyjuktól, saját lábra álltak, és
az unoka, Jablonczay Lenke lesz nagyanyjának a
leghálásabb. Pont ő, akitől
semmit sem várt, sőt, az anyját, Gacsáry
Emmát levegőnek nézte a kemény
asszony. Lenke is talpra állt, és elvált
asszonyként új életet kezdett egy
másik férfi oldalán.
Minden családi
esemény
egy új kihívás a családtagoknak, amelynek
kapcsán csak az emberség számít. A
gyenge és az erős, az elbukó és a győző, a
vétlen és a vétkes, mindenki
bűnhődik valahogyan, ezért nagyszerű ez a történet.
A bűnhődésből vagy a
büntetésből később új élet, új
sors születik, a régiek elfelejtődnek,
megszelídülnek.
Horesnyi Balázs díszlete minden
felesleges bútort és kelléket mellőz a
színpadon. Mindvégig egy antikizált
lábakkal ellátott hosszú asztal jelenti a
díszletet, mellette néhány hasonló
stílű szék, amire időnként egy-egy szereplő
leül. A háttér egy vászonra festett liget,
amelynek színe jelenetenként
változik a zöldtől a lilán át a
szürkéig. A díszlet szerves része a
hosszú
asztal fölé belógatott álmennyezet, amely kis
híján leszakad és eltemeti Rickl
Mária hithű vallásosságból, józan
kereskedői szemléletből, becsületből álló
világát és benne őt magát, de a
zuhanó mennyezet egyszer csak megáll a
levegőben, nem süllyed tovább. Papp Janó
jelmezei üdítő színekkel és változatos
fazonokkal gyönyörködtetik a szemet,
anyaguk nem árulkodik a minőségről.
A színdarab
óriási
színészi apparátust igényel, ha
kihagynának fontos mellékszereplőket, eltűnne a
varázs, a közeg, amelyben a történet
lélegzik, funkcionál, és hatása
kisugárzik
a közönségre. Ezt a Régimódit
csak
realistán lehet eljátszani.
Molnár Zsuzsanna alkatilag, korban,
és főként hangjának erőteljes, mély
tónusával jól szolgálja Rickl Mária
egész történetet meghatározó
figuráját.
Alakítása pozitív irányban
befolyásolja az előadást. Mindenki más az ő
játékának van alárendelve. Lenke
szerepét Kónya
Merlin Renáta próbálja hihetővé tenni,
pici légiesség hiányzik az
alakításból. Telitalálat Kovalik
Ágnes
Gizella alakítása, botja és ortopéd cipője
jelzi sántaságát, s ezzel a
segédeszközzel a színésznő nagyszerűen elő
tudja hívni a benne lévő irigységet,
a sok rosszindulatot. Kálmánka felelőtlen
könnyelműségét Fekete Gábor megrázó
emberi eszközökkel hozza színre, kissé
darabos, de meggyőző a Majthényi Bélát
játszó Blazsovszky Ákos, Szabó Gabi a kócos,
álmos szemű Klári cselédet
játssza, pikírt megjegyzései,
szeretetlensége igen mélyről fakad. Helyén volt Fehér Anna Gacsáry tiszteletes asszonya
és Nemcsák Károly öreg
Jablonczay
Kálmánja. További szereplők: Kulcsár
Viktória (Margit), Pikali Gerda
(apácafőnöknő), Lábodi
Ádám (ifjú
Hoffer), Ujréti László (idős
Hoffer), Auksz Éva (Charitas nővér), Horváth
Sebestyén Sándor (táncmester), Kiss
Gábor (plébános), valamint Chajnóczki
Balázs, Jónás Andrea, Újvári Zoltán,
Horváth Csenge, Botár Endre.
Az előadást
kétszemélyes élőzene kísérte (Gódor
Erzsébet, Ottlik Ádám), zenei
vezető: Kéménczy Antal,
koreográfus: Horváth Ádám,
rendezőasszisztens: Németh Dóra,
dramaturg: Szokolay Brigitta.
A színház
szinte erőn
felül teljesített, amikor e sokszereplős, sokjelenetes
sikerdarabot tűzte
műsorra, ám derekasan megbirkózott a feladattal.
Bemutató
előadás: 2022. december 10.
Megtekintett
előadás: 2022. december 7.
Budapest, 2022. december
10.
Megjelent a Kláris 23/4. számában.
Földesdy Gabriella
