Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

EGY HÓNAP FALUN

Kelemen László Kamaraszínház, Kecskemét

Turgenyev legtöbbet játszott színművét keletkezésekor (1850) a cenzúra nem engedte még könyvként sem megjelenni, mivel lealacsonyító módon mutatta be az orosz földbirtokos réteget, alakjukat becsületsértő módon, vagy kifigurázva ábrázolta. Az író ezek után elköltözött Franciaországba, sikereit is ott aratta, és az Egy hónap falun csak 1879-ben került színpadra Oroszországban. A színdarabot itthon Elbert János fordításában láthatjuk.

A színmű – korát megelőzve – a lélektani darabok sorát indítja el a 19. században. A szerelmi kapcsolatok bonyolultságát – főként nőknél – olyan pontossággal ábrázolja, hogy százhetven évvel később még mindig lélegzetvisszafojtva nézzük a fellángoló szerelem, a féltékenység, az elterelés, hazudozás, érzelmi bosszú elemeit, amelyek ma is elevenen élnek érzelmi kapcsolatainkban.

Mészáros Tibor rendezésében a színpadi háttérként szolgáló liget színei illusztrálják a színpadon történő eseményeket. A zöld-sárga-barna változásai, a hozzá kapcsolódó természeti hangok illusztrálják a szereplők érzelmeit. A sok őszt idéző levél jelenléte erősen hajaz a Csehov-darabok gyakori díszletére, és a történet amúgy is a Csehov-színdarabokat juttatja eszünkbe [egy parafrázissal azt is mondhatnánk, hogy Csehov Turgenyev lelkivilágából lépett elő]. A díszlet bútor elemei szinte feleslegesek, akár ott sem lennének. Jelentősége csak az üres tükörnek, illetve a kellékként funkcionáló papírsárkánynak van (díszlet- és jelmez: Ondraschek Péter).

A történet is csehovi vonásokat mutat. Natalja, az ostoba, nevetséges Iszlajev földesúr felesége beleszeret a fiatal tanítóba, Beljajevbe. A család barátja, Rakityin viszont Nataljába szerelmes, látványosan udvarol is neki, az asszony játéknak vélve az udvarlást, próbálja hárítani. Ezt a társaság észre is veszi, Iszlajev anyja tohonya fiát cselekvésre szólítja fel, hisz mindezt az önérzet nem tűrheti. Natalja – érzelmeit titkolandó - nyilvánvaló vetélytársát, a nevelt lány Verocskát ki akarja házasítani. Meg is jelenik Bolsincov kérőként, rettenetesen komikus figura, talán még nagyapja is lehetne a fiatal Verocskának. A két nő jót nevet e házasság létrejöttének távoli gondolatán is, annyira képtelennek tűnik. Csakhogy kiderül, Verocska Beljajevbe szerelmes, s talán nem viszonzatlanul. Natalja tetemre hívja a tanítót, árulja el, van-e valami köztük. A férfi tagad, és elutazását jelenti be. Na, ekkor kezdődik az igazi harc a fiatal tanító szerelméért. Rakityin megsértődik a mellőzésért, Natalja bevallja, hogy szerelmes, Verocska pedig rájön, hogy nevelőanyja csak azért akarja férjhez adni Bolsincovhoz, hogy megakadályozza a tanító és az ő egymásra találását. Beljajev búcsú nélkül elutazik, hiszen a lány, akit szeret, hozzámegy az öreg tatushoz elkeseredésében.

Mondhatnánk, hogy ilyen szomorú szerelmi kapcsolatok hálózták be a korabeli orosz társadalmat, ha a dolgok nem így működnének mind a mai napig hol szerényebb, hol drasztikusabb változatban. Efféle kapcsolatok léteznek a közelünkben is. Turgenyev a jól felépített cselekményben a szerelemre éhes női lélek alakoskodását ábrázolta kiválóan, és a férj vakságát tette nevetségessé, aki sem a gazdaságát nem vezeti jól, sem feleségét nem tudja megbecsülni (a cselédlánnyal kavarnak titokban), amolyan igazi „felesleges ember”, az orosz irodalom legtöbbet ábrázolt karaktere. Spigelszkij orvos figurája is ellenszenves módon nyilvánul meg, leendő feleségét semmire sem becsüli, szolgaként tartja majd otthon. Kiábrándító a kártyázó társaság, az anyós süket, visít, mint egy malac, amikor valakihez beszél. Szinte mindenki csal a játékban. A fiatalok pedig pórul járnak, esélyük sincs arra, hogy valaha egy pár legyen belőlük.

A színészi játék a rendezői koncepciónak alárendelt. Marcz Fruzsina (Natalja) lelki zavarodottsága határozza meg az előadás fővonalát. Minden rezdülését, bizonytalan válaszát értjük, és sajnáljuk. A Verocskát játszó Kovács Gyopár igazi érzelmi bomba, a kellő időben robban, és elsüllyeszt maga körül mindent. Koltai-Nagy Balázst teljes visszafogottság jellemzi a fiatal tanító kulcsszerepében. A lehető legkésőbb derül ki: tényleg szereti Verát. Hálátlan Rakityinnak, a visszautasított udvarlónak szerepe, Ruszina Szabolcs ezt kellő önuralommal formálja meg. Hálás szerep viszont a kiállhatatlan, süket anyósé, akit Csapó Virág remekül ad elő, Sipos Imre igen szórakoztató Spigelszkij orvosként, főként, amikor kiábrándító udvarlásával meghódítja a férjhez menni nagyon akaró Lizavetát (Magyar Éva). További szereplők: Sirkó László (Bolsincov), Fazakas Géza (Iszlajev), Venczli Zóra (Kátya), Lakatos Máté (házitanító), Koller Krisztián (inas), Varga Áron (Kolja).

A rendezés minden apróságra ügyel. Szellemes az üres tükörrel való játék, a két nő belenéz egymással szemben, és ugyanazt mondják a tükörben látottakról, Bolsincov a szemünk láttára igazítja csizmájában a kapcát, Beljajev búcsúlevelét a házba befalazva olvassa fel, és még jó pár ironikus jelenet, kiszólás, egyértelmű jelzés szobalány és földesúr közötti néma játékról. Filmes eszközként a függönyre vetítve kerül fel a darab szerzője, címe, a szünet és a „vége” felirat is cakkos keretbe téve. A zene mindig a kellő időben és hangulatban szólal meg, hol énekkel, hol gitáron kísérve a jelenetet (zene: Drucker Péter). Rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde. A hatás nem marad el, a játék fergeteges iróniája minden nézőt megkacagtat.

Bemutató: 2022. november 25.

Megtekintett előadás: 2022. november 29.

Budapest, 2022. december 1.

                     

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©