Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

JULIUS CAESAR

Székesfehérvári Vörösmarty Színház

Shakespeare tragédiája híven követi az ókori történetírók beszámolóit a Kr. előtt I. sz. egyik leghíresebb politikai gyilkosságáról, ám újból és újból kiderül, a „zsarnokgyilkosságok”- az elnökök, királyok, miniszterelnökök meggyilkolása - azóta is rendről rendre bekövetkeznek, (akár megjósolják őket, akár nem), óriási zűrzavart, polgárháborút, vagy épp évszázadra szóló titkosítást hagyva maguk után.

A shakespeare-i életműnek egyetlen olyan drámája a Julius Caesar, ahol a szereplők két kivétellel férfiak, nincs benne szerelmi szál, a két feleségnek szinte jelentéktelen szerepe van. A Bagó Bertalan által rendezett előadás ezen a tényen nem tudott változtatni, más tekintetben azonban sok újszerű megoldást láthatunk. Műfaji megjelölés helyett alcímet kapott az előadás: Egy politikai gyilkosság és annak tragikus következményei.

A tragédiát Fekete Ádám és Forgách András fordította. Már megszoktuk, hogy nem Vörösmarty fordításával halljuk, híres sora azért itt is megmaradt (Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni), egyébként élőbeszédszerű prózai nyelven beszélnek a szereplők. Már nem lepődünk meg azon, hogy 20. századi nadrág/zakót viselnek, könnyített katonai öltözetet a philippi csatába menet (jelmez, díszlet: Vereckei Rita), sőt azon sem, hogy valódi díszlet helyett egy üvegfalú belső térben hátul tükörbéleléssel játszódnak fontos háttéresemények. Az igazi meglepetés a ravatal helyett gurulószékbe helyezett Caesar-holttest, amely egy szürke kabáttal van letakarva, illetve az utca népének néhány képviselője a nézőtér néhány színpad-közeli helyszínről kiabál be, éljenez, szitkozódik, mond véleményt az eseményekről. Mai népgyűléseink hangulatát idézik a dühödt beszólások, egymás lehurrogása (látvány: Csontó András). Időnként egy kb. hatéves kislány hangja szólal meg narrátorként, röviden összefoglalva a történelmi szituáció valamelyik fontos részletét.

Bár a meggyilkolt császár a tragédia címszereplője, már a régebbiek is, de főként a mostani rendezés a merénylet után kialakult anarchia visszásságait hangsúlyozza. Főhőse Brutus, a tisztakezű és „feddhetetlen” római, aki igazsága tudatában cselekszik, mert a szabadságot már jobban szereti, mint Caesart, aki még nem rendelkezik teljhatalommal, még nem fogadta el a koronát, még nem „isten”, de lehet, hogy az akar lenni. És ez már elég ahhoz, hogy megöljék. Cassius keserűen azt kifogásolja, hogy ő egy senki maradt, Caesar viszont uralkodik, pedig korábban neki, Cassiusnak kellett kimenteni fuldokló hadvezérét a folyó sodrásából. És őt ez dühíti.

Van-e joga a „feddhetetlen” Brutusnak és társainak orvul ledöfni Caesart, amire egyébként semmi okuk nincs? Vajon nem miattuk indult el a polgárháború, nem a bosszú miatt jött létre a második triumvirátus? Az ő egymás közti csatározásuk dönti romba a Caesar által létrehozott békét, nyugodt politikai környezetet, hogy a résztvevők közül a mellékszereplő jöjjön ki győztesen és élve: Octavius, a majdani Augustus, aki hamar lesz császár, és római isten is, csak az ő hatalmát már senki nem kérdőjelezi meg, sőt uralmát aranykornak tartja.

Bagó rendezése arra világít rá, hogy kétezer év óta nagyjából így folynak a politikai merényletek, az ellenséges felek hasonló módon gyilkolják le a másik oldal potentátjait, de miért nem tanulunk a múlt elhibázott lépéseiből? A múlt ismerete és annak tüzetes elemzése mai cselekedeteinket helyes irányba terelhetné. Mégsem így van.

Muszáj említést tenni az előadás két rendkívül pozitív eleméről, az egyik a mozgás, a másik a kísérőzene. Mindenki egy előre kitervelt koreográfia szerint mozog a színpadon (Krisztik Csaba koreográfiája), ennek fontos szerepe van a gyilkosság elkövetésekor: szaggatott zenei kíséret mellett (zeneszerző: Kricsár Kamill) tánclépésekben haladva, Caesart dobálva szúrják belé késeiket. A philippi csata, ugyancsak zenével és összehangolt mozgással zajlik, aminek végén a holttestek négy lépcsőt töltenek meg. Mindez valami felkavaró, de az újdonság varázsával ható élményt tud nyújtani a nézőnek, és nem érezni benne erőltetettséget.

Gáspár Sándor egy jámbor, ellenségeinek készülődéseiről mit sem sejtő Caesart alakít, nem zsarnok, sőt mintha bizonytalan lenne saját magában, a jóst zavartan kineveti. A közelmúlt merényleteiből a Kennedy-gyilkosság juthat eszünkbe, némi hasonlóság fedezhető fel. Sághy Tamás kiváló Brutus, kétkedéseit, aggodalmait hitelesen adja elő. Sarádi Zsolt (Antonius) jól felépített, tendenciózus védőbeszédekor a legjobb, Krisztik Csaba örökmozgó Cassius, Imre Krisztián (Octavius) gyenge és jelentéktelen, minthogy szerepe szerint az. Varga Lili (Lucius) megható gyengédséggel játssza Brutus szolgáját, Kuna Károly a költő Cinnát és Stratot. További szereplők: Kádas József (Lepidus), Kricsár Kamill(Casca), Egyed Attila (Decius Brutus/Messala), Derzsi János (jós), Váradi Eszter Sára (Calpurnia), Kerkay Rita (Portia), Juhász Illés, Kozáry Ferenc, Keller János,Kelemen István,Rovó Tamás, Ács Tamás,Balogh Mihály, Szabó Miklós Bence.

Dramaturg: Tucsni András, produkciós asszisztens: Pásztor Richárd.

Közönségként van min elgondolkodnunk az előadás láttán. Még a nézőteret betöltő nagyszámú középiskolás diák is pisszenés nélkül hallgatja-nézi végig a mai politikai életre is hajazó játékot. Már régen tudjuk: Shakespeare a kortársunk.

Bemutató előadás: 2022. október 8.

Megtekintett előadás: 2022. november 22.

Budapest, 2022. november 24.

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©