Márai első
színdarabját (amelyet a Rendelés előtt
c. novellából írt át
színpadra) 1940-ben mutatta be a Nemzeti Színház
Kamaraszínháza, s játszotta
351-szer megállás nélkül. Márai sokat
dolgozott az adaptáción, mert eladdig nem
volt gyakorlata a színdarabírás terén.
Való igaz, hogy a hatáskeltés fontos
szempont volt számára, nem várt fordulatokra,
döbbenetes meglepetésekre
építette fel krimiszerűen megírt első
darabját, de ez nem ment a mélyebb
mondanivaló rovására. A történet sűrű
volta manapság is odaszegezi a nézőt
székéhez, a varázslatos dialógusok
lenyűgöző hatást keltenek.
Kiss
Csaba
rendező a három felvonást egy résszé
olvasztotta össze, imitt-amott apró
kihagyásokat, eltéréseket is találunk az
eredeti cselekményhez képest
(dramaturg: Szokolai Brigitta).
(Kádár doktor öngyilkossági
szándéka nem szerepel Márainál, és a
befejezés
eredetileg pozitív kicsengésű, mégis
behívja a rendelésre a kint várakozó
beteget, és nem a Szekeres-féle gyűjteményből
diktál diagnózisokat). A stúdió
hosszúkás, ám másik oldalról keskeny
mérete nehézkessé teszi a díszlet –
karosszék, szekrény – megfelelő
elhelyezését, és a színpadi mozgást
(Szcenikus: Derdák Roland).
A szakmai
sikerei csúcsán lévő Kádár
professzor (Quintus Konrád) fiatal
feleségével (Kovalik Ágnes)
látszólag
boldogan és gondtalanul él
luxuskörülmények között. Az állami
elismerés és az
új klinikaavatás napján szembesül azzal, hogy
szakmailag megalkuvó magatartása
miatt jutott ilyen magasra (ezt fiatalkori barátja és
kollégája veti szemére),
a sokkal fiatalabb Anna pedig éppen elhagyni készül
férjét, nem akárkivel,
hanem a mellette dolgozó tanársegéddel,
Zoltán doktorral (Lábodi Ádám).
A helyzet még tovább bonyolódik két,
egyáltalán nem
mellékes körülménnyel. A rendelőben
régóta dolgozó Pálos doktornő (Pikali
Gerda) évek óta szerelmes Zoltán
doktorba, és azt reméli, hogy a nála fiatalabb
orvos feleségül fogja venni. A
másik, váratlan körülmény Anna
szemünk előtt felfedezett gyógyíthatatlan
betegsége.
A helyzet
megoldhatatlannak látszik
Kádár professzor számára. Egy
gyengébb idegekkel rendelkező egyén ilyenkor
összeomlik, és tehetetlenül vergődik
cselekvésképtelen állapotban. Ő nem. Bár a
csalódása velejéig megrázza, egyszerre
veszíti el Annát és legjobb
munkatársát,
a tragikus helyzetet pillanatok alatt egy „modus vivendi”
helyzetté alakítja
át.
Kádár
professzor eljárása – legalább
is mai szemmel – vitatható. Annát
kímélendő eltitkolja előle végzetes
kórleletét, majd a feleségével
„szökni” készülő
tanársegédre bízza a beteg
asszonyt, amely utazás ezáltal már nem az
új szerelmesek nászútja lesz, hanem
felügyelet a hamarosan haldoklóvá váló
asszony ágya mellett. Az ötlet
zseniális, mégis borzalmas. Az élete
értelmét elvesztő férj így áll
bosszút
felesége csábítóján. Persze ő ezt
nem annak fogja fel, inkább önérzete követeli,
hogy Annáról férjként gondoskodjon, minden
költséget ő fizessen, az ő nevét
viselje életében és halálában
egyaránt. Zoltán doktort pedig szolgai minőségben
rendeli mellé, akinek ráadásul végig kell
néznie szerelme haldoklását.
A
készülő botránynak, vagy mondjuk,
a hatalmas csalódásnak különös
végkimenetele ez a megoldás. Az élet
császárai,
nagy játékosai képesek ilyesmire. Quintus
Konrád összetett alakítása minden
eshetőséget magában hordoz. Mind a nagy fájdalmat,
mint a sértődöttség
kiváltotta bosszút, mind pedig a
kényelmességet, amennyiben ő nem akarja
végignézni Anna szenvedését. Lábodi
Ádám viszont végig a „tragikus hőst”
játssza. Úgy tűnik, hogy az Annával tervezett
út – és maga a szerelmi kapcsolat
is – nem a férfi ötlete, s végképp nem
az ő kezdeményezése volt, hanem az
asszony akart menekülni az unalmas házasság
kötelékeiből, s a fiatal orvos
kötelességszerűen ment bele, hisz főnöke
feleségét nem lehetett
visszautasítani. Kérésre belemegy abba is, hogy
vége az itthoni karriernek, és
Párizsban majd újból kezd mindent. Ám
utolsó döfésként kiderül, hogy
saját
mulasztásaként nem fedezte fel Anna halálos
kórját, mégis ő kapja meg
betegként, akit majd ápolni, gyámolítani
kell. Övé a legnehezebb sors.
Kovalik
Ágnes mindazt hozza, amit
szerepe megkíván. Szép, boldogságra
vágyó asszonyt alakít, akit férje mindennel
elhalmoz, de az időt betegeivel tölti. Annának nincs
feladata híres férje
mellett, akit nem megcsalni, becsapni akar, hanem
rávilágít házasságuk további
folytatásának lehetetlenségére. Pikali
Gerda orvosnője a másik nagy vesztes
ebben a történetben. Nagy átéléssel
küzd a szeretett férfiért, akiről nem is
sejti, hogy főnöke feleségével „jött
össze”, és ezért az ő vénkisasszonyos
szerelme már nem jelent sokat számára. A
három epizódfigura (Újvári
Zoltán – Szekeres doktor, Zöld Csaba
– újságíró, Molnár
Zsuzsanna – asszisztens) jó
színvonalon egészítették ki a négy
főszereplő játékát.
Ez a
kamara-előadás jobban rávilágít
Márai színművének rejtett tartalmaira,
közelről figyelhetjük az arcmimikát, a
sokatmondó
tekinteteket. Az aránytalan és szűk színtér
azonban picit zavaró.
Jelmeztervező: Bozóki Mara, videó-tervező: Maruscsák
Dávid, rendezőasszisztens: Czipó
Gabriella.
Bemutató
előadás: 2022. október 7.
Megtekintett
előadás: 2022. november
19.
Budapest, 2022. november
21.
Földesdy Gabriella
