Franz Kafka
több mint száz éve megírta, Bodó
Viktor
2022-ben megrendezte [pontosabban már 2020-ban megrendezte
Hamburgban, a
vígszínházi bemutató most a hamburginak
itteni viszonyokra való adaptálása], ám
még mindig nem jó a kifejezés, mert Kafka
regényének
újraírásáról van szó. Az
átírás manapság igen népszerű műfaj,
készítői a régi korok problémáit,
túlhaladott nyelvezetét közelebb akarják
hozni korunk érzésvilágához, és
persze
divatossá lett obszcén szófordulataihoz.
Esetünkben így jön létre műfajként az
„elkafkásodás egy részben
álszünettel”.
Az
átírásban többen is részt vettek:
Bodón kívül még Róbert
Júlia, Veres Anna, Sibylle
Meier és Kovács
Krisztina. Az eredmény egy lendületes, sok
akrobatikával és
zsonglőrmutatvánnyal tűzdelt
„elidegenítési” összjáték,
amely végeredményében –
mily meglepő! – hasonló
végkövetkeztetésre jut, mint Kafka regénye:
Ellehetetlenült életünkben semmilyen
bizonyosság nem létezik, az egyén
kiszolgáltatott ismeretlen erőknek, életidegen
világ veszi körül, amely a
végtelenségig bürokratikus. K, a főhős sem
Kafkánál, sem a Vígszínház
díszletében nem jut be a kastélyba – ahol
állítólag földmérőnek
alkalmazták –,
de amikor a legmagasabb ponton beszél a
„főnökkel”, abban sincs köszönet, mert
a kezébe kapott kulcshoz ezernyi zár tartozik, és
nem tudni, melyikbe illik a
megszerzett kulcs.
Regény
és színdarab minden más téren
különbözik. A Kafka-regény kb.
négyszáz oldalon nyomasztó, sokszor
letaglózó
hatást tesz olvasójára, átéli a
főhős sorozatos kudarcait. Bodó Viktor
rendezése merőben más hangulatot kelt. A
nyilvánvaló logikátlanságokat, abszurd
helyzeteket átalakítja egyfelől komikus
szituációkká, másrészt
légtornász-ügyességű színészei
keresztül-kasul szántják a díszletként
szolgáló
vastraverzet (díszlet: Schnábel Zita),
másfelől az elidegenített jeleneteket
tányérdobálásba,
tollaslabda-játék
imitációjába fordítja át. Persze
ezer más módon is humorba fojtja bele a
nyomasztó elviselhetetlenséget. Filmes
eszközöket hoz színpadra, megidéz egy
forgatást, ahol szélgépek
húzzák-vonják a színészt, jót
mulatunk a „zenélő”
kapcsolótáblán, az áram keltette
rángatózásokon, a nyújtott, vagy
időnként
hadaró beszéden, a lift kezelőjének
arroganciáján. Vagyis, a mai néző
másképp
éli meg a Kafka által ábrázolt
sorstragédiát, tud nevetni rajta, túl tud
lépni
– legalább egy bizonyos fokig – rajta.
Schnábel
Zita Hamburgban A kastély
díszletéért elnyerte az évad
legjobb díszletéért járó
díjat. Meg kell hagyni, remekül funkcionál ez a
zsinórpadlásig érő, tetszés szerint
forgó vas alkotmány, amelyen belül nincs
épület. Legfeljebb egy rémséges,
kiégett épület illúzióját
idézi elénk, de lehet
összetákolt cirkuszi trapéz, lényeg, hogy a
rendezői koncepciót jól szolgálja.
A jelmezeket Nagy Fruzsina és Pattantyus
Dóra tervezte, a ruhák idézik
az 1920-as évek néhány viseletét, a női
öltözetek azonban többségében
extravagáns látványt keltenek.
Az
előadás elsősorban ifj. Vidnyánszky Attila
mozgáskultúrájára épül,
gumiemberként, ha kell, zsonglőrként, vagy cirkuszi
akrobataként ugrálja végig a 130 perc
játékidőt. A többiek nélkül ez nem
menne,
vagyis ők is részesei az akrobatikus ugrásoknak,
ám minden percre, másodpercre
van kiszámítva, ha valaki rosszul lép, vagy
elfelejt egy tatamit a lehuppanás
helyére odatenni, felborul az egész, baleset lesz, vagy
csak épp megtörik a
lendület. A kis és nagy ugrásokban részt
vesznek még Zoltán Áron (Artur)
és Karácsonyi
Zoltán (Jeremias), Bach Kata
(Frida), Orosz Ákos (művezető), Méhes
László (Schwartzer/Tanító), Szentváry-Lukács
Vajk (Sordini), Bölkény Balázs
(munkás/Barnabas/Momus). Radnay Csilla
(Kocsmárosné) egy
ellenszenves karakterfigurát alakított, valamint Kovács Patrícia (Olga/Mizzi, a
feleség) két, egymástól homlokegyenest
elütő karaktert formált meg kitűnően. Borbiczki
Ferenc (Takarító, Liftes) rezzenéstelen arccal
formálja meg a kisembert,
akinek nagy az öntudata minden
tevékenységével kapcsolatban. Hegedűs
D. Géza
(elöljáró/irodavezető/Erlanger) nem része az
„akrobata-csoportnak”, ugrások
helyett harsány kiáltásokkal,
felsőbbrendűségi arroganciával lehetetleníti el a
főhőst.
Koreográfus:
Duda Éva, koreográfus-asszisztens: Vitályos Orsolya, zene: Klaus
von Heydenaber, videó: Varga
Vince, hang: Keresztes Gábor, fény: Csontos
Balázs, rendező-asszisztens: Patkós
Gergő.
Depresszió
helyett felszabadult
nevetés, mindennapjaink felismerése egy-egy
párbeszéd foszlányban, s végül a
színház alapfunkciójának
átélése: a sikeres mutatvány
élvezete. Ezt mind
nyújtja A kastély.
Bemutató
előadás: 2022. október 8.
Megtekintett
előadás: 2022. november 5.
Budapest,
2022. november 7.
Földesdy Gabriella
