Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A KASTÉLY

Vígszínház

Franz Kafka több mint száz éve megírta, Bodó Viktor 2022-ben megrendezte [pontosabban már 2020-ban megrendezte Hamburgban, a vígszínházi bemutató most a hamburginak itteni viszonyokra való adaptálása], ám még mindig nem jó a kifejezés, mert Kafka regényének újraírásáról van szó. Az átírás manapság igen népszerű műfaj, készítői a régi korok problémáit, túlhaladott nyelvezetét közelebb akarják hozni korunk érzésvilágához, és persze divatossá lett obszcén szófordulataihoz. Esetünkben így jön létre műfajként az „elkafkásodás egy részben álszünettel”.

Az átírásban többen is részt vettek: Bodón kívül még Róbert Júlia, Veres Anna, Sibylle Meier és Kovács Krisztina. Az eredmény egy lendületes, sok akrobatikával és zsonglőrmutatvánnyal tűzdelt „elidegenítési” összjáték, amely végeredményében – mily meglepő! – hasonló végkövetkeztetésre jut, mint Kafka regénye: Ellehetetlenült életünkben semmilyen bizonyosság nem létezik, az egyén kiszolgáltatott ismeretlen erőknek, életidegen világ veszi körül, amely a végtelenségig bürokratikus. K, a főhős sem Kafkánál, sem a Vígszínház díszletében nem jut be a kastélyba – ahol állítólag földmérőnek alkalmazták , de amikor a legmagasabb ponton beszél a „főnökkel”, abban sincs köszönet, mert a kezébe kapott kulcshoz ezernyi zár tartozik, és nem tudni, melyikbe illik a megszerzett kulcs.

Regény és színdarab minden más téren különbözik. A Kafka-regény kb. négyszáz oldalon nyomasztó, sokszor letaglózó hatást tesz olvasójára, átéli a főhős sorozatos kudarcait. Bodó Viktor rendezése merőben más hangulatot kelt. A nyilvánvaló logikátlanságokat, abszurd helyzeteket átalakítja egyfelől komikus szituációkká, másrészt légtornász-ügyességű színészei keresztül-kasul szántják a díszletként szolgáló vastraverzet (díszlet: Schnábel Zita), másfelől az elidegenített jeleneteket tányérdobálásba, tollaslabda-játék imitációjába fordítja át. Persze ezer más módon is humorba fojtja bele a nyomasztó elviselhetetlenséget. Filmes eszközöket hoz színpadra, megidéz egy forgatást, ahol szélgépek húzzák-vonják a színészt, jót mulatunk a „zenélő” kapcsolótáblán, az áram keltette rángatózásokon, a nyújtott, vagy időnként hadaró beszéden, a lift kezelőjének arroganciáján. Vagyis, a mai néző másképp éli meg a Kafka által ábrázolt sorstragédiát, tud nevetni rajta, túl tud lépni – legalább egy bizonyos fokig – rajta.

Schnábel Zita Hamburgban A kastély díszletéért elnyerte az évad legjobb díszletéért járó díjat. Meg kell hagyni, remekül funkcionál ez a zsinórpadlásig érő, tetszés szerint forgó vas alkotmány, amelyen belül nincs épület. Legfeljebb egy rémséges, kiégett épület illúzióját idézi elénk, de lehet összetákolt cirkuszi trapéz, lényeg, hogy a rendezői koncepciót jól szolgálja. A jelmezeket Nagy Fruzsina és Pattantyus Dóra tervezte, a ruhák idézik az 1920-as évek néhány viseletét, a női öltözetek azonban többségében extravagáns látványt keltenek.

Az előadás elsősorban ifj. Vidnyánszky Attila mozgáskultúrájára épül, gumiemberként, ha kell, zsonglőrként, vagy cirkuszi akrobataként ugrálja végig a 130 perc játékidőt. A többiek nélkül ez nem menne, vagyis ők is részesei az akrobatikus ugrásoknak, ám minden percre, másodpercre van kiszámítva, ha valaki rosszul lép, vagy elfelejt egy tatamit a lehuppanás helyére odatenni, felborul az egész, baleset lesz, vagy csak épp megtörik a lendület. A kis és nagy ugrásokban részt vesznek még Zoltán Áron (Artur) és Karácsonyi Zoltán (Jeremias), Bach Kata (Frida), Orosz Ákos (művezető), Méhes László (Schwartzer/Tanító), Szentváry-Lukács Vajk (Sordini), Bölkény Balázs (munkás/Barnabas/Momus). Radnay Csilla (Kocsmárosné) egy ellenszenves karakterfigurát alakított, valamint Kovács Patrícia (Olga/Mizzi, a feleség) két, egymástól homlokegyenest elütő karaktert formált meg kitűnően. Borbiczki Ferenc (Takarító, Liftes) rezzenéstelen arccal formálja meg a kisembert, akinek nagy az öntudata minden tevékenységével kapcsolatban. Hegedűs D. Géza (elöljáró/irodavezető/Erlanger) nem része az „akrobata-csoportnak”, ugrások helyett harsány kiáltásokkal, felsőbbrendűségi arroganciával lehetetleníti el a főhőst.

Koreográfus: Duda Éva, koreográfus-asszisztens: Vitályos Orsolya, zene: Klaus von Heydenaber, videó: Varga Vince, hang: Keresztes Gábor, fény: Csontos Balázs, rendező-asszisztens: Patkós Gergő.

Depresszió helyett felszabadult nevetés, mindennapjaink felismerése egy-egy párbeszéd foszlányban, s végül a színház alapfunkciójának átélése: a sikeres mutatvány élvezete. Ezt mind nyújtja A kastély.

Bemutató előadás: 2022. október 8.

Megtekintett előadás: 2022. november 5.

Budapest, 2022. november 7.

Földesdy Gabriella
 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©