Nagy lehetőségek
rejlenek az ún.
„one man show”műfajban, amilyen például A
kellékes. Főhőse másfél órát
játszik egyedül a színpadon, és nem
válik
unalmassá. 2008-ban volt a bemutatója a
Vígszínházban, Kern András
kisebb-nagyobb szünetekkel azóta aratja a vastapsokat
minden előadás után. A salgótarjáni
közönség 2012-ben stílusosan
„Vastaps”-díjjal tüntette ki a
színész játékát. Mostantól a
Belvárosi Színház
ad helyet ennek a nagyon szellemes, igazi ötletekben
dúskáló monológnak.
Rendezte: Ilan Eldad.
Eberhard
Streul (1941--)
1984-ben írta meg az eredeti darabot, amiből 1992-ben egy
társszerzővel, Otto Schenkkel új
verzió készült. Eberhard
változatából Parti
Nagy Lajos magyarította és szabta a
történetet Kern András személyére, aki
önálló estként, egyszemélyes
„kabaré” szereplőjeként – ám nem
a felhőtlen
viccelődés szintjén -- adja elő a színházi
kisember vallomását életről,
színházról, a szakmáról, amiből neki
csak a „hátsó sorok egyik ülése”
jutott.
A
színpadra bejövő kellékes
gyanútlanul tesz-vesz a másnapra
előkészített színdarab díszlete
között,
bekészíti a műsorra kerülő darab kellékeit.
Közben mérgelődik, megjegyzéseket
tesz hangosan, hiszen egyedül van, a nézőtér
üres, ezen az estén nincs előadás.
Telefonon keresi főnökét, tanácsot kérne
apróbb ügyekben, ám nem veszik fel a
telefont. Mérgelődés közben veszi észre, hogy
teltházas nézőtér előtt
tevékenykedik, a színház tele van velünk,
nézőkkel, mindnyájan őt, a
„kellékest” figyeljük. Az írói
ötlet igazi bravúr, izgalmassá varázsolja a
szimplának induló monológot.
A humor
elsődleges forrásaként a
kellékes pánikba esik, mondhatnánk, hogy „Kapkod
fűhöz-fához, szalad a vargához”, ha ez a
két verssor nem Móra Ferenc
verséből, A cinege cipőjéből lenne
idézet. Ismét telefonál főnökhöz,
igazgatóhoz, kollégához hasztalan, mert senki
nem hisz neki, sőt meggyanúsítják, hogy sokat
ivott, vizionál, félrebeszél,
jobb, ha kijózanodik és hazamegy.
Kétségbeesésében még a
színpadról is lejön,
kinéz az oldalfolyosóra, a takarítónőt
keresi, akit természetesen nem talál,
kiderül, egyedül van az épületben, mármint
egyedül van ő, és vele van a
teltházas közönség.
A
mobiltelefonon való sikertelen
segélykérés a főnökségtől szinte
átmenet nélkül torkollik a kellékes
(név
szerint Bieder József) saját karakterének
bemutatására. Előbb megismerjük magát
a „mesterséget”, mi a feladata a kellékesnek,
miben különbözik a
díszlettervezőtől, sőt mi tekinthető kelléknek és
mi díszletnek, hol van
átmenet a kettő között. Bieder egyre többet
árul el magáról, hogyan lett
segédszínészből kellékes, milyen kudarcai
voltak a színészi pályán. Utóbbi
esetek bevallása hatalmas önismeretet kíván
tőle, hiszen arról értesülünk, hogy
lámpaláza miatt egymondatos szerepét sem volt
képes a színpadon elmondani,
ezzel nehéz helyzetbe hozta a Hamlet
címszereplőjét.
Az igazi
cirkuszi mutatvány mindezek
után jön. Felidézi
pályafutásának fontos találkozásait,
amikor bel- és külföldi
színészeket figyelt meg, akiket szívesen
utánoz. Halandzsa nyelven halljuk
tőle, hogyan beszél az angol, a német, az orosz, a
kínai színész, majd
ismertebb magyar színészeket (név
nélkül) utánoz, akik modorosan, vagy épp
tehetségtelenül oldanak meg egy-egy szerepet. Legnagyobb
alakítása a kellékes
mögé rejtőző Kern Andrásnak az orosz balerina, Maja
Pliszeckaja (1925--2015)
karikatúrába hajló színpadi
utánzása. Köpenyét levéve
magára ölti az állólámpa
brokátanyagát, amely számára a
tütüt helyettesíti, és eltáncolja a
hattyú
halálát. A zene kvázi
lemezjátszóról jön a színpadra, Kern
addig forog,
piruettezik menet közben lecsúszott
nadrágjával, míg elterül a földön,
ez lesz
a hattyú halála, Saint-Saëns
világhíressé vált zenéjére.
A kisember
életének legnagyobb
élményét, rejtett tehetségének
megmutatását kísérhetjük végig
ez alatt a másfél
óra alatt. Kitör eddigi
jelentéktelenségéből, és végre
sikere van egy nem várt
közönség előtt, akik ámulva figyelik,
megtapsolják. (Sőt, időnként Kern
kiprovokálja a tapsot menet közben, mintha
szüksége lenne némi
visszaigazolásra.)
Az
„egyszemélyes kabaré” Kernhez
közel álló műfaj, ahogy idősödött,
annál inkább sajátjává vált
az ironikus
hang, a monoton beszéd, ami elfedi, de érezteti is a
mögöttes tartalmat, a
lelassult mozgás, hangjának tetszőleges
változtatása, tétova kifejezéstelen
arc, amellyel oly sok mindent képes tudtunkra adni.
Mindezért hosszú percekig
tartó vastapsot kap, alig engedik le az öltözőbe, hogy
végre kipihenje magát.
A
látványt Iványi Árpád
tervezte, valójában egy guruló
állványból és az
állólámpából áll,
hátul függönyökkel a kulissza felé. Kern
egy drapp viseltes
köpenyt hord, amely a kelleténél is
szürkébbnek, egyszerű raktárosnak mutatja.
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa, a nyersfordítás
készítője: Deres Péter,
produkciós asszisztens: Fenyvesi Katalin, a
rendező munkatársa: Putnoki Ilona, producer: Orlai
Tibor.
A
Vígszínház és az Orlai Produkciós
Iroda közös előadása.
2022.
október 19-től folyamatosan a
Belvárosi színház műsorán
látható.
Bemutató és
megtekintett előadás:
2022. október 19.
Budapest, 2022.
október 21.
Földesdy
Gabriella
