Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A DOMINÓGYILKOSSÁG

Játékszín

Agatha Christie agyonnyomja a krimiírókat, annyi krimit írt kiváló tehetséggel, hogy aki utána krimiírásra szánja el magát, igazi kockázatot vállal. Azt kockáztatja, hogy aszerint fogják megítélni a munkáját, hogy a kritikus rajong-e Agatha Christie-ért, vagy sem. Ha rajong, akkor megbocsáthatatlannak tartja, hogy valaki megpróbál krimit írni, megpróbálja a szeretett Örök és Egyedüli Krimi Írót elhomályosítani, kitolni a színpadról legalább annyi időre, amíg eljátsszák az új próbálkozó darabját.

Ez a krimi, Szente Vajk – Galambos Attila darabja különbözik az „öreg királynő” darabjaitól, például abban, hogy a téma mai. Egy külügyminisztérium vezető munkatársai (úgy tűnik) meg akarják ismerni új miniszterüket, egy hölgyet (Victoria: Lévay Viktória), aki a „semmiből” tűnt fel, pedig az előző miniszter helyettese (Barry: Kolovratnik Krisztián) régen várt arra, hogy ő legyen az örökös. Mindenki úgy tesz, mintha a véletlennek tartaná és csodálkozna ezen a váratlan kinevezésen. A vezető munkatársak az új miniszterrel együtt, egyikük, Barry, hajóján akarnak eltölteni egy hétvégét ismerkedés céljából. Barry már a hajón van, és egyszerre érkeznek a vendégek, csak egy jön jóval később, Elliot, a politikai tanácsadó (Fehér Tibor). Ő hoz egy levelet, amit, elmondása szerint, a portás adott neki, hogy sürgősen adja át a miniszterasszonynak. A levél Ruandával folytatandó fegyverkereskedelem engedélyezését kívánja a miniszterasszonytól, és a boríték egy fenyegető papírcetlit is tartalmaz, amely szerint ha nem írja alá az engedélyt, akkor néhány perc múlva megölik. A hajón van még Ruben, a kabinetfőnök (Szerednyey Béla), Sharon, a sajtószóvivő (Dobó Kata), Debbie, ügyvéd (Náray Erika), Hope, személyi asszisztens (Törőcsik Franciska), Sam, testőr (Barabás Kiss Zoltán). A levél olyan meglepődést és aggodalmat okoz a jelenlevők között, hogy a tulajdonos, Barry felajánlja, hogy visszafordítja a hajót. Ennek érdekében kimegy a szalonból, vele tart Elliot. Barry visszatér a szalonba, de csak azt látják, hogy a lépcsőn nem tud lejönni, beesik a lépcső alatti pult mögé. Elliot akkor érkezik, amikor hallja, hogy Ruben megállapítja Berry halálát, a halotthoz siet és mindenkit megkér, senki se menjen a közelébe – a halottat valaki hason szúrta. Ő az első halott és még lesz öt, végül Elliot és Viktória marad a hajón élve. Így Viktóriának nem kell aláírnia az engedélyt, amit a felelősség fokozott és nőkre jellemző érzése miatt, a végsőkig megtagad.

Azt gondolhatnánk, hogy a sok halál a fegyverkezési versenyben való részvételt követelő levél miatt van, de nem. Emiatt csak ketten halnak meg, ők is a színdarab végén. Mint később kiderül, Barry halála véletlen baleset volt. Hárman pedig egy szerelmi ügy miatt távoztak az élők sorából. Az is egy remek ötlet a szerzőktől, hogy nem egy láncon futott a történet, nem minden szereplő egy adott esemény hatására lelte halálát, vagy fordítva, nem egy esemény adta a keretet a gyilkosságokhoz.

A munkahelyi csoport hétvégi kirándulása reális háttér. Tudjuk, hogy közösségépítés címmel szívesen szerveznek a vállalatok, intézmények elfoglaltságot a munkatársaknak egy-egy hétvégére. A keret nem légből kapott, hihetetlen és bonyolult esemény. A kirobbanó probléma a fegyverkezéssel kapcsolatos, sajnos, ez a gazdasági élet legtöbb hasznot hozó ágazata, és már behálózza a világot a fegyverek útja. Nem tartják fontosnak még azt sem, hogy esetleg emberek, gyermekek kiirtására használják majd fel azokat a fegyvereket, amelyek termeléséből, kereskedelméből (remekül) élnek egyesek. Ez a téma időszerű, komoly etikai problémákat feszeget, aminek a megoldása csak a darabban történik meg, sajnos, a valós életben nem tűnik ennyire egyszerűnek. A többszereplős szerelmi lánc alakulása sem irreális, nem egy légből kapott egyedi eseménysorozat. Valamelyik „sértett” irracionális érzelmektől vezérelve gyilkosságot követ el – ez a hír, sajnos, nem ritka. A szerzők ebből a két láncból olyan izgalmas történetet alakítottak ki, amely éppen „mindennapisága” miatt végig leköti a néző figyelmét, amit a végén – megérdemelten – hatalmas tapssal díjaz. A darab végén úgy távozhat a néző, hogy megállapíthatja -- ha nem is ez volt a darab elsőrendű célja --, hogy letérni az etika által „kitaposott” ösvényről nem ajánlott.

A díszlettervező, Rákay Tamás munkája, amikor felment a függöny, rögtön tapsot érdemelt volna, ugyanis világosan kiderült a színpad berendezéséből, hogy hajón vagyunk. A jelmezek nem kirívóak, de igyekeztek a szereplők korához, társadalomban betöltött szerepéhez (elit rétegről van szó) a környezethez (egy kirándulásra gyűltek össze) alkalmazkodni -- Kovács Yvette Alida és Rákay Tamás közös munkája. Mivel a világításnak, a történet haladása során, fontos szerepe van, ezért említésre méltó Madarász János Madár is. A rendező Szente Vajk. Ritka és szerencsés egybeesés, hogy valaki megrendezheti saját darabját. Bár ez a helyzet buktatókat is eredményezhet, a szerző valószínűleg szereti saját darabját, és mint rendező, azt nem képes formálni a színpadi igényeknek, sérülhet a ritmus, és nem jut lehetőség a színészek kibontakozásának. A darabot 2021-ben mutatták be, és azóta dicsőséges utat járt be a nyári színpadokon és vidéki színházakban.

Remek előadás volt, csak dicséretet lehetett hallani a „mezei nézők” gyors reagálásaiban, távozáskor a tömegben.

Budapest, 2022. október 16.


                         Tóth Attiláné

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©