Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MADE IN HUNGÁRIA

József Attila Színház

Fenyő Miklós és Tasnádi István zenés színdarabja a rendkívül népszerű Hungária együttes megalakulásának regényes történetét mutatja be, és az 1968-as Ki mit tudon való befutását „zenés házibuli” műfaji kategóriában viszi színre, amit két részben láthatunk. A színdarabból 2009-ben sikeres film készült (rendezte: Fonyó Gergely).

Kétségtelen, hogy egy zenés történet esetében a sikerszámok, slágerek mögé mindig oda kell tenni egy hihető történetet, csak így áll össze egy jelentéktelennek látszó apróságból, egy kudarcból induló eseménysorozat, amely mára már rock történelemmé vált. Ennek középpontjában Fenyő Miklós – a Hungária meghatározó egyénisége, vezetője – hatalmassá növesztett karaktere áll, s tudjuk, nála nélkül sem az együttes, sem a tagok nem értek volna el hasonló eredményt.

Óhatatlan ebben az esetben (film – színdarab; regény – film; színdarab – film) a két produkciónak az összehasonlítása. Ilyenkor derül ki, hogy egyik műfajból átmenve a másikba, a tartalom sosem lehet ugyanaz, ugyanolyan, mindenképp kell változtatni vagy szükségből, vagy a közben eltelt idő alatti változások miatt, de sokszor csak a rendezői koncepció különbözősége miatt is. Ezek a Made in Hungáriában is megvannak. Ricky (Fekete Gábor) szüleinek hazatelepüléséről nem esik szó, csak a fiú amerikai éveiről, és arról, neki haza kellett jönnie. Az apa (Chajnóczki Balázs) mellőzése, munka nélküli léte szinte lóg a levegőben. A film ezt részletesen taglalja. Jelentős különbség, hogy a színdarabban Jerry Lee Lewis (Kékesi Gábor), a rock and roll „első nagy vadembere” a filmben nem szerepel. Ő Ricky számára látható, csak virtuálisan, a képzeletében lehet jelen, de azért jön, hogy segítsen zenét írni, dönteni, végül még a Ki mit tud pontozását is ő fordítja nyerőre. Rudi cukrász figurája is a színdarabban válik élővé, neki a szakmunkás vizsgája lesz érvénytelen a zenekar miatt, akiknek égető szükségük van a fiúra a zenekarban.

Számos korabeli és nem korabeli sláger színesíti a színpadi játékot (zeneszerző: Novai Gábor, zenei vezető: Vecsei László), ám a néző számára mégis a két meghatározó dal lesz emlékezetes, amelyeket mindenki ismer, szeret, és máig tudja mind a dallamát, mind a szövegét. Mondhatjuk, hogy zeneileg a Csókkirálytól a Csavard fel a szőnyegetig terjed a lázas zenei élmény. A zenekari számok mellé tánckoreográfiák is készültek (Gyulai Júlia, koreográfus-asszisztens: Horváth Ádám), a tizenhat tagú tánckar teljes erőbedobással, óriási energiával járja a rock and rollt, twistet, és korbácsolja fel az érzéseket, teszi kellemessé a hangulatot a nézőtéren.

Lengyel Ferenc rendező sikerfilmből sikerdarabot készített, bizonyítván, hogy a József Attila Színház nem kizárólag az öregeké, sőt nemcsak az angyalföldieké, vagy a konzervatív középosztályé, hanem a fiatalok fognak majd tódulni csapatosan, iskolai osztályok, sőt egész iskolák vesznek jegyet, hogy a közelmúlt rockzenei csodájának történetét megnézzék. A történet a magyarországi könnyűzene korszakos váltását képezi le, azt, hogyan változott át az esztrád zenekarral kísért szerelmi slágerdalból a gitáros, elektronikus erősítővel ellátott 4-5-6 fős zenekari produkcióvá. E tekintetben az élő zene, élő előadás többet tud nyújtani, mint a film (dramaturg: Szokolai Brigitta, rendezőasszisztens: Jámpa Krisztina). Még a lokálpatriotizmussal is erősíti a nézők kötődését a színházhoz. A Röné (Lukács Dániel) vezette zenekar neve Angeland, amit angolosan „endzsölend” formában kell ejteni. Nem titok, hogy ez az elnevezés az „Angyalföld” tükörfordítása, persze a kozmopolita Kádár-korszak elvtársai nem ismerik fel benne a 13. kerület ismert magyar nevét.

A díszlet megoldása nem volt könnyű feladat. Sok helyszínt kellene valahogy jelezni, de legfontosabb ebben a pódium, hisz a zenekar(ok) mindig pódiumon lépnek fel, hozzájuk a hátteret adja csak a díszlet. A háttérben pedig mindig arról kapunk információt, milyen alkalomból lépnek fel a zenekarok, illetve éppen mit ünnepelnek „papíron” az elvtársak, Május 1-jét, Augusztus 20-át, vagy valami gyári aktualitást (díszlettervező: Ábrahám Péter). Kevésbé jellegzetesek a jelmezek, amelyek a 20. század közepének nem túl változatos ruháit adják a szereplőkre. Majdnem kortalanok (jelmeztervező: Ónódi Mara).

A történet az 1960-as évek első felében játszódik, erőteljes hangsúly kerül az akkori politikai légkörre. Az 1956-os forradalom leverése után vagyunk hét-tíz évvel, a kádári diktatúra még nagyon vigyáz a fiatalok lázadásának az elfojtására, a rendezvények szétverésére fókuszál. Ennek a világnak jellegzetes figurája Bigali elvtárs „polifunkcionárius” (Fila Balázs), aki a kialakult helyzet miatt (párthűségnek való megfelelés és a fiatalok érvényesülésének támogatása) skizofrén állapotban hozza meg döntéseit, persze őrjítően nevetségessé válva a fiatalok (és a nézők) számára. A nyugati rock-kultúra lassú, de biztos beáramlását nem lehetett adminisztratív eszközökkel megakadályozni, a „zenei forradalom” már ebben az évtizedben képletesen áttöri a vasfüggönyt, befurakodik a Ki mit tud versenyszámai közé, és általában győztesként végzi a szereplést. Bigalihoz hasonló szerepet játszik a rendőrség, a titkos ügynökök és verőlegények csoportja, akik szintén negatív szerepkörbe tartoznak, vagy a nevetségesség jellemzi alakjukat.

A sokszereplős darabból csak néhány jellegzetes alakítást emelek ki. Jó választás volt a két férfi főszereplő: Fekete Gábor jól hozta a Fenyő-figurát, sugárzó mosolygós arca megnyugtatóan hatott. Lukács Dániel Rönéként most is remek alakítást nyújtott, ahogy eddigi szerepeiben is minden alkalommal. Fila Balázs „pártfunkcija” is a szokásos jó formát hozta, a színész már egy ideje nem a kövérségével turbózza fel a szerepeket, jelentős fogyása után is megtartotta kiváló színészi kvalitásait (másfelől nem utánozza a filmbeli Scherer Péter játékát). A szerelmes Verát Kulcsár Viktória játszotta visszafogottan, kevésbé kirobbanó energiákkal, mint korábban. Auksz Éva bájos és szeretetreméltó volt anya szerepben, Kónya Merlin Renáta (Marina) és Horváth Csenge (Duci Juci) szinte felvillanyozva játszották a dögös csajokat. Kékesi Gábor egy kissé kilógott az együttesből, önmagában a beletoldott figura elfogadható lenne, de a színész habitusa nem hozza a rock-sztárt. Kékesi inkább elkényeztetett úrifiút játszik, egy dandy sajátosságait viseli magán. További szereplők voltak: Kenderes Csaba, Horváth Sebestyén Sándor, Nagy Ferenc Levente (e. h.), Konfár Erik, Chajnóczki Balázs, Horváth Barnabás Béla (e.h.), Labán Roland (e.h.), Kucskár Kamilla (e. h.), Sinka Edina (e. h.), Blazsovszky Ákos, Varga Levente János (e. h.), Szucskó Noémi, Fazekas Zsuzsanna, Katona Zsolt.

Bemutató előadás: 2022. október 1.

Megtekintett előadás: 2022. szeptember 28.

Budapest, 2022. október 4.

                          Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©