SZÍNHÁZ

MARY PAGE MARLOWE

Centrál Színház

Tracy Letts darabja, teljes címmel A nevem Mary Page Marlowe, kimondottan női darab, 11 képben. Mary életének nagy pillanatai láthatók ezekben a részletekben, legtöbbször férfi partnerekkel együtt. Fontosak az évszámok. Igaza van a szerzőnek, általánosan tekintve ezek az évek szoktak fordulópontot hozni a nők életében. Ugyanakkor ezek a jelenetek egy veszélyes játékot adnak az általános semmit mondás és Mary életének egyedisége között. A különböző korok képeit más és más színésznők játsszák, nekik kell végül egységes életfolyamot szerkeszteni. Rögtön itt megfogalmazhatunk egy kérdést: Biztos, hogy 11 korban mindig ugyanaz a nő jelenik meg, most Marynek hívják, máskor másnak, ugyanaz a személyiség? Lehet-e, hogy valamelyik korban ránk nem jellemző élethelyzetbe kerülünk? Mary van minden jelenetben? Nem lehet, hogy csak jelenetek szokásos szerepekkel, de semmi közük egymáshoz? Előfordulhat, hogy valaki egy esemény hatására nagyobb, vagy kevéssé nagy változáson megy keresztül, szinte már rá sem lehet ismerni? Lehet, hogy valaki elolvas egy nőről 11 novellát, majd azt mondja, hogy végre mindent értek, értem, hogy ma miért így viselkedik, ezt megmagyarázza az egész élete. Ez a 11 kép megmagyarázza Mary életét, vagy arról győz meg minket, hogy Maryt az élet lökdösi, hányódik a történetek sorozatán keresztül, azokon az eseteken keresztül is, amelyeket most a szerző nem tartott fontosnak megemlíteni. Lehetséges, hogy egy nőnek az életét éppen ez a hányatottság jellemzi? Igen, tudjuk a körülöttünk élő nők valós életéből – sajnos. Sok nőnek nincs saját érdekeit felismerő és azt értő, védő szemlélete, és ha van is, nincs ereje kiállni saját maga mellett. Túl nagy a társadalom, túl kicsi és jelentéktelen vagyok én – gondolják. Biztonságosnak tartják, ha saját elképzeléssel nem jelentkeznek, teszik, amit a társadalmi szerepnek megfelelően helyesnek vélnek.

A szerző által fontosnak tartott évek a megjelenítő színésznők nevével, most időrendi sorrendben: pólyásbaba, 12 (Hőnig Emma), 19 (Gombos Viola Lotti), 27 és 36 (Földes Eszter), 40, 44, 50 (Martinovics Dorina). 59, 63, 69 évek (Básti Juli). A darab nem sorrendben mutatja be a korokat, hanem összevissza. Ha egymás után lennének az évek, akkor kötelező lenne egységes életet kialakítani, de mivel a szerző összekavarja a jeleneteket, lehetővé teszi azt, hogy ne álljon össze az élet egységes folyamattá, a nézőre bízza, hogy használja a tapasztalatait; lehetőséget ad arra is, hogy a néző csak egymástól független képeket lásson, amelyek egyenként kifejezőek, de más szerepük nincs.

Néhány kifejező kép: A baba időszak. A fiatal férj nadrágját a trikó felett hózentróger tartja, kellemesen üldögél a fotelban, és feleségével közli, hogy a babával együtt jobb lenne, ha elmennének itthonról, mert jönnek a barátai, meccset néznek, iszogatnak majd. A feleség tiltakozik, veszekednek, végül a baba elkezd sírni, feleség eltávozik, otthon hagyja a babát. Mary élete úgy kezdődik, hogy mindkét szülője számára a baba iránti szeretet nem a legfontosabb. Kamasz korában egy szerepre készül, egy éneket kell előadni, mamája nem tud segíteni, mert valami zavaros történettel inkább elutazik messzire. Az egyetemi évek sem adnak számára szilárd alapokat, nem tudja, hogy mit tegyen, és mitikus tanácsok érvényessége foglalkoztatja a szobatársaival együtt. 27 évesen szeretőjével tölti az idejét, aki azt szeretné, ha többször rendelkezésére állna, nem tud dönteni, csak annyit, hogy most el kell mennie, de majd találkoznak, beszélnek, hiszen a férfi a munkatársa, sőt főnöke. Zavaros élete rendezését mástól várja, pszichiáterhez fordul; ebben a képben maga is elismeri, hogy tanácstalan a saját ügyeivel kapcsolatban. 50 éves korára gyermekei már nagyok, ő elhagyott, iszik. A lánya, akinek határozott elképzelése van a saját életével kapcsolatban, a részeg anyját arról faggatja, hogy miért iszik, amikor az semmit sem segít. Balesetet okoz, és elítélik. 59 éves korában végre egy megértő, őt szerető társra lel, már későn, de legalább néhány évben még boldog lehetne, ha nem lenne elítélve. Megkapja a felmentést, és alig 69 éves, kórházban várja a halált.

Mary alapvetően jó ember, egyszerű lélek, aki igyekszik alkalmazkodni, de megtörik a bántások, az egyértelmű mellőzések miatt. 63 évesen a ruhatisztítóban dolgozó fiatalember primitíven kedves megjegyzéseit sem tudja humorral fogadni, talán már semminek sem tud örülni.

A szerző sikeres színházi szakember, író, drámaíró és színész. Kapott már díjat egy másik darabja, és ő is, mint színész, díjakat nyert. Ez a legutóbbi darabja, és nálunk most játsszák először. A végleges bemutatója 2022. szeptember végén volt, de hazai pályafutása nem zökkenőmentes, ugyanis az előző bemutató 2020 tavaszán történt, de a covid időszak közbelépett, és csak most sikerült véglegesíteni.

Rendező Puskás Tamás, fordította Puskás Samu, a zenéért felelős Puskás Dávid. A jelmezekről gondoskodott Kárpáti Enikő. A cél az volt, hogy kifejezőek, az ábrázolt személyiségéhez illeszkedjenek a viselt ruhadarabok. A díszlettervező, Bagossy Levente, néhány bútordarabbal hozzájárult ahhoz, hogy a környezet segítsen a nézőnek megérteni a rövid jeleneteket. A jelenetekben szereplő férfiak abc-ben: Fehér Tibor, Magyar Attila, Ódor Kristóf, Pálfi Dávid, Rada Bálint, Scherer Péter, Schmied Zoltán. A színészek, nemcsak a női szereplők, hanem a férfiak is mindent megtettek a darab sikeréért, ami nem is maradt el. Egy közepes darabból egy jó színházi estet varázsoltak – ezért köszönet!

Bemutató: 2022. szeptember 24.

Megtekintett előadás: 2022. szeptember 23.

Budapest, 2022. október 2.

Tóth Attiláné dr.